iparirobot
Gazdaság

Hatalmas fába vágták a fejszét, de jobb, hogy ez a terve nem jött be a kormánynak

Nyolc éve él a kormány újraiparosítási terve, amely nem csak a szektor versenyképességének javítását tűzte ki célul, hanem azt is, hogy a gazdaságban képviselt súlya drasztikusan emelkedjen. Az ipar azonban nemhogy közelítene a 30%-os célértékhez, hanem kifejezetten távolodik attól. A jó hír, hogy ezért teljesen felesleges búslakodni.

A magyar gazdaság növekedési kilátásairól, hosszú távú jövőjéről is beszélnek a szakértők a Budapest Economic Forumon.

Nagy célok

2011-ben, a Növekedési Terv címet viselő dokumentumban hirdette meg a kormány az újraiparosítási tervét, aminek keretében az ipari szektort a magyar gazdaság dominánsabb területévé kívánja tenni. A célok több formában is megfogalmazódtak. Orbán Viktor miniszterelnök 2014 tavaszán így írta le a törekvést:

Mi azt gondoljuk, hogy a teljes magyar nemzeti összterméken belül az iparból származó össztermék arányát növelni kell. Ezt nevezzük mi újraiparosításnak. Míg az Európai Unióban a teljes európai nemzeti össztermékhez való hozzájárulása az iparnak 15 százalék, addig Magyarországon 23 százalék. Bár a számítási módszerek mutatnak némi bizonytalanságot, például van olyan kalkuláció is, amely szerint a németeket megelőztük, mi dobogósak vagyunk Európában. Ha így folytatjuk, a 2018-as ciklus végére reális célkitűzésnek tűnik, hogy mi legyünk Európa legiparosodottabb országa.

Vagyis a miniszterelnök szavai szerint a kormány 2022-re 30%-ot meghaladó ipari részesedést szeretne látni a GDP-ben. Varga Mihály (akkori) nemzetgazdasági miniszter hasonló célt fogalmazott meg 2016-ban:

A stratégia egyik célja, hogy az ipar aránya a bruttó hazai termékben (GDP) a jelenlegi 23,5 százalékról 30 százalékra emelkedjen 2020-ig.

Az újraiparosítás szlogenje az utóbbi időben mintha kevésbé lenne a középpontban, de továbbra is él. Orbán Viktor két éve azzal az üzenettel avatta fel Samsung új gyárát, hogy "Magyarországon 2017-ben magasabb fokozatba kapcsol az újraiparosítás". A héten az Irinyi-terv iparstratégiai támogatási programjának új kiírása kapcsán György László államtitkár beszélt az ipari növekedésről. Igaz, ebben már nem hangzottak el a korábbihoz hasonló célkitűzések az ipar kívánatos gazdasági súlyáról.

2020 már kellően közel van ahhoz, hogy a célkitűzés megvalósulási esélyeit nagy biztonsággal megítélhessük. Nem először tesszük ezt: a három évvel ezelőtti adatok alapján azt állapítottuk meg, hogy gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási terveinek. Akkor még inkább az aritmetikai összefüggésekre támaszkodhattunk, amelyek alapján egészen extrém mértékű növekedési előnyre kellett volna szert tennie az iparnak a gazdaság többi részéhez képest, hogy a 30%-os részarány kialakulhasson.

Hátra arc

Most már a 2018-as adatokra alapozva mondhatjuk: az ipar előretörése olyannyira nem történt meg, hogy az utóbbi három évben, a gyors gazdasági növekedés időszakában a szektor részaránya folyamatosan csökkent. 2016-ban még 23%-os részarányról vizsgáltuk a cél elérésnek lehetőségét, azóta az ipar GDP-ben betöltött szerepe 21,6%-ra csökkent.

Hatalmas fába vágták a fejszét, de jobb, hogy ez a terve nem jött be a kormánynak

Ahogy a fenti ábrán látszik, az ipar gazdaságban betöltött súlya az elmúlt bő 20 évben különösebb trend nélkül hullámzik. A szektor jelentősége a válság idején, az exportkereslet drasztikus visszaesésével esett mélypontra, majd a korrekciót segítette néhány jelentős ipari kapacitásbővítés is (ebben az időszakban főképp a járműgyártásban). Az utóbbi három évben az ipar két okból nem tudott közelíteni a kormány által kitűzött 30%-os súlyhoz. Egyrészt az ipar - bár összességében növekedési pályán van - egyáltalán nem dinamizálódott, bővülési üteme hozzáadott érték alapon 3% körüli. Ez elmarad a reál-GDP növekedési ütemétől, ami önmagában elegendő a súlyvesztéshez. Másrészt a magyar gazdaságot az utóbbi időben egyre inkább a belső fogyasztási kereslet húzta, ami az alapvetően exportra szánt iparcikkeket nem dinamizálta úgy, mint például a szolgáltatásokat. Mint látható, az ipar gazdasági növekedéshez való hozzájárulása egyenletes, de nem igazán magas:

Hatalmas fába vágták a fejszét, de jobb, hogy ez a terve nem jött be a kormánynak

Az ipar súlyvesztése mögött egy statisztikai hatás is meghúzódik. Erre már korábban felhívtuk a figyelmet, és úgy tűnik, hosszú távon a gyakorlatban helytálló a közgazdasági összefüggés. Arról van szó, hogy az iparcikkek árai lassabban emelkednek, mint a GDP többi komponensének (például a szolgáltatások) árai. Mivel az ipar súlyának alakulását a szektor és a teljes GDP folyó áras értékéből számoljuk, ezért nem csak az számít, hogy mennyi a reál (árváltozástól tisztított) növekedés. Vagyis az ipar súlya egyrészt azért csökkent, mert a reálnövekedése nem érte el a GDP reálnövekedését, másrészt pedig azért, mert a szektor áremelkedési üteme kisebb volt, mint az egész gazdaságé (a GDP-deflátor).

Nem a "legiparosodottabb"

Az ipar súlycsökkenése nem csak az abszolút célértéktől (30%) való távolodást jelenti, hanem azt is, hogy az "iparosodottsági rangsorban" Magyarország hátrébb szorult. 2015-höz képest Szlovénia, Szlovákia és Románia is előzött. (Az Eurostat adatai nem GDP-, hanem bruttó hozzáadott érték GVA alapon mutatják az ipar súlyát, ami szintben magasabb értéket jelent, de a relatív pozíción ez valószínűleg nem változtat.)

A fenti ábra tanúsága szerint olyan országok előztek meg minket, ahol nincs ennyire explicit újraiparosítási törekvés, mint nálunk.

És ez baj?

Egyáltalán nem baj. Valószínűleg ez egy olyan kormányzati cél, amit (legalábbis számszerű formájában) érdemes lenne elengedni. (Erről egyébként megkérdeztük az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, de még nem kaptunk választ.) Az újraiparosításról korábban is azt írtuk, hogy kevés gazdasági érv hozható fel mellette. Talán a magyar munkaerőpiac néhány sajátossága magyarázhatja a kormányzat azon törekvését, hogy a feldolgozóipart nevezze meg első számú fejlesztendő területnek. Ugyanakkor a nemzetközi tendenciák, illetve a relatív helyzetünk alapján sem látszik, hogy miért lenne ez az irány üdvözítő Magyarország számára. Vizsgálódásaink azt mutatták, hogy láthatunk felzárkózó országokat alacsony és magas iparosodottsági szinttel, illetve a kevésbé sikeresek csoportja is meglehetősen heterogén e szempontból. Ezen túlmenően nemigen találunk olyan országot, ahol az elmúlt évtizedekben növekedett volna az ipar súlya: a fejlett országokban az ipar szerepe inkább visszaszorult, a régiónkban ehhez képest magasabb szinten stagnált.

Hatalmas fába vágták a fejszét, de jobb, hogy ez a terve nem jött be a kormánynak

A kilátások egyáltalán nem ígérik, hogy a tendencia gyorsan megfordulna, az ipar súlya vélhetően nem fog drasztikusan emelkedni a következő években sem. Vagyis a kormány a kitűzött időre (2020-ra, 2022-re) nem fogja elérni a célját, de jó esély van rá, hogy a magyar ipar súlya a gazdaságban már egyáltalán nem lesz 30% felett. Mivel azonban a gazdasági sikerességhez nem feltétlenül szükséges ilyen utat bejárni, feltehetően a kormányt sem igazán zavarja ennek a célnak az elvétése mindaddig, amíg a gazdaság összességében gyorsan növekszik.

GettyImages-200487905-002
Csaknem pormentes lesz az ALDI magyarországi logisztikai bázisa
STA_0781
STA_0480
putyin
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
2019. november 20.
Big Office Day Konferencia 2019
2019. november 20.
Big Office Consumption Based IT 2019
2019. november 21.
Property Investment Forum 2019
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
Online előadás
Tőzsdei hullámlovaglás kezdő kereskedőknek.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
GettyImages-200487905-002