Mitől erős a forint?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Idén komoly erősödést mutatott a forint az euróval (5,4%) és a dollárral (20%) szemben, amivel a második legjobban teljesítő feltörekvő piaci deviza lett az orosz rubel mögött. A tavalyi évhez képest ez igencsak nagy fordulat, ugyanis akkor a hatodik legrosszabb teljesítményt nyújtotta (7, illetve 13 százalékot gyengült az euróval, illetve dollárral szemben). Historikusan ez egy relatíve nagy mozgás, ugyanis 2000 óta az átlagos elmozdulás egy-egy évben 2,1 százalék volt; igaz ez úgy oszlik meg, hogy a Covid válság előtti években 1,5, az ezt követő években viszont 4,6 százalék volt az átlagos elmozdulás.

Az erősödés mögötti főbb tényezők összetett kölcsönhatása magyarázza a mozgást.

Az első és talán legfontosabb hajtóerő a forint mögött az MNB szigorú monetáris politikája: a hazai jegybank immár pontosan egy éve változatlanul, 6,50 százalékon tartja az alapkamatot. Tavasszal, az elnökváltás idején a piacok vártak valamilyen mértékű lazítást az új MNB-vezetéstől, ám miután ez nem következett be, ez a forgatókönyv kiárazódott a piacokról. Ezzel a forint a közép-kelet-európai régióban jócskán kilóg a sorból, ugyanis mind a cseh, mind a lengyel jegybank többször is csökkentett idén (jelenleg 3,5, illetve 5 százalékon áll a két alapkamat), egyedül a nehezebb helyzetben lévő (magasabb infláció, ikerdeficit, kormányválság és a hitelminősítői leminősítést csak drasztikus kiigazító lépések révén sikerült elkerülni) román jegybank nem lazított a kamatkondíciókon ebben az évben. A magas kamatszint magas reálkamatot is jelent, ami vonzóvá teszi a forintot a befektetők szemében; a forint piac relatíve magas likviditásával együtt ez a kombináció különösen előnyös a régiós, de akár a világ fejlődő piaci devizáinak mezőnyében. Összességében tehát egy globális kamatcsökkentési környezetből kiemelkedik a szigorával az MNB, ez erőt ad a forintnak.

Mindeközben a dollár is szinte folyamatosan gyengült az év során. Ennek mozgatórugóiról egy külön cikket lehetne írni, de a lényeg, hogy annak ellenére gyengült az amerikai deviza az euróval - de a legtöbb fejlődő piaci devizával szemben is -, hogy az amerikai jegybank idén szeptember közepéig nem nyúlt a kamatokhoz (ellentétben az EKB-val), és a Trump adminisztráció által bevezetett vámemeléseknek a tankönyvek szerint erősítenie kellett volna az amerikai fizetőeszközt.

A dollár pályája azért fontos, mert annak gyengülése kedvez a fejlődő piaci devizáknak, és mivel a forint továbbra is ún. magas bétájú deviza (nagyobb kilengései vannak a gyengébb fundamentumok és gazdasági nyitottsága miatt), ebből általában arányosan nagyobb haszonra tesz szert. A Covid válság és az azt követő inflációs megugrás során ennek a negatív oldalát tapasztaltuk meg, most pozitív irányba kezd lendülni az inga.

A dollár gyengülése és a nemzetközi befektetői hangulat javulása az ún. carry trade stratégiák (alacsony kamatú devizákban hitelfelvétel, és magas kamattal rendelkező devizákban befektetés) újra népszerűvé válását hozta az áprilisi turbulencia után: sok globális, valamint a speciálisan feltörekvő piacokra fókuszáló szereplő visszatért ehhez a korábban népszerű taktikához, és a forint a magas reálkamat miatt előkelő helyen állt a céldevizák között. A szeptember 24-én rendelkezésre álló adatok szerint a fejlődő piaci devizák között a forint az ötödik legmagasabb 3 hónapos piaci kamattal rendelkezik, ami ráadásul idén még emelkedett is egy kicsit, (ahogy a kamatvágási várakozások kiárazódtak idénre), míg a legtöbb fejlődő piaci deviza esetében a rövid kamatok csökkenést mutattak. (A magas carry-re, azaz kamatkülönbözetre építő devizabefektetési stratégiák esetében a rövid futamidejű kamatok az irányadók, a hosszú lejáratú, pl. 10 éves állampapírkamatok kevésbé meghatározók.)

Nagyban hozzájárult idén a forint erejéhez a nemzetközi energiaárak alacsony szintje, hiszen a kedvezőbb energiaimportköltségek pozitívan hatnak a külső egyensúlyi tényezőkre. Érdemes még megemlíteni a hitelminősítések alakulását, mert a negatív várakozások ellenére a magyar államadósság besorolása nem változott, egyedül az S&P Global hitelminősítő rontotta negatívra a kilátásokat, ami csupán mérsékelt, és rövidtávú hatással volt a forintra.

A gazdaságpolitika meghatározóitól is egyre inkább olyan nyilatkozatokat hallani, hogy a stabil és erős forint jelenleg a gazdaság érdeke, míg a korábbi vélekedés inkább a gyenge forint mellett érvelt, mint ami segíti az exportra termelőket. Az új megközelítésben van is valami: az exportképességünk az elmúlt időszakban nem azért romlott, mert erős volt a forint, hanem azért, mert gyenge volt a kereslet. Ezzel szemben az erős forint segíti az infláció elleni küzdelmet, és javítja a devizaadósság arányát a GDP-hez képest (a legutóbbi adatok szerint ez most 30 százalék körül áll), ami csökkenti az ország sérülékenységét.

A gazdasági tényezők mellett előtérbe kerültek az év során a hazai politikai kilátások is - egy esetleges ellenzéki győzelem növekvő esélye -, ami felkeltette a nemzetközi elemzőházak figyelmét is: sok elemzés kiemeli, hogy egy ilyen forgatókönyv javíthatná a kapcsolatokat az Európai Unióval, és megnyithatná a korábban blokkolt uniós forrásokat, ami további támogatást jelenthetne a forintnak.

Az elmúlt hetekben a relatív kamatvágási várakozások alakulása is a forintot támogatta: az amerikai Fed esetében az augusztus közepi Jackson Hole-i beszéd után emelkedtek a kamatvágási várakozások (szeptember közepén meg is történt egy 25 bázispontos kamatcsökkentés), míg a magyar jegybankkal szemben ezek stabilak maradtak, így a relatív hozamelőny tovább nőtt. Emellett a devizapiaci pozícionáltság a forint mellett sem volt eddig túlságosan erős, ami tág teret hagyott új, forint melletti pozíciók nyitására, mind a rövid távú, carry stratégiát követő, mind a hosszú távú befektetők számára.

Az említett hatások közül a két legfontosabbal - a szigorú MNB-politika és a gyengülő dollár - kapcsolatban a legtöbb szakértő úgy vélekedik, hogy azok az év végéig kitarthatnak, amit egyelőre a piaci árazások is tükröznek. Az Amundi stratégái is további dollárgyengülést várnak; illetve úgy vélik, hogy itthon a kamatvágás kérdése legkorábban az év végén, vagy jövő év elején kerülhet ismét napirendre, az infláció alakulásának függvényében. E két tényezőben beálló jövőbeni változás mozgathatja majd a forint árfolyamát, míg ezek változatlansága esetén tovább folytatódhat a ‘carry play’.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ