Szép növekedési kép
A régió gazdaságaiban összességében érezhető a globális lassulás, ám a kelet-európai országok növekedése még mindig meghaladja a fejlett országokét.
Tavaly az eurózóna GDP-je 2%-kal növekedett, az idén várhatóan 1% körüli lesz a bővülés.
A régiós országok ennek ellenére jól teljesítenek, egyedül a gyorsabban lassuló Csehország növekedése van 3% alatt. A gazdasági növekedés régiós élbolyában jelenleg Magyarország és Lengyelország található: előbbi 4,9%-kal, utóbbi 5,1%-kal nőtt tavaly. Azóta a negyedéves adatok alapján Magyarország átvette a vezetést, mert míg Lengyelország a második negyedévben 4,5%-os éves növekedést ért el, Magyarországon kitartott az 5%-os növekedés. Románia a 2017-es kiemelkedő 7%-os száguldásából tavaly visszavett (4,4%), de a növekedési pályáját így is komoly fenntarthatósági aggodalmak övezik. A régió legkevésbé fejlett országa, Szerbia ugyan 2018-ban még 4,3%-os növekedést produkált, de ez 2019-re visszaesett 2,9%-ra
Normalizálódó vagy fenyegető infláció?
A 2010-es évek közepi deflációs szakasz óta a régió inflációs folyamatai a jegybanki célok közelében alakulnak.
Ezzel szemben az Európai Központi Bank nemrég újraindította monetáris lazítási programját az 1% alatti infláció, pontosabban a céltól elmaradó inflációs kilátások miatt.
Ezzel szemben a régiós országok 2-3% körüli inflációs mutatói nem indokolják a monetáris lazítást. Sőt, Románia esetében a tavalyi 4,6%-os infláció a monetáris szigorítás szükségességét veti fel, hiszen a pénzromlás üteme a 2,5%-os inflációs cél körüli ±1 százalékpontos toleranciasávból is kilépett. A 2019-es havi adatok az inflációs nyomás gyengülését mutatják, hiszen szeptemberben 3,5%, míg októberben 3,4% volt az éves infláció. Viszont az bizton állítható, hogy a román jegybanktól lazítás az elkövetkező időben nem várható, hiszen a túlhevült gazdaságban egyre növekvő külső egyensúlyi problémák láthatók.
Lengyelországban a tavalyi 1,8% után idén a 2,5%-os cél közelébe gyorsult az infláció. Ebből fakadóan Lengyelországban az infláció nem indokolja a monetáris politika változtatását.
Csehország hasonló helyzetben van: 2019-ben a havi árindexek az év túlnyomó részében 2,5-3% körül alakultak, ami még 2% ±1 százalékpontos cél toleranciasávjába belefér.
Magyarországon az infláció októberben 2,9% volt, a fő mutató, a 3%-os cél környékén ingadozik. Így itthon sem látszik indokoltnak az árstabilitás fenntartása érdekében változtatni a monetáris politikán, főleg, hogy az előrejelzések továbbra is a 3% +/-1%-os toleranciasávon belül becsülik az infláció alakulását.
Egyedül Szerbia az, akinek az inflációs célja miatt a monetáris politikája korrekciót igényelt. A szerb gazdasági növekedés vártnál lassabb alakulása és az alacsony infláció az év második felében három alkalommal késztette kamatvágásra a jegybankot. A Bloomberg viszont úgy látja, hogy további monetáris lazításra nem lehet számítani, mert tőkekiáramláshoz és a dinár további gyengüléséhez vezetne Erre a szerb jegybank azért is szeretne odafigyelni, mert a korábbi időszak felértékelődési nyomása már enyhült a dinár árfolyamán.
A régió mindegyik jegybankjának lenne még tere a lazításra, amennyiben a gazdaságaik ezt igényelnék. Az eurózóna kamata a legalacsonyabb, -0,5%-os, és az Európai Központi Bank épp most kezdett monetáris lazításba. A régióban ezzel szemben Magyarországnak a legalacsonyabb az irányadó kamatlába 0,9%-kal (igaz, praktikusan ennél alacsonyabb a rövid lejáratú kamatszint), és Romániának a legmagasabb 2,5%-kal.
A régióban azért nem várható még monetáris lazítás, mert a régiós országok érzékenyek az árfolyamukra. Az eurózóna országaival folytatott kereskedelem során előnyükre válik az, ha jól árazzák a valutájukat. Mindegyik ország szeretné elkerülni a monetáris szigorításból adódó valutafelértékelést, de többnyire nem is szeretnék tovább gyengíteni az árfolyamukat a monetáris lazítással. Így jelenleg Kelet-Európa számára az a legjobb út, ha nem csinál semmit és kivár.
A kivárás alatt azt érdemes érteni, hogy a jegybankok a globális konjunktúra- és inflációs kilátások, valamint a nagy jegybankok (EKB, Fed) ezekre adott reakcióinak függvényében rugalmasan alkalmazkodnak a környezethez. Ez magyarázza azt is, hogy a régió egyetlen országában sem beszélhetünk monetáris politikai ciklusról.
Címlapkép: MTI Fotó/Kollányi Péter
