Hatalmas tehertől szabadulunk meg - Mire költöttük az IMF-hitelt?
Gazdaság

Hatalmas tehertől szabadulunk meg - Mire költöttük az IMF-hitelt?

Április 6-án szerdán kell Magyarországnak átutalnia másfél milliárd eurót az Európai Bizottság számára, ezzel a 2008 őszén megkötött nemzetközi hitelcsomag utolsó részletét is visszafizetjük. A megállapodásra azért volt szükség, mert a válság idején teljesen befagyott a magyar kötvénypiac, így enélkül a forrás nélkül valószínűleg csődbe mentünk volna, emellett még évekig élveztük az EU és az IMF által nyújtott olcsó finanszírozás előnyeit. Mostanra viszont nagyot fordult a világ, gond nélkül vissza tudtuk fizetni a teljes lehívott összeget, ráadásul ma önerőből olcsóbban bocsát ki Magyarország állampapírt, mint a hitelcsomag kamata. Egyébként a lehívott hitel nagy része adósság típusú finanszírozást szolgált, vagy a költségvetés hiányát fedezte, vagy a lejáró állampapírokat fizettük belőle vissza. Emellett jutott még pénz például a Mol 25 százalékának megvételére és a tartalékok növelésére.

Mennyivel tartoztunk pontosan?

2008 őszén fordult Magyarország az IMF-Európai Bizottság-Világbank hármashoz amiatt, hogy egy hitelkerettel segítsenek ki minket az intézmények. A megállapodás hamar, néhány nap alatt megszületett, összesen 20 milliárd eurós hitelkeretet szavaztak meg hazánknak. Ebből 11,9 milliárd eurót az Európai Bizottság, 6,5 milliárd eurót az IMF, egymilliárdot pedig a Világbank bocsátott rendelkezésre. Illetve csak bocsátott volna, hiszen a harmadik szervezettel soha nem született meg a konkrét keretről a megállapodás, így lehívás sem történt.

A fenti keretből két év alatt összesen 14,2 milliárd eurót hívott le Magyarország, ennek az utolsó másfél milliárdját fizetjük most vissza. Vagyis a teljes rendelkezésre álló összegnek nagyjából a hetven százalékát vettük fel hitelként, azonban nem a teljes összeget használtuk fel.

Hatalmas tehertől szabadulunk meg - Mire költöttük az IMF-hitelt?
Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) éves jelentése szerint 2008-ban 1824,8 milliárd forintot, 2009-ben pedig további 1726 milliárd forintot hívott le a kormány a keretből. Vagyis összesen 12,8 milliárd eurót használtunk fel ebben a formában, további 1,4 milliárd eurót pedig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hívott le.

Mire ment el ez a hatalmas összeg?

Látszólag hatalmas összegről van szó, hiszen több mint 3500 milliárd forint volt a tartozásunk a csúcsán. Ha arra keressük a választ, hogy mire ment el ez az összeg, akkor nehéz egyértelmű választ adni, hiszen a költségvetésben nincsenek "megpántlikázva" a pénzek, vagyis nem egy-egy dedikált célra költ az állam, hanem egy nagy kasszából fedezi az összes folyó kiadását és a lejáró állampapírok visszafizetését. Ennek a kasszának a bevételét jelentik alapesetben a különféle adó- és járulékbevételek, valamint az állampapír-eladásokból befolyó összegek és bizonyos esetben az állami vagyontárgyak értékesítése. És ebbe a kasszába folyt be annak idején az IMF-től és az Európai Bizottságtól érkező összeg. Vagyis egyszerűen megválaszolva a kérdést, a felhasznált pénz

a magyar állam kiadásainak finanszírozására ment el

.

Persze meg lehet próbálni ennél részletesebb bontást készíteni, erre teszünk most kísérletet. A 2008-ban lehívott több mint 1800 milliárd forint sorsa még viszonylag nyomon követhető, az ÁKK éves jelentése szerint az összegből 262 milliárd forint finanszírozási célokat szolgált, vagyis gyakorlatilag a negyedik negyedévben a hitelmegállapodás megkötése után ez fedezte a költségvetés hiányát. Ezen felül 2008 végén 1483,6 milliárd forint jelent meg az MNB devizabetétében a lehívott összegből, vagyis ez a két tétel majdnem a teljes lehívást fedezte.

A korábban jól működő magyar államkötvény-piac befagyott, az év végén már kisebb mértékben az IMF/EB hitelkeret felhasználására is szükség volt a költségvetés finanszírozásához

fogalmazott az adósságkezelő a 2008-as jelentésében.

Már 2008-ban megemlékezett arról is az ÁKK, hogy a jegybanki devizabetétként elhelyezett összegből 600 milliárd forintot tett ki a bankmentő csomag, aminek felhasználása már 2009-re esett. A csomagból az OTP Bank, az FHB Bank és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kapott állami támogatást, amit azóta visszafizettek. Az OTP összesen mintegy 420 milliárd forintot hívott le, amiből 185,2 milliárdot már abban az évben törlesztett, az FHB összesen mintegy 120 milliárd, az MFB pedig több mint 150 milliárd forint értékben kapott állami segítséget.

2009-ben aztán további 1726 milliárd forintot hívtunk le a hitelkeretből, amivel az év végére 3351,7 milliárdra emelkedett a teljes tartozásunk az intézmények felé. A fenti lehívás szinte teljes egészében a lejáró adósság és a költségvetési hiány finanszírozását szolgálta. Az ÁKK adatai szerint a nettó állampapír-kibocsátás mínusz 770 milliárd forint volt, vagyis ennyivel több állampapírunk járt le, mint amennyit sikerült eladni. Ennek oka, hogy 2008 októbere és 2009 februárja között teljesen befagyott a magyar kötvénypiac, az összes aukciót törölni kellett, és még ezt követően is csak lassan állt helyre a piac. 2009 februárjától ugyan ismét próbálkozott rendszeres aukciókkal az adósságkezelő, de a korábbi 40 milliárd forinttal szemben először csak jelképes, 5-10 milliárdos tételben, és még 2009 végén is csak 25 milliárd körüli összeget sikerült eladni egy-egy aukción. A lejáró adósság és a büdzsé finanszírozása mellett a hitelkeretből jutott pénz arra is, hogy kötvényeket vásároljon vissza az ÁKK.

A nemzetközi hitelcsomag egyrészt részben biztosította a piaci korlátok miatt az államadósság finanszírozását, másrészről forrást biztosított a bankrendszer stabilitásának elősegítése érdekében hozott intézkedésekhez

fogalmazott az ÁKK.

A két legnehezebb év után 2010-ben már csak az MNB hívott le 1,4 milliárd eurót a nemzetközi hitelcsomagból, amire azért volt szükség, mert a jegybank tőketartaléka vészesen elapadt. Azóta ezt már több részletben visszafizette az MNB. Ugyanakkor 2010 kapcsán az ÁKK éves jelentése kiemeli, hogy a még mindig kedvezőtlen tőkepiaci környezetben a stabil és biztonságos finanszírozást elősegítette az IMF-hitelcsomagból képzett szabad devizabetét bevonása. Vagyis a korábban lehívott és betétként elhelyezett összegből a jelentés szerint 327,6 milliárd forintot felhasználtak a központi kormányzat hiányának finanszírozására. Az MNB adatai szerint a 2009-es 740,6 milliárd forintról 2010 végére 804,2 milliárdra hízott az állam devizabetéteinek összege, csakhogy közben 2010 januárjában 2 milliárd dollár értékben kibocsátott devizakötvényt Magyarország. Közben szintén emelte a devizabetét-állományt az, hogy az OTP és az FHB visszafizették az előző évben kapott állami segítséget.2011-ben már elkezdődött a nemzetközi hitelcsomag visszafizetése, viszont a korábban lehívott összeg elköltése sem maradt abba. A még fel nem használt devizabetétből vásárolták meg ugyanis a Mol részvényeinek 25 százalékát az orosz Szurgutnyeftegaztól 498,6 milliárd forintért, az ÁKK éves jelentése elismeri, hogy ennek fedezetét az IMF-hitel jelentette.

Hatalmas tehertől szabadulunk meg - Mire költöttük az IMF-hitelt?
A visszafizetés egy kétmilliárd eurós tétellel kezdődött 2011-ben, amit az Európai Bizottságnak utalt át hazánk. A visszafizetés forrása az a 4 milliárd eurónyi devizakötvény volt, amit az ÁKK értékesített a nemzetközi piacon. Azóta már tudjuk, hogy ennek tetemes részét (mintegy negyedét) az amerikai Franklin Templeton befektetési alap jegyezte le. Így 2011 végén az állam tartozása 10,65 milliárd euró volt az EU és az IMF felé, ehhez jött még az MNB 1,4 milliárdjából fennmaradt tétel.

2012-ben és 2013-ban a legnagyobb törlesztést hajtottuk végre, előbb 3,3 milliárd eurót fizetett vissza az ország az IMF felé, majd 2013-ban a teljes fennmaradó összeget kifizette mintegy 3,5 milliárd euró értékben, így az év végére már csak 3,5 milliárdnyi adósságunk maradt. Ehhez persze kellett az is, hogy 2013-ban 5,25 milliárd dollárnyi devizakötvénnyel lépjen ki a piacra az ÁKK.

2014-re esett még egy 2 milliárd eurós törlesztés, részben amiatt kellett - azóta is utoljára - 3 milliárd dollárnyi devizakötvényt értékesíteni. Tavaly már nem kellett visszafizetni semmit, most pedig ahogy már említettük, az utolsó, 1,5 milliárd eurós részlet lesz esedékes. Ehhez már ki sem kell bocsátanunk deviza alapú állampapírt, hanem elsősorban a lakosság és a bankok megnövekedett kereslete miatt frointalapú kibocsátásból tudjuk fedezni.

Vagyis összességében számításaink szerint az alábbiak szerint alakult a hitelkeret felhasználása:

  • 498,6 milliárd forint ment a Mol-részvények megvételére
  • 262 milliárdot költöttek a 2008-as költségvetési hiány fedezésére
  • 770 milliárdot vitt el a 2009-ben lejárt állampapírok finanszírozása
  • 567 milliárdért vett vissza állampapírt az ÁKK 2009-ben
  • 511,5 milliárd forintot vitt el 2009-ben a bankmentő csomag, azonban ezt később visszafizették az érintett pénzintézetek
  • Mintegy 470 milliárd forint ment el a 2009-es deficit finanszírozására
  • A 2010-es költségvetési hiány is felemésztett 327,6 milliárd forintot
  • A fennmaradó mintegy 500 milliárd forintot nem igazán lehet megpántlikázni, akár tekinthetjük úgy is, hogy a kormányzat számláján a mai napig ott pihen.
.

Hatalmas tehertől szabadulunk meg - Mire költöttük az IMF-hitelt?

Gonosz zsarnokok vagy a megmentőink?

Az utóbbi években az IMF és az Európai Bizottság sok kritikát kapott a magyar kormánytól, 2013-ban egyenesen nemzeti szabadságharcnak titulálták azt, hogy teljes egészében sikerült visszafizetni a Valutaalap pénzét. Mellékesen érdemes megjegyezni, hogy ez sem volt akkora teljesítmény, amekkorának beállították, hiszen a harmadik negyedévben járt volna le az utolsó 2,1 milliárd eurós részlet, amit néhány hónappal hozott csak előre a kormány, és a nyáron már kifizette.

A hitelcsomag felvétele óta elsősorban az volt a kifogás az IMF ellen, hogy beavatkozott az ország gazdaságpolitikájába, olyan intézkedéseket követelt meg, melyeket a kormány nem feltétlenül tartott helyesnek. Emiatt volt értelme idő előtt kifizetni a fennmaradó adósságot, de a néhány hónapos előrehozása a törlesztésnek inkább kommunikációs eszköz lehetett a 2014-es választások előtt.

A Nemzetközi Valutaalap megítélése világszerte rendkívül szélsőséges. A kormányok természetesen igyekeznek minél később a szervezethez fordulni, hiszen a végső hitelező igénybevétele első lépésként mindig egyfajta visszaigazolása annak, hogy az adott ország pénzügyei nem mennek rendben. Ugyanakkor az IMF végső hitelezőként hitelesítheti is az országot, éppen ezért fontos, hogy a hitel nyújtását feltételekhez (egyeztetett kormányprogramokhoz) köti. Természetesen a hazai gazdaságpolitika mindenhol szereti az önállóságot már csak azért is, mert az IMF gazdaságpolitikai ajánlásai gyakran messze állnak a politikusok szavazatmaximalizáló elképzeléseitől.

Érdemes megjegyezni, hogy az IMF-hitelre utoljára 2009-ben tartott igényt a kormány, éppen ezért igazából nemzetközi szervezetekkel egyeztetett kormányprogramunk 2010-től nem is voltak. Természetesen ettől függetlenül a Valutaalap folytatott a hitelhez kötődő vizsgálatokat, de az IMF-nek ugyanúgy végig kellett néznie a Mol IMF-hitelből történő megvásárlását, mint a különadók bevezetését vagy az egykulcsos személyi jövedelemadó alkalmazását anélkül, hogy ebbe érdemben beleszólhatott volna.

Arról már sok szó esett az elmúlt években, hogy olcsó volt-e Magyarország számára az IMF-hitel. Számításaink szerint a Valutaalap 3 százalék körüli éves kamaton, míg az Európai Bizottság nagyjából 3,5 százalékon adhatott kölcsön, miközben devizakötvényeket jellemzően 6-8 százalékos kuponnal, forintalapú állampapírokat pedig nem ritkán 8-10 százalékos hozammal tudtunk eladni.

Ugyanakkor a devizában kibocsátott adósságnak van egy rejtett költsége. Miután a jegybank a friss devizaforrás egy részét forintra váltja le, az a gazdaságba kerül és a túlzott likviditást a jegybank kéthetes betétein keresztül szívja ki a gazdaságból (sterilizál). Mivel a kéthetes betét kamata érdemben magasabb volt a devizatartalékon elérhető kamatnál, ezért a devizahitel felvételének rejtett költségeként tekinthető ez a sterilizációs veszteség is. Így aztán teljes bizonyossággal nem állíthatjuk azt, hogy az EU/IMF finanszírozás olcsóbb lett volna más (forintforrás bevonási) lehetőségeknél. Érdemes azonban belegondolni abba, hogy mit jelent a "más lehetőség". Ez ugyanis nem azt jelentette volna, hogy az akkor érvényes forint- és devizahitel-kamatokon adósodhatott volna el az állam. Meglehet, nem is talált volna finanszírozóra, vagy ha igen, akkor is lényegesen magasabb költségszinten, a nemzetközi szervezetek védőhálója nélkül.

Az elmúlt években Magyarország nem csak visszafizette az IMF és az Európai Bizottság hitelét, hanem ennek jelentős részét forintból finanszírozta. Ennek köszönhetően a központi költségvetés adósságán belül a devizaadósság részaránya a 2007 végi 28,7 százalékról előbb 2009-re 46 százalékra emelkedett, majd 2015-re 31,3 százalékra csökkent vissza. Ezzel pedig számottevően csökkent az ország sérülékenysége, a magas deviza-részarány miatt ugyanis a magyar adósságráta sokkal érzékenyebb volt a forint árfolyamában való kilengésekre, mint most.

Az alábbi ábrán egyébként látszik, hogy a deviza-részarányt nem csak az EU/IMF-hitel lehívása befolyásolta, hanem a forint gyengülése is. Ennek volt köszönhető, hogy már a megállapodás aláírása előtt emelkedésnek indult a részarány, hiszen 2008 nyarától novemberig több mint 10 százalékkal gyengült a magyar deviza, 230-ról 260 fölé emelkedett az euró-forint jegyzés. Ez a gyengülés folytatódott, 2009 márciusára már a 310-et közelítette az árfolyam.

Hatalmas tehertől szabadulunk meg - Mire költöttük az IMF-hitelt?


Vagyis Magyarország számára tehát az EU-IMF hitelkeret több szempontból is ugyanolyan, mintha piaci finanszírozás lenne, a költségvetés és az adósság szempontjából teljesen mindegy, hogy az IMF-nek vagy a Templetonnak tartozunk. Két jelentős különbség lehet: egyrészt üzenetértéke van annak, ha egy ország képes a piacról finanszírozni magát, az növeli a befektetői bizalmat iránta, másrészt a nemzetközi hitelcsomag futamideje valamivel rövidebb volt, hiszen nem egészen nyolc év alatt fizettük vissza a lehívott összeget, miközben devizakötvényeink futamideje legalább tíz év volt. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy 2008 őszén valószínűleg nem nagyon volt választási lehetősége az akkori magyar kormánynak, hiszen a kötvénypiac befagyása is azt jelezte, hogy senki nem szívesen adott nekünk hitelt, vagy ha igen, akkor olyan kamatot kért érte, amivel az államadósság pályája hosszútávon nem lett volna fenntartható. Valószínűleg a Templeton sem vásárolt volna be a magyar devizakötvényekből a válság mélypontján (mint ahogy nem is tette meg, csak 2011-től), a költségvetési hiány és a lejáró adósság finanszírozásához viszont szükség volt a forrásra, ahogy arra a fentiekben rámutattunk. Összességében a teljes lehívott hitelkeret mintegy kétharmada, több mint 2000 milliárd forint ment adósságműveletekre, a hiány és a lejáró kötvények finanszírozására, valamint az előfinanszírozásra, vagyis kötvények visszavásárlására.
facebook libra szablyozás
shutterstock_1077065507
donaldtrumpgolf
Boris Johnson Brexit igeret beszed1500
Brexit Boris Johnson ketto level Donald Tusk
GettyImages-1135670779
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2019. november 6.
Portfolio Private Health Forum 2019
2019. november 7.
Energy Investment Forum 2019
2019. november 14.
Portfolio Banking Technology 2019
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Junior elemző/elemző

Junior elemző/elemző

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
Online előadás
Befektetési termékek a magas hozam reményében.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
donaldtrumpgolf