Milyen irányba mozdulhat el a magyar társadalom a következő húsz évben?
Ez sokkal nehezebben jelezhető előre, mint a nagy globális megatrendek. Egyelőre inkább azt látjuk csak, mi van most, és mitől változhat az meg. Bármilyen felmérést nézünk, azt látjuk, hogy a társadalmi értékválasztásban Magyarország nem szokott jól szerepelni. Általában a balkáni országok északi-északnyugati csoportjához sorolnak minket ebből a szempontból.
Közben Nyugat-Európához szeretnénk tartozni.
Igen, eközben mi azt gondoljuk magunkról, hogy oda tartozunk. Ezek az említett társadalmi felmérések hosszú évekre visszamenőleg mutatnak egy tendenciát.
Nem ott vagyunk, mint ahol szeretnénk gondolni, hogy vagyunk, és nem arra tartunk, amerre szeretnénk.
Ez a következő húsz évben nem fog magától megváltozni, ezek hasonlóan makacs folyamatok, mint a demográfia vagy a klímaváltozás. Szerintem a társadalmi elitnek kellene mozgósítania, élen járnia, illetve tudni egyáltalán, milyen irányba szeretné, hogy a társadalom vagy az ország elmozdulna. A történelmi tanulságok viszont azt mutatták meg, hogy nehéz helyzetekben az elitnek nagyon rizikós progresszívnek lenni, mert az olyan másságot jelenít meg, ami nem szimpatikus például a választópolgárok számára, nem szexi ma. Magyarország példája ezt bizonyítja, az elmúlt tíz-húsz-harminc év mind ezt támasztja alá, valószínűleg így is marad a következő évtizedekben.
Nagyon kétségesnek látom, mitől tudnánk egy nyitottabb, az értékválasztásokat tekintve európaibb, progresszívebb országként, társadalomként működni. Ki az, aki egy ilyen változásnak az élére állna, amikor jól látszik, hogy ezek az emberek általában elvesznek viszonylag gyorsan?
A jólétet és annak forrásait soha nem kell elmagyarázni az embereknek, az Európai Unió megítélése például kifejezetten pozitív Magyarországon, miközben a saját politikusainkat negatívan látjuk. Közben Nyugat-Európában a magországokban ez fordítva van: nagyon negatívan ítélik meg az európai politikát és pozitívan a saját vezetőiket. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy nagyon sok ponton befolyásolta pozitívan az emberek életét az EU-tagságunk.
Abban bízhatunk, hogy ha Magyarország fel tudna zárkózni gazdasági fejlettségben, az emberek jövedelmét és pénzügyi helyzetét tekintve az EU fejlettebb országaihoz, akkor talán a társadalmi értékválasztásokban is közeledhetnénk, de ez csak egy hipotézis, illetve tyúk-tojás probléma
Akkor ezek szerint most talán kicsit bizakodhatunk a mélyponton lévő munkanélküliséget és a kétszámjegyű béremelkedést látva?
Az elmúlt években valóban jelentős reálbér-emelkedés volt, ezt érezhetik az emberek és látszik is a kiskereskedelmi forgalomban. A baj az, hogy a dollárban számított bruttó hazai termékünk tíz év alatt nem érte el a 2008-as szintet, kiesett évtized, ami nagyon hosszú idő. Ez a rendszerváltozás óta eltelt idő harmada és még legalább egy évtizedet töltöttünk több részletben stagnálással
Nagy luxus volt az elmúlt három évtized nagyon jelentős részét rossz döntések, nem pedig a külső tényezők miatt elveszíteni.
A válság mindenkit megtalált, csak nem mindegy, hogyan. Minket minden válság megtalált és elég érzékenyen érintett még úgy is, hogy mindig voltak nálunk rosszabb helyzetben lévők, de ez nem nagy dicsőség.
A következő évtizedek nagy kérdése az lesz, mit tanultunk meg az elmúlt húsz-harminc évből, ebben egyelőre vegyes a kép. Talán megtanultuk azt, hogy az adósság növelése bármi áron nem vezet célra, még a kismértékű növelése sem vezet célra, ha hülyeségekre költjük a pénzt és aztán nem tudjuk visszafizetni. Ez visszatérő példa volt a magyar gazdaságpolitikában. Én nem mondom azt, hogy nem tanultunk semmit, de azt sem merem kijelenteni, hogy minden leckét megtanultunk.
Hogy nézhet ki a világgazdaság a következő évtizedekben? Az amerikai-kínai kereskedelmi háború például velünk maradhat?
Egyrészt az Egyesült Államok kapcsán egy jogállamról beszélünk, ahol az elnöki jogkörök erősen körbe vannak bástyázva, egy ciklus alatt nem lehet komoly hosszútávon is ható változásokat elindítani. Másrészt viszont ma egyetlen témában van kétpárti konszenzus Amerikában, ez pedig a Kínával szembeni erőteljes fellépés. Emögött egyrészt vannak józan indíttatások, mint a szellemi tulajdon és egyáltalán a tulajdonjog védelme, illetve vannak kereskedelem politikai és geopolitikai kérdések.
Ma egyértelműen a világ legerősebb országa az Egyesült Államok, amivel szemben emelkedik fel egy másik hatalom. A történelem során ez kivétel nélkül konfliktushoz vezetett, a kérdés csak az, milyen lesz a konfliktus.
Az egész olyan egy kollégám szerint, mint amikor két régimódi hadihajó megáll egymás mellett és elkezdenek egymásra lőni, aztán meglátják, mi lesz. Melyik süllyed el hamarabb? Melyik szenved el nagyobb károkat? Mikor érdemes tűzszünetet kötni?
A félelem nem arról szól, hogy hátha bekövetkezik a kereskedelmi háború, itt ma már háború van, előttünk zajlik. Trump ma semmi mást nem tud felmutatni, csak Kína ütlegelését. Az amerikai gazdaság erős, de nem elsősorban neki köszönhetően. Így az elnöknek érdeke, hogy ezt a háborús hangulatot folyamatosan fenntartsa.
Az amerikai elnök oldaláról közben példátlan nyomás nehezedik a Fedre, hogy vágjon jelentősen akár negatív szintig kamatot, szerintem ha ez megtörténne, akkor a világtörténelem legnagyobb bikapiacát láthatnánk, majd jönne a legnagyobb összeomlás is.
A következő húsz év kérdése, hogy kell-e tartanunk attól, hogy a kapitalizmus és a demokrácia eddig ideálisnak, de nem hibátlannak ismert rendszere komolyan meginog ideológiailag és a valóságban is, amire sok példa mutat a világon.
Ha már egy filozofikus felütéssel kezdtük az interjút, akkor zárjuk hasonlóval: jobb vagy rosszabb világban fogunk élni húsz év múlva, mint most?
A tendenciák alapján a gyermekéhezés, szegénység, gyógyszerekhez, iható vízhez való hozzájutás, csatornázottság és egyéb „minimumnak tekinthető” feltételek tendenciózusan javulnak. Én abban bízom, hogy ez így megy tovább, de persze ebben is lehetnek megtorpanások, inflexiós pontok. Az jó kérdés, meddig lehet növelni a jólétet, hány embert lehet a világon behozni az urbánus középosztályba úgy, hogy közben látjuk a klímaváltozás következményeit már az eddigi bővülés eredményeként is.
