Egy több mint 100 éves forradalom zajlik a szemünk előtt, ami még csak most kezd igazán beindulni

Az elektrifikációs (villamosítási) folyamatok a klímavédelmi célkitűzésekkel új lendületet kaptak, és olyan területekre is behatolnak, amelyek eddig "fosszilis" területnek számítottak. Ettől függetlenül a villamosítás nem új keletű, hanem

egy több mint száz éve zajló gazdasági, technológiai és társadalmi forradalom

- amely most egy új fejezetéhez érkezett.

Bár a villamosítás első fecskéjét, az izzólámpát már Thomas Edison előtt feltalálták, de az csak az általa 1870-es években kifejlesztett formában vált a gyakorlatban is használhatóvá azáltal, hogy szén izzószál és megfelelő vákuum kombinációjával jelentősen megnövelte annak élettartamát. Ezt követően nem sokkal jött Nikola Tesla és George Westinghouse, akik kifejlesztették az elektromos motorokat és váltakozó áramú (AC) rendszereket. Ezek az áttörések indították el azokat a változásokat, ami miatt a 20. század elejére a villamosenergia gyors ütemben kezdte kiszorítani a korábbi technológiákat (és energiaforrásokat).

Fontos azonban már az elején látni, hogy a villamosítás nem egy véletlennek köszönhetően kezdett elterjedni, hanem annak kézzelfogható előnyei miatt. Az elektromos fény például tisztább, biztonságosabb és könnyebben szabályozható volt, mint a gázlámpa, még ha kezdetben drágább is. Amint azonban a technológia kiforrott és a szükséges infrastruktúra kiépült, a költségek drasztikusan csökkentek. Ami kezdetben luxuscikknek számított, az rövid idő alatt tömegcikké vált, megfizethetővé téve a világítást széles rétegek számára.

Ez pedig teljesen átreformálta az addig megszokott munkavégzési rendet, ami korábban jellemzően napfelkeltétől napnyugtáig tartott”. Az "mesterséges nappal" elterjedésével a műszakok hossza és ezzel együtt a munkába eltöltött idő is nőtt. Bár a munkavállalók szempontjából ezt értékelhetjük negatívan is, de a nemzeti gazdaságok köszönték szépen az extra munkát.

Ráadásul nem csak többet termelt az emberiség a villanykörtének köszönhetően, hanem az elektromosság sokkal hatékonyabban állította elő ugyanazt a "szolgáltatást" (világítást), így az arra fordított energiafelhasználás is drámaian, mintegy 60%-kal csökkent - hívta fel a figyelmet az EMBER energetikai agytröszt. Érdekesség, hogy egyúttal a gáz iránti kereslet is gyorsan visszaesett az 1920-as években. Ez a „vitorlás hajó hatásnak” nevezett jelenség azt jelenti, hogy egy meglévő (régebbi) technológia hirtelen innovációs és hatékonyságnövelő fellendülésen megy keresztül egy nála jobb, új technológia által támasztott verseny hatására. (Az elnevezés arra utal, amikor a vitorlás hajók a gőzhajók megjelenésével fejlődésnek indultak.)

Bár az előnyök utólag megkérdőjelezhetetlenek, a villamosítás első hullámait sok helyen kétkedés és ellenállás kísérte. A gázipar lobbistái hevesen tiltakoztak az elektromos közvilágítás ellen, a városvezetők haboztak az átállással, az iparban pedig eleinte gyengének és megbízhatatlannak tartották az elektromos motorokat a nehézüzemi használatra - egészen addig, amíg az előnyeik nyilvánvalóvá nem váltak. Hasonló ellenérzésekkel ma is találkozhatunk bizonyos területeken (gondoljunk például az elektromos autókat övező vitákra), de a történelem azt mutatja, hogy

amint az elektromos megoldások hatékonyságban és árban is felülmúlják a régit, a váltás óhatatlanul felgyorsul.

Az elektrifikáció második hulláma a mindennapi életet forradalmasította. A 20. század közepére a villamos energia bevonult az otthonokba, megteremtve a modern élet kényelmi eszközeit. Hűtőszekrények, mosógépek, porszívók, rádiók, majd televíziók – sorra jelentek meg azok az elektromos háztartási gépek, amelyek alapjaiban javítottak az életminőségen. Sok ilyen szolgáltatás korábban is létezett kezdetleges formában (gondoljunk a jéggel hűtött szekrényekre vagy a kézi mosóteknőre), de a villamosítás tette lehetővé, hogy ezek széles körben elérhetővé és megfizethetővé váljanak.

A világítás forradalmával szemben az elektromos háztartási eszközök nem plusz munkát, hanem rengeteg időt megspóroltak az embereknek. A felszabaduló órák pedig nem mentek veszendőbe: gombamód nőtt ki a szolgáltatási szektor. Sőt, az elektromos berendezések (automatizálás) miatt egy olyan ipari, mezőgazdasági munkás réteg is felszabadult, amely a szolgáltatási szektorban találta meg a jövőjét.

Portfolio Energy Investment Forum 2025

Kivételesen jó alkalmat biztosít a téma megismerésére és átbeszélésére a Portfolio immár hagyományos őszi energetikai csúcsrendezvénye, a Portfolio Energy Investment Forum.

Információ és jelentkezés

Természetesen nem csak a villamosenergia-felhasználás elterjedésének köszönhetjük mindezt: a demográfiai átalakulás, a globalizáció és a fogyasztói életmód együttes hatásaként valósult meg - azonban az elektromosság teremtette meg a nélkülözhetetlen infrastrukturális alapokat.

A villamosítás ebben az értelemben nem pusztán energetikai váltás,

hanem társadalmi átalakulás is volt

– olyan modern szolgáltatásokat hozott el a tömegeknek, amelyek korábban csak kevesek kiváltságai voltak.

Így az 1950-es évekre a villamosenergia iránti kereslet világszerte robbanásszerűen nőtt. A nyugati modern társadalmakban a vezetők felismerték, hogy milyen nemzetgazdasági előnyei vannak a villamosításnak, ezért az állam célja az volt, hogy minden gyárba és háztartásba eljusson az áram: államosított közművek, vidékvillamosítási programok indultak, és gyakran kormányzati támogatásokkal terjesztették a villamos gépeket a családok és vállalkozások körében. Ebben az időszakban a villamosítás tudatos nemzetépítő és fejlesztési stratégiává vált – a modern élet, a komfort és a termelékenység záloga lett. A villamos energia ”beépült a mindennapokba", és a modern élet alapszükségletévé vált szerte a világon.

Ezzel együtt a hagyományos fosszilis energiaforrások (szén, olaj, gáz) lakosságarányos fogyasztása megtorpant. Hozzá kell tenni, hogy ez a statisztika csak úgy jön ki, ha hozzávesszük, hogy ebben az időszakban még jelentősen nőtt a Föld népessége is. Ugyanis abszolút értékben, tehát a felhasznált fosszilisek mennyisége továbbra is nő - csak az áram térhódítása még ezt az arányt is meghaladja.

Jogos az a kérdés, hogy akkor miért lenne zöldebb az áram, hiszen annak nagy részét még mindig fosszilisek felhasználásával (elégetéséből) nyerjük. Igen, viszont pont az elmúlt 10 év mutatta meg az emberiségnek, hogy milyen egyéb fenntartható forrásai is lehetnek az elektromosságnak. Csak hogy párat említsünk: a napból, a szélből, a vízből és a földhőből kinyerhető energia, amit árammá alakítunk, lényegében végtelen mennyiségben áll rendelkezésre. És annak ellenére, hogy az "új" energiaforrások beintegrálása a meglévő rendszerbe nagy kihívással jár, ez egy olyan hosszú távon valószínűleg megoldható probléma, amit az emberi civilizáció érdekében meg is kell lépni.

Gondoljunk csak arra, hogy az elektromos autó működhet napenergiával, de a robbanómotoros autó csak finomított kőolajszármazékkal működik. Télen a lakásunkat felmelegíthetjük a hőszivattyúval, ami szélenergiából származó árammal működik, de a gázkazánunk csak földgázzal fog működni. Ha ugyanaz a dolog fenntartható módon is elérhető, akkor miért ne törekednénk erre?

Visszatérve a villamosenergia történelméről szóló tananyaghoz, az igazi fordulópont 2007-ben következett be, amikor a villamosenergia megelőzve az olajat

A világ vezető energiaforrásává vált.

Ez az eltolódás nem mindig tükröződik a hagyományos energiastatisztikákban, amelyek a primer vagy végső energiafogyasztásra összpontosítanak. Ezek a mérőszámok gyakran figyelmen kívül hagyják a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával járó hő-, fény és egyéb veszteségeket, ezért alábecsülik a villamosenergia szerepét. Vegyünk erre egy egyszerű példát: ha egy elektromos autó 100 egység energiát kap az akkumulátorból, kb. 85–90 egység jut el ténylegesen a kerekekhez. Egy belső égésű autó esetén 100 egységnyi üzemanyagból csupán 20–30 egység hasznosul mozgásként, a többi hőként elvész (motorblokk, kipufogógáz, hűtőrendszer).

Így ha a hasznos energiát mérjük - azt az energiát, amely ténylegesen hasznosul -, a villamos energia máris átvette a vezetést. Ma már nemcsak a globális energiarendszer legnagyobb részét teszi ki,

hanem a gazdasági növekedés elsődleges motorja is.

Természetesen még mindig van hova fejlődni: a közlekedés, fűtés, ipari hőtermelés - amelyek együttesen a globális végső energiaigény közel 50%-át teszik ki - még olyan szegmensek, amelyek korábban csak és kizárólag a fosszilis tüzelőanyagoktól függtek. Az elektromos autók, hőszivattyúk, indukciós kemencék térnyerése azonban azt eredményezi, hogy az elektromosság betörni látszik a teljes energiaszektor fennmaradó részébe is. Ezek az ágazatok nem sokkal korábban még elérhetetlennek számítottak: ma viszont az elektrifikációs hódítás legújabb területét jelentik.

Elérkeztünk a jelenhez. A világítás, a gépi hajtás, a közlekedés és a fűtés villamosítása után most egy újabb fordulópont küszöbén állunk. Számos olyan terület elektrifikációja vált mára technikailag megvalósíthatóvá és gazdaságilag is versenyképessé, amelyeket korábban lehetetlennek tartottak. És ezek csak azok a területek, amit már ismerünk: ahogy az a múltban is történt, az elektrifikáció új távlatokat is nyit. Egy modern példa erre a számítástechnika és a mesterséges intelligencia világa, amelyek

az „intelligencia villamosításának” is tekinthetők.

Eközben a világot elárasztják azok a hírek, hogy a villamosenergia-kereslet robbanásszerűen emelkedni fog, amivel nem fog tudni lépést tartani az emberiség. A valóság azonban az, hogy még a legambiciózusabb forgatókönyvek sem számolnak azzal, hogy a villamosenergia-kereslet növekedése éves szinten meghaladná a 3,9%-ot. A legtöbb jövőbeni előrejelzés szerint a globális áramfogyasztás évente körülbelül 3%-kal nő majd egészen 2050-ig, ami

éppen akkora növekedési ütem, mint amit 1980 óta tapasztalunk

- és mégis működni látszik az áramhálózat.

A kihívás tehát nem a növekedési ütem, hanem az, hogy ezt az igényt az előző időszakhoz képest zsinóráram-termelők helyett főleg a változékony megújulókra épülő többlet forrásokból kell kielégíteni. Legalábbis eddig ez volt a trend, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Egyre több állam látja be azt, hogy egyelőre nem elegendőek az időjárásfüggő energiatermelők és szükség van olyan áramforrásokra is, amelyek stabilan tudnak termelni és vagy tárolni az előállított villamosenergiát.

Ilyen többek között az atomenergia, amely egyre nagyobb reneszánszát éli, vagy a gázerőművek, amik bizonyos technológiával párosítva (szén-dioxid megkötés és tárolás - CCUS) még egész környezetbarát módon is tudnak működni. De nem lehet elmenni az energiatárolók mellett sem, amely a következő időszak slágertémája lesz. Sőt, ott van még az örök ígéretnek számító fúziós energia is, ami ha egyszer valóban kereskedelmi üzembe tud állni, akkor egy olyan ugrást jelent majd az energiaforrások történelmében, aminek hatásait még elképzelni is nehéz.

A villamosítás fejlődését áttekintve tehát világosan látszik, hogy nem egy újdonsült, kizárólag klímavédelmi kísérletről van szó, hanem egy évszázados, folyamatos fejlődési folyamatról. Az elektromosság már korábban is döntő szerepet játszott az emberi jólét és gazdasági növekedés alakításában. Ma a villamosenergia az életünk alapinfrastruktúrája, ami nélkül lényegében leáll az élet - de szó szerint. Nézzük csak meg, hogy mi történt az Ibériai-félszigeten akkor, amikor elment az áram. A legtöbb szolgáltatás elérhetetlenné vált, de még a tömegközlekedés is, ami pedig legtöbb esetben még mindig fosszilis üzemanyaggal működik. Csak hát ha nincs elektromosság, akkor a közlekedési lámpák se működnek - így egy áramszünet közvetett módon is megbéníthatja a dolgokat.

A történelem tehát segített megérteni azt, hogy

a villamosítás nem egy kísérlet, hanem bevált recept egy fenntarthatóbb és modern világ felé.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images