Közel 60 ezermilliárd dollárnyi nyugdíjvagyon
A tőkefedezeti és magánnyugdíjprogramok világszerte jelentős vagyont halmoztak fel, az OECD által közölt számok szerint a nyugdíjvagyon 2021 végén 58,9 ezermilliárd dollárt tett ki az OECD-ben, ami több mint 7%-os növekedést jelent 2020 végéhez képest, amikor a nyugdíjvagyon az OECD-ben 54,3 ezermilliárd dollár volt.
Abszolút értékben a legnagyobb nyugdíjra képzett összegek Észak-Amerikában (Kanada és az Egyesült Államok), Nyugat-Európában (Hollandia, Svájc és az Egyesült Királyság), Ausztráliában és Japánban vannak, e hét országban meghaladta az ezermilliárd dollárt ez az érték.
Az OECD teljes nyugdíjvagyonának több mint 90%-át tehát hét ország birtokolta. Az OECD-n belül az Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb nyugdíjpiaccal 40 ezermilliárd dolláros értékével, ami az OECD-terület teljes nyugdíjvagyonának 67,3%-át adja. A második legnagyobb összeget az Egyesült Királyság tudhatja magáénak 3800 milliárd dollárral, majd jön Kanada 3200, Ausztrália 2300, Hollandia 2100, Japán 1500 és Svájc 1400 milliárd dollárral.
Milyen nyugdíjprogramok léteznek a világban?
A tőkefedezeti vagy magánnyugdíjrendszerben való részvétel lehet kötelező, önkéntes vagy automatikus beléptetéssel ösztönzött. A munkáltatókat törvény kötelezheti arra, hogy nyugdíjprogramot hozzanak létre alkalmazottjaik számára, akiknek aztán csatlakozniuk kell a programhoz (pl. Finnország, Norvégia, Svájc). Dániában, Hollandiában és Svédországban a jogszabályok nem írják elő a munkáltatók számára, hogy munkavállalóik számára foglalkoztatói nyugdíjprogramot hozzanak létre. Ezekben az országokban azonban a programban való részvétel kvázi kötelező, az ezt szabályozó kollektív szerződéseken keresztül. Néhány latin-amerikai és európai ország nem követeli meg a munkáltatóktól, hogy dolgozóik számára foglalkoztatói nyugdíjprogramot hozzanak létre, de megkövetelik a munkavállalóktól, hogy csatlakozzanak egy általuk választott magánnyugdíjpénztárhoz (pl. Chile, Kolumbia és Mexikó) vagy egy állami finanszírozású nyugdíjpénztárhoz (pl. Dánia).
Ezzel szemben számos más országban (pl. Ausztriában, Csehországban és Franciaországban) a munkáltatókat nem kötelezik sem foglalkoztatói nyugdíjprogram létrehozására, sem a munkavállalókat egyéni nyugdíjszámla nyitására. Vannak olyan országok is, amelyek enyhébb kényszerrel ösztönzik a munkavállalókat arra, hogy automatikus beléptetéssel vegyenek részt a nyugdíjprogramban (Észtország, Litvánia, Új-Zéland, Lengyelország, Törökország, Új-Zéland és az Egyesült Királyság). Ezekben az országokban általában a munkáltatók feladata, hogy bizonyos feltételek mellett beírassák munkavállalóikat egy nyugdíjprogramba. A munkavállalóknak azonban lehetőségük van arra, hogy bizonyos időn belül kilépjenek a programból.
Vannak vegyes lehetőségek is, amikor az egyének egyidejűleg több különböző típusú programban is részt vehetnek. Előfordulhat, hogy kötelezően részt kell venniük egy, a munkahelyükön keresztül elérhető nyugdíjprogramban, és önkéntesen hozzájárulhatnak egy olyan nyugdíjkasszához is, amelyet saját maguk nyitottak meg.
Az OECD jelentése azt írja, a nyugdíjprogramokban az aktív korú lakosság aránya általában viszonylag magas, ha a részvétel kötelező. A kötelező nyugdíjprogramok a munkaképes korú népesség több mint 75%-át fedik le a 30 OECD-s és nem OECD-ország közül 15-ben, ahol létezik ilyen program. Több észak-európai országban, mint Dániában, Finnországban, Izlandon, Lettországban és Svédországban, a munkaképes korú lakosság csaknem egésze részt vesz kötelező nyugdíjprogramban.
A nyugdíjprogramok lefedettsége nem egyenletes az olyan országokban, ahol a munkavállalókat automatikusan beléptetik, ugyanakkor lehetőségük van a kilépésre. Új-Zéland a kötelező rendszerrel rendelkező országokhoz közeli lefedettségi arányt ért el: 2021-ben a munkaképes korú lakosság 80,8%-a rendelkezik KiwiSaver-tervvel. Az Egyesült Királyságban, ahol a munkáltatók 2012 óta kötelesek automatikusan beléptetni minden jogosult munkavállalót, a munkavállalási korú népességen belül alacsonyabb, de 50% feletti a foglalkoztatói nyugdíjrendszerrel rendelkező munkavállalók aránya. Ezzel szemben Lengyelországban (11%) és Törökországban (13,4%) alacsonyabb az automata beléptetési rendszerek lefedettsége, ami valószínűleg a lakosságnak a rendszerekbe vetett bizalmatlanságából fakad (itt érdemes megjegyezni, hogy a lengyel PKK program lefedettsége a munkaképes korú lakosság körében már 35% a frissebb, tavalyi adatok szerint).
Az önkéntes nyugdíjpénztárakban való részvétel szintén változó az egyes országokban. Németországban és Írországban a munkavállalók több mint fele, Belgiumban, Csehországban, Japánban és Lengyelországban pedig a munkaképes korú lakosság több mint fele rendelkezik önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal. Ezen országok egyike sem rendelkezik olyan kötelező programmal, amelyekben a teljes munkaképes korú lakosságnak be kell fizetnie a járulékokat, így itt a nyugdíjcélú megtakarítás csak önkéntes részvétel révén lehetséges.
Magyarország is ezen csoportok sorába tartozik, nálunk a munkaképes korú lakosság 18,6%-ának volt önkéntes nyugdíjpénztára 2021-ben.
A sor végén kullogunk
Ha a befizetéseket nézzük, Magyarország siralmasan teljesít az OECD-országok között.
A tőkefedezeti és magánnyugdíjrendszerekbe történő befizetések teljes összege függ a hozzáféréssel rendelkező és a rendszerhez csatlakozó emberek arányától, a ténylegesen befizetők arányától, valamint a nevükben vagy közvetlenül általuk teljesített befizetésektől (előfordulhat olyan, hogy a nyugdíjpénztári aktív tagok aránya kisebb, mint a teljes taglétszám, mivel vannak olyanok, akik bár tagjai egy nyugdíjprogramnak vagy pénztárnak, befizetéseket nem allokálnak ide rendszeresen).
Az adatok rávilágítanak arra, hogy a legnagyobb összegű befizetéseket 2021-ben a kötelező nyugdíjprogramokkal rendelkező joghatóságokban regisztrálták. A legnagyobbak a hozzájárulások Izlandon (a GDP 10,5%-a), Dániában (9%), Svájcban (8,3%) és Ausztráliában (6,9%) voltak.
A tagországok közül Magyarországon volt a legalacsonyabb a nyugdíjpénztárakhoz való hozzájárulás mértéke a GDP-hez viszonyítva.
Legutóbb az alábbi cikkünkben fejtettük ki, mi a baj a magyar nyugdíjrendszerrel és miért lenne fontos minél hamarabb kiépíteni a munkáltatói lábat a nyugdíjcélú megtakarításoknál:
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az egy tagra jutó járulékok legnagyobb összegét Ausztráliában, Kanadában és Svájcban fizették be (az egy tagra jutó átlagbér 12%-át vagy annál többet). Más országokban, például egyes latin-amerikai országokban (pl. Mexikóban) az egy tagra jutó járulékok az átlagbérhez viszonyítva alacsonyabbak, ami annak tudható be, hogy egyesek nem fizetnek járulékot a nyugdíjrendszerbe (még akkor sem, ha van ilyen rendszerük). Az ábra szerint Magyarországon valamivel több mint az átlagbér 2%-át fizetik be nyugdíjpénztárba a tagok, amivel ugyancsak a lista gyengébbik felén foglalunk helyet.
A magyar nyugdíjhozamok sem remekeltek
A nyugdíjprogramok és pénztárak 2021-ben a 70 adatszolgáltató joghatóság közül 41-ben pozitív reálhozamot értek el, ennek átlaga az OECD-ben 3% volt. Voltak olyan országok a nagyobb nyugdíjpiaccal bírók közül, amelyek átlag feletti reálhozamot tudtak felmutatni, ilyen volt Ausztrália (10,8%), Kanada (5%), Svájc (6,2%) és az Egyesült Államok (3%). Az OECD-országok közül a legjobb hozamokat Lengyelországban és Costa Ricában érték el, a lengyeleknél a nyugdíjalapok esetében 15,5%-os, Costa Ricában pedig 12,3%-os volt a teljesítmény a vizsgált évben.
Ezzel szemben az OECD-övezetben a nyugdíjalapok a legalacsonyabb reálbefektetési hozamot Törökországban (-9,7%) regisztrálták, ahol az infláció elérte a 36,1%-ot.
Magyarország is nagyon rosszul teljesített a reálhozamokat felvonultató listán, Törökország és Csehország után a harmadik legrosszabb hozamokat tudtuk felmutatni az OECD-országok között 2021-ben.
Ebben szerepet játszhat az is, hogy a vizsgált évben Magyarországon 5,1%-os infláció volt, emellett a magyar nyugdíjportfóliók részvénykitettsége is elmarad az OECD-átlagtól (lásd lentebb).
Mivel a nyugdíjcélú megtakarítások hosszú távú befektetések, érdemes azt is megnézni, hogy ezek a teljesítmények hogyan néznek 10 vagy éppen 20 éves időtávlatban. Az alábbi ábra szerint 10 éves időtávon a magyar nyugdíjpénztárak reálhozama már bőven a pozitív tartományban mozog:
Sajnos a 2022-es év sem hozott túl sok jót a hozamok szempontjából, itthon a nyugdíjpénztárak a részvény- és kötvénybefektetések rossz teljesítményét is megszenvedték. Erről bővebben itt írtunk:
Főként kötvényekben van a nyugdíjvagyon
Az adatokból kiderül az is, hogy a nyugdíjalapok portfóliójuk 48,1%-át kötvényekben, 26,1%-át pedig részvényekben tartották átlagosan az OECD és nem OECD-országokat is figyelembe véve.
Ugyanakkor az is látszik, hogy több ország is, köztük a nagyobb nyugdíjpiacok, inkább a részvénybefektetéseket részesítették előnyben. Ilyen volt Ausztrália, Kanada, Hollandia, Svájc és az Egyesült Államok. Érdekesség, hogy a vizsgált országok mintegy kétharmadában 2021-ben nőtt a részvények aránya a nyugdíjportfóliókban.
A készpénz és a betétek szintén hagyományos eszköznek számítanak a nyugdíjalapok portfóliójában, 2021 végén átlagosan a nyugdíjalapok állományának 9%-át tették ki. Azonban a vizsgált országok valamivel több mint felében megfigyelhető volt a nyugdíjpénztári eszközök készpénzben és betétekben való részesedésének csökkenése 2021-ben.
Magyarországon is elsősorban az államkötvények alkotják a nyugdíjportfóliók jelentősebb részét, a részvények az állampapírok 55%-ához képest csak 31%-ot képviselnek.
Címlapkép: Getty Images
