Gazdaság

Meddig vágja még a kamatot a jegybank?

Tizedik egymást követő kamatdöntő ülésén csökkentheti a jelenleg 4,75%-on álló irányadó rátát a monetáris tanács. A piaci várakozások szerint még sokáig tarthat a lazítás. De tényleg, meddig is?
Látszólag semmi nincs, ami véget vethetne a jegybank kamatcsökkentési sorozatának. Az infláció alacsony, a növekedés lanyha, a nemzetközi tőkepiaci környezet támogató. Igen ám, de ha a kamatot a szokásos 25 bázispontos tempóval vagdossa a jegybank, decemberre 2,75%-os lenne az irányadó ráta. Ennyire alacsony kamat kialakulása jelenleg nem reális, nem is számít rá senki sem. Éppen ezért szinte teljesen biztos, hogy még az idén meg kell akasztani a kamatcsökkentési sorozatát a jegybanknak. De hogyan?

Meddig vágja még a kamatot a jegybank?
1. Mégis legyen egy nagy lépés?

Ha a világgazdaságban (és különösen az európai adósságválságban) a 2012 második felében bekövetkezett fordulatot tartósnak tekintjük, akkor a kamatok korrekciója is állandó lehet. Az Európai Központi Bank újraértelmezett szerepköre, a japán likviditási program beindítása, az adósságválság ütötte sebek (lassú) gyógyulása arra késztette a piaci szereplőket, hogy újraértelmezzék a kockázatokat, ez pedig a kamatok látványos esésével járt szerte a világban. Különböző megfontolások azonban ilyenkor is szólnak amellett, hogy a kamatokat ne egy nagy lépésben, hanem csak lassabban, egy simított kamatpályán igazítsa a jegybank.

A jelenlegi helyzet viszont nagyon különös. A tőkepiacokon néhány hete 3,25%-os jövőbeli kamatot is áraztak, ami még a mostani, már alaposan lejjebb szállított alapkamathoz képest is messze van. Ha az MNB elhiszi, hogy a 4% alatti kamatszint hosszabb távon sem okoz piaci zavart, akkor nem biztos, hogy ekkora differenciát érdemes ennyire finoman "simítgatni". Ésszerű megoldás lenne, ha a jegybank egy-két nagyobb lépésben közelítene az általa kívánatosnak tartott kamatszinthez. Ennek a megoldásnak a valószínűségét növelheti, hogy egyelőre nagyon kevés utalás érkezik a monetáris tanácstól az ideálisnak tartott kamatszintre. Ez pedig növeli annak az esélyét, hogy a monetáris politika hajlandó addig húzni a kamatokat, ameddig a piaci hangulat engedi.

Meddig vágja még a kamatot a jegybank?
A nagy lépések politikájának azonban több tényező is csökkenti az esélyeit. Az egyik éppen az, hogy a túllövésre hajlamos piac árazásához kockázatos dolog erőteljes kamatlépéseket igazítani. (Érdemes megjegyezni, hogy a jövőbeli kamatok árazása az utóbbi napokban feljebb csúszott, most 3,75%-ra várják a kamatciklus alját a befektetők.) A másik, hogy a piac is félreértheti a jegybank szándékát: a nagy vágásokat nem korrekciós lépésnek, hanem a vártnál erőteljesebben lazuló monetáris politikának láthatja, zavart okozva a gazdasági szereplők körében.

A lengyel példa azt is megmutatja, hogy ennek a lépésnek a hitelessége gyenge lehet. Emlékezetes, az első negyedévben a lengyel jegybank váratlanul 50 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatot, jelezve, hogy ezzel elérte a kívánatosnak tartott szintet. Két hónap múlva azonban a piaci környezetet látva újra kamatot csökkentett. Éppen ezért kétséges, hogy egy hasonló lépést valóban egyszerű gyorsításnak lát-e a piac.

Matolcsy György jegybankelnök egy interjúban arról beszélt, hogy fontolóra vették a gyorsabb lépéseket, de elvetették. Vagyis nagyon valószínű, hogy a kamatcsökkentési ciklust nem egy-két erőteljesebb kamatlépés zárja le. De akkor mégis, hogyan érhet véget a kamatvágások időszaka?

2. Túllövésre kárhoztatva?

Az elmúlt napokban jól látható korrekció indult a fejlett világban, amit elsősorban az táplált, hogy belátható időn belül az amerikai likviditásbővítő program leállítására számít a piac. A nagy gazdaságok kötvényhozamai emelkedni kezdtek, ezzel pedig szűkül a magyar hozamokban rejlő kockázati prémium. Ez az esemény is rávilágít arra, hogy a kamatciklus leállításának apropója akár egy külső sokk is lehet.

Nagy kérdés azonban, hogy (1) mekkora sokk, (2) milyen kamatszint mellett éri a magyar gazdaságot. Amennyiben utólag úgy tűnik, hogy a kamatot a jegybank "túllőtte", akkor az gyors forintgyengülést, széteső hozamgörbét, romló inflációs kilátásokat, piaci zavart, emelkedő kockázati felárakat hozhat. Erre logikus reakció csak a kamatemelés lehet, ám nyilván jó lenne elkerülni, hogy a kamatok hullámvasútra kerüljenek, hiszen ez a monetáris politika hitelességét is rombolná.

A túllövés elkerüléséhez azonban tudni kellene, mi az a kamatszint, ami reálisan igazodik a kockázatokhoz, elvisel egy piaci korrekciót. Ennek a megállapítása szinte lehetetlen, hiszen a mai világgazdasági helyzetben bármekkora sokk érheti a gazdaságot. Ugyanakkor amíg egy olyan méretű problémára, mint például egy kínai "hard landing" nem is várható el felkészülés, addig az reális elvárás lehet (utólag) a piac részéről, hogy egy könnyű fuvallatra még ne kelljen korrigálni a kamatokon.

Persze az is elképzelhető, hogy a jegybank valóban csak követi a piaci hangulatváltozásokat, és ez mégsem vezet turbulenciához, ám ehhez szerencse is kell. Ha ezt a szerencsefaktort csökkenteni akarjuk, akkor szükség van egy rugalmas kilépési tervre.

3. Fel lehet-e készülni?

A jegybank maga is dönthet úgy, hogy felkészíti a piacot a monetáris lazítás végére. Ez kétségkívül önuralmat is igényel, de még fontosabb, hogy miként kommunikálja a gazdaság szereplői felé. A tanácstagok megszólalásai, illetve a tanács közleményeinek utolsó mondata mellett fontos szerepet kaphat a negyedévente megjelenő inflációs jelentés, amelyben fel lehet tárni azokat a megfontolásokat, melyek szerint a kamatok lassan összhangba kerülnek a gazdaság fundamentumaival. Igaz, amíg a növekedés gyenge, az infláció pedig nyomott, nehéz lenne kimutatni (mondjuk egy Taylor-szabály alapján), hogy már meg kell állni.

Ugyanakkor előre nézve már figyelembe lehet venni, hogy a belső kereslet magára találásával a költség oldali nyomás utat törhet az árakba. A költségvetési kiigazítás során a vállalatokra rakott terhek ugyanis jelenleg csak a munkapiacot kényszerítik alkalmazkodásra (bérek foglalkoztatottság), de ez nem biztos, hogy mindig így marad. Amennyiben az árakban is megjelennek a többlet adóterhek, úgy az inflációs várakozások megint megugorhatnak.

A fő érv persze a kamatcsökkentés megállítására nem ez, hanem - ahogy a válság óta mindig - a pénzügyi stabilitási megfontolások. Meglehet, a jegybanknak hamarosan egy sajátos időinkonzisztenciával kell megküzdenie: bár rövid távon előnyös lehet a kamatok további csökkentése, ám hosszabb távon a konzervatívabb politika lehet az optimális.
Frankfurti tőzsde
kórház
mcdonald's logo
Boeing
cimlap_Hernadi
orbánviktordonaldtusk
DBZOL20200106014
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. március 3.
Agrárium 2020
2020. március 5.
Biztosítás 2020
2020. március 10.
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Rendezvényszervező

Rendezvényszervező

Szerkesztő - újságíró

Szerkesztő - újságíró

Event Driven Equity Analyst

Event Driven Equity Analyst

Privát banki tanácsadó

Privát banki tanácsadó
Esti webinárium
Közérthető előadás kezdőknek.
A tőzsdei könyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
kórház