Túl erősre sikerült a forint légvédelme? Miért baj, ha mindenki a magyar deviza mellett áll?

Miért beszél hirtelen mindenki a reálkamatról?

Amikor a fenti kérdésre keressük a választ, akkor először azt érdemes egy kicsit tisztába tenni, mi is az a reálkamat. A legtöbbször az aktuális irányadó kamat és a legfrissebb elérhető infláció különbözetét értik ez alatt, ez az úgynevezett visszatekintő reálkamat. Szakmai körben a legtöbbször ezt használják hivatkozási alapként még akkor is, ha nem feltétlenül mérvadó, sokszor hasznosabb lenne az előretekintő reálkamatot kiszámolni a kamat- és inflációs kilátások függvényében, de azt sokkal nehezebb kalkulálni, illetve összehasonlítani.

A pozitív reálkamat többnyire támaszt képez egy deviza árfolyamának, mivel az infláció feletti kamatszint azt sugallja a befektetők felé, hogy érdemes befektetni azon a piacon.

Az országonként változó lehet, milyen reálkamat-szint az ideális, ez függ egy adott ország piaci-gazdasági kitettségétől, kockázati megítélésétől.

Magyarország esetében az utóbbi közel 15 évet vizsgálva többnyire pozitív reálkamatra volt példa egy időszakot leszámítva, 2016 októbere és 2023 augusztusa között volt negatív a reálkamat-szint. A jelenlegi 2,2 százalékos visszatekintő reálkamat (a 6,5%-os alapkamat és a 4,3%-os infláció különbsége) magasabb ugyan, mint a 15 éves átlag, ami 1 százalék. Ha azonban csak 2023 nyara óta nézzük, amióta megszűnt a negatív reálkamat korszaka, akkor

az utóbbi két évben átlagosan 3 százalék volt a magyar reálkamat, amihez képest a jelenlegi szint nem számít magasnak.

Tényleg túl magas a magyar reálkamat?

Egy ország reálkamata persze önmagában nem sokat mond, érdemes nemzetközi összehasonlításban vizsgálni a helyzetet. Első ránézésre a világon a magyar visszatekintő reálkamat átlagosnak mondható,

az általunk vizsgált feltörekvő országokban a középmezőnyben van.

Ha azonban jobban megnézzük az ábrát, akkor a magyarnál magasabb reálkamatra jelenleg Európában szinte sehol nincs példa (a háborúban álló Ukrajnát leszámítva). Olyan országok fizetnek nálunk nagyobb felárat az infláció felett, mint Brazília, Egyiptom vagy Törökország, ahol az utóbbi évek nem a deviza erősödéséről, sokkal inkább megvédéséről szóltak. Vagyis nekik azért kell ilyen magas kamatot fenntartaniuk, hogy ne pártoljanak el a befektetők. Ennek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy

egy stabil devizapiaci helyzetben nemzetközileg magasnak számít a 2,2 százalékos magyar reálkamat.

Azonban a magyar eszközök, elsősorban a forint számára nem a brazil vagy az egyiptomi deviza az igazi versenytárs, ezért közelebbről érdemes megvizsgálni a kelet-közép-európai reálkamatokat. Ha 2020 eleje óta nézzük, akkor a jelenlegi magyar reálkamatszint nem lóg ki a sorból.

A jelenleg extrém negatív román reálkamat annak tudható be, hogy a megszorítások következtében 10 százalékra emelkedett az infláció, miközben a jegybank változatlanul 6,5%-on tartja az alapkamatot.

A 2,2 százalékos magyar reálkamatszint 60 bázisponttal magasabb a lengyelnél (a szerdai kamatvágással együtt) és 100 bázisponttal a csehnél. Vagyis látszólag nincs komoly mozgástér ennek csökkentésére. Főleg úgy nem, hogy a magyar inflációt befolyásolják az árkorlátozó intézkedések (árrésstopok és önkéntes árbefagyasztások).

Abból a szempontból logikus lehet Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter érvelése, hogy ha az év elején 5,5% körüli infláció mellett elég volt a 6,5%-os alapkamat és az 1 százalékos reálkamat, akkor most miért ne lenne elég. Erre a válasz az, hogy azóta gyakorlatilag egyetlen dolog történt, ami lehozta az inflációt 4,3%-ra:

„jó szokásának megfelelően” a kormány mesterségesen beavatkozott a piaci viszonyokba.

Az árkorlátozások bevezetése után áprilisra 4,2%-ra esett az infláció, majd azóta láthatóan alig változott. De ez a helyzet nem tartható fenn örökké, az elemzők és az MNB becslései szerint az infláció jelenleg is mintegy 1,5 százalékkal alacsonyabb ezeknek az árkorlátozásoknak az eredményeként.

A napokban a Portfolio Budapest Economic Forum konferenciáján Kurali Zoltán, az MNB alelnöke azt mondta, hogy lehet, hogy ennek a különbségnek csak a kétharmada-háromnegyede fog majd visszaépülni az intézkedések kivezetésével, de ez akkor sem elhanyagolható.

Az árkorlátozások kivezetése előbb-utóbb várható, örökké nem lehet ezeket fenntartani, és ezt a jegybanknak is számításba kell vennie. Vagyis amikor a reálkamat szintet vizsgálja, akkor legalább 1-1,2 százalékpontot hozzá kell adnia a jelenlegi inflációhoz azzal kalkulálva, hogy az előrejelzési horizonton, a következő két évben kivezetik ezeket az intézkedéseket, ami egy hirtelen megugrást hoz majd az inflációban.

Ha pedig ezt figyelembe vesszük, akkor

máris nem néz ki olyan jól a magyar visszatekintő reálkamat,

hiszen alacsonyabb a lengyelnél és nagyjából megegyezik a cseh értékkel, miközben ezek a régiós országok lényegesen kedvezőbb befektetői megítélés alá esnek, jobb a hitelminősítői besorolásuk, alacsonyabb az államadósságuk.

De akkor mit is szeretne a kormány, gyengébb forintot?

A piac azonnal reagált Nagy Márton szavaira, hiszen a forint erőteljesen gyengült kedden, és egészen biztos, hogy a befektetők a következő hónapokban kiemelten figyelnek minden kommunikációt a jegybank vagy a kormányzat részéről. De mi lehetett ezzel a célja a kormánynak? Erre három lehetséges magyarázat van:

1. A gyengébb forint vágya: érezhette úgy a kabinet, hogy 390 alatt már túl erős a magyar deviza az euróval szemben, akár kaphatott ilyen visszajelzést az exportőröktől.
2. Gazdaságélénkítés és a költségvetés tehermentesítése: kézenfekvő magyarázat lehet, hogy a kormány a gazdasági növekedés élénkítését várná az alacsonyabb kamatoktól, ezért érzi túl magasnak a 6,5%-os irányadó rátát. Emellett az utóbbi hetekben elindított 3%-os támogatott hitelek (Otthon Start és vállalati hitelek) mellett a költségvetés terhe is alacsonyabb lenne mérsékeltebb kamatszint mellett, hiszen a kettő közti különbözetet a büdzsének kell finanszíroznia.
3. A befektetők "elriasztása": A harmadik megfejtés, hogy a kormány úgy értékeli, hogy túl nagyra hízott a forint melletti carry-állomány (a kamatkülönbözetből profitáló pozíció), és azt gondolja, hogy itt az ideje ezt szép fokozatosan leereszteni mielőtt hirtelen tömegesen kezdenek menekülni a forintra fogadó befektetők. A jegybank statisztikái szerint az elmúlt egy évben mintegy 6 milliárd eurónyi ilyen spekulatív tőke mozdult meg a forint piacán, amit nem lehet egycsapásra eltüntetni. Vagyis az is lehet a cél, hogy először szóban, majd esetleg óvatos lépésekkel azt üzenjék a befektetőknek, hogy innentől nem érdemes beszállni a forintba, lassan érdemes zárni a meglévő pozíciókat és zsebre tenni az eddigi profitot, mert tovább már nem fog nőni a kamatkülönbözet.

EUR/HUF árfolyamának alakulása

Forrás: Portfolio-Teletrader Kft.

Devizapárok, indexek, árutőzsdei termékek, részvények, CFD-k. Minden, ami a hullámzó árfolyamok kapcsán megdobogtatja egy trader szívét. Portfolio Trader

Egyelőre az látszik, hogy a kormány szeretne alacsonyabb kamatszintet, a jegybank viszont ellenáll. A következő hónapokban az infláció alakulása és a további nyilatkozatok fényében tisztábban látunk majd, mennyire van valós vita a felek között ebben a kérdésben. Vagyis érdemes lesz kiemelten figyelni minden kormányzati és jegybanki megszólalást a kérdésben.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ