Befektetés

Tényleg biztonságban van az államnál a nyugdíjunk?

Szabics András Zsolt
A tegnapi nap folyamán előállt a farbával a kormány, Matolcsy György megdöbbentő bejelentést tett, elvileg aki marad a pénztárakban, az elveszíti az állami nyugdíjat, amit a munkavállalói nyugdíjjárulékok alapoznának meg. Korábban azt lehetett hinni, hogy közel egyenlő feltételek mellett versenghet majd a két oldal, azonban most már látszik, hogy erről nincs szó. Pedig összeállításunkból az derül ki, hogy nem annyira egyértelmű az állami pillér felsőbbrendűsége. A legfontosabb törésvonalak (biztonság, garancia, hozam, költség) mentén végigjárva jól látható, hogy a pénztárak jó helyzetből indultak, a rendszer mostanra érett be, bár sok mindent lehetett volna a szabályozás oldaláról tökéletesebben tenni. Ezért kijelenthető, hogy ha egyenlő és arányos feltételeket adna a tiszta állami és a vegyes rendszer, akkor még el is lehetne gondolkozni a visszalépésen. Bár a mostani állás szerint erre semmi esély sincs.

1 2

Nincs garancia a nyugdíjra.
Amennyiben visszatekintünk az elmúlt bő egy hónap történéseire, akkor azzal szembesülhetünk, hogy a nyugdíjrendszerben az 1997-es reform óta nem volt ekkora változtatásokra példa. A kormány egyenesen azt hangsúlyozta az utóbbi időben, hogy a második pillér felszámolása a cél (a tegnapi bejelentések ezt erősítették meg), a költségvetés helyzetét kiegyensúlyozó intézkedések (nyugdíjjárulékok átcsatornázása, visszalépések megnyitása) meghozatalakor pedig több százmilliárd forint sorsáról döntöttek a politikusok szinte napok alatt.

Számos kérdéskör még megnyugtatóan nem tisztázott, ennek megfelelően arra teszünk csak próbálkozást, hogy megvilágítsuk mindenki számára, hogy nem annyira fekete vagy fehér a helyzet, ahogy a kormány be próbálja állítani. Az alábbi cikkben sorra vesszük, hogy milyen főbb összetűzési pontokat határozott meg a kormány az elmúlt hetekben, a célunk az, hogy mind a két oldalnak lehessen látni az erős és gyenge oldalait, azt pedig az olvasóra bízzuk, hogy ebből melyik az erősebb érv. Fontos látni, hogy a kommunikáció jellemzően csak egyirányú, a pénztártagoknak pedig éppen ezért okosabbnak kell lenniük, és látniuk, hogy csak a jéghegy csúcsa látszik, a lényeg pedig a mélyben rejtezik. Persze az egész okfejtés csak akkor érvényes, ha azonos járulékfizetéshez azonos jogok tartoznak, viszont ahogy most látszik, ez nem biztosított.Biztonság és garancia az államnál

A nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott, Selmeczy Gabriella kinevezését követően azt mondta, hogy az államnál van egyedül biztonságban az emberek nyugdíja, és azért kell a nyugdíjpénztárak tagjainak szabad akaratukból a visszalépést választaniuk, mivel a pénz jelenlegi helyén nincs biztonságban. A kormány szempontjából teljesen érthető, hogy ezt hangsúlyozzák, hiszen mint kiderült a második pillért közvetlenül nem lehet megszüntetni (a közvetlen államosítás ki van zárva), ezért csak úgy lehet a második pillérben lévő pénzt visszacsatornázni, ha a tagok önszántukból döntenek a visszalépés mellett.

Logikus a kormány részéről ez a retorika, azonban érdemes azt is látni, hogy mi a lényegi különbség a nyugdíjpénztárak és az állami pillér között. Míg előbbi az emberek saját megtakarítását kezeli, addig utóbbi csak egy hatalmas kalap, amibe befolynak az munkavállalók és munkáltatók járulékai, majd azt az állam kiegészítve azonnal vissza is osztja a nyugdíjasoknak. A téma szempontjából nagyjából mindegy, hogy a pénzt látjuk-e vagy sem. A nagy kérdés csak az, hogy melyik a biztonságosabb, ha saját magamnak vagyok kiszolgáltatva (a számlámon megjelenő pénz erejéig) vagy az éppen aktív több milliós korosztálynak, súlyosan romló demográfiai feltételek mellett?

Egyetlen szakértő sem tudja pontosan megmondani, hogy például 20-30 év múlva milyen feltételek mellett működik majd az állami pillér. Semmi biztosat nem tudunk mondani, hogy mennyi járulékfizető lesz, hogyan alakulnak a bevételek évtizedek múlva. Becsléseket ismerünk, azonban ez elkeserítő, a demográfiai folyamatok miatt 2040-re csak 3 millió járulékfizető lesz, a mostani közel 4 millió helyett. Nem csoda, hogy a nyugdíjrendszer hiánya ettől a pillanattól kezdve lesz egyre nagyobb, a kormánynak egyre több bevételt kell erre is fordítania.

Viszonylag egyértelmű a helyzet, ha a kalap hozzájárulóinak köre csökken, akkor egyéb módokon kell megoldást találni a rendszer kiegyensúlyozásához. Lehet emelni a nyugdíjjárulékot, lehet emelni a korhatárt, viszont a kiadásokhoz is ugyanolyan hévvel hozzá lehet nyúlni, például a nyugdíjak indexálásnak a megváltoztatásán keresztül, vagy a garantált kezdőnyugdíjak csökkentésén keresztül.

A garancia ennek megfelelően szintén nehezen értelmezhető, hiszen mint látjuk, 2013-tól az állami nyugdíj kiszámítása megváltozik, arra pedig még csak gondolni sem merünk, hogy a nyugdíj is adóköteles lesz ekkortól, bár még a szabályokat nem ismerjük. Az egészen biztos, hogy az állami pillér hosszabb távon folytonosan kiigazításra szorul, az már csak technikai kérdés, hogy ezt miképpen oldja majd meg a kormányzat. Persze lehet arra hivatkozni, hogy az állam soha nem fog megszűnni, és mindig elő tudja majd teremteni a nyugdíjak kifizetéséhez szükséges összeget, azonban ez még nem jelenti azt, hogy ugyanannyi nyugdíjat is kellene kifizetnie, ha szorongatott helyzetben érzi magát.

Külön figyelmet érdemes fordítani a többször emlegetett NDC, vagyis névleges egyéni számlás rendszerre, ami szinte biztosan bevezetésre kerül az állami pillérben. Erről már egy korábbi cikkben részletesen is beszéltünk, a lényeg egyszerűen az, hogy az emberek számára fájdalmas következményei vannak romló demográfiai feltételek és tartalékalap híján a hiány eltüntetésének. Az egyéni számlákat ugyanis hasonlóan a tőkefedezeti rendszerhez egy virtuális hozammal fogják felszorozni, és a nyugdíjazáskor a számlánk ellenértékét fogjuk visszakapni. Ez azt jelenti, hogy vélhetően vagy tovább kell dolgoznunk ugyanazért a nyugdíjért, vagy el kell viselnünk, hogy nem kapunk olyan magas nyugdíjat.Szó sincs a nyugdíj eltőzsdézéséről, megvan a pénz

A nyugdíjpénztárak esetében valamennyivel könnyebb dolgunk van, hiszen itt adott a befizetés, csak a hozamok jelentenek bizonytalanságot, természetesen ott van a működési és fizetőképességi kockázat is, viszont azokat az állam tudja kezelni megfelelő szabályozással. Érdemes két részre különbontani a vagyonkezelési kérdést, egyrészt a felhalmozási, másrészt a szolgáltatási szakaszra. A felhalmozási szakasz az az idő, amit járulékfizetéssel töltünk el, addig a törvényi előírásoknak megfelelően három portfólióba kerül a vagyonunk és azt elsősorban alapkezelők és kisebb részben maguk a pénztárak fektetik be. A számlánkon megjelenő pénz nem virtuális, hiszen az alapkezelő és a letétkezelő nyilvántartja, hogy az összegyűjtött pénzből milyen befektetési eszközöket tart a pénztár.

Tényleg biztonságban van az államnál a nyugdíjunk?
Az egyenlegünk pedig annak arányában változik, hogy ezek a termékek hogyan teljesítenek. Természetesen a vagyonkezelésnek vannak költségei, azonban még ennek a levonása után is kedvező hozamokat lehet elérni hosszú távon. A pakliban benne van, hogy veszteséget érünk el időlegesen (nézzünk csak rá például egy részvényindex elmúlt két és fél éves teljesítményére), azonban az elmúlt 100 év fejlett piaci tapasztalatai azt mutatják, hogy megéri kötvényeken kívül kockázatosabb eszközöket is tartani, hiszen a magasabb kockázat magasabb hozammal párosul. A statisztikák alapján pedig egyértelműen látszik, hogy a vagyon nagyobb része magyar állampapírban van.

A nyugdíjba vonuláskor mindenki tudhatja, hogy mekkora az egyéni számlája, egy egyszerű osztással pedig azt is ki lehetne számítani, hogy mekkora életjáradékra lennénk jogosultak. A legfőbb bizonytalanság a hozamokhoz köthető, bár azért meg kell azt is említeni, hogy 2010 elejétől bizonyos feltételek fennállása esetén reálhozam-garancia illeti meg a pénztártagokat. Ez normál üzletmenet esetén felesleges lenne, hiszen ennél jóval magasabb az elvárás, azonban a válság miatt, illetve tőkeerős tulajdonos hiányában erre szükség volt.

Az bizonyos, hogy ha a pénztár nem tud fizetni, akkor a Pénztárak Garanciaalapjának kell a kifizetéseket teljesítenie (mögöttes állami garanciával), ahová egyébként a pénztárak díjat fizetnek, azonban azt is látni kell, hogy maga a szabályozás teremtett keszekusza körülményeket, például a kvázi-szövetkezei formával. Jóval nehezebb lenne a biztonságot és a garanciát megkérdőjelezni, ha például biztosítókról lenne szó, azonban ez nem a szektornak, hanem a szabályozóknak róható fel, hiszen sokkal hamarabb kellett volna tisztázni ezt a kérdést. Tudjuk, hogy 2013-tól csak járadékot szolgáltathatnak a pénztárak, azonban a szabályozás ezt még most sem tisztázta, a tavalyi törvénytervezet az alkotmánybíróságon bukott el egy apró banánhéjon. Vélhetően meg tudnák oldani úgy is a gordiuszi csomót a pénztárak, ha járadékot biztosítóktól vásárolnának, azonban ez ismerve a sok bizonytalanságot drága lenne.
Ez a cikk folytatódik
1 2
üvegház - Getty-169030923
bkk_busz_bkv
dzsudzsak balazs focista
Nagy bejelentés készülhet: délután megszólal Matolcsy György
forintka191126getty
Történelmi csúcson az Európai Unió támogatottsága
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól
A tőzsdei könyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Értékesítési vezető

Értékesítési vezető

Szerkesztő - újságíró

Szerkesztő - újságíró

Event Driven Equity Analyst

Event Driven Equity Analyst

Szakmai asszisztens

Szakmai asszisztens

Privát banki tanácsadó

Privát banki tanácsadó
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. március 3.
Agrárium 2020
2020. március 5.
Biztosítás 2020
2020. március 10.
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2020
NYSE, trader, broker, válság