7-5.
Kamikazeműholdak
A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock
A hidegháború alatt a Vasfüggöny mindkét oldalán felmerült olyan műholdak fejlesztésének ötlete, amelyek ellenséges űrállomásokba, űrhajókba, katonai műholdakba csapódnának be és tennének bennük kárt, hivatalosan azonban sem a Varsói Szerződés tagállamai, sem NATO-országok nem lőttek az űrbe ilyen konstrukciókat. Az elmúlt néhány évben azonban több magas rangú amerikai légierőtiszt is azt állította, hogy az oroszok több műholdja is képes más műholdak elpusztítására. William Shelton nyugalmazott tábornok szerint ilyen a Kozmosz 2499, a Kozmosz 2504 és a Lucs is. Ezek a szatellitek nemcsak keringenek a Föld körül, hanem saját sugárhajtóművel is rendelkeznek, melynek köszönhetően közel tudnak menni más műholdakhoz, le tudják őket hallgatni, sőt ha kell, akár neki is tudnak menni más űrbéli objektumoknak.
Fegyveres űrállomás
A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock
Az 1970-es években a Szovjetunió fellőtt az űrbe egy katonai állomást, melyet egy 23 milliméteres gépágyúval is felszereltek, a titkosított projekt részleteit azonban egészen 2015-ig homály fedte. Az Almaz (vagyis gyémánt) névre keresztelt űrállomást civil létesítménynek álcázták, valójában azonban kémkedésre rendezték be, éppen ezért riasztotta a szovjeteket annak gondolata, hogy egy amerikai űrhajó közel merészkedik az állomásukhoz és tüzetesen megvizsgálja azt. Az R-23M gépágyú, mellyel az űrállomást felszerelték, a földön kiváló fegyvernek bizonyult. Egyes források szerint 5000 lövést képes volt leadni percenként, mellyel a világ legnagyobb tűzgyorsaságú egycsövű gépágyúját rakta össze a Szovjetunió. A projekt veteránjai szerint a földön 1500 méterről is átlőttek vele egy fém benzinkannát.
Rövidesen a Szovjetunió bukása után kiderült, hogy az űrben is kipróbálták a fegyvert, itt viszont már vélhetően nem szerepelt túl jól. Összesen 20 lövést adtak le vele, a kísérlet eredményét azonban a mai napig nem hozták nyilvánosságra. Annyira nem szerepelhetett túl jól a gépágyú, ha a következő űrállomást már inkább rakétákkal szerelték fel - ezt viszont végül sosem lőtték az űrbe.
Lézeres műhold
Egy orosz műhold. A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock
A Szovjetunió a '70-es évek végén kezdett el dolgozni egy harci műholdon, ami lézerrel és rakétákkal felszerelve, Föld körüli pályán keringve, hatástalanítani tudott volna ellenséges interkontinentális ballisztikus rakétákat és műholdakat. Mire a Poljusz / Szkif - a technológia első (és utolsó) prototípusa elkészült a '80-as évek végén, az egészből már "csak" a fegyveres platformra szerelt szén-dioxid lézer maradt, melyet amerikai műholdak semlegesítésére terveztek. A Peresztrojka végén sokan aggódtak amiatt, hogy a Poljusz újabb fegyverkezési versenyt robbant ki és a szovjet-amerikai kapcsolatok összedőlését eredményezi majd. Aggályaik azonban rövidesen elszálltak, mivel a Poljusz sosem jutott el az űrbe: egy kódolási hiba miatt a műholdat szállító hordozórakéta nem tudott Föld körüli pályára állni és az atmoszférában elégett.
