budapest191118
Gazdaság

Alig emelkednek az árak Magyarországon? Megmutatjuk, miért nem így érzed!

Globális jelenség, hogy a jegybankok laza monetáris politikája ellenére sincs infláció. Sokan ennek az egyik okát is tudni vélik: szerintük a lakhatási költségek a valósnál kisebb súllyal szerepelnek az inflációs kosárban. Ezek áremelkedésével számolva pedig akár lényegesen magasabb is lehetne az infláció. Erről most kezd beindulni egy vita Európában is, ami végső soron akár a ma ismert inflációs fogalom újraértelmezéséhez vezethet. Most megnéztük, mi a helyzet Magyarországon: mekkora a lakhatási költségek súlya és mi lenne, ha nagyobb lenne.

Nem tudnak inflációt csiholni Európában, megoldanák máshogy

Az eurózónában gyakorlatilag 2012 óta nem teljesül az Európai Központi Bank inflációs célja, a jegybank ugyanis tartósan 2 százalék körüli áremelkedési ütemet szeretne elérni. Erre néhány hónapig 2018-ban volt is példa, de azért azt nehéz lenne tartósnak nevezni. Azóta pedig megint alig látszik árnyomás, az októberi 0,7 százalékos drágulási ütem majdnem hároméves mélypontot jelentett, utoljára 2016 novemberében volt ennél alacsonyabb az infláció.

Pedig a jegybank látszólag mindent megtett, hiszen évek óta negatív alapkamatot tart fenn, és folyamatosan több körben vásárolt eszközöket. Legutóbb szeptemberben jelentettek be egy újabb 10 bázispontos kamatvágást, amivel mínusz 0,5 százalék lett az irányadó ráta, novembertől pedig ismét megindították a mennyiségi lazítást. 

Arról régóta vita folyik a szakértők körében, minek köszönhető a globálisan alacsony infláció, egyelőre nem találták meg a jegybankárok a „csodaszert” Európában és az USA-ban sem.

Az egyik elfogadott nézet szerint egész egyszerűen az infláció számítási módjával van baj, nem veszi ugyanis kellő súllyal figyelembe a lakhatási költségeket.

Sajtóhírek szerint ebbe az irányba indulna el Christine Lagarde, az EKB új elnöke is, aki hivatalba lépése után rögtön bejelentette, hogy első lépéseinek egyike lesz az inflációs cél és az infláció stratégiai felülvizsgálata. Hasonlóra 2003-ban volt utoljára példa. Az egyik megoldás az lenne, hogy a jegybank alacsonyabb inflációs célt határozzon meg, ez azonban nem adna választ arra, miért nincs ma infláció a világban, csak alkalmazkodást jelentene a helyzethez. Ráadásul azzal megkérdőjeleződhetne az EKB hitelessége is, hiszen úgy csökkentené inflációs célját, hogy azt évek óta képtelen elérni. 

A másik megoldás az infláció számítási módjának megváltoztatása, a hírek szerint Lagarde ezt az opciót is megvizsgálhatja. A szakértők szerint a fő probléma, hogy az Eurostat inflációs mutatója nem kellő súllyal veszi figyelembe a lakhatási költségeket. Az inflációs kosár tartalmazza ugyan a lakbért, de nem számol a saját tulajdonú lakásokban élőkkel, márpedig Európában ez az összes ingatlan kétharmadát teszi ki.

Az Eurostat inflációs kosara alapján jelenleg az emberek adózott jövedelmük 6,5%-át költik havonta lakbérre. Daniel Gros, a Center for European Policy Studies (CEPS) brüsszeli think tank igazgatója szerint azonban a valós arány akár 30% körül is lehet. Más szakértők azt emelik ki, hogy az amerikai statisztikai hivatal hasonló kosarában 30% a lakhatási költségek súlya, részben ennek köszönhető, hogy Európában tartósan nincs infláció, miközben a tengerentúli áremelkedési ütem legalább közelíti a Fed 2%-os célját. 2017-ben pedig a brit statisztikai hivatal is bevezette a saját lakás fenntartásának fogalmát az inflációs módszertanba, az új mutatóban 23%-os súllyal szerepel ez.

Ha Európában is elkezdenék másként mérni az inflációt, az persze nem oldaná meg az EKB minden problémáját egycsapásra. Az S&P Global Ratings szakembere Sylvain Broyer úgy becsülte nemrég, hogy a saját lakás figyelembe vétele 0,3 százalékponttal dobná meg az Eurostat inflációs rátáját. Ezzel még messze lennénk a jegybanki céltól, de Broyer azt gondolja, hogy ebben az esetben az EKB szeptemberben bejelentett újabb eszközvásárlása nem lenne indokolt.

Persze vannak buktatói a saját lakás beszámításának, korábban az Európai Bizottság azért söpörte le az asztalról az ötletet, mert szerintük átláthatatlan lenne, és nem lehetne havi adatokat szolgáltatni a lakásfenntartásról. Az pedig további kérdés, hogy mi kerülne ebbe a körbe, hogyan számolnának például egy átlagos lakáshitellel. Arról nem beszélve, hogy a fenntartás nem feltétlenül tükrözné az ingatlanárak utóbbi években látott növekedését, azt legfeljebb azzal lehetne bevinni a rendszerbe, ha egy átlagosnak mondható lakás hitelének törlesztőrészletével is számolnának, hiszen az áremelkedés mellett több hitelt kell felvenni a tulajdonosoknak, így az bekerülhetne az inflációba is. Persze ezeket a dilemmákat megoldhatná, ha meghatároznának egy reálisnak tartott súlyt, nem feltétlenül a lakáshitelhez kötnék, ez történt az USA-ban, ahol 30 százalékra becsülik a lakhatás teljes költségét. 

Mi van a magyar inflációban?

A fenti nemzetközi dilemma után érdemes megnézni, hogyan néz ki a KSH inflációs kosara. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy közelebb van az Eurostat gyakorlatához, mint az amerikai vagy a brit inflációs méréshez. Alapvetően nálunk is hasonló a helyzet, évek óta a válság előtt megszokottnál alacsonyabb az infláció úgy, hogy az MNB rekord alacsonyan tartja az alapkamatot.Bár a drágulási ütem az MNB 3 százalékos célja körül ingadozik, de ezt a jelenlegi laza monetáris politika mellett sikerült csak elérni.

De nézzük meg, mit tartalmaz a KSH inflációs kosara! Először a fő csoportokat érdemes felsorolni a súlyokkal:

A lakhatási költségeket máshol a szolgáltatások között számolják el, azonban a fenti felsorolásból is az látszik, hogy még ha a teljes 27,7 százaléknyi szolgáltatás ehhez kapcsolódna, akkor is alacsonyabb lenne a súlya, mint például Amerikában. Ha pedig a szolgáltatásokon belüli súlyokat megnézzük, akkor kiderül, hogy a lakbér, lakásszolgáltatás súlya alig 5 százalék a magyar inflációban, ebbe a körbe tartozik a lakbéren felül a rezsi egy része, a víz- és csatornadíj vagy a közös költség.

Vagyis az a lakhatási szolgáltatás, ami a tengerentúlon több mint 33 százalékos súllyal szerepel az inflációban, nálunk mindössze öt százalékot számít.

Mi lenne a magyar inflációval, ha a lakhatási szolgáltatások sokkal nagyobb súllyal szerepelnének? Első ránézésre csak minimálisan emelné ez az inflációt, hiszen az utóbbi hónapokban 3,5-4 százalék körül volt ennek a szolgáltatáskörnek az áremelkedése a KSH statisztikája szerint.

Vagyis elvileg a magasabb súly miatt sem kellene különösebben aggódni, hogy elszáll a magyar infláció. Ha azonban alaposabban megnézzük, akkor a lakhatási szolgáltatásokon belül a szemétszállítás, a víz- és csatornadíj szabályozott, nem emelkedik évek óta. A közös költség kismértékben emelkedett, viszont a lakbér és a lakásjavítás-karbantartás ára 10 százalék körüli mértékben emelkedett.

Vagyis ha kivesszük a körből a nem piaci árú szolgáltatásokat, akkor jóval nagyobb áremelkedési ütem jönne ki, ami az inflációt is megemelhetné.

Ha mondjuk a jelenlegi 5 százalék helyett nálunk is 30 százalék lenne a lakhatás súlya az inflációs kosárban, és az áremelkedés például 6 százalékos lenne, akkor a jelenlegi minimális súly helyett 1,8 százalékpontot adna hozzá az inflációs rátához. Ez pedig jelentősen, akár több százalékponttal megdobhatná a drágulási ütemet. A pontos hatás persze attól függne, hogy az átsúlyozással milyen termékek vagy szolgáltatások rovására emelkedne a lakhatás súlya.

Az MNB is gondolkodik azon, miért nincs infláció a világban

Érdekesség, hogy épp a múlt héten jelent meg egy tanulmány az MNB vezetőinek tollából, mely az infláció természetével foglalkozik. A Matolcsy György, Nagy Márton, Virág Barnabás és Palotai Dániel által közösen jegyzett anyag szintén azt vizsgálja, miért nem tudnak a világ nagy jegybankjai inflációt generálni évek óta. A szerzők azonban más következtetésre jutottak, szerintük nem a lakhatási költségek, hanem két tényező felelősek ezért:

  1. Egyrészt meg kellene érteni, milyen tényezők mozgatják az inflációt, és ezek hogyan változtak meg az utóbbi években. Csökkent ugyanis a korábbi törvényszerűségek megbízhatósága, új megatrendek váltak irányadóvá az infláció alakulásában.
  2. Másrészt pedig a digitális átalakulás egyik fő kérdése, hogy megfelelően tudjuk-e mérni az inflációt. Ebben pedig akár a lakhatási költségek fent részletezett torzításának is szerepe lehet. „A termékek minőségének javulása, az életciklusuk lerövidülése, a szolgáltatások arányának növekedése, a platformgazdaságok kialakulása, az ingyenes tartalmak terjedése mind-mind azt eredményezi, hogy a múlt század közepén kialakított statisztikai keretek egyre pontatlanabbul mérhetik a tényleges fogyasztó inflációt” – állapítják meg az MNB vezetői.

A négy szerző fő megállapítása, hogy a világ óta sok területen megváltozott a gazdaság, néhány ponton azonban még mindig nem értjük a mozgatórugókat, ilyen az infláció. A tanulmány szerzői szerint jelenleg

fogyasztói infláció helyett pénzügyi eszköz- és lakásár-inflációnak lehetünk szemtanúi.

Ez pedig annak köszönhető, hogy a jegybanki stimulus és a likviditásbőség nem egyenletesen csapódott ki a gazdaságban, a reálgazdasági hatás helyett elsősorban a pénzügyi eszközök és a lakásárak emelkedését eredményezte.

Érdekes módon a jegybank szerzői mégsem arra a következtetésre jutnak, hogy az inflációt alulbecsülné a hivatalos statisztika, sőt, szerintük felülbecsülhetjük a pénzromlás ütemét. Erre több okot hoznak fel:

  • Egyrészt az inflációs kosarak összeállításakora két évvel korábbi fogyasztásból számolt súlyokat veszik figyelembe, viszont a jelenlegi dinamikus közegben a termékek élettartama lerövidül.
  • Egyre inkább növekszik az „árukapcsolás” szerepe, vagyis a digitális eszközök egyre több funkcióval rendelkeznek és helyettesítenek korábbi termékeket. Jó példa erre, hogy a zsebünkben lapuló mobiltelefonok, ma már nem csak telefonálásra vagy üzenettovábbításra alkalmas eszközök.
  • A digitális világban egyre jelentősebb az ingyenes szolgáltatások felhasználása.

Azon fejlett gazdaságokban, ahol már hosszabb ideje nem sikerült elérni az inflációs célt, az inflációs célok újragondolására van szükség, ami egyaránt érintheti a célok szintjét, illetve az arra épülő monetáris politika keretrendszerét. A digitális kor inflációjának természetes szintje alapvetően eltérhet a 20. században kialakított normáktól – állapítják meg Matolcsy Györgyék.

Bár többen is felvetik a lakás- vagy épp a pénzügyi eszközárak hangsúlyosabb figyelembevételét a fogyasztóiár-index, mint monetáris politikai célváltozó elsődlegességét változatlanul fontos megtartani. A lakásárak növekedése komoly társadalmi következményekkel járó jelenség, azonban kiterjedt bérleti piac hiányában egy olyan eszköz árváltozásáról, ahol sokszor 10-20 év telik el két tranzakció között nagyon nehéz pontos képet kapni – olvasható a tanulmányban.

Összességében az látszik, hogy elindult egy nemzetközi diskurzus az utóbbi hónapokban az infláció természetéről, ami részben a jegybankok kudarcának köszönhető. A nemzetközi vita egyelőre főleg a lakhatási költségek esetleges beépítése körül forog, sok szakértő szerint azért nem látunk érdemi inflációt a világban, mert ezek nem eléggé reprezentáltak a fogyasztói kosárban. Az MNB vezetői egyelőre máshogy gondolkodnak, szerintük nem a lakhatás költségeihez kellene hozzányúlni. 

Címlapkép: Getty Images

újszülött kisbaba kóráhz
hologram vezető asszisztens
orban viktor uj kozep-europa
élelmiszer étel getty
Népszerű
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A legjobb karácsonyi ajándék
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. április 7.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
emmi emberi erőforrások minisztériuma