A bárányok elhallgattak: nincs érdemi javulás a piaci indikátorokban

Sokáig emelkedett szinte töretlenül a részvénypiac az Egyesült Államokban a tavaly kora tavaszi koronavírus mélypont óta. Bár a pandémia többé-kevésbé még mindig itt van velünk, a hatalmas jegybanki és költségvetési pénzpumpa közel korlátlan lehetőséget jelentett a befektetők számára, hogy különféle instrumentumokat vásároljanak, legalábbis pár héttel ezelőttig. A részvénytőzsdéken mára a passzív ETF-ek szerepe hatalmasra duzzadt és megkerülhetetlenné vált.

Amíg húsz évvel ezelőtt ezeknek az eszközöknek a nettó eszközértéke alig haladta meg a 100 milliárd dollárt, addig mára meghaladja az 5 500 milliárd zöldhasút. Bár ez még nem fedi le a teljes, aggregált közkézhányad nagy részét, de már meghatározó a jelentősége. Ennek a folyamatnak nagy előnye a költséghatékony befektetés a részvénypiacra, nem is beszélve a könnyen megvalósítható diverzifikációról.

Nagy hátrány ugyanakkor, hogy az árazás jelentősége lecsökken és a piac akarva-akaratlanul is (még inkább) úgy viselkedik mint egy nagy csorda bárány, amelyik szinte vakon megy előre és egymást utánozva béget. Mivel a passzív ETF-ek, sőt általában a passzív befektetési alapok kezelőinek nincs választási lehetősége, hogy mibe fektetik a befolyó pénzt, ezért az kérdés és kétségek nélkül áramlik át az adott index súlyainak megfelelően a részvényekbe. Így egészen hajmeresztő árazási különbségek és gyanúsan stabil trendek alakulnak ki a részvénypiac egyes szegmenseiben.