GettyImages-1079243274
Gazdaság

Lebuktak a drogbárók és befektetők, akik művészettel mosták tisztára a pénzüket

A műkincseken keresztüli pénzmosás az elmúlt 10 évben egyre gyakoribbá vált - írja az IMF. A drogbárók és az oligarchák, de akár a fehérgalléros bűnözők is rájöttek, hogy a műkincspiacon lévő titoktartás íratlan szabályai az előnyükre válhat. Épp ezért az Európai Unió és az Egyesült Államok is egyre nagyobb erővel próbálja bezárni a törvényekben lévő kiskapukat. A művészeti iparág viszont próbál harcolni a szerintük indokolatlan szabályozás ellen.

Matthew Green a szépművészet világában nőtt fel, és gyerekkorát felölelték az impresszionista és régi mesterek alkotásai. Apja Richard, aki London két legpatinásabb galériájának tulajdonosa, olyan legendás művészekkel dolgozott együtt, mint Picasso, Constable, Chagall és Brueghel. Matthew most már 51 éves és arra készül, hogy átvegye édesapjatól a családi üzletet. 

2017-ben amerikai ügyészek kiderítették, hogy Greennek komoly nézeteltérése akadta egy mauritiusi befektetési céggel, a Beaufort Securities-szel. A pénzügyi cégről kiderült, hogy csalási ügyleteket, részvénymanipulációt és pénzmosást követtek el. A Beaufort tulajdonosai számára egyszerű volt a befektetőit rábeszélni az értéktelen eszközök megvásárlására. A nehéz az volt, hogy a nem éppen szerzett profitot, hogyan mutassák be a szabályozó hatóságok előtt legálisan. A Beaufort cég előző eseteknél befektette a pénzt álnevek alatt offshore bankokban, majd szép lassan átcsurgatta ezt a pénzt a globális bankrendszerbe. A cég az időtálló trükköt is alkalmazta: az ingatlanvásárlást, amiket hamar eladták ugyan veszteséggel, viszont az illegális bevételeket gyorsan tiszta vagyoneszközökre tudták konvertálni, amiket később lekönyvelhettek.

A Beaufort-féle pénzmosodák viszont elkezdték a kevésbé egyértelműbb lehetőségeket keresni a pénzük tisztára mosására. Matthew Green pedig tudta, hogy hogyan lehet több millió dolláros művészeti tárgyakkal kereskedni. 2017-ben a Beaufort cinkosai megkeresték Greent – akiből az egyikük valójában egy amerikai titkos ügynök volt, aki beépült a Beaufortba – és Green állítólag azt mondta, hogy 9 millió dollárért eladná nekik Picasso 1965-ös Personnages című képét. Green létrehozott volna hamis dokumentumokat a kép tulajdonlásával kapcsolatban, ami szerint a képet eladták, de igazából megtartaná a Picasso festményt a raktárban. Később úgy tenne, mintha ezt a képet később visszavásárolná a cinkosaitól egy alacsonyabb áron, amiből 5-10%-ot megtartana magának a pénzmosásért cserébe.

A művészeti alkotások nagyon vonzóak pénzmosás céljából

– mondja Peter D. Hardy, volt amerikai ügyész, aki mostanra cégeknek és iparágaknak ad tanácsot, hogy hogyan tudnak a pénzmosás-ellenes szabályoknak megfelelni. Majd azzal folytatta, hogy:

A művészeti alkotásokat el lehet rejteni vagy csempészni, a tranzakciók sokszor privátak, és az árak végtelenül szubjektívak és manipuláltak – a végletekig.

A legutóbbi esetek óta Amerikában és Európában az antik vagyontárgyak tiltott árusításának visszaszorítása folyik. A legális művészeti piac is önmagában hatalmas – a becslések 67,4 milliárd dollárra teszik világszerte 2018-ban. Az ENSZ Drogok és Bűncselekmények Irodája szerint az alvilági műkincspiac, ami a lopásokat, hamisítványokat, illegális importokat és a szervezett rablásokat is tartalmazza, akár elérheti a 6 milliárd dollárt is éves szinten. A pénzmosásnak és a pénzügyi bűncselekményeknek az aránya ebben a kategóriában elérheti a 3 milliárd dolláros határt is.

Green számára a pénzmosás sötét művészetével történő kísérletezése csúnyán végződött. Amerikában 6 esetben idézték be megkísérelt pénzmosás vádjával, továbbá a londoni galériáját a brit hatóságok fizetésképtelenné nyilvánították. Annak ellenére, hogy Greent nem nyilvánították szökevénynek, az amerikai ügyészek vádiratot tettek közzé és letartóztatási parancsot adtak ki Green ellen az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken és Mauritiuson. Ezen kívül arra utasították, hogy adja át a Piacasso festményt.

A taktikát, amit Green és a Beaufort cég tervelt ki a Picasso kapcsán könnyű lemásolni, legalább is még az. Green egy olyan kiskaput használt ki, amit az amerikai és európai törvényhozóknak még nem sikerült bezárni. A bankokkal, életbiztosító cégekkel, kaszinókkal, devizaváltókkal és a nemesfém kereskedőkkel ellentétben az aukciós házak és műkereskedők még nincsenek kötelezve arra, hogy jelentsék a nagy készpénz tranzakciókat a hatóságok számára. Sőt, a kereskedők akár anonimnek is meghagyhatják  a vevőket és a vásárlókat. Az amerikai nagy üzletekkel ellentétben a kereskedőknek nem kell benyújtaniuk gyanús tevékenységi jelentéseket a pénzügyminisztériumok számára, amennyiben a nagy értékű pénzügyi tranzakcióknál azt sejtenék, hogy a pénz eredete megkérdőjelezhető.

Törvényjavaslatok folyamatban

Az USA-ban már a Kongresszus előtt van a törvényjavaslat, ami a művészettel és antikvitásokkal kereskedőket arra kötelezné, hogy létrehozzanak pénzmosás-ellenes programokat, feljegyzéseket vezessenek a készpénzes vásárlásokról, és hogy jelentsék a gyanús tevékenységeket és tranzakciókat, amik meghaladják a tízezer dolláros határt. Ezen felül a művészeti iparágat köteleznék arra, hogy háttérellenőrzéseket végezzen a vételei és eladásai során, a piszkos pénzek kiszűrése érdekében. Az Európai Unióban pedig előírnák, hogy átvizsgálják a vevőket és belátható keretek között észleljék a nagy értékű tranzakciók gyanússágát.

A műkereskedők szemében a jogi kihívások azt jelentenék, hogy a kereskedőktől elvennék a legértékesebb versenyelőnyüket: a diszkréciót, ami a vevők és vásárlók anonimitásának megőrzéséből adódik. A múltban a műalkotások piaci gyűjtésre csak finomkodó törekvésként tekintettünk, ez viszont azóta megváltozott. A hatóságok az elmúlt évtizedben elkezdték egyre komolyabban vizsgálni a műkincspiac körüli pénzmosási eseteket.

A bűnüldözési hatóságok mellett már néhány műkereskedő is úgy véli, hogy a túlzott titokzatosság a szektor hátrányává vált. A pénzmosók hamar rájöttek, hogy a műkincspiac egy könnyű pénzmosási csatorna lehet. Mind az FBI, mind az Interpol megjegyezte, hogy a műkincspiac nagyobb mértékben van kitéve kétes pénzpiaci kockázatoknak, mert megfigyelhetően több jogilag megkérdőjelezhető tranzakciót bonyolítanak le globális szinten, mint a többi világpiacokon. 

Mindenképpen több pénzmosási eset derülne ki a műkincspiacról a bűnüldözési hatóságok által, amennyiben a művészeti alkotásokkal és antikvitásokkal kereskedő üzleteket hozzáadnák ahhoz a listához, akik jogilag felelősségre vonhatóak a gyanús eredetű fizetések jelentésért.

A szabályozás kiterjesztését támogató emberek annyit szeretnének csak, hogy a műkincsekkel, kulturális tulajdonokkal, ősi műalkotásokkal kereskedő üzleti tevékenységek is olyan pénzügyi szabályozásnak legyenek kitéve, mint a bankok és más egyéb iparágak.

Az iparág ellenzi

Nem meglepő, hogy művészeti ipar harcol a szabályozás ellen. A szektor úgy látja, hogy a bűnüldözési hatóságok által hozott pénzmosási példák ritkák, és a média felnagyítja őket. Az International Confederation of Art and Antique Dealers Associations szerint a jelentési követelmények pedig túlságosan nagy terhet rónak a kisebb üzletekre, ami akár kilépéseket is eredményezhetne.

Egyesek odáig is mennek, hogy véleményük szerint még sose volt műkincskereskedő pénzmosásért elítélve (habár szabályozás nélkül az ítéletek hiánya nem meglepő). Egy művészeti tárgyakkal és antikvitásokkal foglalkozó agytröszt szerint pedig a művészeti alkotásokon keresztüli pénzmosás nem túl praktikus, mert az antikvitásokat nagyon lassan sikerül eladni, mivel a vevők többnyire gyűjtők.

De a szabályozás támogatói úgy vélik, hogy a sztratoszférikus felértékelések egyes műalkotásokon akár másodrangú művészektől is nem hagy nekik más lehetőséget.

Szabályozásokat kell bevezetni a törékeny iparágra egy olyan időben, amikor a drogbárók, olaj-oligarchák és egyéb kleptokraták a piszkos pénzüket a műkincspiacon keresztül mossák tisztára.

Mivel az aukciós katalógusok listázásainak 70-90%-a igazán kevés információt közöl az értékes antikvitások eladóiról, így a műkereskedők igazán hajlandóak lehetnének a nagyobb transzparencia és átvilágítás bevezetésére – mondja Hardy az IMF-nek. A javasolt szabályozások csupán csak beépítenék a törvénybe azt a gondosságot és körültekintést, ami a műkereskedőknek az első lépésének kéne lennie, annak érdekében, hogy ne kövessenek el bűncselekményt.

Címlapkép: Frank Rumpenhorst/picture alliance via Getty Images

Veszélyben a K&H ügyfelei: itt a csalók új módszere
DLAPE20190501316
csapatépítő_greenfield hr
digitalis jolet tokeprogram GettyImages-1048727098
Frankfurti tőzsde
shutterstock_239067772
kutatas fejlesztesi tamogatas hatasa GettyImages-1124557272
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Első lépések a tőzsdei megtakarítások felé.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
2019. november 20.
Big Office Day Konferencia 2019
2019. november 20.
Big Office Consumption Based IT 2019
2019. november 21.
Property Investment Forum 2019
csapatépítő_greenfield hr