Így védekezhetünk mi is a rettegett betegség, a rák ellen

Milyen szerepet tölt be az Országos Onkológiai Intézet a magyar egészségügyben?

Az Országos Onkológiai Intézet az ország egyetlen komplex daganatcentruma. Itt koncentrálódik minden, ami egy daganatos beteg ellátásához szükséges. Az összes terápiás modalitás megtalálható, nemcsak a sugárterápia, a sebészet és gyógyszeres kezelés, hanem a diagnózishoz szükséges pillérek is. Lényeges a diagnosztika is, melynek része a patológiai diagnosztika és a képalkotó diagnosztika. Az intézmény nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, és az egyetlen nemzetközileg akkreditált rákcentrum Magyarországon. Ez nagy eredmény, amiért sokat tett és tesz folyamatosan az intézmény. Fontos megemlíteni, hogy a Semmelweis Egyetem három kihelyezett tanszéke is nálunk működik, így

nemcsak betegellátás, hanem oktatás és nemzetközileg is jelzett kutatás is zajlik az intézményben.

Számos európai uniós projektben veszünk részt. Az intézet szerepe a hazai onkológiai ellátásban kiemelt fontosságú, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az egy év alatt elvégzett onkológiai kivizsgálások és daganatanellenes kezelések csaknem negyede napjaikban is az intézetben történik. Ez az erőforrás koncentráció hatalmas szakmai előny, de egyben hatalmas szakmai, társadalmi és nem utolsó sorban gazdálkodási felelősség is.

Összességében elmondható, hogy az Országos Onkológiai Intézet egy kincs a magyar egészségügyi ellátásban.

Karrierút

Dank Magdolna az Országos Onkológiai Intézet 1950-es megalapítása óta az első női főigazgató, idén februártól tölti be ezt a pozíciót. Dank Magdolna a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika igazgatóhelyettesként, az Onkológiai Profil vezetőjeként dolgozott, több onkológiai társaság vezetőségi tagja. A betegellátás mellett kutatói munkássága is jelentős, szerepet vállal a társadalmi tudatformálásban és a betegedukációban, tudományos és ismeretterjesztő konferenciák rendszeres előadója, több betegszervezet patronálója. Dank Magdolna a Semmelweis Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd a Belgyógyászati Klinikára kerülve belgyógyászatból, klinikai onkológiából, klinikai farmakológiából és palliatív medicinából is szakvizsgát szerzett. 2003-ban szerzett PhD-fokozatot, 2010-ben habilitált. 2016-ban egyetemi tanárnak nevezték ki, 2020-tól volt a Belgyógyászati és Onkológiai Klinika igazgatóhelyettese. A Portfolio-nak adott interjújában visszaemlékezett karrierjének első éveire is, ugyanis az intézetben kezdte szakmai pályafutását, Eckhardt Sándor professzor idejében, egy évet töltött itt az egyetem megkezdése előtt segédnővérként. „Amikor a pályámat megkezdtem, a magyar onkológiai rendszer a sebészetre és a sugárterápiára épült, a betegek gyógyításának igen csekély része volt a belgyógyászati-onkológiai – gyógyszeres kezeléseknek. Napjainkra természetesen a helyzet gyökeresen megváltozott” – avat be bennünket a részletekbe.

Biztos vagyok benne, hogy sokan úgy tekintenek a magyar daganatos megbetegedésekre, hogy azok riasztóak, mert sokszor jönnek szembe bizonyos adatsorok. De mik az objektív trendek a rákos megbetegedések tekintetében Magyarországon?

A Nemzeti Rákregiszter működése pontos rálátást ad a magyar statisztikákra. Az adatok tartalmazzák az új betegek számát és a halálozási adatokat egyaránt. Ez alapján kijelenthetjük, hogy a mintegy két és fél évtizedre visszatekintő trend szerint

a legtöbb daganatos betegség kapcsán az éves új esetszám növekedett, jelenleg 70 ezer betegről beszélünk, míg a halálozás 31 ezer körüli esetszámmal stagnál.

Fontos megállapítás, hogy a 2010-es évek óta az új esetszámban tapasztalt növekedés megállt a tüdőrák és a vastagbélrák esetén. Ezt a két betegséget azért is emeltem ki külön, mert ezek azok, amelyek fej-fej mellett haladnak a leggyakoribb rosszindulatú betegségek első helyéért. Emellett ugyanígy megállni látszik a legnagyobb daganatos terhet jelentő típusok közül az emlőrák, a nyirok- és vérképzőrendszeri daganatok, a húgyhólyag-, a vese- és a hasnyálmirigyrák növekedése. Ezzel szemben a COVID-időszak óta drasztikusan megnőtt a prosztatarák előfordulása – ennek okára jelenleg is intenzíven keressük a választ –, a bőr rosszindulatú pigmentsejtes daganata, a melanóma szintén folytatja több évtizedes emelkedő trendjét. Jó hír viszont, hogy csökkenésnek indult az ajak-, szájüreg- és garatrák betegségcsoport előfordulása, melyet azonban a halálozás egyelőre nem követ. Sajnos a kedvező változás ellenére európai összehasonlításban ennél a betegségtípusnál még mindig a magyar mutatók a legrosszabbak.

Kedvező trend, hogy néhány daganattípus esetében csökkenés tapasztalható a halálozásban.

Mely betegségcsoport esetében tapasztalhatóak inkább negatív folyamatok?

A rákbetegség orvos-szakmailag nemcsak az elmúlt 100 évben, hanem akár az elmúlt 10 évben is sokat változott. Egyes hajdan jellemző, gyakori daganatos megbetegedések jelentősen ritkulnak, mások – részben kezelési lehetőségek bővülése, a nagyobb közfigyelem és orvosi figyelem, azaz a korai felismerés egyre hatékonyabbá válása miatt – gyakoribbakká válnak. A COVID időszak óta markánsan megnőtt a prosztatarák új éves esetszáma, a járvány előtti időszakhoz képest majdnem 20 százalékkal, ami már a megszokott hullámzáson túlmutató nagyságrend. Ennek egyik oka lehet, hogy mivel ez egy lassan előrehaladó betegség, a 2020-21-ben nem diagnosztizált esetek lassabban fordultak orvoshoz, és így később kerültek be az egészségügyi rendszerbe – ezt a jelenséget a nemzetközi szakirodalom „rebound”-hatásként tartja számon. Mindazonáltal, a háttérben ma még nem ismert folyamatok is állhatnak, vagyis az okok feltárása intenzív vizsgálatot igényel.

A daganatok korai megjelenése jelenleg a daganatkutatás egyik sláger témája.

A Nemzeti Rákregiszter is végzett ilyen jellegű vizsgálatokat, és megállapították, hogy a fiatalkori emlőrák előfordulása nálunk is emelkedett – főként, ha kiemelten kezeljük a 20 és 39 év közötti, korosztályt, a COVID előtt már 450 körüli új esetszámról beszélhettünk, ami a 2001-es esetszám duplája. A 40-45 év közötti korosztályban is szignifikáns az esetszám-növekedés, két évtized alatt bő másfélszeres a változás. A mai 35 évesek szülei azok, akik már a terhesség alatt növényvédővel ellátott élelmiszereket fogyasztottak, az ő idejükben jött be a műanyaghasználat, azóta beszélünk egyre inkább a mikroműanyagok témájáról. A 40-45 év közöttiekre azonban jelenleg nincs szűrés indítva, ezen a téren határozott törekvésünk az előrelépés.

Jó hír azonban, hogy a fiatalabb korcsoportban nagymértékben csökkent a fej-nyaki régió, illetve a tüdőrák előfordulása, vélhetően a dohányzás ebben a korosztályban való visszaszorulása miatt.

Ha belekapaszkodunk abba, hogy bizonyos területen viszont javulás tapasztalható, akkor ez mire vezethető vissza?

Ez egy komplex kérdés. Ha javul az egészségtudatosság, különösen a fiatalabb generációnál, akkor több betegséget ismernek fel korai stádiumban. Ez kiemelt jelentőségű, hiszen

a korai stádiumban felfedezett daganatok esetében jobb a gyógyítás lehetősége.

Emellett a terápiák jelentős változása is szerepet játszik. Fontos hangsúlyozni, hogy a daganatos betegségek nagy része ma már a krónikus betegségcsoportba tartozik.

Vagyis tartósan együtt lehet vele élni?

Igen, gyógyítható és együtt lehet élni vele, még áttétes betegség esetén is, amennyiben a páciens támogatást kap az egészségügyön kívül a családtól barátoktól, kollégáktól is.

De hangsúlyozni kell a kezelés komplexitását. Szükség van rehabilitációra, beleértve a mozgásterápiát, dietetikát, pszichológiai/mentális támogatást.

Ez a teljes életmódra kihat, és már az első pillanattól kezdve fontos.

Mit tapasztalnak, van különbség a nők és férfiak megbetegedési számaiban?

Minimális női túlsúly látható, az évi 70 ezer körüli új esetben 1-2 ezerrel több nő szerepel, mint férfi. Az egyes daganattípusok esetén viszont határozott nemi differencia látható, például a nőket jóval inkább érinti az emlőrák. A dohányzással kapcsolatba hozható daganatok körében – tüdőrák, fej-nyaki régió, húgyhólyagrák – férfi túlsúly tapasztalható. Mindazonáltal, például a tüdőrák esetében igen látványos trendváltozás mutatkozik, ugyanis férfiak körében csökken az előfordulás, míg a nőknél növekszik – ezt egyértelműen magyarázza a dohányzási szokások nemi preferenciájának megváltozása, mely egyébként nem magyar sajátosság, a fejlett világban szinte mindenhol látható.

Ennek kapcsán fontosnak tartom megemlíteni, hogy a dohányzásról való leszoktatásnak nem kampányszerűnek kellene lennie, hanem folyamatosan jelen kellene lennie. Már az iskolákban el kell ezt kezdeni. De milyen példa egy dohányzó pedagógus? Milyen példa egy dohányzó orvos? Itt a felelősség az oktatáson és ugyanúgy az egészségügyön is van.

Kutatók tömegei és kutatások sora foglalkozik azzal, hogy vajon mi is állhat a daganatos megbetegedések mögött. Olvasóinknak hogyan mutatná be a főbb okokat, folyamatokat?

A rosszindulatú daganatok háttere multifaktoriális, az öröklött hajlam mellett külső daganatkeltő hatásokról beszélhetünk, melyek egy része környezetünkből, más része életmódunkból adódik. A rákkeltőket fizikai (pl. ionizáló sugárzás), kémiai (pl. aromás szénhidrogének) és biológiai (pl. HPV) karcinogénekre oszthatjuk. A daganatkockázatot egyes életmódbeli tényezők fokozhatják – például dohányzás, alkoholfogyasztás, feldolgozott élelmiszerek fogyasztása, elhízás, mozgásszegény életmód.

Említette a fiatalabb generációkat korábban. Esetükben az egészségtudatosabb magatartásban bízhatunk, mármint, hogy körükben emiatt akár jobb lesz az előfordulási arány, vagy a korai felismerés miatt a halálozási szám?

Van egy új generáció, ahol abszolút jelen van az, hogy mit eszik, és ők valahogy magukévá is tették, hogy az vagy, amit megeszel.Nézzük az Y generációt, ahogy elkezdenek érezhetően öregedni, az öregedéssel jön egy ilyen változtatási késztetés. A boomerek és az X generáció esetében még mindig a magyar hagyományos étrend dominál. Éppen ezért annak nagy súlya van, hogy amikor életmódváltásról beszélünk, nézzük meg, ki milyen közegben él, hol lakik, milyen lehetőségei vannak, mert nyilván nagyon drága élelmiszereket nem tudunk olyannak javasolni, aki alacsonyabb jövedelmi kategóriából kell, hogy megoldja az életét.

Hogyan teljesít Magyarország európai viszonylatban?

Az európai halálozási adatok feldolgozása során

Magyarország több esetben is átlag feletti helyen szerepel a leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegségekhez köthető halálozási statisztikákban.

Különösen igaz ez az összes daganatos eredetű halálozás standardizált mutatóira. Ezek az adatok egyértelműen azt jelzik, hogy elengedhetetlen célzott és hatékony beavatkozások elindítása az egészségügyi ellátás, a megelőzés és a lakossági szűrés területén.

Hozzá kell tennem azt is, hogy Magyarország európai viszonylatban még mindig nagyon rosszul áll a tüdőrákot tekintve, mind férfiak, mind nők körében nálunk az egyik legrosszabb az új betegszám és a halálozás is. 2024-ben az OECD végzett egy felmérést, mely az európai országok körében összevetette az egyes kockázati tényezőket, és Magyarország gyakorlatilag az összes mutatóban a rosszabbak között szerepelt, ezek pedig összeadódva indokolhatják a nem kedvező statisztikai adatokat. A hazai daganatos halálozások felét a tüdőrák, a vastagbélrák és az emlőrák adja, európai összevetésben pedig mindhárom daganattípus esetén az első-második helyen állunk.

Olvasóink számára ezek alapján világossá váltak a trendek. Térjünk át arra a területre, ami minden egészséggel kapcsolatos beszélgetésben egyre erőteljesebben kerül elő, a megelőzés fontosságára. Egyáltalán milyen lehetőségek jöhetnek szóba, amikor a prevencióról beszélünk?

Elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevencióról beszélhetünk. Az elsődleges prevenció része a felvilágosítás, hogy a magas kockázati tényezők kiküszöbölése csökkenteni tudja a daganatos betegségek kialakulásának rizikóját. Itt kell megemlíteni a védőoltást: a HPV-elleni oltás óriási előrelépést jelentett, ami hosszabb távon – persze egy nagyon idealizált elvárás - a vírusfertőzés és a méhnyakrák teljes megszűntetését jelentheti. Egyébként a WHO pár éve ezt a célt tűzte ki, ennek megvalósításához azonban hosszú út vezet. De említsük meg, hogy a HPV vírusnak szerepe lehet fej-nyak daganatok, ánusz tumorok és pénisz rákok kialakulásában is. A másodlagos prevenció gyakorlatilag a szűrővizsgálatokat jelenti, hogy a betegeket minél korábbi, még tünetmentes stádiumban ismerjék fel. Az elmúlt években a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, valamint az Országos Onkológiai Intézet együttműködésében valósult meg egy pilot projekt, ami a szájüregi daganatok szűrését célozta – egyelőre még mérsékelt sikerrel. A harmadlagos prevenciót a már diagnosztizált betegek esetén a kiújulás megelőzése, a szövődmények elkerülése jelenti. Világszerte, így hazánkban is fókuszba kerülnek a palliatív ellátást biztosító központok. Az Országos Onkológiai Intézetben is dolgozik egy palliatív munkacsoport, mely a betegek és a daganatos betegséget túlélők minél jobb életminőségével foglalkozik.

Elmagyarázná, hogy egyéni szinten miért annyira fontos a megelőzés?

A prevenció lényege, hogy a daganatos betegségek lehető legkisebb arányban forduljanak elő, illetve a már kialakult daganatos betegség minél korábbi stádiumban legyen felfedezve. A Nemzeti Rákregiszter és a Pannon Egyetem együttműködésében megvalósult populációszintű elemzés rávilágított, hogy a legnagyobb betegségterhet jelentő daganatok esetén (tüdőrák, vastagbélrák, emlőrák, prosztatarák) két évtized alatt túlélésbeli előrelépés csak az I-es és esetleg a II-es stádiumú betegeknél mutatkozott. Hiába következett be ez idő alatt robbanásszerű fejlődés az onkoterápia területén, az előrehaladott, tehát szervi áttétes esetek várható kimenetele talán most kezd javuló tendenciát mutatni. Az onkológus szemével örvendetes tény, hogy a magyar társadalom egy része napjainkban már egészségtudatos, ráadásul sokkal nagyobb arányban, mint azt sokan feltételezik vagy hangoztatják. Kiemelten fontos az egészség-tudatosság iránt sokkal nyitottabb nők szerepe, akiknek nemcsak a saját életvitelüket, hanem a férfi családtagok helyes életvitelét is irányítaniuk kellene, és ezt meg kell köszönnünk nekik.

De még mindig egészségtudatos személyek képezik a kisebbséget a hazai lakosságon belül. Azaz a megelőzés – szűrés még sokáig kettős feladat: megteremteni a lakosság nagyobb részének a központilag szervezett lehetőségeket, és bátorítani, képezni, és orientálni az egyre növekvő számú, saját dicsérendő döntése szerint egészségtudatos állampolgárokat a helyes személyes módszerek alkalmazására.

A prevenció része az is, hogy az ember tudatosan figyeljen a teste jelzéseire, és rendszeresen részt vegyen ellenőrző vizsgálatokon, mint például mellkasröntgen, hasi ultrahang és laborvizsgálatok.

Ha a lakosság a prevencióban nem partner, akkor érdemi előrelépés nem várható, azaz a motivációt kell megteremtenünk, ami nem mindig könnyű feladat. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, valamint az Országos Onkológiai Intézet együttműködésében megvalósult „Helybe visszük a szűrővizsgálatot” projekt jó példa erre: a mobil buszokban mintegy 8000 egyén vett részt szájüregi szűrésben, ebből 1700-nál valamilyen szájnyálkahártyát érintő elváltozást találtak, mely további kivizsgálást igényelt volna, azonban orvosnál csak 66-an jelentkeztek – ezek 10 százalékában rák igazolódott, míg újabb 10 százalékban a magas kockázat miatt szoros utánkövetés, időről időre kontrollvizsgálat volt javallott. Mindazonáltal, pont az lenne a legfontosabb, hogy hogyan jussunk el a társadalom rejtett szegmenseibe, hogyan érjük el a magasabb kockázatnak kitett honfitársainkat. Emellett a hatékonyabb betegvezetés is kulcskérdés, vagyis, hogy a szűrővizsgálat során kiemelt egyének bejussanak a szakellátásba.

Ha már megelőzés és egyéni felelősség, akkor az egyén felelőssége az is, hogy tisztában legyen a szülők, nagyszülők betegségeivel és a családban korábban felvetődő és bekövetkező daganatos megbetegedések esetén időben elindulni a megelőzés útján?

Igen, az egyéni szűrés fontos eleme, hogy feltérképezzük a családban előforduló betegségeket, és erről tájékoztassuk a háziorvost. A háziorvosok tudják, milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni. Az emlőrák és méhnyakrák szűrése mellett fontos a fiataloknál a HPV oltás is, különösen a lányok és fiúk esetében egyaránt. Az oltással életet lehet menteni.

Elmondható az is továbbá, hogy a szív- és érrendszeri betegségek és a daganatos betegségek kiváltó okai nagyon hasonlóak. De ha egy családban halmozottan fordul elő emlőrák, fiatalabb korban kialakult prosztatarák, gondolni kell az örökletességre, ami az un. BRCA gén mutációjához kötött. De ezzel kapcsolatos pl a hasnyálmirigyrák is, amikor a nagymamánál, aki sosem ivott, egészségesen étkezett fiatalon kialakult a hasnyálmirigyrák. Itt is feltételezni lehet a génmutációt. Akkor érdemes ezt átbeszélni a háziorvossal, hiszen egy speciális egyénre irányuló szűrést el lehet ilyen esetben is végezni. De ezt ne keverjük össze a lakosságra megszervezett szűrésekkel, amiket az állam végez. Ide tartozik az emlő szűrése, ahol az emlődaganatokat a lehető legkorábbi fázisban fedezzük fel.

Mennyire elérhetők a prevenciós lehetőségek az állami rendszerben, illetve mennyire ajánlottak a magánszűrések?

A kettő kiegészíti egymást. A menedzserszűrések azt mutatják, hogy az adott vállalatnak fontos a dolgozók egészsége. Az államnak is van szerepe, például a mammográfiás szűrés biztosításában. Magyarországon egyébként hamarabb volt mammográfiás szűrés, mint Németországban vagy Franciaországban. Fontos, hogy ha kapunk meghívót szűrésre, éljünk vele.

Az egyéni szűrési programot a családi kórtörténet ismeretében a háziorvossal érdemes megbeszélni.

Kulcsfontosságú a közösség szerepe is a szűrések, megelőzés terén. Az egyén közössége tudja a legjobban támogatni az egészséges életmód támogatását. Például helyi szinten is össze lehet fogni az egészségesebb étrend kialakítása érdekében, vagy a közös mozgás, gyaloglás felkarolása érdekében.

A trendek és prevenció kérdésköre után jussunk el az ellátás témájához, először is annak intézményi hátteréhez. Olvasóink már tisztában vannak azzal, hogy mi az intézet szerepe, de mit érdemes tudni a daganatos betegek ellátásának egészségügyi rendszeréről, milyen térben létezik az intézet?

Az onkológiai ellátás természetes velejárója, hogy egyes kiemelt beavatkozások nagy intézetekbe, nagy kórházakba csoportosulnak. E kórházaknak azonban nem csak a saját ellátási területük betegeire kell koncentrálniuk, szervezetten és folyamatosan be kell fogadniuk más területek betegeit is, ami óriási teher is tud lenni.

A mindenütt elvégezhető ellátásokat pedig (melyek köre napjainkban már igen széles) a betegek lakóhelyéhez közel kell biztosítani, hogy a betegek saját és családjuk életének teljes felforgatása helyett, napi életükbe beilleszthető részelemként kaphassanak korrekt és korszerű ellátást.

Főigazgatói tevékenységem egyik első feladataként részletesen kielemeztem a hazai onkológiai központok 2024-es munkáját, az észlelt helyi és általános problémák egyeztetése már megkezdődött.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést az egyén oldaláról. Mi történik, ha valakinél daganatgyanút találnak, vagy megerősített megbetegedést? Milyen úton indulhat el?

A magyarországi onkológia ellátás-szervezési alapelvei több évtizede kiformálódtak, Magyarország szinte elsőként ismerte fel a világon az átfogó országos rendszerbe szervezett onkológiai ellátás kiemelt fontosságát.

Azaz elvileg minden magyar beteg számára kidolgozottak a járható betegutak. A napi valóságban azonban sajnos ez nem mindig látszik.

Ugyanakkor a gyógyítási lehetőségek folyamatosan gyarapodnak, de ezzel egyben egyre bonyolultabbá is válnak, miközben a magyar onkológusok egyik nagy generációja, az országos ellátási hálózat kialakítói éppen a jelen években „öregszenek ki” a napi betegellátásból, azonban tudásukra nagy szükség van ma is.

Fontos leszögezni: az egészségügy első védvonalát a háziorvosi ellátás jelenti. A háziorvosoknak óriási felelőssége van abban, hogy a betegek eljussanak a megfelelő szakellátást végző intézményekhez. Azaz az összegződő magyarországi onkológiai feladatok egyidejű teljesítését egyáltalán

nem könnyű biztosítani, elkerülhetetlen a kompromisszumok felvállalása az elvileg korlátlan szakmai lehetőségek és a rendelkezésre álló hazai erőforrások között.

Ez a gyakorlatban azt jelenti a betegek oldaláról, hogy nehéz onkoteam elé kerülni?

Az onkoteam rendszer, vagy ahogy mostanában inkább hívjuk,

a multidiszciplináris teamek azok, akik döntenek a beteg sorsáról. Ide kell bekerülni.

A háziorvosoknak nagy kihívás, hogy a beteget ide irányítsák. Ugyanilyen fontos szerepe van a szűrőállomásoknak is, például egy vármegyei központban az oda tartozó emlőrák szűrőállomásnak kell irányítania a betegeket az onkoteamek felé. Az onkoteamek rendszere szervezi meg a további betegellátást. A regionális központok, a négy egyetem és az Országos Onkológiai Intézet tud olyan ellátást is biztosítani, amit egy kisebb kórházi onkológiai osztály nem. Ennek a struktúrája jól felvázolt, de a gyakorlatban vannak nehézségek, ezek megoldásán dolgozunk.

A háziorvos vármegyei kórházba tudja utalni a betegét ilyen baj esetén, jól értem?

A háziorvosnak irányítania kell a beteget a vármegyei kórházba, és a vármegyei kórháznak kell biztosítania az ellátást. Vannak olyan kórházak, ahol például nincs sugárterápia, ezeket a betegeket el kell tudni irányítani olyan centrumokba, ahol biztosítani tudják ezt a kezelést.

Az onkoteameket onkológiai ellátóknak kell működtetniük. Ez egy sok szakmás csapat,

benne kell lennie a patológiai és képalkotó diagnosztikának, klinikai onkológiának, sugárterápiának, az adott szerv ellátásában kompetens sebészetnek. Ideális esetben a rehabilitációnak is jelen kellene lennie, de itt még van teendőnk.

Mondhatjuk, hogy a folyamatosan fejlődő modern terápiák nemcsak megjelennek, hanem el is érhetők a magyar betegek számára?

Nagyon sok terápia valóban elérhető Magyarországon is. Természetesen minél modernebb egy terápia, annál drágább. Egy orvos mindig a legújabbat szeretné alkalmazni, ez kell is ahhoz, hogy jól kezelje a betegeit, de nyilvánvalóan vannak finanszírozási korlátok.

Az onkoteam határozza meg a beavatkozások sorrendjét és az ellátások típusát is, ha jól értem. Minden esetben a műtét az első?

Vegyünk egy korai esetet, például egy kicsi emlőrákot. Van olyan altípusa, ahol a beteg túlélése múlik azon, hogy nem a sebész fogja ellátni először, függetlenül attól, hogya tumor műthető. Egy agresszív altípusnál a gyógyszeres előkezeléssel, ha el tudjuk tüntetni az élődaganatot, a betegnek szignifikánsan jobb lesz a túlélése.

Ez a mi feladatunk, hogy az egyetemen oktassuk: ne operáld meg, hiába technikailag megoperálható, mert mi jövünk, klinikai onkológusok.

Sok esetben nagyon összetett tud lenni a helyzet, hiszen minden eset egyedi és időközben nagyon összetetté vált az onkológia. Nincsenek már polihisztorok. Egyes betegségek kezelésében nagyon jártas szakemberek vannak. Nincs olyan, hogy valaki a teljes onkológiai paletta kezelésének a birtokában legyen tudás szempontjából.

Ebben különleges és kíméletlen ez a fajta betegség, hogy annyiféle oka lehet és annyiféle szervet érint közvetlenül, valamint áttételesen, hogy ehhez kell ez a multidiszciplináris megközelítés?

Nagyon sok múlik azon, hogy milyen alcsoportokat képzünk. Molekuláris patológián alapulva számos alcsoportja van az eddig megszokott betegségeknek. Mikor én a pályámat kezdtem, akkor a sebészet, a sugárterápia volt a domináns, és nagyon hátul kullogott a gyógyszeres terápia. Ma teljesen kinyílt a kapu és számos olyan lehetőség van, aminek viszont az az alapja, hogy pontos adatot mondjon a patológia.

Akár már ilyen kísérleti programok és kutatások is elérhetők Magyarországon ezeknek a szűk betegcsoportoknak is?

Pontosan ez a cél. 120 fölött van a klinikai vizsgálatok száma az intézetben, ami biztosítja a betegek számára, hogy olyan új hatásmechanizmusú gyógyszerekhez is hozzájuthassanak, amelyek jelenleg nincsenek, illetve nem is lehetnek még benne a finanszírozási rendszerben.

Végül térjünk vissza az intézet működésére és terveire. Mennyiben nehéz megtalálni a megfelelő humánerőforrást? Az intézet központi szerepe és egyetemi képzésben való részvétele előny ebben a helyzetben?

Az Országos Onkológiai Intézetben a korfa hasonló, mint országosan. Országos adat pl, hogy a sebészet területén például az 1500 szakorvosból csak 1200 aktív, és 50%-uk már 50 év feletti. Ez más szakterületekre is jellemző. Az onkológiában különösen fontos az a korosztály, amely létrehozta az onkológiai centrumokat és felépítette a jelenlegi rendszert. Tudásukra a jövőben is nagy szükség van. Fontos a fiatalok motiválása és megtartása. A Z generáció számára kiemelten fontos a visszajelzés, enélkül könnyen továbblépnek.

Az onkológia olyan terület, ahol a kiégés veszélye korán megjelenhet. Az intézet vonzó a nagy tudású, jól képzett kollégák miatt, de a szakemberhiány itt is érezhető.

Van-e olyan konkrét terv vagy jövőbeli fejlesztési elképzelés, program, ami meghatározhatja az intézmény közeljövőjét szakmailag?

Fejlesztési tervek mindig vannak, főleg annak fényében, hogy van rajtunk egyfajta nyomás, hiszen jelenleg ez az egyetlen olyan magyar onkológiai központ, mely eszközparkja, személyzete, és napi tevékenysége alapján megfelel az onkológiai központokra vonatkozó európai szakmai elvárásoknak, azaz akkreditált európai onkológiai központ.

Az elmúlt tíz évben az Országos Onkológiai intézet hatalmas központi fejlesztésekben, beruházásokban és támogatásokban részesült. A rendelkezésre álló orvosok, szakemberek, asszisztensek létszáma igen magas, a magyar onkológusi gárda és az onkológiai technikai – pénzügyi erőforrások nem csekély része az Országos Onkológiai Intézetbe koncentrálódik. A hatalmas uniós és kormányzati fejlesztések ellenére a jelenleg rendelkezésre álló épületek és a technológiai eszközpark további fejlesztéseket, rendszeres karbantartást igényel, itt sok tennivaló van még.

Az intézeten belüli szakmai erőforrások aktuális feladatokhoz adaptált rugalmas kezelését illetően is látok teendőket. Egyes szakfeladatok valós teljesítéséhez létszám-bővítés is szükséges, emellett jó néhány napi rutin feladat hatékonyságán, szervezettségén is van még mit javítani, mint ahogy a betegek komfortérzetén és a betegek intézeten belüli irányításán is.

Nyilvánvalóan az anyagi lehetőségek beszorítják fejlesztési terveinket. Korábban is terveztük egy olyan épület megépítését, amelyben a diagnosztikai egységeket tudjuk elhelyezni. Tervben van, hogy az intézet területén PET CT és PET MR berendezések kerüljenek megvalósításra. A biobank tekintetében határozott elképzelésünk, hogy nagy kapacitású, jól működő, a nemzetközi vérkeringésbe bevont biobankunk legyen.

Ha már szóba kerültek a jövővel kapcsolatos kérdések. Érdeklődnék, hogy mi most a helyzet az intézet státuszát illetően, mert korábban felmerültek olyan hírek a sajtóban, miszerint a Semmelweis Egyetemhez csatlakozna az Onkológiai Intézet is. Mik ezen a téren a legfrissebb fejlemények?

Számítottam a kérdésre, hiszen a sajtóban és orvosi körökben is ez egy napi kérdés. Nem én vagyok az illetékes, aki dönt hasonló strukturális változásokról. Amikor én a megbízásomat kaptam, akkor az intézet vezetésére kaptam a megbízást, és

határozott törekvésem, akár egy egyesülés lesz, akár nem, hogy a teljeskörű daganatos ellátások jellegét meg tudjuk őrizni.

Ez egy nagyon unikális intézmény, aminek ezt az igen-igen jelentős szerkezetét mindenképpen érdemes megtartani, hogy milyen kötődési formában, azt nem én fogom eldönteni.

Címlapkép forrása: Mónus Márton, Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.