Tovább zuhannak az energiaárak
Hiába volt a 2022-es év egyik legtöbbet figyelt grafikonja a holland gáztőzsde legközelebbi határidős kontraktusa,
A RENDKÍVÜL ENYHE TÉL ÉS AZ OROSZ FOSSZILIS ENERGIAHORDOZÓKRÓL VALÓ SIKERES LEVÁLÁS
miatt az elmúlt hónapok a meredeken csökkenő energiaárakról szóltak és szólnak. Jelenleg nagyon messze vagyunk attól, amikor a korábban megszokottnak a sokszorosára drágult a földgáz ára az orosz-ukrán háború kirobbanása és az ementén kialakult energiapiaci adok-kapok mellett - bár tavaly júliusban, az Északi Áramlat-1 leállítása körüli félelmek során 300 euró fölé is ugrott a földgáz kilowattóránkénti ára, ma azonban ennek közel a tizedével, "mindössze" 36 eurós árakkal találkozhatunk (a sokéves átlagnál így is jóval magasabb ez a szint).
Emellett jelenleg már 73 dollár alatt van az irányadó Brent nyersolaj hordónkénti ára; az idei első negyedévben számításaink szerint az átlagos olajár már jócskán két számjegyű volt és 82,2 dollár közelében alakult, ez pedig jelentősen, 16,6 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel korábban ilyenkor volt, a második és harmadik negyedévekről nem is beszélve.
Jelen pillanatban tehát nem panaszkodhatunk elviselhetetlenül magas energiaárakra, a 2022 elején a rendkívül magas bázisról is nagy mértékben megugró olaj-és gázár azonban tagadhatatlanul komoly költségvetési bajt okozott főleg a jelentősebb energiaexportra szoruló országoknál (pl. Magyarország), nem túlzás azt állítani, hogy
SZINTE AZ ÖSSZES PIACI SZEGMENS MEGSZENVEDTE A 2022-ES ÉVET EURÓPÁBAN - A KULCSSZÓ: SZINTE.
Az energiaszektor nagyvállalatainak természetesen kapóra jött az árak elszállása, és a szorgosan kivetett extraprofit-adók ellenére is egészen bődületes számokat láthattunk az óriáscégeknél, így a Molnál is: profit tekintetében az utolsó negyedéves veszteség ellenére is történelmi rekordot ért el 2022-ben a magyar olajcég. Az eredmény persze egyáltalán nem volt meglepő, miután a második és a harmadik negyedévben egymás után kétszer is olyan számok jöttek, amik ábrázolásához újra kellett skálázni a grafikonjainkat.
2023 azonban - szerencsére - jóval csendesebben és nyugodtabban indul az energiapiacon, mint a tavalyi év, ebben a fent jellemzett bezuhanó energiaár-környezetben tette most közzé idei első negyedéves gyorsjelentését a Mol.
Alulmúlt várakozások
Már a gyorsjelentést beharangozó elemzésünkben is megírtuk, hogy a tavalyi év rekordjai után bár ismét magas számokat produkálhatott a Mol az idei első negyedévben, de az elemzői konszenzus már előzetesen sem számított újabb rekordokra az olajcégtől, minden fontosabb soron csökkenést vetítettek előre a negyedik negyedéves számokhoz képest is.
A vállalat csoportszintű EBITDA-ja a fent bemutatott energiaár-esésnek köszönhetően 34 százalékot esett az ezt megelőző negyedévhez képest, év/év alapon pedig 14 százalékos csökkenésről beszélhetünk, eközben az EBIT 11 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbi értéket. A vállalatcsoport nettó eredménye azonban most pozitív lett, 458 millió dolláros nyereséget könyvelt el a Mol a most lezárt negyedévben. (A tavalyi évre vonatkozó jövedelemadó-költségek jelentős része a negyedik negyedévben lett elszámolva a vállalatnál, leginkább ezért volt veszteséges a Q4 - most ebben a tekintetben jóval kisebb összeget könyveltek el az első negyedévben).
Összességében az mondható el, hogy legalábbis felemásan sikerült a gyorsjelentés az elemzői konszenzus tükrében, a legfontosabb sorokon (Upstream és Downstream) ugyanis alulmúlta az olajcég az elemzői várakozásokat, valamelyest "menteni" tudott azonban a helyzeten a vártnál jobban teljesítő Gáz Midstream és Fogyasztói szolgáltatások üzletág. Az EBITDA összeségében 62,4 millió dollárral, vagy 8 százalékkal lett alacsonyabb, a két legfontosabb szegmens közül az Upstream 12,5 százalékkal teljesítette alul a várakozásokat, a Downstream pedig 15,8 százalékkal maradt el azoktól.
Az első negyedéves EBITDA tehát jelentősen konszolidálódott a tavalyi második és a harmadik negyedév bődületes rekordjai után, de a negyedik negyedéves számokat is jócskán alulmúlta - azonban a hosszú átlagot tekintve még így is relatíve magasan, 714 millió dolláron alakult, ami 14 százalékos csökkenés az egy évvel ezelőtti, szintén rendkívül magas szinthez képest. Az elmúlt egy évtizedben átlagosan 665 millió dollár körül volt a cég negyedéves eredménye, most ehhez képest 7,3 százalékkal többet hozott a Mol. (A Mol megállapodást írt alá a Waldorffal a teljes Upstream portfóliójának eladásáról az Egyesült Királyságban, így ennek az eredményével, mint megszűnő tevékenység eredményével visszamenőleg is módosították a számokat, az ábrákon világos zölddel az északi-tengeri Upstream portfólió számai nélküli adatok láthatók.)
Upstream
Az elmúlt negyedévekben egyre nagyobbra nyílt az olló a vállalat által realizált szénhidrogénár és a kitermelési költség között, mert miközben előbbi több mint másfélszeresére nőtt a 2021-es értékhez képest, utóbbi gyakorlatilag stagnált. Már azonban a tavalyi negyedik negyedévben láthattuk itt a visszaesést, a január-máriusi időszakban pedig tovább folytatódott ez a tendencia, ráadásul kifejezetten meredek ütemben: az átlagos realizált szénhidrogén árak 24 százalékkal hordónként 77,8 dollárra csökkentek az október-decemberi időszakhoz képest. Ezen belül a realizált nyersolajár 8,4 százalékkal csökkent, a realizált gázár pedig 37 százalékkal lett alacsonyabb, eközben a termelési egységköltség 4 százalékkal 5,7 dollár/hordó értékre nőtt.
A jelentősen csökkenő olajárnak meg lett tehát az eredménye a Molnál, az általában legnagyobb profitot termelő Upstream szegmens eredménye az elmúlt negyedéveknél magasabb összkitermelés ellenére is a rendkívül magasan alakuló 2022 Q1-es szintről jelentősen bezuhant és az akkori értéknél 44 százalékkal alacsonyabban, 283 millió dolláron alakult, ez pedig már az elmúlt évtized átlagán aluli teljesítmény.
A szegmens visszaeső teljesítménye a csökkenő olaj- és gázárak mellett a magyarországi termelésre kivetett bányajáradéknak és a horvát gázár szabályozásnak köszönhető, olvasható a vonatkozó közleményben. Pozitív körülmény azonban, hogy Magyarországon és Iraki Kurdisztánban is egyaránt nőtt a termelési szint, az alacsony olajár-környezet pedig magasabb részesedést eredményezett az ACG mezőben. Így a teljes termelés napi 95 ezer hordó fölé emelkedett, ami meghaladja a termelési előrejelzést. Ezen felül folytatódott Magyarországon a sekélygáz-program, amelynek keretében ebben a negyedévben három kutat is sikeresen tesztelt az üzletág - az egyik területre nekünk is volt lehetőségünk ellátogatni. A termelés országonkénti megoszlását a befektetői prezentációból ismerhetjük meg:
Downstream
Itt most annak a résznek kellene jönnie, ahol bemutatjuk a Mol finomítói árrését, csakhogy olyat a vállalat már egy éve nem tesz közzé, és a tavalyi negyedik után az idei első negyedévre sem találtunk adatokat, pedig a hordónként 25-30 dollár között alakuló Brent-Ural spread alapján vélhetően továbbra is kiemelkedően magas lehet az árrés (ábra lejjebb, a szabályozói környezet alakulását tárgyaló fejezetnél).
A trend alakulását azonban jól mutatja egy másik, a Mol által közzétett adatsor, a Brent-alapú finomítói árrés ugyanis a tavalyi időszak 1 dolláros értékéről annak 9,4-szeresére, azaz 9,4 dollárra ugrott, ez az érték azonban jóval alacsonyabb, mint amit a tavalyi második negyedéves rekordnál láthattuk, a mostanit megelőző negyedik negyedéves értéktől pedig csak minimálisatér el.
A kormány egy december eleji intézkedésével az olajcég által fizetett extraprofitadó kulcsát az addigi 40 százalékról 95 százalékra emelte, az adó alapja pedig pont a nyugati típusú Brent kőolajnak és az orosz Ural típusú kőolajnak a különbözete, azaz a Brent-Ural spread. Ezt a kormányzati intézkedést volt hivatott ellensúlyozni az üzemanyagárstop kivezetése, a két intézkedés mérlegével egy későbbi fejezetben részletesen foglalkozunk.
Az olcsóbb nyersanyagárak tehát a kutatás-termelés üzletágnál (Upstream) nem kedveztek a Molnak, a finomításnál azonban kevésbé okozott nehézséget ez a körülmény, a Downstream szegmens ugyanis bár jelentősen elmaradt az elemzői várakozásoktól, de így is magasabb eredményt szállított, mint az Upstream üzletág. A tavalyi év azonos időszakához képest 18 százalékkal 299 millió dollárra ugrott a teljesítmény, a tavalyi második és harmadik negyedéves rekordértékeknél azonban ez egy jócskán alacsonyabb szám.
A területtel kapcsolatban a Mol megjegyezte, hogy márciusban új mérföldkőhöz ért a Mol-csoport diverzifikációja, a vállalat által is tulajdonolt azerbajdzsáni ACG mezőről érkezett ugyanis Azeri Light típusú kőolaj a pozsonyi Slovnaft finomítóba, ami növeli a vállalatcsoport kőolajbeszerzési rugalmasságát.
Fogyasztói szolgáltatások
A szegmens eredménye az elemzői várakozósokat jócskán felülmúlva sokkal kedvezőbben alakult ahhoz képest, mint amit az előző negyedévben láthattunk, a 126,5 millió dollár pedig az egy évvel korábbi értéknél is jelentősen, 97 százalékkal magasabb lett. A hazai üzemanyagárstop tavaly decemberi kivezetését követően az üzemanyag-kiskereskedelmet magában foglaló szegmens annak ellenére teljesített ilyen jó, hogy január és március között közel ötödével csökkent a hazai üzemanyag-értékesítés a Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint.
A Mol a szegmens kiemelkedően jó teljesítményével kapcsolatban megjegyzi, hogy a jó eredmény a javuló keretszabályozásoknak, valamint a nem-üzemanyag típusú termékekre vonatkozó árrés növekedésének volt köszönhető. Az értékesítési szint 16 százalékkal nőtt a tavalyi első negyedévi adatokhoz képest, melybe beleértendő a lengyelországi Lotos felvásárlásból fakadóan eladott plusz 200 millió liter is. A Fresh Cornerek száma a tavalyi év azonos negyedévében lévő 1081-ről 1172-re nőtt.
Gáz (Midstream)
Az elemzői várakozásokat alaposan túlszárnyalva az üzletág EBITDA-ja 64 százalékkal 79,2 millió dollárra nőtt. A jó eredmény a Mol szerint a határokon átnyúló szállítás iránti kereslet megnövekedésének volt köszönhető, amely összhangban volt a magasabb export volumenekkel. A csökkenő gázárak és a változó szállítmányozási útvonalak pozitív hatással voltak a gázfogyasztási költségekre.
Megszólal a menedzsment
Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató a következőket fűzte a gyorsjelentéshez:
“A Mol-csoport 2023 első negyedévében ismét megbízhatóan teljesített, mivel az üzletágak jó belső teljesítménye mérsékelte a normalizálódó makrokörülmények hatásait. Vállalatunk fontos mérföldköveket ért el a régió energiaszuverenitásának erősítésében: Upstream üzletágunk növelte a hazai kitermelési szintet, saját kőolajat hoztunk Azerbajdzsánból Európába, és folytattuk azokat beruházásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a tengertől elzárt finomítóink különböző forrásokból származó kőolajhoz jussanak. A Fogyasztói Szolgáltatások pedig megerősödve került ki a tavalyi válságból, és megkezdte lengyelországi tevékenységét.
Az elmúlt egy év után világosan látszik: az ukrajnai háború gazdasági hatásai még jó ideig velünk maradnak és megváltoztatják az európai energiaszektor kilátásait.
Integrált, válságálló üzleti modellünk viszont jól vizsgázott: egy ilyen kihívásokkal teli időszakban, a szabályozási környezet negatív hatásai ellenére is sikeres tudott maradni. Ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy további erőfeszítéseket tegyünk az energiaellátásunk diverzifikációjáért, hanem azt is, hogy folytassuk a transzformációs projektjeink megvalósítását.”
Célok jóváhagyva
Az idei évre vonatkozó előjelzések tekintetében a negyedik negyedéves gyorsjelentés közzétételekor többek között azt tűzte ki a Mol, hogy a csoportszintű beruházások a tavalyinál magasabb szinten, legfeljebb 1,7 milliárd dolláron alakuljanak, a szénhidrogén-kitermelés valamelyest csökkenjen a kőolajtermelés növekedése mellett, eladósodottság tekintetében pedig a nettó adósság/EBITDA arányt 1 alá tervezte szorítani az olajcég. A cégvezetés most nem változtatott a 2023-ra vonatkozó célokon.
Mit mutat a grafikon?
A tavaly november elején közzétett harmadik negyedéves beszámoló idején nagyot ugorva 2600 forint közelébe emelkedett az árfolyam, ezt követően kisebb-nagyobb kilengésekkel folytatódott az emelkedés egészen február közepéig. A negyedik negyedéves számok közlése után viszont valósággal földbe állt a részvény, elsősorban a globális bankválságtól való félelem okozta széleskörű tőzsdei lefordulás miatt egy hónap leforgása alatt közel 15 százalékkal került lejjebb a Mol árfolyama - ám a március közepi lokális mélypont óta jelentősen, 17 százalékkal feljebb került a jegyzés.
Az olajipari versenytársak árazása alapján a Mol részvénye jelenleg olcsónak tűnik, igaz, az elemzők nem számítanak arra, hogy növekedne az egy részvényre jutó eredmény (EPS) mértéke az elkövetkező években.
A vállalat részvényeinek árazása egyébként a 2020-21-es csúcsokhoz képest jelentősen bezuhant a mögöttünk álló hónapokban, a 12 havi előretekintő P/E ráta jelenleg a 4-szeres szinten áll, ez pedig mélyen a historikus átlag alatti érték.
Ami pedig a részvény szakértői megítélését illeti, az elemzői célárak átlaga jelenleg közel 12 százalékkal magasabb, mint a mostani árfolyam.
A legfrissebb ajánlások alapján 8 elemző vétel, 3 pedig tartás ajánlást adott a Molra, eladás javaslat nem érkezett az olajcég papírjára.
Alakuló szabályozói környezet
Az elmúlt hónapokban több alapvető változás is történt a hazai szabályozói környezetnél, ami jelentősen érintette, és az idei évben továbbra is értinti a Molt:
- A kormány a december eleji intézkedésével a Mol által fizetett extraprofitadó kulcsát az addigi 40 százalékról 95 százalékra emelte, az adó alapja a nyugati típusú Brent kőolajnak és az orosz Ural típusú kőolajnak a különbözete, azaz a Brent-Ural spread.
- A másik oldalon megtörtént az üzemanyagárstop kivezetése, ami lehetőséget adott az olajcégnek arra, hogy piaci áron nagyobb mennyiséget értékesítsen üzemanyagból, mint a kivezetés előtti bő 1 évben az árstop ideje alatt.
A két intézkedés mérlegét nem lehet egyértelműen, fekete-fehéren értékelni, a decemberi döntések óta ugyanis több kulcstényező is jelentősen változott az "egyenletben" - a Brent-Ural spread például a negyedévben 25 dollárról hordónkénti körülbelül átlagosan 30 dollárra tágult,
a forint-dollár devizapár esetében pedig a hazai fizetőeszköz nagyot erősödött az amerikaival szemben december eleje óta.
A másik oldalon viszont a bezuhanó energiaáraknak köszönhetően az üzemanyagárak is nagyot estek az elmúlt hónapokban, ennek köszönhetően az árstop eltörléséből adódó profittömeg (piaci ár melletti értékesítés) is szűkült, ráadásul január és március között közel ötödével csökkent a hazai üzemanyag-értékesítés a Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint.
Decemberben, az akkori attribútumokkal úgy számoltunk, hogy az akkor bejelentett intézkedések egyik oldalról 200-210 milliárd forintos elvonást (adókulcs-emelés), másik oldalról pedig 250-300 milliárd forintos extra nyereséget (piaci árú üzemanyagértékesítés) jelentenek a Mol számára, azaz bár kisebb mértékben, de kedvező volt az intézkedéssorozat az olajcég számára. Óvatos becsléseink szerint ez az állapot a jelenlegi környezetben is fennáll, de a mostanában látott folyamatokat szemlélve egy esetleges dollárerősödés, a Brent-Ural spread beszűkülése és a potenciálisan tovább szakadó üzemanyagárak a jövőben akár
könnyen fel is boríthatják ezt a feltételezést.
És ha már szabályozói környezet-változás: március végén történt egy újabb különadó-módosítás a Mol körül, aminek értelmében az olajvállalat új, árbevételarányos különadót fizet a 2022-es anyavállalati árbevétele után idén, három egyenlő részletben. A másik oldalon viszont módosította a Molt terhelő meglévő extraprofitadó-terheket a kabinet, ami alapján "adókönnyítés" valósult meg a társaság számára: az intézkedések értelmében a kormány nem bünteti a Molt amiatt, mert a 2021. évben kitermelt mennyiség feletti szénhidrogén mennyiséget termel ki, vagyis a 2021-es szint felett kitermelt mennyiség nem esik a megemelt bányajáradék-különadó hatálya alá, emellett az extraprofit-adó kulcsául szolgáló Brent-Ural spread esetében is változás történt április elsejétől (az Ural/Brent különbségre kivetett 95%-os adó marad, de az adó alapja, ami a két olajféleség árkülönbsége, 7,5 dollár/hordóval csökkenthető).
Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban Pletser Tamás, az Erste energiapiaci szakértője is megerősítette márciusban, hogy
összességében inkább a különadó rendszer átrendezését láthattuk, ahol az állam érdekeltté szerette volna tenni a Molt a hazai szénhidrogén bányászat növelésében.
A változtatás a másik oldalról visszaveti a Molt, hogy hamar váljon le az orosz kőolaj importról - tette hozzá akkor a szakember.
Akadnak kérdőjelek
Magyarországot és a Molt potenciálisan érintő rendszerkockázati elemként érdemes megjegyezni, hogy a visszafogott orosz kitermelés hosszabb távon nem világos, hogy hogyan érinti/érinti-e a Barátság II. vezetéken Magyarországra érkező orosz nyersolaj importot, hiszen hallgatólagos jóváhagyással Magyarország is részt vesz a nyugati szankciós intézkedésekben, így tehát betartja az árplafon elveit, aminek értelmében "barátságtalan" országnak minősül Oroszország szemében. Az orosz miniszterelnök-helyettes pedig úgy fogalmazott még februárban, hogy
2023-BAN OROSZORSZÁG OLAJEXPORTJÁNAK TÖBB MINT 80 SZÁZALÉKÁT "BARÁTI ORSZÁGOKKAL" TERVEZI LEBONYOLÍTANI.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy energiaellátási problémákra nem kell számítani, már amennyiben a háborús övezeten keresztülmenő csővezeték nem sérül; a nemrég felszínre került hírek alapján ugyanis a Mol fizetni fog az ukránoknak az orosz kőolaj Barátság-vezeték ukrajnai szakaszán történő tranzitjáért, ráadásul vélhetően a korábbi tranzitdíjnál jóval magasabb összeget, bár ezzel kapcsolatban még folynak az egyeztetések. Ez bár ellátásbiztonság teikintetében örömteli hír, a Mol nyereségességét azonban nyilvánvalóan negatívan befolyásolja a jelenlegi tervek alapján két lépcsőben, tonnánként 21 euróra emelkedő szállítási díj.
Eközben a Horvátország felőli vezetékes olajszállítás kapcsán is komoly áremelést és emiatti vitákat lehet látni a Mol háza táján, a horvátországi olajvezeték-üzemeltető Janaf ugyanis a Mol alternatív szállítási útvonalának számító Adria-vezetéken keresztül történő tranzitdíjakát a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) vezetéken felszámított referencia-díj négyszeresére akarja emelni. A magyar cég jelenleg rövid távú hosszabbításokat hajt végre a Janaf-szerződéshez, miközben megpróbál tárgyalni egy hosszú távú szerződésről.
Ami pedig a hosszabb távú kilátásokat illeti, Hernádi Zsolt nemrég egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy
a Mol a tervek szerint 2025 végére, 2026 elejére képes lesz leválni az orosz urali típusú nyersolajról,
pontosabban akkortájt már saját maga tudja eldönteni, hogy mikor, mennyi és milyen típusú olajat szerez be a vállalat. A Mol az 500-700 millió dollárra becsült százhalombattai és pozsonyi finomítóbeli átalakítás költségét (ami az orosz olajról való leválás céljával függ össze) részben EU-pénzekből szeretné finanszírozni - ez feltehetően a REPowerEU program támogatásából jönne, ami direkt erre a célra való.
Címlapkép: Portfolio
