Még soha senki nem kaszált ekkorát a történelemben, de a mesterséges intelligencia romba döntheti az álmokat

Minden idők legnyereségesebb üzletága, kritikán aluli értékeltséggel

Bár a leépítésekről szóló hírek és a gazdasági lassulással kapcsolatos aggodalmak alapján azt gondolhatnánk, hogy a bankszektor gyengélkedik, valójában sorozatosan döntötték a rekordokat az elmúlt években a pénzintézetek, anélkül egyébként, hogy emiatt különösebb figyelem irányult volna rájuk - írja a tanulmány.

2019 és 2024 között a globális bankrendszer által közvetített pénzeszközök értéke 122 000 milliárd dollárral, vagyis mintegy 40 százalékkal növekedett,

amit elsősorban a háztartások és intézmények globális vagyonának a bővülése mozgatott.

A bankszektor kockázati költségek levonása utáni számított

bevételei 2024-ben rekordszintet, 5500 milliárd dollárt értek el, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ágazat nettó nyeresége 1200 milliárd dollárra hízzon, ez utóbbi

minden idők legmagasabb összege bármely iparágat tekintve.

A tőkepiacok mégis szkeptikusak a bankok értékteremtő képességével kapcsolatban. A bankok közelmúltbeli jó teljesítményét kedvező körülmények segítették, de ezek ma már gyengülnek, vagy eltűnőben vannak:

• a globális vagyonciklus csúcsa,
• a magasabb kamatlábak által támogatott szokatlanul erős bevételi marzsok és
• az alacsony kockázati költségek.

A sajáttőke-arányos nyereség (ROE) éppen csak meghaladja a befektetők által elvárt szintet, vagyis a tőkeköltséget, az iparág könyv szerinti értékhez viszonyított

tőkepiaci értékeltsége (P/BV) ma is csak 1,0 - ez 67 százalékkal alacsonyabb, mint más iparágak átlaga.

Néhány további trend és szám

Pedig 2024-ben a bankszektor számos fronton tovább erősödött. A bankrendszer által közvetített források bővülése tartósan meghaladta a világgazdaság növekedését:

• 2019 és 2024 között a globális bankrendszer által közvetített források – a hagyományos bankokkal és a nem banki szereplőkkel együtt –átlagosan évi 7,0 százalékkal nőttek, szemben a globális GDP 4,8 százalékos ütemével,
• szintén 2019 és 2024 között a pénzügyi intézmények által kezelt lakossági források évi 6,0 százalékkal, az intézményi források 7,7 százalékkal bővültek (a GDP 350%-a fölé emelkedett e kettő globális vagyona). A magántőke-források nőttek a leggyorsabban, évi 17,2 százalékkal, ami a magántőke növekvő befolyását jelzi a globális piacokon,
• a bankok 2021–2024 között előállított, disztribuálható tőkéje – vagyis a részvényesek számára rendelkezésre álló szabad pénzáram – messze meghaladta bármely más iparág összesített értékét. Ennek jelentős részét a részvényeseknek kifizették, miközben a bankok történelmi léptékű tartalékokat is felhalmoztak lehetséges befektetésekre és akvizíciókra.

Az elmúlt három év kimagaslóan erős volt, de kérdés, hogy a bankok a váratlan többletet jövőálló üzleti modellekbe tudják-e forgatni. A tőkepiacok jelzése alapján nem elég bank lépett időben,

az értékeltségek azt mutatják, a piac kételkedik a közelmúltbeli rekorderedmények fenntarthatóságában.

Visszatérés az átlaghoz

Az elmúlt évek csúcsai után a bankoknak le kell térniük a megszokott pályáról – véli a globális tanácsadócég. A következő növekedési hullám megragadásához olyan „precíziós” stratégiákra van szükség, amelyek a nehezebb környezetben is értéket teremtenek. A makrogazdasági, technológiai és szabályozási kimenetek többféle forgatókönyvet eredményezhetnek, de a szektorra nehezedő hosszú távú nyomás egyértelmű. Az "átlaghoz való visszatérés" nem csupán a kamatmozgások és a demográfiai változások következménye. A mestereséges intelligencia gyors fejlődése, a fintech és más nem banki szereplők erősödő versenye, valamint az ügyfél-elvárások átalakulása is ebbe az irányba tolja az ágazatot.

Az eddigi megközelítések a McKinsey szerint nem hoztak áttörést. A bankok évente mintegy 600 milliárd dollárt költenek technológiára, mégis alacsony maradt a termelékenység. A széles, nagyvonalú ügyfélszegmentálás nem vált be, a tőkehatékonyság javítását célzó átfogó eszköz-átcsoportosítások és általános mérlegigazítások sem bizonyultak elegendőnek. A pusztán mérethatékonyságot hajszoló felvásárlások sem szállították a várt eredményeket. A korábban ellenállóságot ígérő, makro- és méretalapú stratégiák ma már nem elégségesek.

A bankszektoron belüli döntő különbséget a precizitás jelenti: ez választja el az éllovasokat a lemaradóktól, és képes átrajzolni az iparág teljesítménygörbéjét.

A "precíziós eszköztár" bármilyen méretű banknál alkalmazható, és négy alapdimenzióban újítja meg a stratégiát:

1. Technológia: a legnagyobb hatású technológiák célzott bevezetése – még az "agentikus" és a generatív AI területén belül is –, miközben vissza kell vágni azokat a befektetéseket, amelyek nem javítják a munkafolyamatokat, az ügyfélkapcsolatokat vagy az üzleti modellt.
2. Az "új fogyasztó": a széles szegmentációról az individualizálásra ("egy ügyfél = egy szegmens") váltásra van szükség. Hiperperszonalizált, adatalapú hozzáférést kell adni a termékekhez és szolgáltatásokhoz, miközben tudatosan kel építeni a bizalmat a fogyasztói lojalitás eróziójával szembemenve.
3. Tőkehatékonyság: az átfogó átcsoportosításokról mikroszintű mérlegfegyelemre váltás – termékenként, ügyfelenként, egészen az egyedi, kockázattal súlyozott eszközökig. Így célzottan szabadítható fel a beragadt tőke, és magasabb hozamú helyekre irányítható.
4. Célzott felvásárlások és egyesülések (M&A): a puszta méretnövelés helyett olyan ügyletekre érdemes törekedni, amelyek konkrét mikropiacokon vagy földrajzi területeken hoznak előnyt, illetve speciális képességeket hoznak be a szervezetbe.

A precizitás, nem a piaci súly számít.

A mesterséges intelligencia korában még a kisebb bankok is aránytalanul nagy előnyt érhetnek el, ha a precizitást a stratégia minden dimenziójába beágyazzák. Az éves jelentés a fenti négy területet részletesen tárgyalja, nagy fókuszt helyezve a mesterséges intelligenciára és az „új fogyasztóra”.

Alkalmazkodási kényszer a mestereséges intelligenciához

Bevételcsökkenés idején a bankoknak sürgősen termelékenységi ugrásra van szükségük, amelyben a mesterséges intelligenciára tudnak támaszkodni. Ez kétélű fegyver:

költségmegtakarítást ígér, miközben súlyos felfordulást is hozhat a piacon.

Különösen az AI-ügynökök rendezhetik át alapjaiban a bankszektort, ami nem feltétlenül az iparág egésze számára lesz előnyös. Példátlan hatékonyságot és új ügyfélértéket teremthetnek, ám ha a bankok nem lépnek időben, a hagyományos profitpilléreik erodálódhatnak tőlük.

Az AI úttörői tartós előnyre tehetnek szert a késlekedőkkel szemben. Mivel az ügynökalapú és a generatív AI még korai fázisban jár, elengedhetetlen a célzott, precíz bevezetés: oda kell összpontosítani, ahol valódi eredmény érhető el, nem pedig a kimaradástól való félelem miatt ész nélkül befektetni a technológiába.

A mesterséges bankokra gyakorolt hatásának mértéke két fő tényezőtől függ:

• egyrészt attól, mennyire válnak a bankok az AI területen teljesen ügynökalapúvá és mennyire képesek radikálisan lefaragni működési költségeiket,
• másrészt attól, milyen ütemben fogadják el az ügyfelek az AI-t pénzügyeik kezelésére.

Az elemzés e két tényező mentén kilenc forgatókönyvet vázol. A 30%-os bekövetkezési valószínűségű „központi” forgatókönyv azt jelzi, hogy az AI érdemben átalakítja a banki működést és a fogyasztói magatartást egyaránt.

Más kimenetek kevésbé valószínűek. Az egyik forgatókönyv például azt feltételezi, hogy a fogyasztók teljes egészében MI-ügynökökre bízzák pénzügyi döntéseiket, miközben a bankok drasztikusan csökkentik a létszámot. Ehhez két, középtávon valószínűtlen feltételnek kellene teljesülnie: a szabályozók engedélyeznék, hogy ügynökök önállóan hajtsanak végre tranzakciókat az ügyfelek nevében, másrészt az AI képes lenne maradéktalanul reprodukálni a felsővezetői szintű döntéshozatalt. Ugyanakkor még akkor is súlyos iparági zavarokat okozhatna ez a modell, ha az AI-ügynökök nem lennének teljesen autonómak, és az ügyfeleknek jóvá kellene hagyniuk az általuk előkészített tranzakciókat.

A piacfelforgató fejlesztések pontos időzítése bizonytalan, de három–öt éven belül várhatóan megjelenik egy áttörést hozó, ügynökalapú üzleti modell, amely fordulópontot teremthet.

Például az AI széles körű bevezetése a bankrendszerben egyes költségkategóriákban akár 70 százalékos bruttó csökkenést is hozhat. Mivel ezt részben ellensúlyozzák a növekvő technológiai kiadások, a teljes költségbázisra gyakorolt nettó hatást 15–20 százalékos mérséklődésre becsli a McKinsey. Ezek a megtakarítások azonban várhatóan nem maradnak tartósan a bankoknál. Ahogy korábbi innovációknál is láttuk, a verseny idővel leapasztja a banki előnyöket, és a haszon nagyobb része az ügyfelekhez kerül.

Hosszabb távon az AI a banki jövedelmezőséget is kikezdheti. A fogyasztók ugyanis rutinszerűen AI-ügynökökre bízhatják pénzügyeik optimalizálását, például a betétek automatikus mozgatását magasabb kamatozású számlákra.

Az ügynökalapú AI különösen a betéteket és a hitelkártya-kihelyezést zavarhatja meg azáltal, hogy felszámolja a passzív ügyfélmagatartást. A McKinsey Panorama adatai szerint a fogyasztói betétek globális, 70 000 milliárd dolláros állományából 23 000 milliárd dollár látra szóló, gyakorlatilag zéró kamatozású számlákon parkol. A fennmaradó rész is gyakran alacsony kamatot fizető megtakarítási termékekben ül. Ha a látra szóló egyenlegeknek csak 5–10 százaléka a legmagasabb piaci kamatszintet kínáló számlákra áramlana, amire az AI-ügynökök könnyedén ösztönözhetik az ügyfeleket, az a betéti üzletág ágazati profitját 20 százalékkal vagy még nagyobb mértékben csökkenthetné.

A külső, harmadik féltől származó ügynökök fenyegetése is érdeminek tűnik. Ha a bankok nem alakítják át időben üzleti modelljeiket, a következő évtizedben

a globális banki profitpool mintegy 170 milliárd dollárral, azaz 9 százalékkal apadhat. Ez már elegendő ahhoz, hogy az átlagos hozam a tőkeköltség alá süllyedjen.

Ezek a hatások persze nem lesznek egyenletesek. Az AI bevezetésében élen járó bankok a materiális saját tőkére jutó megtérülésüket (ROTE) akár négy százalékponttal is javíthatják, előnyüket új működési modellekre és értékteremtésre váltva. Ezzel szemben a lassan ébrednők nagy valószínűséggel tartós profitcsökkenést szenvednek el.

Alkalmazkodni az "új" ügyfélhez

Az ügyfelek általában az elsőként számításba vett néhány bankra összpontosítanak, ezt angolul "initial consideration setnek" (ICS) hívják. Bármely pénzintézet, amely tudatosan építi az ismertségét, bejuthat az ICS-be, és ezzel megalapozhatja sikerét - hívja fel a figyelmet a McKinsey.

Azok a bankok jutnak a legnagyobb eséllyel az ICS-be, amelyek kiemelkednek az alábbi négy területen: 1. magas ismertséget építenek (például a médiaköltést a leghatásosabb csatornákra összpontosítják); 2. cselekvésre ösztönöznek a személyre szabott reklám felerősítésével és precíziós eszközökkel, például adatalapú ajánlói programokkal; 3. üzeneteiket pontosan ahhoz igazítják, amit az ügyfelek értéknek tartanak; 4. preferenciát építenek az elsődleges szolgáltatói pozíció megszerzésével.

Ha egy bank az ügyfél elsődleges szolgáltatója – vagyis nála összpontosul a legtöbb pénzeszköz, vagy hozzá kapcsolódik a legtöbb fizetési tranzakció –, akkor

három–négyszer nagyobb eséllyel kerül be az ICS-be a további termékeknél, és kétszer akkora eséllyel tud keresztértékesíteni.

Új típusú szereplők – aggregátorok, generatív MI-platformok, közvetítők és beágyazott pénzügyi szolgáltatók – tovább bonyolítják a fogyasztói döntési utat, és felgyorsítják a lojalitás általánosan megfiygelhető csökkenését.

A fogyasztói átalakulást a mesterséges intelligencia és a mobil hajtja. A többség már használ generatív AI-t, és elvárja, hogy a bankja is kínáljon ilyen megoldásokat. Sokan már ChatGPT-szerű modellekre támaszkodnak a pénzügyeikben. A felhasználók többsége az elsődleges bankjától vár AI-alapú szolgáltatásokat, és sokan idővel szolgáltatót váltanának, ha a bankjuk nem tartaná a lépést a technológiával.

A mobil a bankolás legszélesebb körben használt csatornája, és szerepe tovább erősödik, ahogy a generatív AI egyre mélyebben beépül a pénzügyi szolgáltatásokba. A mobilon aktív ügyfelek már ma is lényegesen nagyobb értéket teremtenek a bankoknak, ami növeli a csatorna stratégiai jelentőségét. Ugyanakkor a fiókok sok helyen továbbra is kritikus jelenőséggel bírnak, például a folyószámla-nyitásnál.

Azok a bankok, amelyek AI-alapú elemzéseket és ajánlásokat integrálnak mobilközpontú, személyre szabott élményekbe, és a digitális egyszerűséget személyes kapcsolódással ötvözik, meghatározzák az ügyfélkapcsolatok következő korszakát. A sikerhez meg kell ragadni a fogyasztók figyelmét,

a mobilt kell tenni az elsődleges belépési ponttá, és az AI-t mélyen be kell ágyazni az ügyfélutakba, mielőtt a kihívók megelőznék őket.

A precíz személyres szabottság lehetővé teszi, hogy a bankok jobban kiszolgálják a kevésbé lojális, digitálisabb ügyfeleket, akik hiperperszonalizált élményeket és zökkenőmentes, mobilközpontú, integrált ügyfélutakat várnak el. Például el akarják kezdeni a feladatot mobilon, és a fiókban befejezni anélkül, hogy újra el kellene magyarázniuk a problémát. Azok a bankok, amelyek ehhez alkalmazkodnak, erős pozícióba kerülnek. Ha a hagyományos szereplők nem reagálnak, új, AI-alapú fintechhullám töltheti be a keletkező űrt.

A bankszektor következő növekedési ívét nem a piaci súly, hanem a precizitás dönti el. Azok a vezetők, akik a technológiát, az ügyfélkapcsolatokat, a tőkeallokációt és a felvásárlásokat is átható precizitást építenek a stratégiájukba, kiemelkedő eredményeket érhetnek el. Aki a régi játékkönyvhöz ragaszkodik, könnyen lejtmenetbe kerülhet.

A precizitás nem pusztán stratégia, hanem a nyereséges növekedés útja.

Ha a bankok jól használják a precíziós eszköztárat, a szektor jelentős értékeltségi szakadéka zárulni kezdhet.

Címlapkép forrása: Shutterstock

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ