Mennyi van hátra az életükből a 30, 40 vagy 50 éveseknek? Mutatjuk a jó és a rossz híreket is!

Egyre tovább élnek az európaiak, de nem mindegy, hová születtek

Az utóbbi évtizedek – eltekintve a Covid átmeneti sokkhatásától – egyértelműen az emberi élet hosszabbodását eredményezték: például Portugáliában bő 40 év leforgása alatt 11 évvel (!) nőtt a születéskor várható élettartam. A kelet-közép-európai országok hagyományosan gyengébben teljesítenek, a mediterrán országok pedig az élen járnak, a két régió közti szakadék mindvégig fennmaradt az utóbbi évtizedekben. Persze egy adott ország helyzete nincs kőbe vésve, rendkívüli felülteljesítésre is van példa: a már említett Portugália 1980-ban még Bulgáriával volt egy szinten, a 2020-as évekre viszont megelőzte Ausztriát. Magyarországon is javult a helyzet, bár kisebb mértékben: ugyanebben az időszakban 7,6 évvel (69,1 évről 76,7 évre) nőtt a születéskor várható élettartam, ami elegendő volt ahhoz, hogy magunk mögött hagyjuk Romániát és Bulgáriát.

A visegrádi országok körében a rendszerváltás óta hasonló folyamatok játszódtak le, azzal a fő változással, hogy Lengyelország képes volt lehagyni Szlovákiát, így megszerezni a második helyet. A leghosszabb élettartamra – eltekintve a nemek közti különbségtől – a csehek számíthatnak, 2023-ban átlagosan 79,9 év volt az újszülöttek várható élettartama, míg Magyarország a sor végén helyezkedik el a maga 76,7 évével.

Hogyan számítják ki a várható élettartamot?

A születéskor várható élettartam egy becslés eredménye, amely az aktuális halálozási statisztikákon alapszik. A számítás során feltételezik, hogy az újszülöttekre egész életük során olyan mortalitási ráták lesznek érvényesek, amelyek éppen jellemzik a lakosságot. Ez a számítás kiszűri a népesség életkori megoszlásából fakadó torzításokat, de nem veszi figyelembe, hogy a jövőben változhatnak a halálozási trendek, például az orvoslás fejlődésének köszönhetően.

Éljenek a nők!

A várható hátralévő élettartamot nem csak a születés időpontjára, hanem bármilyen életkorra ki lehet számítani, ezáltal közelítőleg mindenki megtudhatja, hogy „statisztikailag” hány évre számíthat még. A nők ebben – nem meglepő módon – jobban állnak a férfiaknál. Az alábbi ábra megmutatja, hogy hazánkban, illetve az Európai Unióban átlagosan mekkora az egyes életkorokban hátralévő várható élettartam. Szembetűnő, hogy a magyar nőké minden életkorban valamivel rövidebb az uniós átlagnál.

Ugyanezt a férfiakra is ki lehet számítani, itt a nőkre vonatkozó számoknál kisebbeket látunk, azaz a férfiak minden életkorban rövidebb élettartamra számíthatnak. Érdekesség, hogy 20 éves korban a magyar férfiak a nőkhöz képest 6,3 évvel rövidebb hátralévő élettartammal számolhatnak, miközben 65 éves korban – azaz a nyugdíjkorhatár betöltésekor – már csak 4 év a férfiak hátránya. A nők és férfiak várható élettartamának közeledését az magyarázza, hogy ezek a számok értelemszerűen csak a "túlélőkre" vonatkoznak, azaz a férfiak nagyobb korai halandóságának negatív hatása az életkor előrehaladtával fokozatosan mérséklődik.

A számokból az is kiolvasható, hogy Magyarország alulteljesítéséért főként a magyar férfiak „felelősek”, tekintve, hogy a magyar adat uniós átlagtól való lemaradása általában jóval nagyobb a férfiak körében. Igaz, hogy idős korban fordul a kocka: a 80 éves magyar férfiak várható további élettartama már kevésbé marad el az uniós átlagtól, mint a 80 éves magyar nőké.

A nemek közti szakadék dimenziójában a magyar helyzet jóval súlyosabb, mint az uniós: például 35 éves korban egy magyar nőnek 6 évvel hosszabb a várható élettartama, mint egy magyar férfié, holott az Európai Unió egészére vonatkozóan csak 5 év a nők előnye ebben az életkorban.

A hosszabb élettartam miatt (is) öregszik a társadalom

Az egyre hosszabb élettartam – és a zuhanó termékenység – együttes következménye, hogy a fejlett világ országainak népessége fokozatosan idősödik. Ennek egyik látványos mutatószáma a medián életkor, azaz a társadalmat fele-fele arányban kettéválasztó életkori határ.

A magyarok medián életkora 1960-ban még alig 32 év volt, vagyis a magyarok egyik fele ennél az életkornál fiatalabb, másik fele ennél idősebb volt. 2024-re ez a mutató 44,5 évre nőtt, azaz egy 44 éves ember még a magyarok felénél fiatalabb, és csak 45 éves korban csatlakozik az idősebbik 50%-hoz. (Az unióban nagyon hasonló, 44,7 éves medián életkori érték mutatkozott tavaly.)

A társadalom korösszetételének átalakulása abban is tetten érhető, hogy a 20 évnél fiatalabbak részaránya a rendkívül nagy születési „boomot” hozó Ratkó-korszak után hatalmasat zuhant: 1960-ban még a magyarok 33%-a volt legfeljebb 19 éves, míg tavaly ez a korosztály alig 19,6%-ot tett ki a népességből. Ugyanez idő alatt a 80 év feletti életkorban járók részaránya több mint négyszeresére, 1,1%-ról 4,6%-ra nőtt.

A hosszabb élet miatt új pénzügyi veszélyek fenyegetnek

A hosszabbodó élettartamból számos új típusú pénzügyi kihívás következik. Czene Árpád, az NN Biztosító Termékfejlesztésért és Operációs területért felelős igazgatósági tagja úgy véli, ahogyan egyre többen élik meg az időskort, és helyettük egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, úgy nehezedik majd egyre nagyobb nyomás az állami ellátórendszerekre, különösen az egészségügyi- és a nyugdíjrendszerre.

Szerinte ez még a ma fejlettnek tekinthető egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban is egyre nagyobb probléma lesz:

az emberek egyre tovább élnek, és egyre több kezelést vesznek igénybe, különösen az idősebb életszakaszban, tehát egy farnehéz szituációról van szó.

Hasonló a helyzet a nyugdíjrendszernél is, ezt sem lehet majd kizárólag állami zsebből finanszírozni. A várható élettartam kitolódása okán tehát egyre inkább felértékelődik az öngondoskodás fontossága.

A magyar helyzet nagyban különbözik attól, ami például Nyugat-Európában, az angolszász országokban, vagy akár Amerikában megszokott: a németek, hollandok úgy nőnek fel, hogy az öngondoskodás már generációk óta természetes része az életnek. A szülők félretesznek a saját időskorukra, egy víkendház megvásárlására, utazásra, illetve hasonló pénzügyi célokra, és erre a gyermekeiket is tudatosan trenírozzák. Ezért is kezdi el a legtöbb fiatal egyből a munkába állás idején az öngondoskodást, mert szeretnének idősebb korukban is jól élni. Magyarországon ennél jóval elmaradottabb a helyzet: akik elkezdenek félretenni az időskorra, ők is jellemzően 40-50 éves koruk után lépnek rá az útra.

Az NN egyik nyugdíjbiztosítási termékére vonatkozó tavalyi adatok alapján a nyugdíjcélú megtakarítást kötő ügyfelek közel 80%-a idősebb volt 40 évnél. A legtöbben (az újonnan belépők 31%-a) 46-50 éves kor között kezdték az öngondoskodást. Az viszont jó hír, hogy az egészségbiztosításokat kötő ügyfelek életkori megoszlása egyenletesebb, sok fiatal is rendelkezik már ilyen típusú szerződéssel.

Az NN szakértői szerint sokan halogatják az öngondoskodás elkezdését, emiatt a kelleténél rövidebb a megtakarítási időtartamuk, így a szükségesnél kevesebb pénzük halmozódik fel a lejáratig. Ráadásul azt is hajlamosak vagyunk alábecsülni, hogy mennyi ideig fogunk élni: 65 éves korban ma több mint 16 év a várható átlagos élettartam, és ez a jövőben akár még nőhet is, a halandóság mérséklődésének köszönhetően – ezt a pénzügyi kockázatot a szakirodalom „longevity risk” néven nevezi.

A nyugdíjra félretett összegek tekintetében igen nagy szórás mutatkozik a megtakarítók között. Az átlagos éves befizetés 390-400 ezer forint körül van, az ügyfelek 21,3%-a viszont évi 500 ezer forint és 1 millió forint közti díjat fizet be, minden negyvenedik ember (2,5%) pedig évi 1 millió forintnál is nagyobb befizetést teljesít.

Fontos, hogy a befizetések nem kizárólag megtakarítási célt szolgálnak: az NN adatai szerint jellemzően a megtakarítási szerződésekbe befolyó összeg 20-30%-a kockázati kiegészítők (például kockázati életbiztosítás, balesetbiztosítás) díjára megy el, ami a piaci átlagnál jóval magasabb arány. Azaz egy évi 400 ezer forintos díjú szerződés sok esetben úgy épül fel, hogy abból 320 ezer forint a tényleges megtakarítási rész, 80 ezer forint pedig a kockázati biztosítások díja.

Az autót jobban féltjük, mint önmagunkat

Czene Árpád elmondása szerint a magyarok előbb gondolnak az autójuk megfelelő bebiztosítására, mint a saját életüket vagy testi épségüket fenyegető kockázatok lefedésére. Például egy 2-3 éves Opel Astra casco-biztosításának a díja nagyságrendileg havi 15 ezer forint, ezt könnyebben kifizeti az ember. Pedig, ha ellopják az autót, vagy összetörik, majd lesz helyette másik. Ha viszont a fő kereső jövedelme kiesik a családból, nem feltétlenül haláleset miatt, hanem akár csak átmeneti keresőképtelenség okán, az sokkal nagyobb traumát okozhat.

Mégis inkább a megszerzett vagyontárgyaikat biztosítják a magyarok, az emberi élet védelme pedig háttérbe szorul.

Czene szerint ezt a kockázatot nem értékelik kellőképpen az emberek, itt nagyobb tudatosságra lenne szükség.

A kockázati – halálesetre szóló – életbiztosítások átlagos térítési összege az NN jelenlegi adatai szerint mindössze 3,8 millió forint. Ez az összeg gyakorlatilag semmire nem elég – figyelmeztet Czene Árpád. A szituáció részben az utóbbi évtizedek inflációja miatt is alakulhatott így: 20-30 évvel ezelőtt egy 1-2 millió forintos biztosítási összeg jóval többet ért, mint ma 3-4 millió forint. Ugyanez idő alatt például egy 15 millió forintos lakás ára 90-100 millió forintra is nőhetett, és másmilyen termékek, szolgáltatások árának növekedése is messze lehagyta a biztosítási összegek emelkedését. Márpedig egy életbiztosításnak az lenne a feladata, hogy akár 3 évre is biztosítsa a családtagok megélhetését – innen nézve a 3,8 milliós átlagösszeg rendkívül alacsony.

Látható, hogy az NN Biztosító által kezelt kockázati életbiztosítási szerződések legnagyobb része, 43%-a 0-1 millió forint közötti térítési összegre szól. Az 1-5 millió forint közti szerződések további 41%-ot tesznek ki.

Csupán minden hatodik szerződés szól 5 millió forintnál nagyobb összegre.

A szerződések átlagos éves díja 144 ezer forintra (havi 12 ezer forintra) tehető, igaz, hogy ebben nem szerepelnek a fentebb említett, megtakarítási szerződések keretein belül kockázati biztosítási kiegészítőkre fordított díjak. A fizetendő díj annál magasabb, minél nagyobb összegre szól a biztosítási fedezet. Érdekesség, hogy az 5-10 millió forint közti szerződésekre alig fizetnek többet az NN ügyfelei, mint az 1-5 milliós szerződésekre – ezt többek között az ügyfélkör eltérő korösszetétele is magyarázhatja.

Az egyénileg fizetendő díj számos tényezőtől függ: például a túlsúlyos, illetve dohányzó ügyfelek számára a magasabb halálozási kockázat miatt a biztosítók drágábban kínálják a fedezetet. Persze sok múlik a dohányzás intenzitásán: néha 1-2 szál cigaretta hatása elhanyagolható, míg egy láncdohányos esetében a nemdohányzókhoz képest akár több száz százalékkal is nagyobb lehet a halál vagy megbetegedés kockázata. Hasonlóképpen a túlsúly hatása is attól függ, hogy pontosan mennyivel magasabb a testtömegindex (BMI) a normálishoz képest. Ezekkel szemben például a nők és férfiak között egy Európai Uniós irányelv értelmében elvileg nem szabad különbséget tenni, holott a férfiak értelemszerűen nagyobb kockázatú csoportnak számítanak.

Még van feladatuk a biztosítóknak

A hosszabbodó élettartam pénzügyi kockázatainak kivédésében nagy szerepük lehet a biztosítóknak, és Czene Árpád úgy látja, ezen a téren még van tennivaló. Vélekedése szerint a biztosítók már számos élethelyzetre – lakásvásárlás, gyermekszületés, hosszú távú megtakarítási cél – képesek pénzügyi megoldást kínálni, de az időskori jövedelmi helyzet bebiztosításában lehetne új konstrukciókat elterjeszteni. Például ahhoz, hogy valaki idős korában akár több évtizeden keresztül teljes életet élhessen, ahhoz egy járadékszolgáltatás segítségével meg lehet teremteni az anyagi hátteret. A járadék lényege, hogy a megelőző életszakaszban felhalmozott – akár több tízmillió forintos – vagyonért cserébe a biztosító vállalja, hogy minden hónapban folyósít egy meghatározott összeget. Ezáltal az embernek nem kell attól tartania, hogy elfogyna a pénze, hanem élete végéig minden hónapban megkapja a járadékot, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az állami nyugdíj is működik, azzal a fő különbséggel, hogy itt piaci alapon történik a szolgáltatás.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ