4-1.
Űrbéli rakétavédelem
Fotó: Strategic Defense Initiative Office/Missile Defense Agency/Wikimedia Commons
Ronald Reagan amerikai elnök 1983-ban indította el a Strategic Defense Initiative (SDI) programot, melynek célja az Egyesült Államok ballisztikus rakétavédelmi rendszerének kiépítése volt. Egy komponense a védelmi hálónak az Űrbéli Elfogórendszer (SBI) (később Brilliant Pebbles és Smart Rocks) rendszer lett volna, amely a Szovjetunióból kilőtt interkontinentális rakétákat egy infravörös szenzorral mérte volna be, majd több száz kis rakétával hatástalanította volna. Szóba jött lézeres és önállóan célra irányítható robbanófejek használata is. Végül többéves tesztelés után a kongresszus elkaszálta az SBI-projektet 1993-ban, az SDI-ből viszont számos elemet átemelt az Egyesült Államok későbbi rakétavédelmi rendszereinek fejlesztésekor.
A titokzatos drón-űrhajó
Fotó: U.S. Air Force / Wikimedia Commons
1999-ben kezdett el dolgozni a NASA egy újrahasznosítható, személyzet nélküli űrrepülőgép fejlesztésén, az X-37-es projekt viszont 2004-ben átkerült a védelmi minisztériumhoz. Az űrsiklót többször is sikeresen tesztelték, a fejlesztésről és ennek céljairól viszont a mai napig nem sokat tudni. Az, hogy pontosan milyen felszereléssel küldik fel az X-37B-t az űrbe, számos esetben titkosítva van. Számos sajtóorgánum spekulál arról, hogy a titokzatos űrhajót valójában kémkedésre, sőt fegyverhordozásra és indításra használná a védelmi minisztérium, ha egyszer a projekt sikerrel zárul. Egyesek szerint az X-37B-t fel lehetne szerelni hiperszonikus rakétákkal és lézerrel is, mellyel akár műholdakat, akár földi célpontokat meg lehet majd semmisíteni.
Az amerikai védelmi minisztérium mindent tagad, közleményük szerint az X-37-es projekt nem hadászati célú.
Kínai szemétlézer
A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock
Idén januárban publikált a kínai légierő műszaki egyeteme egy tanulmányt, melyben azt taglalják, hogy az űrbe juttatott lézerek segítségével fel lehetne darabolni a Föld körül keringő űrszemét nagyobb darabjait, melynek köszönhetően azok nem jelentenek akkora veszélyt, amikor visszakerülnek a Föld légkörébe, majd becsapódnak. A kínaiak elsősorban azért aggódnak, mert a Tienkung-1-es űrállomás várhatóan idén tavasszal jut majd vissza a Föld légkörébe, de csak pár órával a becsapódás előtt lehet majd megtudni, hol érnek majd földet az egyébként viszonylag kicsi űrállomás darabjai. Kicsivel a tanulmány publikációja után az amerikai médiában megjelentek olyan cikkek, melyek azt pedzegetik, hogy az űrlézert könnyen lehetne fegyvernek is használni, például műholdak, szatellitek megsemmisítésére. Egyelőre viszont semmi nem utal arra, hogy a kínaiak komolyan készülnének a lézerfegyver fejlesztésére, a projekt egyelőre úgy tűnik, még tervezőasztalon sincs. 2016-ban a kínaiak egyébként küldtek az űrbe egy olyan robothajót, amely az űrszemetet egy mechanikus robotkarral szedte össze, ekkor is több amerikai (és hongkongi) médium írt arról, hogy akár katonai célokra is használható az Aolong-1 névre keresztelt szerkezet.
Az orosz "űrrepülő"
A MiG-31-es, amit a MiG-41-essel terveznek felváltani. Fotó: Shutterstock
Egy új repülőgépet terveznek az oroszok, ami felváltaná a '80-as évek óta szolgálatban lévő MiG-31 elfogó vadászt; MiG-41-es névre fog hallgatni és a terv szerint 2025-re készülne el az első prototípus. Az orosz állami média finoman szólva is hihetetlen képet fest arról, hogy mire lesz képes az új csoda-vadászgép: állítólag képes lesz teljesen önállóan, pilóta nélkül repülni, képes lesz hiperszonikus sebességet is elérni, hiperszonikus rakétákat kilőni, valamint az ellenséges radarok számára teljesen láthatatlan lesz. Az egészet azzal fejeli meg a RIA Novosztyi állami hírügynökség, hogy a MiG-41-es még az űrben is bevethető lesz.
A MiG-41-essel kapcsolatos, enyhén ambiciózus tervek megvalósíthatóságát számos szakértő (nemcsak külföldön, hanem még Oroszországban is) erősen kétségbe vonja.
Források: Space.com (1, 2), Huffington Post, Daily Mail, National Interest, Popular Mechanics (1, 2), Wired, Task and Purpose, New York Times, Newsweek, CNN, Wikipedia.
