Csányi Péter: Át kell állítani a magyar gazdasági modell fókuszát

Csányi Péter, az OTP Bank vezérigazgatója sok más mellett az alábbi gondolatokat osztotta meg a Budapest Economic Forum közönségével előadásában, amely a „Gazdasági kilátások és a bankszektor helyzete Európában és a régióban” címet viselte:

• a globalizáció nem egy választás, hanem a realitás, a nemzetközi gazdasági folyamatok nagyon erősen érintenek minket,
• Európa az elmúlt években nehéz időszakon ment keresztül, amit eddig összességében viszonylag jól sikerült átvészelnie: a GDP-növekedés, az infláció, a költségvetési hiány és az államadósság szempontjából is javultak az eurózóna számai; a 15%-os vám nem okoz komoly visszaesést a gazdasági növekedésben (0,2-0,3 százalékpont lehet ez), és előnyös kereskedelmi megállapodásokat kötött az EU,
• bőven vannak azonban kihívások, a vámok okozta kihívások mellett például Németország nélkül az eurózóna államadóssága 97% lenne, és különösen aggasztó a francia-olasz helyzet. Kínának magas a részesedése egy sor exportpiacon, és túl magasak az energiaárak is Európa számára,
• Európa fiskális költéssel és egyéb, strukturális intézkedésekkel próbálja kezelni a geopolitikai kihívásokat, és javítani a növekedési potenciált, ugyanakkor a már több mint egy éve megjelent Draghi-jelentés javaslatainak a gyakorlati megvalósítása nem halad megfelelő ütemben,
• a bankszektor terheinek a csökkentése is kaphatna nagyobb szerepet a szabályozás területén, ha például az eurózóna hitelpiaca kevesebb kínálati korlátba ütközött volna, az eurózóna növekedése jelentősen magasabb lehetett volna, ahogy ezt Csányi Sándor tavalyi előadásában bemutatta,

az eurózóna bankszektorának a jövedelmezősége az elmúlt években a magas hozamok elnyúló hatására jelentősen javult,

• a tőkearányos megtérülés (ROE) a 2014-2022 közötti 4,7%-os átlagról tavaly 8,8%-ra emelkedett az eurózónában, de még így is épp hogy csak fedezi a tőkeköltséget (COE)
• a hitelállomány növekedése azonban továbbra is minimális az európai bankszektorban, eközben az átlagos saját tőkére vetített osztalék 3,5%-ról 4,7%-ra emelkedett,
• az eurózóna bankjainak a piaci értékeltsége végre újra meghaladja a könyv szerinti értéküket, de vegyes a kép: a magasabb jövedelmezőségi szegmenseket kiszolgál, vagy a nagyobb növekedésű régiókat kiszolgáló bankoké tűrhetőbb,
• a bankszektor konszolidációja sokat segítene a költséghatékonyságon, országokon átívelő konszolidációra azonban gyakorlatilag nincs jó példa, az UniCredit kísérlete a Commerzbank felvásárlására például már egy éve akadályokba ütközik a német kormány ellenállása miatt,
• a technológia adta lehetőségek kiaknázása ugyancsak jó lehetőség lenne, ám a mestereséges intelligencia használatának a terjedése ma még viszonylag lassan halad a bankszektorban,
• a szabályozás sem halad jó irányba: az európai szabályozásban szigorodtak a tőkekövetelmények, és még nagyobb versenyelőnybe kerültek a fintech cégek és az amerikai bankok az európai bankokkal szemben, az EKB által tervezett digitális euró pedig a lakossági betétek kannibalizációját hozhatja, ami profitkiesést okozna a bankoknak,
• a közép- és kelet-európai régió alacsonyabb növekedési szakaszba került a járvány, az energiakrízis és a háború miatt, erős a fogyasztás, gyenge a beruházás és az export,
• 2010-2021 között a magyar gazdaság gyorsan növekedett, köszönhetően annak is, hogy 2016-tól a gazdaságpolitika egyre porciklikusabbá vált, jelentős uniós források érkeztek, és az MNB is laza politikát folytatott, ebben az időszakban már a túlfűtöttség jelei mutatkoztak magasabb beruházási rátával és növekvő inflációval, romló egyensúlyi mutatókkal,
• a magyar gazdaságpolitika a 2022-es energiaválság során költségvetési és monetáris korrekcióra kényszerült, az ekkor bekövetkezett egyensúlyvesztés részben a korábbi túlfűtöttség következménye volt, de többek között az elszabaduló infláció és az uniós források elapadása is szerepet játszott benne,

a magyar gazdaság előtt álló legnagyobb feladat az, hogy a korábbi extenzív, a termelési tényezők növelésére fókuszáló modell helyett egy hatékonyságra, termelékenységre fókuszáló modellt kövessünk,

• az ismert demográfiai okok például a munkaerő növelése korlátokba ütközik, a tőke növelésének is megvannak a határai, például a korábbi magas beruházási ráta vagy a megemelkedett finanszírozási költségek miatt,
• a beruházások visszaesésével a vállalati hitelezés is lassul Magyarországon, míg a lakossági hitelezésben a két számjegyű növekedést a támogatott hitelek hajtják, ezek az elmúlt 5 év hitelnövekedésének a mintegy 60%-át magyarázzák,
• támogatott lakossági programok nélkül 2019 és 2024 is folytatódott volna a lakossági hitelleépülés, ezek nélkül a 11%-os román GDP-arányos lakossági hitelpenetráció környékén lennénk,
• az Otthon Startnak is köszönhetően 2025-2026-ban akár két számjegyű is lehet a lakossági hitelállomány növekedése, és a hitelpenetráció tovább növekedhet,
•  a vállalati hitelezésben a támogatott hitelek aránya évről évre 30-35% környékén alakul, ennek is köszönhető, hogy a vállalati hitelpenetráció visszaesése nálunk volt a legkisebb, ezzel együtt is az utóbbi időben meglehetősen alacsony ütemben nő a vállalati hitelállomány,

a magyar hitelpenetráció még bőven elmarad az eurózóna hitelpiacától és a lakossági hitelek esetében a régiótól is,

• a magyar bankszektor hitelnövekedésben tartja a lépést a régióval, jövedelmezőségben viszont az elmúlt tíz évben még az eurózóna átlagánál is rosszabbul teljesített, és tartósan, jelentősen elmaradt a befektetők által elvárt szinttől,
• ha az egyedi tételektől (pl. támogatott hitelek átértékelése, OTP leányvállalati befektetések értékvesztésének a visszaesése) megtisztítjuk a 2023-2024-es eredményeket, akkor már csak 11,4%-os tőkearányos megtérülést kapunk mindkét évre,
• 2010 óta mindössze két olyan év volt, 2016 és 2017, amikor a bankszektor által elért eredmény meghaladta a befektetők által elvárt szintet, vagyis a tőkeköltséget,
• több átmenetinek indult, a bankszektor jövedelmezőségét negatívan érintő kormányzati intézkedés a mai napig érvényben van, igaz, az OTP több más piacán is tapasztalnak hasonlókat, például Szerbiában, Horvátországban is,

mindezek ellenére a magyar bankszektor tőke- és likviditási helyzete kiváló,

• az OTP Csoport különösen is jól teljesít: mérlegfőösszege 2014-hez képest több mint háromszorosára, messze a régiós versenytársak átlaga felett nőtt, 14 bankot vásároltak ezen időszak alatt, és öt országban ma már piacvezetők, a kiváló teljesítményt a Standard&Poor’s is elismerte, idén a második legsikeresebb európai bankként értékelve az OTP, és az idei EBA-stresszteszten is a felső harmadban végeztek.

Címlapkép forrása: Mónus Márton / Portfolio