Gazdaság

Ez várna ránk államcsőd esetén

Bár az utóbbi időben - főként a gazdaságpolitika fordulatának köszönhetően - örvendetesen csökkent a magyar állam fizetőképességével kapcsolatos aggodalom, azért a hazai fejlemények és az európai adósságválság ráirányította a figyelmet az államcsőd témájára. Az újabb és újabb közgazdasági kutatások egyre nagyobb gazdasági károkat tulajdonítanak az állami fizetésképtelenségnek: középtávon akár 10 százalékkal is kisebb GDP-t eredményezhet, de ha összekapcsolódik árfolyam- és/vagy bankválsággal ennél is sokkal súlyosabb lehet a veszteség. Jelentősek a politikai károk is: a tapasztalatok szerint az államot csődbe kormányzó erők szinte kivétel nélkül elbuknak.
Az államcsőd jelenségével időről időre találkozhatunk a világban, néha a gazdaságpolitikusok tudatos döntésének, de még gyakrabban a külső és belső sokkhatások és kormányzati hibák eredményeként. Elsőre akár még csábítónak is tűnhet az államadósság hatalmas terheitől való megszabadulás, ám a tapasztalatok mást mutatnak. A közgazdaságtan szerint több oka is van annak, hogy az államcsőd jelentős veszteségeket okoz a gazdaságban. A hazai szereplők ez esetben kiszorulnak a nemzetközi tőkepiacról, emelkedik a hitelfelvétel költsége, illetve visszaesik a külkereskedelem. Ezeken túl különböző hatásmechanizmusokon keresztül az államcsőd gyakran vezet árfolyamválsághoz és bankkrízishez is, ami tovább növeli a válság költségeit. Ezeknek a hatásoknak a szétválasztása és mérése módszertanilag kényes kérdés, ám több olyan munka született az elmúlt években, amelyek (száznál is jóval több csődesemény tanulmányozásával) közvetlenül a gazdasági teljesítőképességre, a GDP-re gyakorolt hatást értékelik.

A csőd költségei

Egy egészen friss, két hónapja megjelent tanulmány (D. Furceri - A. Zdzienicka: How Costly Are Debt Crises?) például 1970 és 2008 között 154 ország csődeseményeit vizsgálja. Az eredmények szerint rövid távon a válságon áteső országokban átlagosan 6 százalékos visszaesés következik be a növekedési ütemben, közép távon pedig 10 százalékos lehet az elmaradás a válság nélküli növekedési pályától.

Ez várna ránk államcsőd esetén
Az államcsőd hatásainak értékelésekor persze sok nehézséggel találkozhatunk, például azzal, hogy a növekedés és a csődesemény közötti ok-okozati összefüggés részben fordított is lehet, vagyis a növekedési potenciál visszaesése okoz fizetésképtelenséget. Éppen ezért hasznos a csőd egyes költségeit elkülönítve is vizsgálni. Egy szintén tavalyi tanulmány (G. Gelos - R. Sahay - G. Sandleris: Sovereign Borrowing by Developing Countries: What Determines Market Access?) úgy találta, hogy a csőd miatti kiszorulás a tőkepiacokról négy évig is eltarthat. Más kutatások szerint ez a hossz a 90-es évekig folyamatosan rövidült, de még akkor is 2,5 év volt.

A hitelfelvétel költsége egy másik klasszikus tanulmány szerint a feltörekvő régióban 400 bázisponttal emelkedhet az adósságválság idején. (E. Borensztein - U. Panizza,: The Costs of Sovereign Default) A külkereskedelmi csatornát a szakértők többnyire nem tartják erősnek, a legtöbben úgy gondolják, hogy az árupiacokról való kiszorulás néhány hónapig tarthat csupán. Ezzel együtt elmondható, hogy az elemzések többsége nem csupán a GDP-re gyakorolt hatásban, hanem egyes költségelemek tekintetében is egyértelmű és jelentős negatív következményeket mutat ki az államcsőd esetében.

Néhány enyhítő és sok súlyosbító tényező

Érdemes megjegyezni, hogy korábbi tanulmányok még kisebb hatást tulajdonítottak az államcsődnek, és azt az időt is rövidebbre tették, amíg a csőd hatásai tartanak. Egyes kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy már a magas államadósságnak is van reálgazdasági költsége, és innentől számolva a csődesemény ára már nem jelentősen nagyobb. A széles szakirodalomban találhatunk még néhány olyan (meglehetősen bizonytalan) modellbecslést is, melyek az államcsődnek önmagában nem tulajdonítanak költséget. Még itt is nagyot fordul azonban a helyzet, ha az államcsődöt nem önmagában vizsgáljuk. A közvetlen költségek mellett ugyanis van két további tényező, amelyek az állami fizetésképtelenség árát növelik. Az egyik, hogy az államcsőd a megfigyelt esetek csak nagyon kis részében (mintegy 10%-ában) jár egyedül. De Paoli és Saporta 2009-es tanulmányában például 43 megfigyelt esetből csak 5 olyat talált, ahol az államcsőd önmagában is meg tudott állni. Sokkal jellemzőbb, hogy bank- és/vagy árfolyamválsággal kapcsolódik össze, ami a költségeket jelentősen emelheti. A fertőzési csatornákról korábban már írtunk, itt csak egy szemléletes ábrát közünk újra:

Ez várna ránk államcsőd esetén
A bankválság és az árfolyamkrízis "csatlakozása" egy ország bajaihoz már mély, elhúzódó recessziót is eredményezhet. Egy tripla válság az előbb említett tanulmány egy szélsőséges becslésében 20 százalékos visszaesést okoz a potenciális GDP-ben, de a másik véglet is még 10 százalék feletti zsugorodást jelent. Vagyis egy államcsőd ha önmagában nem is feltétlenül drága (különösen, mert a nemfizetésből fiskális hasznok is származhatnának), csak nagyon ritkán lehet elkerülni, hogy egyéb válságok kialakulásával összességében ne legyenek a gazdasági hatások igen súlyosak. A fentiekkel összecsengő eredményre jut a Journal of Economic Literature folyóiratban 2009-ben megjelent tanulmány (Panizza, Sturzenegger, Zettelmeyer: Sovereign Debt and Default ), ahol az államcsőd növekedési áldozatát - szinte függetlenül attól, hogy a csőd váratlanul vagy előre látható módon következett-e be - évente a GDP 1 százalékpontjára becsülték.

Az államcsődöknek nem csak a növekedésre, hanem a pénzügyi stabilitásra is elhúzódó hatásai vannak. Tartósan magas lehet a finanszírozási költség, nem csupán az állam, hanem a magánszektor számára is. Ráadásul egy csőd után az ország nehezen tud saját fizetőeszközében eladósodni (ezt nevezi Eichengreen és Hausmann az országok eredendő bűnének, original sin), így nem csökken az ország devizakitettsége sem.

A legrosszabbat is előhozhatja

Érdemes megemlíteni, hogy a csőd elkerülése, vagy éppen a már beálló csőd hatásainak enyhítése érdekében a gazdaságpolitikusok egészen változatos döntéseket hozhatnak. A Calculated Risk rangos pénzügyi blog egy érdekes sorozatban ismerteti az államcsőd néhány vetületét. A legszórakoztatóbb rész épp a fenti téma kapcsán hoz példákat. Addig még logikus, hogy a csődveszéllyel szembenéző ország kiigazítási döntéseket hoz, az IMF-hez fordul, inflációt gerjeszt (ha tud), befektetőkkel tárgyal az adósság átstrukturálásáról. A gazdasági és társadalmi intézmények felbomlását veti fel viszont, amikor a tehetetlenség olyan lépésekhez vezet, mint a magánvagyon lefoglalása (a szerző az argentin nyugdíjvagyon esetét hozza fel...), a szerződés érvénytelenségére hivatkozás, kvázi állami intézmények csődbe engedése, a hitelezőkkel szembeni csalási vád és/vagy kártérítési igény bejelentése, a valós pénzügyi helyzet eltagadása, adathamisítás stb.

Persze a rendezetlen (egyoldalú, a befektetőkkel nem egyeztetett) államcsőd a másik oldalról is vált ki ellenlépéseket. Az áruforgalomhoz kötődő, megrendelő és beszállító közötti hitelek visszafogása reálgazdasági szempontból fájhat, a szankciók bevezetése szintén. Még kellemetlenebb, amikor a csődöt jelentő ország külföldi eszközeit foglalják le, akár olyanokat is, amelyek nem állami tulajdonban vannak.

Ami még inkább egyértelmű: a politikai bukás

Viszonylag kevés kutatás készült arról, hogy a politikusok milyen áldozatokat kell, hogy elszenvedjenek az államcsőd miatt. Az olyan regényes esetek leírásán túl, mint hogy Fernando de la Rúa argentin elnöknek helikopterrel kellett menekülni a feldühödött tömeg elől, született azért pár tanulmány a kérdésben. A legismertebb a már említett Borensztein-Panizza írás, amelyben a legtanulságosabb információ talán az, hogy az 1980 és 2003 között a szerzők által megfigyelt 19 államcsődből 18 esetben a vezető kormányerők megbuktak (a kivétel Ukrajna). A választási eredmények alapján átlagosan 16 százalékpontos a népszerűségveszteség. Vagyis az államot csődbe vezető politikusok szinte biztosra vehetik a bukást.

Korábbi tanulmányok, melyek hasonló témával foglalkoztak, megállapítják, hogy a jelentős árfolyamleértékelődés (árfolyamválság) nagyjából 50%-kal növeli a kormányváltás valószínűségét, és ennél is nagyobb mértékben a vezető gazdaságpolitikusok hivatalból való távozásának valószínűségét.

A magyar eset

2011-2012 fordulóján Magyarország kapcsán is felmerült az államcsőd lehetősége - legalábbis sokan gondolták azt, hogy a kormány számításba veszi ezt az opciót. Ezzel kapcsolatban több dolgot érdemes tisztázni.

1. A magyar gazdaság fundamentumai messze vannak attól, hogy az államcsőd esélyét méregessük. Az adósságállományunk ugyan magas, de szó sincs a görög esetről, ez a szint még egyáltalán nem jelent fenntarthatatlan állapotot. Még olyan szélsőséges helyzetben, ha a világgazdasági helyzet miatt lefagyna az állampapírpiacunk, akkor is megoldhatjuk a refinanszírozást IMF-forrásból. A magyar gazdaság óriási alkalmazkodási folyamaton ment át a válság során, többletes a folyó fizetési mérlegünk, a külső adósságunkat folyamatosan fizetjük vissza (nettó finanszírozási képességünk a külfölddel szemben pozitív).

2. A magyar gazdaság problémáit jelenleg a gazdaságpolitika iránti bizalmi krízis okozza. Ez emeli magasra a kamatokat és ez gyengíti olyan mértékben az árfolyamot, hogy a devizaadóság átértékelődése a teljes államadósság megugrását eredményezi. Szintén a gazdaságpolitikától eredeztethető az a cikkcakk, ami miatt óriási kiigazítási igény nehezedik az idei költségvetésre, beárnyékolva az idei (amúgy sem fényes) növekedési kilátásokat. Vagyis a gazdaságpolitika "normalizálódásával" az államadóssággal kapcsolatos gondjaink megoldódnának.

3. Mindezek miatt államcsődhöz Magyarországon csak a gazdaságpolitika hathatós támogatásán keresztül vezethet az út. Ez azonban a fentiek alapján olyan költségekkel járna, amit racionális (szavazatmaximalizáló) politikus nem vállalhat fel. Tekintettel az állam bankok felé fennálló tartozására, és a külföldiek forintkötvény-állományára, az államcsődből nálunk feltehetően tripla válság lenne. A bankok tőkéjüket veszítenék, a lakosság devizában eladósodott része az árfolyamválságban menne tönkre. Mivel az államcsőd - ahogy jeleztük - nem egy reális forgatókönyv, egy ilyen szcenárió felvállalása óriási meglepetést és teljes értetlenséget váltana ki. A várhatóan óriási gazdasági és politikai költségeket növeli, hogy EU-tagként egy ilyen lépés mélyítené az unió adósságválságát, ami a reálgazdaság számára újabb negatív sokk lenne. A végeredmény óriási recesszió, megugró munkanélküliség és politikai szétzilálódás lenne.
Stock exchange
NEW YORK, USA - APRIL 23: Hungarian Foreign Minister Peter Szijjarto speaks during an exclusive interview on April 23, 2019 in New York, United States. (Photo by Atilgan Ozdil/Anadolu Agency/Getty Images)
_M7B1699
E.ON
KPMG
Musk
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Tőzsdetanfolyam
Légy tudatos a pénzügyeidben, vedd a saját kezedbe az irányítást.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Pénzügyi modellező

Pénzügyi modellező

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
2019. szeptember 25.
Követeléskezelési trendek 2019
2019. október 1.
Öngondoskodás 2019
2019. október 16.
Budapest Economic Forum 2019
2019. október 17.
Portfolio-MAGE Ipar 4.0 konferencia 2019
fed