Tavaly az USA még 85,6 pontot ért el az indexen, míg Szingapúr 83,5 pontot, így elmondható, hogy a trónfosztást Szingapúr nem csak az USA gyengülésének, hanem saját fejlődésének is betudhatja. A harmadik pozíciót Németországtól elnyerő Hongkong nem sokkal maradt el az USA-tól sem, 83,1 pontot ért el. Hongkong tavaly még csak 7. volt, így az élmezőnyből ő érte el a legnagyobb ugrást az indexen.
Összeségében elmondható, hogy az európai országok minimális visszaesést tapasztalhattak, de a top 10-es lista nem változott. Svájc (5) és Japán (6) egy hellyel csúszott vissza. Érdekes, hogy a megállapodás nélküli Brexit felé tartó Egyesült Királyság (9) csak egy helyet esett vissza a versenyképességi listán, csak Svédország (8) előzte meg. Dánia továbbra is a 10. helyen maradt, ahol tavaly volt.
A globális versenyképesség alakulása
A G20 országai közül kitűnik a csőd szélére került Argentína, aki annak ellenére, hogy a legnagyobb gazdaságok csoportjához tartozik, csupán a 83. helyet érte el.
A globális versenyképességi index sereghajtói többnyire dél-ázsiai és afrikai országok. Itt már az országok közötti elért eredmények szórása eléggé alacsony; egységesen elmondható, hogy egyformán "versenyképtelen" országok alkotják ezt a csoportot. A sereghajtók között két dél-amerikai ország is szerepel: Venezuela és Haiti. Előbbi feltehetően a már több éve tartó gazdasági és politikai krízise miatt, míg Haiti esetében ez csak az elmúlt egy-két évben mondható el.
A vagyoni egyenlőtlenségeket mi sem mutatja jobban, hogy az első helyezett Szingapúr és az utolsó helyezett Csád között 2,5-szeres különbség van a versenyképességi pontszámban.
Európa még mindig elől, de lemaradóban
A világ rangsorának élét láthatóan az európai országok mellett feltörekvő ázsiai országok alkotják, de így is elmondható, hogy a versenyképességi rangsor első harmadába tartoznak az európai országok. Hollandia (mint legversenyképesebb európai ország) és Bosznia-Hercegovina (mint legkevésbé versenyképes európai ország) között majdnem másfélszeres pontbeli különbség van.
Az európai országoknak az előző évekhez képest nem sikerült jelentősen javítani a versenyképességi mutatójukon. Az EU számított versenyképességének átlaga mindössze 72,3 pont, amivel az Európai Unió Olaszországot épphogy csak megelőzné, de Katar mögött szerepelne a 30. helyen. Ezzel a pontszámmal Kína pont megelőzné az EU-s átlagot, aki idén 28. helyen zárt 73,9 ponttal. Előnyünkre szolgáljon, hogy az EU egyes mérési pillérjei sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint Kínáé, akinek e mutatón keresztül is érezhető a nagy ütemű, de egyenlőtlen fejlődési pályája. A kínai intézményi tényezők, és a hosszú távú termelékenységet befolyásoló mutatók sorra nem tudnak lépést tartani a kínai növekedéssel.
Az Európai Közösség leszakadásának egyértelműen az IKT adaptáció pillérben elszenvedett hátrány az oka.
Bár vannak előremutató kezdeményezések (pl. Észtországban), a digitális forradalom központja egyértelműen nem Európában van, hanem sokkal inkább Japánban, az USA-ban és Kínában. A kontinens továbbra is inkább zárt, az európai termékeknek már jóval kisebb a világpiaci részesedése, mint korábban, a kereskedelem főként egymás között folyik, szemben például Kínával, amely rohamos ütemben tudja növelni globális részesedését a high-tech termékek piacán.
A Világgazdasági Fórum eredményei alapján a globális gazdaságot egyszerre két dolog fenyegeti. Az első, hogy a termelékenység növekedése a fejlett országok minden erőfeszítése ellenére nem tud bővülni az új évezredben, miközben a kibocsátás igen erős volt.
A technológiai haladást a fejlett országok sikeresen állították a növekedés szolgálatába, azonban nem teremtették meg a humántőkével való egyensúlyt, és a munkaerőnek csak kis része tud hozzájárulni a gazdasági növekedéshez magas hozzáadott értékkel.
Ebből következik a második veszélyforrás, amelyet a klímaváltozás jelent. A munkaerő döntő többsége még mindig alacsony hozzáadott értékű, magas karbonkibocsátással bíró munkát végez. Az észak-európai államok azonban bebizonyították, hogy a növekedés és a klímacélok egymásnak nem ellentmondó tényezők, ehhez ugyanakkor hosszú távú kormányzati elhatározás szükséges, amely egyelőre hiányzik mind a fejlett, mind a feltörekvő országokban.
A WEF mutatója 141 országra terjed ki, és 103 különböző indikátort használ a versenyképesség mérésére, de ezek az indikátorokat négy főfejezetbe sorolják:
- Gazdasági ökoszisztéma
- Humántőke
- Piacok
- Innovációs ökoszisztéma
A 2019-es, mind a 141 országra vonatkozó versenyképesség jelentés itt érhető el.
Címlapkép: Getty Images
