Sólyomi Dávid: a magyarok félnek a részvénybefektetéstől, de így sosem fognak meggazdagodni

Portfolio: Nemrégiben új könyvvel jelentél meg a magyar nyelvű piacon, de a többség számára feltehetően az első könyved miatt csenghet ismerősen a neved. Mi változott az új könyv megjelenéséig, miért érezted szükségét, hogy megint a részvénybefektetések témájában publikálj?

Sólyomi Dávid: Ez a könyv arról szól, hogy az első könyv, az Osztalékból szabadon megjelenése óta hogyan és miért fejlődött a befektetési filozófiám. A „miért” azért fontos, mert adat- és tényalapon szeretek gondolkodni és döntéseket hozni, így minden egyes változás mögött van egy miért is. Amikor az első könyvet 2015-ben megjelentettem, az volt a befektetési filozófiám, hogy stabil osztalékfizető cégekbe akartam fektetni, ezáltal rendszeresen érkező, kiszámítható és növekvő passzív bevételt akartam kapni osztalék formájában. Azt gondoltam, hogy ezzel elérhető az anyagi függetlenség. Akkoriban nagyon sokat olvastam a témában, és a legtöbb kutatás azt próbálta alátámasztani, hogy az osztalékfizető részvények agyonverik a piacot, és minden szempontból ezek a legjobbak, amikbe hosszú távra be lehet fektetni. De ahogy gyűltek a saját tapasztalataim, azt láttam – amit később már intézményi adatok is alátámasztottak –, hogy az osztalékfizető részvények csoportjában is vannak nagyon jó cégek, és vannak közepes vagy kifejezetten rossz cégek. Míg az osztalékot nem fizető kategóriában ugyanígy vannak kiemelkedően jó minőségű cégek és közepes vagy kifejezetten gyatra minőségűek, tehát önmagában az, hogy egy cég fizet osztalékot, nem teszi se jó, se rossz befektetéssé.

Ott vezetnek félre ezek a kutatások, hogy mihez viszonyítják az osztalékfizető tábor teljesítményét. Amelyik cég fizet osztalékot, és évről évre képes azt emelni, az néhány dolgot szinte biztosan tud: van valós pénztermelő képessége, és abból ki tud fizetni valamennyit a részvényeseknek. Ehhez képest egy csomó cég ezzel nem büszkélkedhet, mert vagy még nem termelnek pénzt, vagy leszálló ágban haldokolnak. Ha ezt a csoportot – ami nem haldokol, van pénztermelő képessége – hasonlítjuk az egész nagy masszához, úgy nem olyan nehéz kitűnni.

Ha viszont azt vizsgáljuk meg, hogy mi tesz egy vállalkozást sikeressé, akkor beláthatjuk, hogy három kritériumról van szó. Az egyik, hogy viszonylag magas jövedelmezőség mellett tudja dolgoztatni a vállalkozásban lévő tőkét. A másik, hogy amilyen plusz pénzt megtermel évről évre, annak a nagy részét újra be tudja fektetni úgy, hogy hasonlóan magas százalékot keressen rajta, magyarán vannak vonzó növekedési lehetőségei. És ez a kettő csak úgy maradhat fenn hosszú távon, ha van egy harmadik kritérium is, az, amelyet Warren Buffett „moat”-nak (várároknak) nevez, ez a versenyelőny, amely védi a céget attól, hogy bármelyik más versenytárs elvegye az előnyét. Léteznek olyan osztalékfizető cégek, amelyek rendelkeznek ezzel a hármassal, és léteznek olyan osztalékot nem fizető cégek is, amelyek rendelkeznek ezzel a hármas kritériummal. Tehát mind a két csoportban vannak kiemelkedő minőségű cégek. Akkor kezdtem erre mélyebben rálátni, amikor a Falcon Method szolgáltatás kellően naggyá vált ahhoz, hogy amerikai intézményi adatszolgáltatók szóba álltak velem, és hozzá tudtam férni az Economic Value Added (EVA) adatokhoz. Ezért a befektetési filozófiám a tisztán osztalékalapú befektetéstől eltolódott a minőségi-növekedési irányba, ahol vannak részvények, amelyek fizetnek osztalékot, és vannak, amelyek nem. A könyvben hónapról hónapra nyomon követhető ez a változás.

A Túl az osztalékon júniusban elnyerte a 2024 legsikeresebb üzleti könyvének járó díjat, ez alapján egy szűkebb réteg biztosan mélyen beleássa magát a részvénybefektetés témájába. De az országos felülnézeti adatok azt mutatják, hogy a magyarok jellemzően egyáltalán nem foglalkoznak ilyesmivel. Csupán a háztartások 2 százalékának van részvénye, és a megtakarítások alig 5 százaléka van közvetlenül tőzsdei részvényekben, holott már mögöttünk van több mint 30 évnyi piacgazdaság. Mi gátolja azt, hogy a részvénybefektetés igazán elterjedjen Magyarországon?

Pont ezek miatt a számok miatt, amiket elmondtál, engem kifejezetten meglepett, hogy ez a könyv díjat tudott nyerni eladási statisztikák alapján. Nem számítottam rá, hogy egy részvénybefektetési témájú könyvvel ilyesmi megtörténhet itthon, de nagyon kellemes meglepetés, és ha ez a téma tényleg egyre jobban érdekli az embereket, az összességében szerintem pozitívabb jövőképet vetít előre a magyarok pénzügyi helyzetéről. Egyébként rengeteg gátló tényező van.

Magyarországon még csak az nem járt rosszul befektetéssel, vagy csak azt nem vágták át, aki nem próbált befektetni. Gondoljunk akár a brókerbotrányokra és hasonlókra, ez mindenkinek a fejében benne van.

Sok sztorit hallottam, például volt olyan, hogy egy ügyben rendőrségi kihallgatásra mentem, és a kihallgató rendőr megkérdezte tőlem, hogy miért érek rá hétköznap délelőtt nála tanúskodni. Mondtam, hogy részvényekkel foglalkozom. Az első szava az volt, hogy az ő családját a Quaestor kisemmizte, és hogy mindenki, aki részvényekkel foglalkozik, az mennyire „gáz”, de letorrentezi a könyvemet és megnézi, hogy ez más-e. Nem tudsz olyan emberbe botlani, akinek a környezetében valaki ne égette volna meg magát, és nyilvánvalóan nem mindenki önhibájából.

A legtöbb embernek a fejében az van, hogy a tőzsdézés valamiféle szerencsejáték. Megpróbálunk ezen nyerni, olcsón veszem, drágán adom, és akkor hátha összejön. Az is nagyon benne van a fejekben, hogy ez a gazdagok játéka, amivel „kisemberként” nem érdemes vagy nem lehet foglalkozni. Holott ez a kicsik játéka is lehetne, akár havi néhány tízezer forintos megtakarítástól egy világ-ETF segítségével be lehet fektetni passzív módon, TBSZ-en gyakorlatilag adómentesen, és egy diszkont brókernél szinte költségmentesen megoldható mindez. Ha viszont megnézzük a vagyonpiramist, azt látjuk, hogy minél föntebb vannak emberek, általában annál nagyobb a részvényarány a vagyonukban. És éppen ezért évről évre nyílik az olló a gazdagok és a nem gazdagok között. De ennek nem kéne feltétlenül ennyire így lennie, mert a piramis aljához közel, amikor már nem az életéért küzd valaki hónapról hónapra, hanem van valamennyi megtakarítása, ott már csak edukáció kérdése, hogy él-e ezekkel az eszközökkel, amikkel a vagyonosabb réteg igen. Nem a pénz az akadály általában, hanem az ismeretek és az edukáció.

Nagyon a részvényekre hegyezed ki a témát, de miért nem jó az, ha valaki megmarad például az állampapírok világánál? Ott nem verték át, nem veszített a tőkéjéből, ez bevált neki, és nem is vágyik a kockázatosabb befektetésekkel együtt járó mellékhatásokra.

A legtöbben abba az illúzióba ringatják magukat, hogy a kötvény biztonságos, ezért az nekik elég lesz. Az a probléma ezzel, hogy fals biztonságérzetet ad. Valóban nem annyira hullámzik egy kötvény árfolyama, de cserébe reálhozama, infláció fölötti hozama is alig van. Sokszor írtam erről, hogy az árfolyam hullámzása vajon kockázat vagy nem. Itt elég markáns szakmai vélemények vannak az „igen” és a „nem” táborban is. Azt mondom, ami a legjobb közgazdász válasz mindig, hogy attól függ. Mégpedig attól, hogy a még hátralévő, monetizálható humántőke pénzügyi értéke és a mostani befektetett vagyon értéke hogyan aránylik egymáshoz. Ezt rögtön elmagyarázom. Ha huszonéves vagy, akkor az a pénzösszeg, amit még a karrieredből ki tudsz venni, remélhetőleg egy nagy vagyontömeg. Ehhez képest van némi befektetett pénzed, ami valószínűleg jóval kisebb. Ebben a helyzetben téged nem kellene, hogy különösebben zavarjon, ha mostanában hullámzik a befektetésed értéke. Viszont tekerjünk előre 60 éves korig, addigra már van egy nagyobb befektetett vagyontömegem, de vagy nem tudok, vagy nem akarok már túl sokat dolgozni, tehát a humántőkémből plusz pénzt már keveset fogok kisajtolni. Ilyenkor nem igaz az, hogy nem kockázat a hullámzás. Ezek nincsenek meg szerintem a magyarok fejében. A legtöbb embernek el kéne helyeznie magát ezen a skálán, hogy ő most hol tart, és annak megfelelően kellene befektetnie.

A legtöbben félnek. Ezerszer hallottam ezt baráti körben is: félek, hogy elbukom a pénzt, átvernek és hasonlók. Ezért csak az általa biztosnak tekintett dolgok felé mozdul, amikor egyáltalán megtakarít. Inkább berakja ingatlanba, Magyarországon abszolút ingatlanfétis van. Viszont ebből a biztosból sosem lesz komoly vagyonépítés. Nem én mondom ezt, hanem meg kell nézni a hosszú távú reálhozamokat.

De a hosszú távban való gondolkodás kevéssé elterjedt, mindenki gyorsan akar pénzt csinálni.

A hosszú távú részvénypiaci többlethozamnak az ára, amit a befektetők megfizetnek, hogy a hullámzást el kell tudni viselni. Itt a pszichológia nagyon felőrli a legtöbb embert, egyszerűen azért, mert egymillió forint elvesztése sokkal jobban fáj, mint nyerni egymilliót, tehát aszimmetrikus ez a történet. A tőzsdei napok körülbelül 50-50 százaléka pluszos és mínuszos, de hosszú távon felfelé trendel a részvénypiac. Viszont minden mínuszos nap dupla akkora fájdalommal jár lelkileg, mint amilyen jó érzéssel egy pluszos nap. És ez hosszútávon annyira felőröl sokakat, hogy nem fognak részvényt tartani, ha folyamatosan nézegetik a befektetésüket, márpedig a magyarok többsége folyamatosan nézegeti, én azt látom.

Van rálátásod a nemzetközi befektetői viselkedésre is, hiszen sok országból olvassák a hírleveleteket. Észrevehető valamiféle sajátos magyar attitűd a befektetések terén, ami megkülönbözteti a magyarokat más országok befektetőinek a hozzáállásától? Nehezebben boldogulnak a magyarok bármiféle mentális gátlás miatt?

30-nál több országból volt előfizető, amikor néztem, azt gondolom, hogy ez ma is megvan. Teljesen máshogy viselkednek az eltérő kultúrából érkező emberek, mondok néhány példát. Amikor az USA-ba utaztam, mindenki megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, elmondtam, hogy részvényezek. Ott teljesen sztenderd volt, hogy bementünk a sarki Dollar General-be bevásárolni, és az Airbnb szállásadóm úgy jött ki, hogy ő vesz részvényt ebben a boltban, mert itt lakik, látja, hogy ez egyre jobban megy, és ő ebben résztulajdonos akar lenni.

Hol van Magyarországon ez a mentalitás? Hogy bemész egy boltba, és átgondolod, hogy te itt résztulajdonos akarsz lenni, amit egyébként a telefonodról meg tudsz tenni 3 perc alatt.

Magyarországon az emberek többsége nem köti ezt össze, hogy ha részvényt vesz, azzal egy vállalkozásban lesz résztulajdonos, ez innen indul. A másik, ami nem biztos, hogy előny, de ezt figyeltem meg, hogy az amerikaiak jelentős része nagyon könnyedén kezeli a pénzügyeit, egyfajta "keep it simple" mentalitással fektet be. Volt egy Brian nevű előfizetőnk – azt hiszem, már csak múlt idő –, aki több millió dolláros egyedirészvény-portfóliót kezelt a hírlevél segítségével úgy, hogy a hírlevelünk körülbelül 80 oldalas, van egy egyoldalas összefoglaló része, azon belül van egy bekezdés, és ott szoktuk leírni, hogy mi most éppen mit csinálunk. Brian ezt az egy bekezdést sem olvasta el, csak a vastagon kiemelt részvényneveket nézte, és azokat mind megvette. Viszont volt egy mondat, hogy ezt meg ezt a részvényt is néztem, de nem kéne megvenni ezért meg ezért, de ő ezt nem olvasta el, tehát belelapátolt egy rakás pénzt. És véletlenül igazam volt, hogy nem kéne megvenni, azután írt, hogy most ezzel mi legyen... Tehát az amerikaiaknak egyrészt előnyük, hogy kulturálisan nekik nem sokkoló részvénybe fektetni, hanem egy hétköznapi dolog. És a másik, hogy jóval lazábban tudják kezelni a dolgaikat.

Amit mindenhol látok, és ez nem magyar specialitás, csak a magyaroknak szerintem többe kerül ez a hobbi, a „home country bias”, azaz mindenki a hazai országában akarja megoldani a befektetést. Ugyanúgy írnak a németek, hogy miért nem ajánlok nekik német részvényt, mint a britek, hogy legyen több brit részvény. És a magyarok is, hogy miért nincsenek magyar részvények, illetve a magyar részvények hogyan teljesítenek az EVA-keretrendszerben. Egyébként van EVA-adatszolgáltatás, ott meg tudják nézni, hogy a magyar részvények hogyan teljesítenek, és miért nincsenek benne a hírlevélben.

Amit még látok, és ez magyar specialitás nagyon: mindenki bemondja, hogy hosszú távon gondolkodik, mert nálunk ez egy szűrő kritérium az elején. Nem lehet úgy előfizetni, hogy ne jöjjön szembe, hogy itt évtizedes távon gondolkodunk, ezt mindenki kipipálja, hogy ő így gondolkodik, jöhet a hullámzás, bírni fogja. Ehhez képest e-mailek tömkelege jön magyaroktól, hogy már három hete vagyok előfizető, és X dollár vagy X százalék pluszban vagy mínuszban vagyok, és ez mennyire jó vagy rossz.

Ez a kinyilvánított preferenciák elmélete, amikor valaki mond valamit az időtávjáról és a fókuszáról, de amit csinál, az hangosabban beszél. Tehát nincs meg az emberek többségében a valódi hosszú távú gondolkodás.

Azt is látom, hogy a magyarok többsége sokkal jobban fél, mint a nem magyarok. Az ingatlanfétisnek az egyik oldala az, hogy azt meg lehet fogni, jó esetben nem veszik el tőlük, az az övék. És azt nem értik meg, hogy részvényesként ugyanennyire igazi tulajdonossá válnak egy vállalkozásban, mint amennyire igazi tulajdonosai egy ingatlannak.

Ami szerintem baromi fontos, és az nagyon megkülönbözteti a magyarokat a külföldiektől, hogy itthon zéró a benchmark-tudatosság. Ezalatt azt értem, hogy nem hasonlítják a befektetési teljesítményt semmiféle alternatívaköltséghez. Elhangzik, hogy vettem lakást 15 millióért, ma 45-ért tudnám eladni, ez akkor kiváló befektetés volt, nem? Hát egyáltalán nem biztos! Nézzük meg, hogy az akkori 15 millió forint ma reálértéken mennyi pénz kellene, hogy legyen. Tehát egyrészt inflációval is korrigáljuk a hozamot, másrészt nézzük meg, hogy ha azt a pénzt betette volna valami másba, akkor hol tartana. A legtöbben egyáltalán nem nézik ezt.

Különösen úgy, hogy időközben a forint is tartós leértékelődési pályán volt…

A legtöbben forint alapon számolnak hozamot, amire lehet mondani, hogy azért, mert Magyarországon laknak és forintban költenek. Talán Jaksity György mondta, hogy elég nagy hülyeség egy olyan pénznemben hozamot számolni, ami több évtizedes távon az értékének jelentős százalékát elvesztette az euróval, dollárral szemben. Tehát kirakatban jól néz ki egy forinthozam, de amikor inflációval is korrigáljuk, meg összehasonlítjuk, hogy ez egy normális devizában milyen hozamnak minősülne, akkor már nem biztos, hogy jók ezek a számok. A legtöbb magyar nem jut el eddig az edukáció hiánya miatt. És ezért sokszor nagyon örülnek olyan hozamoknak, amiknek nem biztos, hogy annyira kellene.

Többször utalsz arra, hogy a Corvinusra jártál vállalati pénzügyre, így van is tapasztalatod testközelből a hazai pénzügyi oktatásról. Ha lenne beleszólásod, szerinted mit kellene megtanítani a fiatal pénzügyeseknek, amit esetleg nem kaptak meg a magyar képzésekben?

A Corvinuson rengeteg jó dolgot tanultunk, megtanították az alapokat. Amikor magamtól minden hajnalban elkezdtem olvasni amerikai szakkönyveket, nagyon sokat tett hozzá, hogy ha nem is az amerikai számvitellel, de valamilyen számvitellel képben voltam. A valószínűségszámítás nekem nem jelentett problémát, mert a probabilisztikus téma, hogy a dolgoknak lehet valószínűségi jellege, az megvolt, a Közgáz adott egy nagyon jó alapot. De amikor eldöntöttem, hogy én profi szinten, részvényelemzéssel, részvénybefektetéssel akarok foglalkozni, és fölhívtam két-három volt egyetemi oktatómat, akiket nagyra tartottam, azt mondták, hogy nem tudnak segíteni, mert gyakorlati szinten ezzel ott nem igazán foglalkozik senki. Találkozzak azokkal, akik az egyetemről korábban kikerültek, és aktívan vagyont kezelnek valahol. Ez megtörtént, nagyon klassz eszmecsere volt, de strukturált keretek között akkor még nem lehetett erről túl sokat tanulni. Úgyhogy olvastam, gondolkodtam, szerzőkkel beszélgettem sokat, akik szóba álltak velem. A végén, amikor már a Falcon lehetővé tette, akkor intézményi adatszolgáltatóknál is belekötöttem a metódusba, sokszor igazam volt, sokszor nem, de ez egy tök jó tanulási folyamat volt, amit nem lehetett máshogy csinálni.

De mentsük meg a Corvinust! Ez nem egy magyar jelenség, mert amikor a Columbiának az Advanced Value Investing című, sok milliós képzését végeztem, ennyi pénzért igyekeztem meggyötörni az ottani professzort is a kérdéseimmel, mert bőven voltak. Gyakorlati kérdésekre nem nagyon tudott válaszolni.

Nagyon klassz elméleti tananyagot raktak össze, aminek a nagy része szerintem abban a formában a gyakorlatban nem használható, és amikor ezeket a pontokat erőltettem, az volt a válasza, hogy ő momentán nem igazán fektet be, mert amióta gyereke született, azóta nincs erre pénze.

És ez a Columbia, a „Cradle of Value Investing”, a Ben Graham által fémjelzett befektetési oktatás bölcsője.

Azt mindenképpen beletenném a tantervekbe, de ez nem saját ötlet, hanem Charlie Mungertől származik, akitől megkérdezték egyszer, hogy mit tanítana, ő azt mondta, hogy üzleti esettanulmányokat tömegével. Mi sült el jól, mi nem sült el jól és miért? Azokból lehet a legtöbbet megérteni a vállalkozásról. Egy Excel-modell bármit elbír, de nem mindegy, hogy milyen tudásanyag van az ember fejében, amikor leül egy céget elemezni. Például beugorhat neki, hogy látott már ilyen céget falnak menni, ott mi volt a probléma, és észreveszi, ha máshol is negyedévről negyedévre hasonló pálya kezdene kirajzolódni. Tehát amire sokkal jobban rámennék, az a gyakorlati esettanulmány-fókuszú oktatás.

Sokak számára a fő belépési korlát a pénz lehet, a magyarok jelentős része havonta 10-20 ezer forintot tud félretenni. Ebben az élethelyzetben jó eséllyel nem fog eljutni a részvényekig, hiszen ahhoz már olyan pénzösszeg is kellene, amire nem lesz szüksége rövid időn belül. Ma a hat havi vésztartalék egy magyar családnál több millió forintos megtakarítási szint lehet, ehhez képest a friss szám, hogy 3 millió forint környékén, de inkább alatta van a háztartások medián megtakarítása. Tehát az ország fele egyből kiesik, mert csak a vésztartaléka áll rendelkezésre, vagy az sem. Valójában csak a kiváltságos gazdagok tehetik meg, hogy részvénybe fektessenek, és ez mindenki másnak nem realitás?

Itt egy ilyen nagyon fals ígéretet szeretnék eloszlatni, ami a legtöbb edukációs anyagban benne van itthon is, meg máshol is: hogy mindenki dollármilliomos lehet, mindenki milliárdossá válhat. Ha van egy rosszul fizetett állásod, amiből keveset tudsz megtakarítani, akkor egyszerűen nem jön ki a matek.

Három komoly tényezője van a képletnek, a jövedelmed, hogy mennyit költesz – ez a kettő kiadja a megtakarítási rátádat –, és hogy milyen hozamot érsz el a befektetésen. Ez a háromszög három csúcsa. Ezt a pénzügyi játékot többféleképpen meg lehet nyerni. Ha egy szerzetesi életet élsz kevés pénzből, azaz egy viszonylag alacsony jövedelemből is sokat tudsz félretenni, és részvénytúlsúllyal fektetsz be, mert ismered a számokat, illetve bírja a gyomrod, abból ki lehet keverni egy karrier alatt azt, hogy nyugdíjas éveidben jól meg fogsz élni, habár milliárdos valószínűleg nem leszel. Rengeteg ilyen sikersztorit lehet olvasni, főleg amerikaiakat. Van az is, aki baromi jól keres, most nem róluk kérdeztél, de ha nagyon nem rontja el az összes többit, tehát nem költi el az összes pénzét, és vállalhatóan fektet be, akkor rendben lesz. És a harmadik a legszexibb, mindenki a befektetési hozamát akarja maximalizálni, mert azt hiszik, hogy az ingyen van, és a konyhaasztal mellett a világ legjobb részvénybefektetőjévé lehet válni napi egy órában. Ez egy hülyeség.

A megtakarítás nem szexi, pedig a megtakarítási ráta vezérli leginkább azt, hogy mi lesz belőled, milyen vagyoni helyzeted lesz.

Azt szoktam mondani, és a saját óvónő édesanyámnak is ezt mondtam, hogy Magyarországon a nyugdíjhelyettesítési ráta 50% környékén van. Ez azt jelenti, hogy a legutolsó aktívan megkeresett fizetésedhez képest a legelső nyugdíjad mértéke 50 százalék. Ez egy érezhető nagy szakadék. Mit csinál a megtakarítási ráta? Tegyük fel, hogy kevés a bevételed, és csak 20%-át tudod lecsípni…

Már az is sok egyébként.

Igen, sok mindenkinek lehet sok. De ha nem tudsz megélni 20%-kal kevesebből, akkor hogyan fogsz megélni 50%-kal kevesebből? Tehát egyszer el kéne kezdeni lecsípni ebből valamennyit. Ez a megtakarítási ráta egy jó értelemben vett kétélű fegyver. Amit lecsípsz, abból nem élsz, tehát a bevételed 80%-ának megfelelő életszínvonalhoz vagy hozzászokva. Ehhez képest a helyettesítési ráta miatti visszaesés már kevésbé meredek, és amit megtakarítottál, akármennyi is az, ezt a visszaesést még tompítja, mert valamit hozzátesz a nyugdíjas éveidhez.

De nem lesz mindenkiből dollármilliomos, azt jövedelemoldalon lehet megoldani, nem pedig ott, hogy az utolsó Starbucks-kávét is megvonod magadtól.

Én fektettem részvénybe jóval korábban, mint hogy hat havi vésztartalékomat készpénzben otthon nézegettem volna, vagy diszkont kincstárjegyben. Ezt felelősen nyilvánvalóan nem lehet mondani mindenkinek. Ahol a családnak összesen nincs hat havi vésztartaléka, ők nagyon stresszesen nézegetnék azt, ha most beteszik valamilyen részvénybe a pénzt, és az árfolyam össze-vissza ingadozik. Hogyan magyaráznád meg nekik, hogy ne nézzék?

Azt viszont látni kell, minden adat azt mutatja, hogy a hosszú távú teljesítményedet az határozza meg, hogy milyen eszközallokációd van, és mennyire költség- és adóhatékonyan fektetsz be. Az eszközallokáció alatt elsődlegesen azt értem, hogy hány százaléka kerülhet részvénytípusú instrumentumba a félretett pénzednek. Barton Biggs könyve, a Wealth, War and Wisdom vizsgálta ezt, hogy háborúkon, recessziókon átívelően hogyan kell befektetni. Tényadatokból kiindulva mondja, hogy 75% alatti részvényarány nagyon nehezen védhető hosszú távon. Én azt mondom, hogy a legtöbb magyar által alkalmazott 0% egyáltalán nem védhető. Tehát ha a 0-tól a 75 felé elkezd valaki elmozdulni úgy, amivel még jól alszik, akkor már tett egy lépést a jó irányba, és majd kitapasztalja, hogy mi az, ami neki még belefér, amit nem nézeget naponta. És mindezt első lépésben egy passzív indexkövető instrumentummal, egy részvénypiaci világ-ETF segítségével, tartós befektetési számlán, egy diszkont brókernél megvalósítva meg fogja tapasztalni, hogy minden egyes félretett forint neki dolgozik. Nem veszi el tőle senki, és hosszú távon ez jól működik. Nem lesz belőle mindenki milliárdos, de legalább jó az irány.

A cikk saját termék népszerűsítését szolgálja.

Fotók: Mónus Márton / Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.