Díjterhelés
A napokban tette közzé a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az önkéntes nyugdíjpénztárak 2016-ös díjterhelési mutatóit. Ez a szám megmutatja, hogy egy adott pénztár a teljes kezelt vagyonából mekkora költséget von le közvetlenül a vagyonkezelésre, illetve a működési / likviditási költségek fedezésére. A díjterhelés egyébként egy intézményszintű mutató, nem mond semmit az egyes megtakarítókra háruló költségekről, ráadásul múltbéli adatokon alapszik, így nem összehasonlítható az olyan mutatószámokkal, mint a Teljes Költségmutató (TKM).A felügyelet adataiból kikövetkeztethetjük, hogy a 2015-ös drágulás ellenére folytatódott az előtte éveken át tartó csökkenő trend: az önkéntes pénztárak súlyozott átlagos díjterhelése 0,84 százalékról 0,8 százalékra esett vissza.
Míg a működési költségek harmadik éve 0,31%-on stagnálnak, a befektetési díjterhelés 0,53%-ról 0,49%-ra esett vissza. Az MNB szerint a csökkenés elsődleges oka, hogy néhány nagyobb pénztár módosított a megbízott vagyonkezelőivel kötött szerződési feltételeken, és alacsonyabb díjazásban állapodott meg, ennek következtében csökkentek a fix és sikerdíjas konstrukciók után felszámolt vagyonkezelői díjak.
Mit fizetünk ténylegesen?
A díjterhelési mutatókban szereplő költség - mint említettük -, nem azt a költségterhelést mutatja, amit egyedi befektetőként a szerződésünk után ki fogunk fizetni. Az alábbiakban a lakossági megtakarítók által közvetlenül kifizetett költségeket nézzük meg.Ha rendszeresen fizetjük önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításunkat, alapvetően három lényegesebb költségelemmel találkozhatunk:
- A taggá válás költségét,
- a működési és likviditási tartalékba kerülő, befizetésünkből levont sávos költséget,
- valamint a befektetési szabályokban, alapszabályokban többnyire nem megtalálható mögöttes, a portfólióra terhelt vagyonarányos költségeket is ki kell fizetnünk.
1. Taggá válás költségei: A nyolc legnagyobb taglétszámmal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztárat megvizsgálva levonhatjuk azt a következtetést, hogy a taggá válás minimális ráfordítást igényel, mindössze párezer forintos költség, de van, ahol ingyenes.
Nominálisan persze ez nagyobb kiadást jelent:
- A Honvéd önkéntes nyugdíjpénztár masszív költségcsökkentésének köszönhetően a "nyolc nagy" közül a legkedvezőbb díjstruktúrát számítja fel tagjainak 2018. január 1-jétől szinte minden esetben, kivétel ez alól a 20 ezer forintos befizetés, amikor az Aegon pénztára olcsóbb,
- 5000-10000 forintos díjfizetésnél a Generali a második legkedvezőbb pénztár,
- 25 ezer forintos befizetésnél az Aegon és a Prémium a második legkedvezőbb,
- 50-100 ezernél pedig az Aegon a második legolcsóbb.
- Míg alacsonyabb összegeknél nincs nagy eltérés, a legdrágább nyugdíjpénztár 20, 25 és 50 ezer forintos befizetés esetén (ha csak a befizetéskor levont költségeket nézzük) az MKB, 100 ezer forintos havi tagdíjnál pedig a Prémium.
Az alábbi ábra remekül illusztrálja, hogy hiába nő a költségek nominális értéke nagyobb díjfizetés esetén, befizetés-arányosan ez egyre kisebb terhet jelent. Mint látható, az önkéntes nyugdíjpénztáraknál befizetésarányosan 2 és 7% közötti költségelvonás jellemző. Ez azért sem hasonlítható össze a nyugdíjbiztosításoknál használatos TKM-mel, mert utóbbi nem a befizetés, hanem a teljes tőke arányában mutatja meg az elvont költségeket és utóbbiban minden tétel - beleértve a vagyonkezelési költségeket is - megtalálható.
Az MNB közzéteszi a pénztári portfóliók bruttó és nettó hozamadatait, ennek különbözetéből ki tudjuk számolni azt, hogy körülbelül mekkora lehet a pénztárak mögöttes vagyonarányos költsége.
Az alábbi táblázatban a felügyelet legfrissebb elérhető, 2016-os adataiból számoltuk ki, hogy mennyi lehetett az önkéntes nyugdíjpénztárak súlyozatlan átlagos vagyonarányos költsége:
