Mostantól azonban nem kell azt gondolnunk, hogy csoda lenne. A Phillips-görbe kezdhet felébredni mély álmából, és miután a bérhányad a historikus átlag fölé került, az egyre fokozódó munkaerőhiány miatt elindultak felfelé az árak. Mostanra ott tartunk, hogy az áremelkedés tartósan az MNB 3%-os inflációs célja felett, de még a toleranciasáv felső határa alatt mozog.
Az MNB azonban úgy gondolja, hogy az infláció most érte el a 3%-os célt, a márciusi "eseti" és "egyedi" szigorítás után pedig a jelenlegi monetáris kondíciók mellett 5-8 negyedéves időhorizonton 3%-on alakul, miután az importált infláció alacsony lesz az egyre lassuló európai gazdaság miatt. A szigorítási ciklus elkerülését támogathatja az is, hogy az Európai Központi Bank a vártnál lassabban fogja emelni a kamatokat, a Federal Reserve pedig megállította a ciklusát. Ezek azonban "külső" tényezők, ahogyan az is, hogy várhatóan alacsony lesz az importált infláció.
De nézzük, hogy mit mutatnak a hazai folyamatok. A keresetek tartósan 10% felett nőnek, a kibocsátási rés (már minden becslés szerint) pozitív, a költségvetési politikai továbbra sem restriktív, és az egyensúlyi pozíció hirtelen kezdett el romlani (a GDP 6%-áról három év alatt 0 közelébe csökkent a folyómérleg többlet), amiben fontos szerepet játszik gyorsan romló áruegyenleg. Ezt pedig a zakatoló fogyasztás és beruházás okozta.
Néhány hónappal ezelőttig lehetett azt mondani minderre, hogy sebaj: az inflációs mutatók 3% alatt vagy a jegybaki cél közelében mozognak, és az inflációs várakozások horgonyzottak. Csakhogy mostanra már nem nagyon van olyan inflációs index (maginfláció, adószűrt maginfláció, iparcikkek áremelkedése), amely ne emelkedett volna hirtelen nagyot, miközben az inflációs várakozások is elkezdtek feljebb kúszni. Mindezek tükrében egyre nehezebb érveket találni amellett, hogy a magyar gazdaság nem kezdett el túlhevültté válni.
Matolcsy György MNB-elnök azonban nagyon szereti, ha a jegybank jelentősen hozzájárul a GDP-növekedéshez. Mindaddig nem is ütközik semmilyen akadályba a kormány gazdaságpolitikájának támogatása, ameddig az elsődleges célt, az árstabilitást sikerül fenntartani. A kormány nem titkolt célja, hogy 2 százalékponttal gyorsabban kell nőni, mint az eurózóna. Miután a magyar gazdaság potenciális növekedése azért ennyivel nem magasabb a valutaunióénál, így rövid távon egyetlen lehetőségként adódik, hogy erős kereslettel támogassuk meg a növekedést.
A magas nyomású gazdaság komoly kockázata azonban, hogy elszaladhat az infláció. (Más értelmezések szerint ez elkerülhetetlen, de bevállalható velejárója ennek a gazdaságpolitikának.) Egy rövid ideig Janet Yellennek, a Fed elnökének is szimpatikusnak tűnt az elképzelés, azonban inflációs kockázatai miatt elvetette. A gyors (potenciális szint feletti) GDP-növekedés mellett kialakuló gyorsuló infláció szele suhintotta most meg Magyarországot, és bizonytalanabb lett, hogy a jelenlegi monetáris kondíciók képesek-e féken tartani az inflációt.
A következő hónapokban tehát kulcskérdés, hogy az MNB - akár retorikájában, akár valós lépésekben - miként alakítja a monetáris politikáját. Ha úgy ítélik meg, hogy mindenáron meg kell akadályozni a forint felértékelődését (ellenkező esetben az ország elveszíti export-versenyképességét), akkor könnyen lehet, hogy végül az árstabilitás kerül veszélybe. Világos, hogy a legtöbb exportáló vállalatnak mennyei manna a bérrobbanás közepette a leértékelődő forint (miközben az MNB egy másik törekvését, a jegybanki veszteség elkerülését is támogatja). Vagyis miközben a gyenge forint támogatja a növekedést és a veszteség elkerülését, addig a fő célra, az árstabilitásra ellentétesen hat, hiszen nem csak a Phillips-görbe, hanem az árfolyam leértékelődésének árakba begyűrűző hatása is újra felébredt.Miközben a béremelési várakozások magasan maradnak - a munkaerőhiány és az adminisztratív, termelékenységet meghaladó mértékű emelések ezt egyszerre segítik -, és így a költségoldali nyomás fennmarad, a vállalatok elkezdhetnek a rendszeres áremelés eszközéhez nyúlni. Miután kialakul az a várakozás, hogy további áremelés várható, így még nagyobb béremelést igyekeznek kiharcolni a munkavállalók, elindulhat a megállíthatatlan ár-bér spirál.
Ha az MNB nem szigorít időben és kellő mértékben, akkor az inflációs cél tartós fenntartása később csak drasztikusabb emelésekkel valósulhat meg, nagyobb reálgazdasági áldozatok árán. Mi csak akkor mehetnék padlógázzal (és kerülhetnénk el a monetáris szigorítást), ha Európa (az importált infláció) gyakorlatilag satuféket nyom. Az MNB pontosan erre számít. De ha tényleg ez történ(ne) az előttünk álló negyedévekben, akkor egy dolog biztos: a lassulást kísérő piaci turbulenciákat a feltörekvő térség legalacsonyabb reálkamatával várjuk. És tavaly nyáron már megtapasztaltuk, hogy ez mit jelent, amikor a forint történelmi mélypontra esett.
(Címlapkép: MTI Fotó: Balázs Attila)
