Erre kellene igazán figyelnünk: emberek millióinak életét lehetne így megmenteni

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Amikor 55 évvel ezelőtt először ünnepelték a Föld napját, a világnak komor környezeti kihívásokkal kellett szembenéznie. Folyókon ütött ki tűz, a városokat szmog fojtogatta. A levegő- és vízszennyezés súlyos mértékű volt különösen az iparosodott nyugati országokban. Mára a kültéri légszennyezés drámaian csökkent a gazdag országokban. Az elmúlt három évtizedben a légszennyezés okozta halálozási kockázat látványosan, több mint 70%-kal esett vissza, miközben a vízfolyások tisztábbá váltak, és az országok újraerdősítésekbe fogtak.

A szegényebb országokban azonban ez a kép bonyolultabb. Ez azért van, mert ahogy az egyes országok kitörnek a szegénységből, az iparosodás először növeli a szennyezést, mielőtt elég gazdagok lennének ahhoz, hogy kezeljék azt. A fejlődő világban is történtek azonban előrelépések. Nézzük meg Kínát, amely egykor hírhedt volt a súlyos mértékű környezetszennyezéséről, de ma már aktívan tisztítja levegőjét és vizét.

A nem a világ gazdag felén élő hétmilliárd ember számára a kültéri légszennyezés 1990 és 2015 között egyre súlyosabb mértékű lett. Ahogy azonban különösen a kénkibocsátás elérte a csúcspontját, majd csökkenni kezdett, a szegény országokban a kültéri légszennyezés okozta halálesetek száma valóban némileg csökkent.

Ráadásul, ha a szmogos ázsiai megapoliszok képeire koncentrálunk, akkor nem veszünk tudomást a világ legszegényebb emberei számára sokkal halálosabb beltéri légszennyezésről. Ez a figyelmen kívül hagyott probléma az energiaszegénységből ered, ahol az emberek kénytelenek a hagyományos biomasszára – fára, kartonpapírra és trágyára – hagyatkozni a főzés és a fűtés terén. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2,1 milliárd ember él olyan otthonokban, amelyek sokszorosan szennyezettebbek, mint Delhi vagy Peking levegője a legszennyezettebb napokon, ami egyenértékű azzal, mintha minden egyes ember naponta két doboz cigarettát szívna el.

A beltéri légszennyezés még ma is évente több mint hárommillió ember halálát okozza.

Mégis kiemelhető egy látványos Föld-napi tény, amelyet szinte senki sem ünnepel, hogy a világ nem gazdag felén a beltéri légszennyezés 1990 óta több mint felére csökkent. Ez azt jelenti, hogy évente több mint négymillió ember életét mentjük meg.

Hogyan történt ez a fejlődés? A jólétnek köszönhetően, ami azt jelenti, hogy kevesebb szegény ember használ trágyát és kartonpapírt főzéshez és fűtéshez, és ehelyett sokkal tisztább és jobb energiaforrásokra, például földgázra és áramra támaszkodnak.

Valóban, sok szempontból a szennyezést okozó legnagyobb tényező a szegénység. Amikor az emberek a túlélésért küzdenek, a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulnak. De ahogy az országok gazdagodnak, úgy tudnak tisztább technológiákba fektetni, szabályozni az iparágakat, és a közegészségügy javítására összpontosítani. A jólét nem csupán jobb életszínvonalat és jobb minőségű táplálkozást okoz, valamint azt eredményezi, hogy az emberek ellenállóbbá válnak a környezeti kihívásokkal szemben – hanem azt is előidézi, hogy a társadalmak aktívan segítik elő a környezetvédelmet.

Egyértelmű kapcsolat van egy ország jövedelme és környezeti teljesítménye között. Minél gazdagabb egy ország, annál jobban bánik a környezetével, amint azt a Yale Egyetem környezetvédelmi teljesítményindexe is mutatja. Egy olyan társadalom, amely a gazdasági fejlődésre összpontosít, nemcsak a szegénységből emelheti ki az embereket, hanem a környezetszennyezést is kezelni fogja, és fenntartható gyakorlatokba fektet.

Sajnos a Föld napja és a tágabb értelemben vett környezetvédelmi mozgalom gyakran figyelmen kívül hagyja a gyakorlati megoldásokat, és ehelyett a szenzációhajhászást részesíti előnyben. Az 1970-es években széles körű figyelmet kapott környezetvédelmi előrejelzések közül sokról kiderült, hogy vészjósló és téves volt. Azt jelezték előre, hogy a legtöbb erőforrásból kifogyunk, és a túlnépesedés globális katasztrófához vezet, valamint 1985-re gázálarcot kell majd viselnünk a szabadban. E jóslatok egyike sem vált valóra, de ennek ellenére táplálták a félelem és az erőforrások rossz elosztásának kultúráját.

Ezt a mintázatot látjuk ma is, különösen a klímaváltozással kapcsolatban. Igen, a klímaváltozás valós kihívás, de ésszerűen kell erről a kérdésről gondolkodnunk. Nem jelent egy olyan egzisztenciális fenyegetést, mint amilyennek egyesek szeretnék elhitetni velünk. Valójában az elmúlt évszázadban a klímakatasztrófák – például viharok, árvizek, aszályok és erdőtüzek – okozta halálesetek száma látványos mértékben, 98%-kal csökkent. Ez nem azért van így, mert a környezet statikus maradt, hanem mert az emberi innováció és alkalmazkodás ellenállóbbá tett minket.

A valóság az, hogy nem állunk a szakadék szélén.

Ahelyett, hogy szenzációhajhász retorikával ijesztgetve ezer milliárdnyi dollárt költenénk helytelen klímapolitikákra, inkább gyakorlatias, okos megoldásokra kellene összpontosítanunk, amelyek valódi változást hozhatnak. A klímaváltozás esetében ez azt jelenti, hogy a zöld energia terén megvalósuló innovációba kell fektetni.

Ami a világ egyik legnagyobb környezeti kihívását illeti, véget kellene vetnünk a beltéri légszennyezésnek, és évente 3 millió ember életét kellene megmentenünk, főként a jólét és a tiszta, olcsó és megbízható energiához való hozzáférés révén.

A Föld napja alkalmából nem pánikba esni, hanem ünnepelni kellene a hatalmas fejlődést, amelyet a környezetvédelem terén elértünk, és még el fogunk érni, amíg egyre több ember éri el a jólétet.

Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ