Az első részvénypiaci pánik, nagy amerikai válság és "fekete péntek".
Az első részvénypiaci pánik, 1711-1720
A világ első, valóban tőkepiaci pánikja az 1700-as évek Brit Birodalmán söpört végig.A birodalom akkoriban a fél világot meghódította, a brit szigetek állampolgárai pedig rendkívül jól éltek, sokan kerestek befektetési célpontot a pénzüknek. Erre kínált látszólag kiváló lehetőséget a South Sea Company részvénye, amely nemcsak szélesebb körben volt elérhető, mint például az East India Company papírjai, hanem a vállalat gyakorlatilag monopóliumot kapott a Dél-Amerikával való kereskedelemben, ezért jó hosszú távú kilátásokkal kecsegtetett.
Az SSC azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött ígéreteket, a monopóliumot nem tudták kihasználni és a cég nyeresége elenyésző volt, a vállalatirányítást pedig megmérgezte a korrupció és a bennfentes kereskedés. A lufi akkor pukkadt ki, amikor 1720-ban a menedzsment eladta a részvényeit, amikor rájöttek, hogy annak ára közel sem tükrözi a cég értékét.
Ekkor a kibocsátás óta tapasztalható, 850% körüli emelkedést produkáló részvény árfolyama visszaesett négy hónap alatt a kibocsátási árfolyamra.
Ez önmagában is jelentős kárt okozott, azonban az igazi, Európát átjáró összeomlás akkor következett be, amikor az összes, az SSC-ralin hízó vállalat részvényei is kipukkadtak. Olyan nagyvállalatok részvényárfolyama is összeomlott, mint a Mississippi Company, nem is beszélve az olyan eszetlen cégekről, amelyek azon dolgoztak, hogy a zöldségekből kinyerjék a napsütést vagy éppen Nagy-Britannia területét úgy növeljék, hogy a vízre építenek kastélyokat.
Az akkor szintén rendkívül jelentős befolyással rendelkező East India Company hajójának reprodukciója. Fotó: Shutterstock.
Az első nagy amerikai válság, 1819
1819 hozta el az Egyesült Államok történelmének első nagyobb békebeli gazdasági válságát, amely közel három évig tombolt az országban.Az 1812-es háború után megnőtt Európában a kereslet az amerikai árucikkek iránt, a spekulánsok ingatlant és földeket kezdtek el vásárolni befektetési céllal, hitelhez könnyű volt hozzáférni. A The Second Bank of the United Statesnek kellett volna stabilizálnia a gazdaságot, ahogy a lufi kezdett kipukkadni, de ahelyett, hogy a dollárt szabályozták volna, még több likviditást öntöttek az eleve túlfűtött gazdaságba.
A végső löketet az összeomlás felé egy jó európai mezőgazdasági szezon adta meg, az amerikai áruk iránti kereslet radikálisan lecsökkent, a mezőgazdasági szektor bedőlése pedig magával rántotta az ingatlanpiacot és a rosszul menedzselt, korrupcióban fuldokló bankokat is.
Az amerikai börtönök megteltek adósokkal, azok pedig, akik megúszták, hosszú évekre elvesztették a papír alapú pénzügyi rendszerbe iránti bizalmukat.
A The Second Bank of the United States mai napig álló épülete. Kép: Shutterstock
Az első fekete péntek, 1869
Az első "fekete péntek" néven elhíresült tőzsdei összeomlást két spekuláns, Jay Gould és Jim Fisk okozta, akik az aranypiacon akartak nagyot robbantani.A két spekuláns azt találta ki, hogy fokozatosan elkezdik felvásárolni azt a minimális aranykészletet, ami az amerikai piacon forgott, így felhajtván az árakat, majd eladják a nemesfém-kitettségüket.
A tervük egyetlen akadálya Ulysses S. Grant elnök volt, aki mozgatni tudta a kincstáron keresztül az arany árfolyamát (ha túlzottan emelkedett az arany árfolyama, a piaci áron alul értékesítette az aranytartalék egy részét, így szinten tartva az árakat).Sógorán keresztül meg is győzték az elnököt arról, hogy hagyja az árakat szabadon mozogni és el is indult a séma, az arany árfolyama több mint 20%-ot ugrott pár hét alatt, a legnagyobb ugrás napon belül 11% volt. Grant persze gyorsan rájött a manipulációra és utasítást adott a kincstárnak arra, hogy árasszák el arannyal a piacot, 4 millió dollárnyi nemesfémet adtak el csak az első nap.
Az arany árfolyama 16 százalékot, a tőzsde 20 százalékot, a búza és kukorica ára pedig 50 százalékot esett az ominózus fekete péntek hatására, az Egyesült Államok gazdasága pedig recesszióba fordult.
Fisk és Gould is megúszta egyébként az ügyet, főleg Gould járt jól, aki még azelőtt értesült Grant elnök tervéről, hogy az akcióba lépett volna és még időben eladta az arany-kitettségének jelentős részét (társának persze nem szólt). Haláláig befolyásos Wall Street-i szaktekintélyként tisztelték.
Jay Gould. Fotó: Shutterstock
