Jön az európai fizetési mesterterv: fájdalmas rejtett költsége lehet a bankoknál

Drágább lehet a digitális euró, mint gondolták

A PwC júniusi elemzését követően az Európai Központi Bank (EKB) saját költségbecslést tett közzé a digitális euró bankrendszerre gyakorolt pénzügyi hatásairól. A PwC által számolt, négy évre szóló

18 milliárd eurós kezdeti beruházási igényt az EKB kiterjedt szinergiákra hivatkozva 4–5,77 milliárd euróra mérsékelte.

Bár ez az összeg nagy figyelmet kapott, nem ez a teljes teher: hosszabb távon a banki tartalékok eurorendszerrel szembeni pótlásának visszatérő költsége a finanszírozási feltételekre nagyobb nyomást gyakorolhat.

Itt a menetrend

Október 29-én az EKB Kormányzótanácsa új szakaszba lépett a digitális euró előkészítésében, és közzétette a bevezetés indikatív menetrendjét. Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács 2026-ban elfogadja a szükséges jogszabályi keretet, 2027-ben pilot indulhat, és a digitális valuta kibocsátása akár már 2029-ben megkezdődhet.

A projekt az euróövezeti bankok körében aggodalmat kelt. Nem a cél, azaz az európai szuverenitás megőrzése vitatott, hanem a javasolt feltételek:

Beruházási költségek

Az EKB mintegy két héttel korábban ismertette a bankrendszerre háruló beruházási költségek becslését, a PwC 2025 júniusában publikált tanulmányára támaszkodva. A PwC szerint az euróövezeti bankoknak összesen 18 milliárd eurónyi kezdeti ráfordításra lenne szükségük (rendszerfejlesztés, infrastruktúra-igazítás, új szolgáltatások integrációja). A visszatérő működési költségek – például karbantartás, frissítések, technikai támogatás – nem részei ennek a tételnek.

Mit jelentenek, és mit nem, a "beruházási költségek"? A PwC 19, méretben és üzleti profilban eltérő bank és bankcsoport mintáján végzett elemzését felskálázta az euróövezeti bankrendszerre. A költségek jelentősen függenek a bankok méretétől és működési modelljétől (központosított vagy decentralizált struktúra). Az átlagos megfelelési költség bankonként 110 millió euró, ami összesen 18 milliárd eurót ad. A kalkuláció tartalmazza a digitális euró forgalmazását és disztribúcióját, valamint a fizetésfeldolgozáshoz szükséges technológiák – ATM-hálózat, POS-terminálok, e-kereskedelmi infrastruktúra – kiépítését. A becslés a digitális euró működési jellemzőiről rendelkezésre álló legjobb ismeretekre támaszkodik, a jelenleg készülő szabálykönyv (scheme rulebook) V0.8a verziója alapján.

Nem szerepelnek a becslésben az offline funkcionalitás, a több számla kezelése és a kereskedői elfogadás költségei, mert ezekről a tanulmány készítésekor nem állt rendelkezésre elég részlet. A PwC hangsúlyozza: a megállapított összeg

a várható minimumköltségek első, közelítő becslése.

Kisebb szinergiák esetén a költségek 20%-kal nőhetnek, míg az offline funkciók integrációja önmagában 40%-os emelkedést okozhat.

Így a teljes költség 18 milliárdról akár mintegy 30 milliárd euróra is emelkedhet.

Az EKB korrekciói a PwC-tanulmány alapján, erős szinergiafeltételezésekkel:

Intézményvédelmi rendszerek (IPS) szinergiái: ezek szerződéses vagy jogi mechanizmusokkal biztosítják a tagintézmények likviditását és fizetőképességét a csőd elkerülése érdekében. Az EKB szerint a tagok közötti szinergiák (1 420 bank, a vizsgált kör 70%-a) akár 95%-kal csökkenthetik a költségeket – rendkívül magas arány. Mivel a PwC már számolt bizonyos szinergiákkal (anélkül, hogy mértéküket megadta volna), fennáll a duplikáció és a költségek alulbecslésének kockázata.

Piaci szinergiák: megtakarítások közös megoldások vagy azonos szolgáltatók igénybevétele révén, országon belül, egymástól független bankok között. A fő informatikai és fizetési szolgáltatók várhatóan több banknak is kínálnak digitális euróhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Egyes országokban a bankok közösen birtokolnak technikai szolgáltatókat is (példa: a német magánbankok szövetségének tulajdonában álló Bank-Verlag), amelyek központilag nyújthatnak ilyen megoldásokat. Az EKB ezeket – az IPS-szinergiákon felül – a költségek 30%-ára teszi.

Meglévő infrastruktúra újrahasznosítása: a bankkártyák, POS-terminálok, QR-kóddal ellátott ATM-ek és a jutalékszámítás Eurorendszer általi fedezése további 16%-kal csökkentené a költségeket.

Összességében az EKB feltételezései

18 milliárd euróról 4–5,77 milliárd euróra mérséklik a bankrendszer első négy évre eső beruházási szükségletét.

Az EKB szerint ez szerény tétel, hiszen a bankok éves informatikai költéseinek körülbelül 3%-a. Ugyanakkor más a kép, ha a PwC 18 milliárd eurós becslését a 2024-es, összesen 220 milliárd eurós euróövezeti banki nettó eredménnyel vetjük össze.

Nem csak a beruházási költség számít

A kezdeti beruházásokon túl a bankrendszernek viselnie kell a Központi Banknál lévő tartalékoknak a betétek digitális euróvá konvertálása miatti kiesése utáni pótlási költségeit is.

Bár a kereskedelmi bankok jelenleg bőséges tartalékokkal rendelkeznek az Eurorendszernél, ezek az eszközvásárlási program leépítésével (a QE-portfólió csökkentésével) és a betétek digitális euróvá alakításával párhuzamosan apadnak. A tartalékokat nagyrészt pótolni kell, hogy a bankok likviditási fedezeti rátája (LCR) a szabályozói minimum felett, megfelelő biztonsági ráhagyással maradjon. Az EKB friss belső munkái ezt a szintet mintegy 130%-ra teszik.

Az EKB legutóbbi dokumentuma alapesetben

3 000 eurós egyéni limit mellett, közel 400 milliárd eurónyi banki betét digitális euróra váltását feltételezi.

Ha a bankoknak ekkora összeget kellene refinanszírozási műveletekkel pótolniuk, és a teljes monetáris cikluson átlagolva a refinanszírozási kamat a semleges szint közelében (2%) alakulna, akkor

a potenciális éves visszatérő költség mintegy 8 milliárd euró lehet.

Ezt a többletterhet előbb-utóbb szükségszerűen az ügyfelek viselnék a BNP Paribas elemzői szerint. Nagyságrendileg ez 6 bázisponttal magasabb átlagkamatot jelentene a háztartásoknak és a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott, teljes banki hitelállományra vetítve az euróövezetben. A hatás az első években erőteljesebb lehet, mert döntően az új hitelek kamataiban csapódna le.

Végső soron a digitális euró valódi költsége attól függ, milyen mértékű lesz a bankbetétek átváltása digitális euróra, amit alapvetően a meghatározandó egyéni tartási limit szab meg. E küszöbértéket úgy kell az európai jogalkotási keretben kalibrálni, hogy a digitális euró megvalósulhasson, miközben megőrződik az euróövezeti gazdaság finanszírozásának stabilitása - jegyzik meg az elemzők.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images