Gazdaság

Így hullik darabokra Matolcsy modern műve

A korábbi óvatos észrevételekhez képest kezdenek egyre konkrétabb formát ölteni a hazai költségvetési szabályozással kapcsolatos szakmai bírálatok. Az Állami Számvevőszék napokban megjelent tanulmánya például egyenesen darabokra szedte a létező szabályozást, és új alapokra helyezné a fiskális fegyelem biztosítását. Ennek kapcsán érdemes áttekinteni, mi vezetett a sokak által előre megjósolt kudarchoz.
A Matolcsy György idején a Nemzetgazdasági Minisztériumban megszülető fiskális szabályozást a kezdetektől erős kritikák érték, az utóbbi hetekben pedig a gazdaságpolitika több szereplője tett utalást rá, hogy a jelenlegi helyzet átdolgozásra szorul. Ebbe a sorba illeszkedik az Állami Számvevőszék tanulmánya, ami a jelenlegi szabályozás több hibájára, hiányosságára is rámutat. Sőt, az intézmény szakértői gyakorlatilag egy teljesen új szabályrendszer kidolgozását tanácsolják.

A mai adósságszabály A jelenleg érvényes adósságszabály két fő részből áll. Egyrészt az alaptörvény előírja, hogy az országgyűlés csak olyan költségvetést fogadhat el, mely szerint a GDP-arányos államadósság csökken. Egészen addig, amíg a mutató el nem éri az 50%-ot. (Ezt megerősítendő szerepel még az a kitétel is, hogy nem vehető fel olyan kölcsön, amitől az államadósság-ráta növekedne.) A másik fontos elem a stabilitási törvényben szereplő adósságképlet. Ez pontosítja a kívánatos adósságcsökkentés mértékét: eszerint a nominális (forintban kifejezett) adósság legfeljebb a várt infláció, illetve a várt gazdasági növekedés felének különbségével emelkedhet. Érthetőbben: 3%-os infláció és 2%-os gazdasági növekedés mellett (3-2/2=2) legfeljebb két százalékkal növekedhet a nominális adósság. Ez esetben az adósság reálértéke (2-3= -1) egy százalékkal csökken, a GDP-arányos adósság pedig közelítve (2-(3+2)=3) három százalékkal esik. Ez utóbbi szabály elől azonban a kormány elugrott: az élesítést 2015-re tolta.

Hogy mi a baj ezekkel a szabályokkal? Az, hogy szinte semmire nem jók, helyenként értelmetlenek, szakmailag nem eléggé kiérleltek, az elmúlt évtizedek ezzel kapcsolatos nemzeközi tapasztalataiból szinte semmit sem hasznosít. Ezért a betartásuk értelmezési és gyakorlati nehézségekbe ütközik, a szabályozó rendszer ezzel a saját hitelességét ássa alá, végső soron közép- és hosszú távon ellehetetleníti a hatékony, célnak megfelelő működést. Nézzük mindezt kicsit közelebbről!

1. A szabályozás teljesen tervezési szemléletű. Azt még ugyan megmondja, hogy hogyan nem szabad tervezni a költségvetést, de szinte semmit nem mond arról, hogy mi történjen akkor, ha - akár külső okokból is - mégis az eredeti szándékoktól eltérően alakul az államháztartás stabilitása. Nincsenek mechanizmusok, amelyek javítanák a helyzetet.

2. A szabályok között ellentmondás is felfedezhető, az alaptörvényben előírt adósságráta-csökkentés és az adósságképlet nem konzisztens. Még csak az sem egyértelmű, melyik szabály ír elő feszesebb költségvetést. Bizonyos esetekben például elképzelhető, hogy a stabilitási törvény szigorúbbnak tűnő szabályát úgy tudja teljesíteni a gazdaságpolitika, hogy közben az adósságráta emelkedik.

3. A fentiek miatt az adósságképlet alkalmazása indokolatlan mértékben elhalasztódik, ami rontja a rendszer hitelességét.

4. A rosszul összerakott szabályozást tákolni kell. Például az 1. pontban említett probléma miatt bizonytalanságot kelthet a befektetőkben, hogy vajon a megvásárolt államkötvényük ér-e valamit, ha arról utólag az bizonyosodik be, hogy azt az emelkedő adósság miatt már nem szabadott volna kibocsátani. Ezért erről utólag, külön jogszabályban kellett biztosítani a finanszírozóinkat. A 3. pontban leírt ok miatt pedig a stabilitási törvényben megnevezett célok is folyamatosan változnak. (Először a konvergenciaprogramban megjelölt deficitszámhoz igazították a 2015-ig érvényes ad hoc szabályozást, majd ezt feladva, most már csak az szerepel a törvényben, hogy 3% alatt legyen a hiány.)

5. A fiskális szabályrendszer alkotói arra sem fordítottak elegendő figyelmet, hogy a szabályok középtávon is illeszkedjenek egy ésszerű, anticiklikus gazdaságpolitikához. Ezt a legegyszerűbben az alábbi, az IMF értékelésében szereplő ábrán lehet megmutatni. A gazdaság a ciklikus ingadozás pillanatnyi helyzetéből fakadóan bővülhet vagy zsugorodhat, illetve ettől függetlenül lehet a potenciális kibocsátási szint alatt vagy felett.

Így hullik darabokra Matolcsy modern műve
Ahogy látható, a ciklus négy különböző szakasza közül csak kettőben kényszerít ki helyes viselkedést a szabályrendszer. A recesszióból kikapaszkodva, de még a potenciális kibocsátási szint alatt túlzottan szigorú fiskális politikát ír elő a szabályrendszer. Ezt a gazdasági helyzetet láthatjuk éppen most, aminek meg is van az eredménye: az adósságképletet a kormány nem engedi érvényesülni, az alaptörvény nemigen teljesülő szabályát pedig kisebb-nagyobb trükkökkel próbálja biztosítani. Épp ellenkező probléma figyelhető meg a ciklus másik szakaszán: a túlhevült gazdaságot korrigálni hivatott költségvetési politika számára a szabályrendszer további lazítást engedélyez. (Erről részletesebben is olvashatunk ebben a tanulmányban.)

A megoldást a középtávú tervezési rendszer jelenthetné, aminek hiányában egyébként a szabályt annyira fellazult, hogy szinte értelmetlenné vált: "...adósságot keletkeztető ügyletként nem kell figyelembe venni a költségvetési év első hat hónapjában lejáró adósság előző költségvetési évben történő előfinanszírozását, amelynek összege nem haladja meg a költségvetési év első hat hónapja során várható törlesztések összegét." - áll a stabilitási törvényben. Ezzel viszont a teljes adósságszabály értelmét veszíti, mert az év utolsó hónapjaiban az összes hitelfelvételre rá lehet bökni, hogy ezek a jövő évben lejáró adósságot előfinanszírozzák - vagyis olyan gumiszabályt kapunk, aminek a teljesülését még emelkedő adósságráta esetén is lehet bizonygatni.

6. Jelentős gondok vannak a költségvetési szabályrendszer intézményi környezetével is. A Költségvetési Tanácsnak nincs önálló, független stábja, ezért jobb híján a tanácstagok által vezetett egyéb intézmények (MNB, ÁSZ) közgazdászai számolgatnak. A piaci kapacitások bevonása ebbe a munkába visszás lenne, de a koordináció sem ideális. Az utóbbi időben a KT több megnyugtató költségvetési előrejelzését is újabb kiigazító csomag követte, vagyis a tanács döntéshez felhasznált prognózisai nyilvánvalóan nem elég megalapozottak.

A modern képlet "Az EU legmodernebb szabálya ez az adósságszabály" - büszkélkedett a képlettel Matolcsy György, akkori nemzetgazdasági miniszter. A "modern képletről" azonban már akkor is lehetett tudni, hogy minden, csak nem korszerű. A fent felvázolt problémák mellett érdemes megemlíteni, hogy például magának az EU-nak is van ennél modernebb szabályozása. Az úgynevezett egyhuszados szabály szerint az adósságráta mindenkori szintje és a 60 százalékos szint közötti különbségnek az egy huszadával kell éves átlagban csökkenteni az adósságrátát. Ez egy 70 százalékos ráta esetén évente fél százalékpontos államadósságráta-csökkenést jelent, 80 százaléknál pedig egy százalékpontot. Ez a szabály annyival mindenképpen modernebb, hogy teljesíti azt a kívánalmat, hogy a hatékony megoldás érdekében a tervezési perspektíva három év legyen, ne pedig egy. Az adósságképletről már csak azért is látszott a bevezetése pillanatában, hogy nem jó, mert abban az infláció játszik meghatározó szerepet (lásd fenti keretes írásunkat), miközben az alaptörvény az adósságrátára koncentrálva a GDP-deflátor jelentőségét emeli. Az infláció és a GDP-deflátor közötti különbség viszont inkonzisztens szabályozást eredményez. Ugyanekkor egyébként a miniszter 2015 végére 65-70 százalék közé várta az adósságrátát. Az Európai Bizottság legfrissebb prognózisa 2015-re 79,4 százalék.

A fentiek alapján nem meglepő, ha az Állami Számvevőszék a napokban megjelent tanulmányában szintén több kritikus észrevételt tett.

Az ÁSZ szakértői is felhívják a figyelmet az infláció és a GDP-deflátor vegyes használatának visszásságaira. Ráadásul a gazdasági növekedést is tartalmazó képlet ehelyett egy teljesen reáladósság-alapú szabályozást javasol. (Ebben az a pikáns, hogy a kormány által megszüntetett előző szabályozás éppen hogy reáladósság-alapú volt.) A tanulmány készítőinek nem tetszik az sem, hogy az árfolyamváltozást kiszűri az adósságmutatóból a mostani szabályozás. Szerintük ez a hosszabb távon kockázatosabb devizaadósság felvételét ösztönzi. Szintén kritika, hogy a fiskális szabályoknál használt adósságmutatók nem egyeznek meg az uniós módszertanú ("maastrichti") kategóriákkal. (Meglátásunk szerint ez nem akkora probléma, a teljeskörűséget segíti, és csökkenti a szabályok megkerülésének kockázatát.)

Az ÁSZ szerint a szabályok felfüggesztésének lehetőségét is bővíteni kellene. Jelenleg csak recesszióban nem érvényesül a szabály, de a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitását potenciálisan veszélyeztető helyzeteket is be kellene venni, illetve meg kellene engedni, hogy a kedvező adósságfinanszírozású időszakban (kedvező piaci környezetben) az előfinanszírozásban nagyobb mozgástér legyen. (Valójában erre jórészt most is lehetőség nyílik, méghozzá elég visszás módon, lásd az 5. pont végén írtakat.)

A számvevők külön felhívják a figyelmet a tervezési szabályok lazaságára, illetve az utólagos kontroll hiányára. Nincs előírás arra, hogy milyen előrejelzéseken alapuljanak a számítások, az adósságszabály teljesülésének bemutatására pedig nincs előírás. Természetesen a középtávú tervezés fontosságára is felhívják a figyelmet a szakértők. Ennek hiányában a mostani változat nem ösztönöz az adósság trendszerű csökkentésére.

Összességében az adósságszabályt értékelve megállapítható, hogy a célszerű működést több hiányosság is jelentősen korlátozza - állapítja meg az ÁSZ, és a fenti észrevételekkel összhangban lévő változásokat javasol.

Látható, hogy az intézményépítés nem egyszerű feladat, ennek jegyében a szakmailag sokkal jobb értékelést kapott, 2010 előtti fiskális szabályrendszer szétverése egyértelműen kudarcnak mondható. Mivel egy közép távú szabályozás felépítése beletelik pár évbe telik, ezért a harmadszori újrakezdés (vagy legalábbis jelentős átalakítás) újabb évekre tolja el egy beérett, korszerű szabályrendszer kiépülését. Esetleg bízhatunk abban, hogy három a magyar igazság.
wall street_shutterstock
wall street_getty
walmart_getty
facebook_getty
Sundar Pichai, CEO of Google, getty
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Tőzsdetanfolyam
Légy tudatos a pénzügyeidben, vedd a saját kezedbe az irányítást.
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Pénzügyi modellező

Pénzügyi modellező

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
2019. szeptember 25.
Követeléskezelési trendek 2019
2019. október 1.
Öngondoskodás 2019
2019. október 16.
Budapest Economic Forum 2019
2019. október 17.
Portfolio-MAGE Ipar 4.0 konferencia 2019
walmart_getty