Sorsdöntő fordulat a devizahitelek ügyében? - Most nem lacafacázott az EU bírósága

Az AxFina Hungary (korábban Lombard Lízing) által 2007-ben kötött lízingszerződés ügyében fordult a Kúria előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Bírósághoz 2023 októberében. A legfelsőbb magyar bíróság ebben azt tudakolta a luxembourgi székhelyű testülettől, hogy ha megállapítják egy szerződéses feltétel tisztességtelen jellegét - jelen esetben azét, amely az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárította -,

akkor annak milyen jogkövetkezményei vannak a hitelezőre, illetve az adósra nézve.

Az eddigi magyar bírói gyakorlat a 2014-2015-ös devizahitel-elszámolási és forintosítási törvények és a Kúria e tárgyú jogegységi határozatainak a betűjét vagy szellemiségét követve a tisztességtelen árfolyam-feltételek helyébe az MNB középárfolyamát, illetve a forintosítás során meghatározott árfolyamokat helyettesítette be, amikor csak lehetősége nyílt erre. Ezzel egyrészt beégették az adósok korábban elszenvedett árfolyamveszteségeit, másrészt kizárták az eredeti állapot helyreállítását, amely azt jelentette volna, hogy az adósnak csak az eredetileg folyósított forintösszeget kellett volna visszafizetnie, a kamat és árfolyamváltozások miatti „túlfizetéseket” pedig visszakapta volna.

Az Európai Unió 93/13/EGK irányelve kimondja, hogy a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket a fogyasztói szerződésekben, de ha a szerződés mégis tartalmaz ilyen feltételeket, akkor azok ne legyenek kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve. Ha pedig a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is kötelezi a feleket.

A konkrét magyar ügyben azonban a fogyasztót nem megfelelően tájékoztatták a devizaalapú szerződés árfolyamkockázatának a jellegéről, márpedig ennek a tisztességtelen feltételnek az elhagyása azt eredményezné, hogy a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó kikötés kiesik és így a szerződés egésze érvénytelenné válik.

A Kúria azért fordult az Európai Bírósághoz, hogy ennek – az uniós szabályozással érvényben lévő – jogkövetkezményét megtudja a luxembourgi székhelyű intézménytől. Az Európai Bíróság most kimondta, hogy

a tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást.

A tisztességtelen jelleg bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne – közölte a bíróság. Ez azt is jelenti, hogy

biztosítani kell a hitelező jogalap nélküli gazdagodásának a visszatérítéséhez való jogot a hitelfelvevő számára.

Megjegyzi a bíróság azt is, hogy

• a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit érvénytelenné nyilvánították,
• az EU-s fogyasztóvédelmi irányelv célja a felek közötti egyensúly helyreállítása, főszabály szerint egy szerződés egésze érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása.

Arra azonban nem jogosultak a bíróságok, hogy a feltétel tartalmát módosítsák, még ha erre a nemzeti jog tartalmaz is megoldásokat, amilyen például a devizahiteles törvények általi említett behelyettesítés. Bizonyítani kell, hogy a szerződés fenntartása nem jár azon túlmenő módosítással, mint ami az e kikötések elhagyásából ered, ebben az esetben ugyanis a szerződés fennmaradása ellentétes lenne az uniós rendelkezéssel.

Ha a Kúria korábban már megállapította – mint  a szóban forgó ügyben is –, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés határozza meg az alapügyben szóban forgó szerződés elsődleges tárgyát, és annak megszüntetése e szerződés érvénytelenségét vonná maga után,

a szerződés fennmaradása jogilag nem tűnik lehetségesnek, amit ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságnak kell adott esetben értékelnie.

Az Európai Bíróság már korábban kimondta, hogy a nemzeti bíróság nem tarthatja érvényben a szerződést szimplán úgy, hogy érvényesnek nyilvánítja, és egyidejűleg módosítja annak pénznemét. A bíróság ilyen beavatkozása végeredményben a tisztességtelen kikötés módosítását jelentené – húzta alá a testület.

A következmények értékelése, és így az érvénytelenség megállapítása szempontjából a fogyasztó kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír. Márpedig az érintett ügyben a magyar jog rendelkezéseitől függetlenül a két ügyfél

a bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben egyértelműen kifejezte azon kívánságát, hogy az alapügyben szóban forgó lízingszerződést teljes egészében nyilvánítsák semmisnek.

Így nem jelenthető ki, hogy az érintett fogyasztókat különösen káros következmények érik, ami ahhoz szükséges, hogy a nemzeti bíróság a megsemmisített tisztességtelen kikötést a belső jogának valamely diszpozitív vagy az ezen szerződés feleinek megállapodása esetén alkalmazandó rendelkezésével helyettesíthesse.

A tagállamoknak jogukban áll, hogy jogszabállyal vessenek véget a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának, megőrizve ezzel e szerződések érvényességét, de az Európai Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnt ki a testület számára, hogy a szóban forgó ügyben létezne ilyen szabályozás az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötést illetően, mivel a Kúria kizárólag olyan, árfolyamrésre vonatkozó jogszabályokra hivatkozott, amelyek célja az, hogy „a nagyszámú érvényes szerződés esetén a fogyasztókat mentesítsék az árfolyamkockázat jövőbeni viselése alól”.

Ami az érvénytelenség jogkövetkezményeit illeti,

A tagállamok feladata meghatározni a szerződés érvénytelenségről szóló megállapítás következményeit, összhangban az uniós joggal.

Ennek során több mindenre tekintettel kell lenniük, például arra a visszatartó erőre, ami abból származik a hitelező oldalán, hogy a fogyasztó számára vissza kell téríteni az érintett eladó vagy szolgáltató által az ilyen kikötések alapján jogalap nélkül megszerzett előnyöket, így nem érdemes folytatnia a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Hasonló visszafizetési kötelezettséget kell elismerni a szerződés teljes egészének érvénytelensége esetén is.

A fogyasztóknak egyrészt jogosultnak kell lenniük a hitelintézettől legalább az e szerződés teljesítése címén megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek visszatérítését, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetését követelni – mondta ki a bíróság, hozzátéve: a jelen ügyben nem elegendő, ha kizárólag az érintett hitelintézet által az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés alapján kapott összegeket térítik vissza az ügyfeleknek.

Az ítélet a bírósági gyakorlatra vonatkozóan is fajsúlyos megállapításokat tartalmaz. Emlékeztet például, hogy az Európai Bíróság korábban már kimondta, hogy álláspontja nyomán a bíróságoknak adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a belső joguknak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul, és hogy – bírói hatalmuknál fogva – mellőzniük kell valamely felsőbb bíróság által elfogadott minden olyan értelmezés alkalmazását, amely e bíróságra nézve e jog értelmében kötelező lenne, amennyiben ezen értelmezés nem egyeztethető össze az uniós irányelvvel.

Következésképpen valamely nemzeti bíróság nem tekintheti megalapozottan úgy, hogy csupán azon okból kifolyólag lehetetlen a kérdéses nemzeti rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezni, hogy e rendelkezést korábban állandó jelleggel e joggal összeegyeztethetetlen módon értelmezték.

Bár elsőre radikálisan hangzanak az Európai Bíróság megállapításai, és joggal kezdtek el reménykedni a jogorvoslatot kereső devizahitelesek százai vagy ezrei, néhány tényszerű megállapítással azért érdemes lehűteni a kedélyeket, amelyekre az általunk megkérdezett jogászok is felhívták a figyelmet: 1. a bíróság ítélete a konkrét ügyben mutat irányt a Kúriának és rajta keresztül a magyar bíróságoknak, nem terjed ki közvetlenül a szerződések és peres ügyek tömegére, 2. a konkrét ügyben az árfolyamkockázatról szóló nem megfelelő tájékoztatás lett annak jogalapja, hogy megállapítsák a szerződéses feltétel tisztességtelen jellegét, ám ez nem egységesen áll meg minden devizahiteles ügy esetében, így feltehetően nem lehet rá rutinszerűen hivatkozni, pláne a más típusú hivatkozási alappal korábban beadott keresetek esetében, 3. bár a konkrét ügyben elég egyértelmű iránymutatást ad az Európai Bíróság, a szerződés érvénytelenségének a kimondása a legtöbb esetben valószínűleg nem lesz ennyire egyértelmű, ahogy itt történt, 4. még ha nagyobb számú szerződés érvénytelenségének a megállapítására sor is kerül, az Európai Bíróság a konkrét ügytől függetlenül teret hagy a hazai szabályozás és bírói gyakorlat számára, hogy megállapítsa az érvénytelenség jogkövetkezményeit, amelyek így el is térhetnek a fentiektől, amennyiben az uniós irányelv adta kereteken belül maradnak, 5. az adósok ügyében eljáró ügyvédek mindenesetre most egy elég egyértelműnek tűnő útitérképet kaptak Luxembourgtól arra vonatkozóan, milyen hivatkozásokkal lehet sikerre vinni egy ilyen ügyet - feltételezve persze, hogy a magyar bírói gyakorlat meghajol az Európai Bíróság ítélete és annak szellemisége (lényegében a fogyasztóvédelmi irányelv) előtt. Marczingós László, az adósok védügyvédje szerint az elmúlt egy évtizedben ez egyáltalán nem volt jellemző a magyar igazságszolgáltatásra, de azért úgy véli, érdemes pezsgőt bontani a friss európai bírósági ítéletre.

Cikkünk megjelenése után, kedden délután az OTP Bank, az MNB és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is megszólalt az ügyben:

Címlapkép forrása: EU