szerző

7 évvel emelkedhet Magyarországon a nyugdíjkorhatár, ha így csökken a munkaerő

2018. június 5. 06:02    
nyomtatás
 
Míg 1980-ban még húsz 65 éves vagy a feletti korú jutott 100 aktív korúra, a következő 35 évre vonatkozó becslés szerint már 53 időskorú jut 100 dolgozó korúra az OECD országokban. Ha a foglalkoztatottság nem nő érdemben, az elöregedés jelentősen visszavetheti a nyugdíjas kori életszínvonalat. Egy friss tanulmány szerint a nyugdíjkorhatár emelése megoldást jelenthet, Magyarországon például 2050-ig a korhatár további 7 évvel történő kitolása, de önmagában a korhatár-emelés kevés: jelentős változásra van szükség a munkaerőpiacon, például a nők munkaerő-piaci aktivitásának növelésével, különben marad a magasabb nyugdíjjárulék, magasabb adók és egy folyamatosan deficites nyugdíjköltségvetés.

Portfolio Tanácsadó Központ - A jövő lehetőségei itt kezdődnek. Vagyon - profi megoldások

Egy friss, a társadalom elöregedéséről és a munkaerőhiány közti kapcsolatról szóló elemzésben a szerzők arra mutatnak rá, hogy a társadalom elöregedése egy gyorsuló, hosszú távú folyamat. Ha ezt az időskori függőségi rátával szemléltetjük (a 65 évesek vagy a felettiek aránya a dolgozó, 20-64 közöttiekre vetítve), akkor azt látni, hogy az OECD országok átlagában 1980-ban még 20 65 éves vagy a feletti korú jutott 100 aktív korúra, ez az arány 2015-re már 40%-kal emelkedett, tehát 28 időskorú jutott 100 aktív korúra.

A következő 35 évre vonatkozó becslés szerint pedig már 53 időskorú jut 100 dolgozó korúra, ami további 90%-os növekedés.


A lenti ábra az időskori függőségi ráta mellett a teljes függőségi rátát is mutatja, ami a szerzők szerint azért lehet relevánsabb mutató, mert azokat a fiatalokat is magába foglalja, akik még nem dolgoznak. Mindez jobban szemlélteti a demográfia hatását az egy főre eső GDP-re (a teljes függőségi ráta tehát a 20 éves vagy annál fiatalabb, illetve a 65 éves vagy annál öregebbek arányát mutatja az aktív korúakhoz képest).

7 évvel emelkedhet Magyarországon a nyugdíjkorhatár, ha így csökken a munkaerő


Annak ellenére, hogy az időskori függőségi rátában volt egy emelkedés, a teljes függőségi ráta az OECD-ben az 1980-ban mért 0,8-ról 0,65-re csökkent 2015-re. Ennek egyik fő oka az 1990-es években a termékenységben látott erőteljes visszaesés, ami a 20 évesek vagy annál fiatalabbak számának relatív csökkenését eredményezte. A tanulmány szerzői szerint a 100 aktív korúra jutó fiatalok száma a következő évtizedekben valamelyest stabilan megmarad a 40-nél, hacsak a termékenységben nem történik valami jelentős változás, ami a teljes függőségi ráta drasztikus emelkedését okozhatja.

Ha a foglalkoztatottság, ezen belül is az időskorúak foglalkoztatottsága nem emelkedik, akkor ezek a demográfiai irányok ceteris paribus (minden más változatlansága esetén) jelentősen visszavethetik a nyugdíjas kori életszínvonalat.


A nyugdíjkorhatár-emelés lenne a megoldás?


A fenti társadalmi kihívásokra a kormányok egy része a nyugdíjkorhatár megemelésével válaszolt, így a tanulmány szerzői utánajártak annak is, hogy önmagában a nyugdíjkorhatár emelése meg tudja-e oldani a munkaerőhiányt az OECD-s és EU-s gazdaságokban, és ha igen, hány évvel kellene megemelni a határt ahhoz (referenciaértékként a 65 évet használva), hogy stabil függőségi rátákat lehessen fenntartani a jövőben.

Kiszámolták, hogy 1980 és 2015 között mennyivel kellett volna emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az időskori függési rátát annak 1980-as szintjén tartsák meg. Ha a 65 év a kiinduló szint, akkor a szerzők szerint a vizsgált 35 évben az OECD országokban átlagban 3,4 évnyi korhatár-emelésre lett volna szükség. Ugyanebben a vizsgált időszakban a 65. életévtől a várható élettartam 4,4 évvel emelkedett, tehát ennek a háromnegyedével megemelni a nyugdíjkorhatárt már elég lett volna ahhoz, hogy az időskori függési ráta ne emelkedjen. Ezzel ellentétben a teljes függőségi rátát akkor lehetett volna a vizsgált időszakban stabilizálni az 1980-as szinten, ha a nyugdíjkorhatárt 4,5 évvel csökkentik, tehát 2015-re 60,5 év lett volna az OECD országok átlagában.

Csakhogy a szakértők szerint ezek a számok jelentősen változnak majd a következő 35 évben az OECD országokban. A lenti ábra szerint a 65. életévtől várható élettartam valamelyest lassabb ütemben nő majd, mint a múltban, mellyel így viszont ahhoz, hogy 2015 és 2050 között stabilizálni lehessen az időskori függőségi rátát, már egy 8,4 évnyi nyugdíjkorhatár-emelésre lenne szükség. Ha a fiatalok aktív korúakhoz képesti állandó számával kalkulálunk, akkor valamelyest kisebb, de még így is 6,2 évnyi korhatáremelésre lenne szükség a stabil ráta fenntartásához.

Csakhogy az OECD országokban eddig bevezetett korhatáremelések átlagban csak 1,5 éves emelést mutatnak 2050-re, ez pedig nem elég ahhoz, hogy a modell szerinti időkori függőségi rátát állandó szinten lehessen tartani.

7 évvel emelkedhet Magyarországon a nyugdíjkorhatár, ha így csökken a munkaerő


Magyarországon nagyjából 7 évvel kellene megemelni a nyugdíjkorhatárt


Országfüggő, hogy hol mekkora korhatáremelésre lenne szükség ahhoz, hogy az időskori függőségi ráta fenntartható legyen.
  • Finnországban és Svédországban például ehhez 4,5 évvel kellene megemelni a nyugdíjkorhatárt, míg
  • Chilében, Mexikóban vagy Spanyolországban már 11,5 évvel.
  • Dél-Koreában a társadalom meglehetősen gyors ütemű elöregedése miatt már 15,5 évnyi emelésre lenne szükség, és
  • Dánia az egyetlen a vizsgált országok között, ahol a már bevezetett korhatár-emelési lépések meghaladják azt, amire szükség lenne az időskori függőségi ráta stabilizálásához.

A lenti ábrából kiderül, hogy Magyarországon az alapnak vett 65 éves szintről nagyjából 7 évvel, tehát 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az időskori függőségi ráta 2015 és 2050 között stabilizálódjon.

7 évvel emelkedhet Magyarországon a nyugdíjkorhatár, ha így csökken a munkaerő


Tartós deficit jöhet a nyugdíjpénzekben, hacsak nem nő a foglalkoztatottság


Azok a döntéshozók, akik szeretnének egy megfelelő jövedelmi szintet fenntartani a nyugdíjas éveikben lévőknek is, jelentős pénzügyi nyomással szembesülnek majd. Az effektív időskori támogatottsági ráta (az aktív korúak aránya a nyugdíjba vonultakhoz képest) az inverze az effektív időskori függőségi rátának.

Egy felosztó-kiróvó nyugdíjrendszerben (mint amilyen a magyar is), egy százaléknyi csökkenés az időskori eltartottsági rátában 1%-os nyugdíjcsökkenést eredményez az átlagbérhez képest, vagy 1%-knyi emelést a nyugdíj-hozzájárulásban. Mindezek miatt a szerzők szerint csak úgy lehet elkerülni a társadalom elöregedése mellett a nyugdíjak csökkenését, ha
  • ha magasabb nyugdíjhozzájárulást fizetünk,
  • magasabb a foglalkoztatottság, például a nyugdíjkorhatár kitolásával vagy a nők munkapiaci aktivitásának növelésével, illetve
  • a nyugdíjbüdzsében beáll egy pénzügyi deficit, aminek fedezetét adókkal lehet majd pótolni.

Ehhez képest a befizetések által meghatározott (defined contribution) nyugdíjrendszerekben a befizetések mellett a jövőbeni nyugdíj összege a felhalmozott vagyonon elért hozamtól is függ. Ezek a hozamok ugyanakkor nagyban függnek azoknak a gazdaságoknak a teljesítményétől és termelékenységétől, ahová befektették a vagyont.

Ha csak az elmúlt 35 évet nézzük, az időskori támogatottsági ráta (az aktív korúak aránya a nyugdíjba vonultakhoz képest; tehát az inverze az effektív időskori függőségi rátának) kicsivel több mint 25%-kal csökkent az OECD országok átlagában. Mindez pénzügyi instabilitást és magasabb nyugdíjkiadásokat eredményezett, ami magasabb nyugdíj-hozzájárulási rátákban csapódott le. Az állami nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya 1990 óta átlagosan több mint 40%-kal emelkedett.

Ha elképzelünk egy olyan átlagos aktív korút, aki 40 évet megszakítások nélkül végigdolgozott és csak annyi a különbség, hogy 2056-ban vagy 2016-ban megy nyugdíjba, akkor az Európai Bizottság becslése szerint ezekkel a paraméterekkel a frissen nyugdíjba vonuló 2056-ban 10%-kal kisebb nyugdíjra számíthat, mint 2016-ban. Mindeközben a demográfiai időskori támogatottsági ráta ugyanezen időszak alatt mintegy 50%-kal esik vissza,és csak kevés esély van arra, hogy a nyugdíjhozzájárulások növelésével vagy adóemeléssel lehessen a kieső nyugdíjat pótolni az országok többségében.

Mi a konklúzió? Ha a foglalkoztatottsági ráta nem nő érdemben, nagy lesz a nyomás a nyugdíjbevételeken. Az öregedő társadalmakban ezért kulcskérdés lesz, hogyan tudják növelni a foglalkoztatottságot, ha meg akarják őrizni a nyugdíjak jelenlegi szintjét.

7 évvel emelkedhet Magyarországon a nyugdíjkorhatár, ha így csökken a munkaerő


Címlapkép: MTI/Bizományosi, Jászai Csaba

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Új Portfolio hírlevél

Szerkesztett hírlevél - Segítség a
MIFID 2-ben

Feliratkozás
Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium