Budapest Alapkezelő: szigorítanak a jegybankok, gyengülnek a növekedési kilátások

A "Portfólió-ajánlók" sorozatunk keretében minden hónapban arról kérdezzük a hazai alapkezelőket, hogyan állítanának össze egy közepes kockázatvállalású, középtávra szóló, fiktív modellportfóliót. Az alábbiakban a Budapest Alapkezelő írását olvashatják:

"Az elszabadult infláció, a fejnehéz agresszív jegybanki szigorítások és a háború miatt kialakult nyersanyagkínálati sokk negatív hatásai egyre inkább megmutatkoznak a makrogazdasági mutatókban. A konjunktúraindexek a gazdasági bővülést jelző értékek közelébe estek, egyes szektorok és régiók esetében az alá csökkentek. Legutóbb éppen az amerikai szolgáltató szektor kilátásait jelző index értékének váratlan beesése okozott negatív meglepetés, de a háború hatásainak jobban kitett eurózónában már a legtöbb menedzserindex recessziót vetít előre. 

A magas inflációs környezetben az amerikai jegybank keze egyelőre meg van kötve, a FED-nek folytatni kell a kamatemeléseket, annak ellenére, hogy egyre több indikátor mutat lassúlást. A piacok számára az árromlás ütemének visszaesése hozhatna átmenti fellélegzést. A befektetők már az elmúlt hónapokban az infláció tetőzését várták, de a májusi és a júniusi számok is meghaladták a várakozásokat, és az előző havit is rendre felülmúlták. Némi reményt adhat a nyersanyagárak mostani korrekciója, viszont egy tetőzés ellenére az infláció még mindig messze meghaladná a FED célértékét, ami ha nem is a legutóbbi ülésenkénti 75 bázispontos mértékű, de a kamatemelések folytatását jelenti.

Kérdés, hogy a gazdasági lassúlás, a magas infláció és a drasztikus jegybanki szigorítás milyen hatással van a vállalati szféra profitabilitására és a globális növekedés közel felét adó amerikai fogyasztásra. Bár a második negyedéves gyorsjelentések többségében felülmúlják a visszavágott elemzői várakozásokat a pozitív meglepetések mértéke elmarad az elmúlt évek átlagától, az olajszektor nélküli bevételek és eredmény csökkenést mutat. A vállalatok többsége költségoldalon a nyersanyagárakat, a beszállítói árakat és a béreket emeli ki, de egyre markánsabban érzékelhető a visszaeső fogyasztói kereslet hatása is.

Különösen az alacsonyabb jövedelemkategóriájú fogyasztói rétegek esetében a magas élelmiszerárak és üzemanyagárak miatt a nem alapvető fogyasztási cikkek iránti kereslet erőteljes csökkenést mutat, és a fogyasztói alkalmazkodási folyamatnak valószínűleg még csak az elején tarthatunk. A vásárlóerő csökkenése és a fogyasztási szokások átrendeződése, a hitelköltségek emelkedés tovább ronthat a vállalati kilátásokon is. A pénzügyi kondíciók extrém szigorítása rövid időszak alatt történt – három hónap alatt 200 bázisponttal emelte az alapkamatot a FED -, így a rövid időszak miatt a szigorítás gazdasági növekedést lassító tovagyűrűző hatásai csak késleltetve jelenhetnek meg. Ezért is erősödnek az aggodalmak, hogy „túlemel” a FED, tehát az indokoltnál erőteljesebben szigorít, ami egy mélyebb recesszióhoz vezethet.

A gazdasági kilátások körüli bizonytalanság velünk marad, egyelőre nincsenek fordulatra utaló jelek, sőt. A piaci szereplőket leginkább az foglalkoztatja, hogy milyen mértékű lehet a visszaesés, mekkora növekedési áldozattal lehet megállítani az inflációt, meddig kell elmenniük a jegybankoknak a szigorításban. A hosszabb távú kilátások borúsak, de a tőkepiacok jellemzően néhány lépéssel a makrogazdasági folyamatok előtt járnak. Rövidtávon az erős alulpozícionáltság, míg makrogazdasági szempontból az infláció tetőzése vagy a FED puhábbnak értelmezett kommunikációja okozhatnának átmeneti optimizmust, viszont az év egészét tekintve célszerű lehet kivárni a kockázatvállalással."

Az eszközallokáció csupán tájékoztató jellegű.