STA_2693_2040
Gazdaság

Ötven évet ugrunk vissza az időben, hogy megmentsük a demokráciát

A világ egy ötvenéves ciklus végénél tart, és hamarosan sok minden visszaköszön majd az időszak elejéről – véli Steen Jakobsen. A Saxo Bank vezető közgazdásza szerint részben ezek a folyamatok menthetik meg a demokráciát. A szakértő szerint a következő ötven év nagyobb változásokat tartogat, mint amit megszoktunk, ehhez pedig Európának is alkalmazkodnia kellene, elsősorban egy vízióra lenne szüksége az új világrendben. Ez az új világrend pedig várhatóan 2040-re kialakul majd, és elsősorban az Egyesült Államok és Kína küzdelme határozhatja meg.

Manapság mindenki az USA és Kína közti kereskedelmi háborúról beszél, mint a legfontosabb bizonytalansági tényezőről. Hosszabb távon is velünk maradhat ez a konfliktus? Változást jelent ez a világrendben, vagy csak átmeneti vitáról van szó?

Kezdjük azzal, hogy a kereskedelmi háború nem a jövő, hanem már a velünk élő jelen. Szerintem az egészet a technológiáért folyó harc váltotta ki, valójában ez egy technológiai háború a két nagyhatalom között. Ez arról szól, hogy ki és milyen operációs rendszert használ, ki ellenőrizze az adatainkat.

Idén 20 éves a Portfolio, amit mi nem tortával és konfettivel, és nem is visszatekintéssel ünnepelünk. Inkább a következő 20 évünket kutatjuk és arra vagyunk kíváncsiak, milyen lesz a világ 2040-ben. Húsz, saját területén kimagasló szakembert kérdeztünk a jövőről, ők beszéltek többek között a következő húsz év gazdaságáról, társadalmáról, oktatásáról, egészségügyéről. Ezeket összegezzük a következő hetekben a Portfolio2040 interjúsorozatban. „Jósolni nehéz, pláne ami a jövőt illeti” mondta Niels Bohr, de hozzátehetjük „praedicere necesse est”. Lássuk, mit mondanak a szakértők! A sorozat eddig megjelent darabjait ide kattintva érheti el.

Sokan azt mondják, hogy az adat a jövő olaja. Azt viszont látni kell, hogy senki nem rendelkezik annyi adattal, mint Kína, senki nem invesztál annyit a mesterséges intelligenciába vagy az önvezető autózásba, mint a kínaiak. Nem azért járnak előttünk, mert fejlettebbek, hanem azért, mert náluk ezeknek az új technológiáknak a használata sokkal korábban elterjedt széles körben. Emellett a nagyobb minta miatt sokkal nagyobb a fejlesztések potenciális haszna, jó példa erre az önvezető autózás: Kínában rengeteg  haláleset történik autóbalesetek miatt, ez pedig folyamatos fejlesztésre ösztönzi őket ezek a téren.

A nyugati világban a technológiai fejlődés nagyon szűk skálán mozog.

STA_2729
Fotó: Stiller Ákos

Éppen ezért szerintem ez a technológiai háború csak élesedik a következő években, Kína fölénye pedig egyre nagyobb lesz.

Vagyis, ha jól értem, akkor egy olyan háborúba kezdett Donald Trump, amit nem nyerhet meg?

Az USA ezt a háborút nem nyerheti meg, egész egyszerűen azért, mert Kínának több pénze, nagyobb infrastruktúrája, több adata van. Sokan azzal érvelnek, hogy a kínai technológia nem olyan fejlett, mint az amerikai. Ez lehet, hogy igaz, viszont sokkal jobbak a termékeik fejlesztésében. Jelenleg Kína rendelkezik a leginkább kapitalista rendszerrel a kommunizmuson belül, ami azt jelenti, hogy több ezer cég versenyez egy piacon, miközben nálunk Európában jó, ha egy nagy vállalat van egy szektorban.

Kínában gladiátorok küzdenek egymással, miközben mi Európában és az USA-ban próbálunk igazságosan, fair módon eljárni az üzletben.

Mikor lehet vége ennek a háborúnak? Amikor Amerika elismeri, hogy veszített?

Trump szerintem soha nem fogja elismerni a vereségét. Most is azt látjuk, hogy folyamatosan próbálja eladni, hogy közel az első fejezet lezárása. Ennek azonban messze nincs akkora jelentősége, mint ő próbálja elhitetni. Amikor az egész kereskedelmi háború elkezdődött, akkor az USA több mint 400 ponttal állt elő, amiről meg kellene állapodni. Ennek negyven százalékát a kínaiak akár azonnal elfogadták volna, további negyven százalékról tárgyalni akarnak, húsz százalékra pedig sosem fognak rábólintani. Most Trump azt próbálja sikerként eladni, hogy az első negyven százalékról hamarosan megegyezhetnek, vagyis gyakorlatilag semmit nem léptek előre a felek másfél év alatt.

STA_2706
Fotó: Stiller Ákos

Mivel 2020-ban elnökválasztás lesz az Egyesült Államokban, ezért Trump számára egyre fontosabb, hogy egy jelképes megállapodást kössön, ami valójában nem jelent semmit.

Az elmúlt években egyértelműen megtorpanni látszik a globalizáció folyamata, egyre erősebb a regionális és nemzeti érdekek előtérbe helyezése. Ebben Ön szerint lehet változás a következő húsz évben?

Szerintem a következő tíz-húsz év két nagy globális hatalomról, az USA-ról és Kínáról fog szólni. Ők pedig megpróbálnak majd minél több országot a maguk oldalára állítani. Néhány éven belül minden kormánynak döntenie kell majd, hogy az amerikaiakkal vagy a kínaiakkal van.

A globalizáció szempontjából a helyzet még sokkal rosszabb lesz, mielőtt aztán javulni kezd.

Az lesz a következő évtizedek kérdése, hogy meg kell-e buknia a ma ismert nyugati gazdasági rendszernek ahhoz, hogy aztán javulást lássunk. Nézzük csak meg Németországot: a világ egyik legsikeresebb országa, miközben a modern technológiákban messze le van maradva a világtól.

STA_2757
Fotó: Stiller Ákos

A probléma szerintem az, hogy Németország annyira sikeres, hogy már elkényelmesedett.

Nem azt mondom, hogy mindenben olyannak kellene lennünk, mint Kínának, de igenis kellene egy vízió, egy program, hogy hova akarunk eljutni. Ma a politika, a választások nem arról szólnak, hogyan tegyünk egy országot vagy egy várost jobbá, ez a probléma. Egy önkormányzati választásnak például arról kellene szólnia, hogyan tehetjük Budapestet egy zöldebb, modernebb várossá, hogyan építsünk fel egy globálisan is versenyképes egyetemet.

Érdemes megnézni a mai politikai szlogeneket: minden arról szól, hogyan akarunk kevesebb migrációt, kevesebb terrorizmust, több pénzt költeni, de senki nem beszél arról, hogyan tegyünk valamit jobbá. Látott valaha olyan szlogent a választáson, mely arról szólt, hogy jobb Magyarországot szeretnénk, hogyan lehet ezt az országot jobbá tenni?

Mi lehet Európa szerepe ebben az Ön által felvázolt új világgazdasági egyensúlyban az USA és Kína között? Hogyan lehet erősebb az Európai Unió, közös pénzügyminiszterre és költségvetésre van szüksége?

Először is arról kellene beszélnünk, mit akarunk a jövőben, mik azok a közös pontok, érdekek, melyekben a tagállamok egyet tudnak érteni és képviselni tudnak. Ilyen lehet az oktatás minőségének javítása, a műszaki tudományok erősítése, a munkához jutás elősegítése, ezek lehetnek a kiindulási pontok. Ezt követően néhány nagyon konkrét dolgot kell lefektetnie az Európai Uniónak, például azt, hogy a tagállamok mindig szabadon kereskedhetnek egymás között, közös hadsereget akarnak, hogy megvédjék magukat és a világ legjobban képzett társadalmával akarnak rendelkezni. Ezek egyszerű, de szimbolikus célkitűzések, amik termelékenyebbé tehetik Európát. Utána pedig lehet arról beszélni, hogy szükségünk van-e közös költségvetésre, közvetlenül választott európai kormányra, és hasonlókra.

Fontos lenne, hogy az emberek európainak érezzék magukat és büszkék legyenek erre. Ma mindenki elsősorban a városának, másodsorban az országának állampolgára, és csak harmadsorban európai.

Rövidtávon mi mentheti meg a világgazdaságot a lassulástól vagy akár recessziótól?

Azt hiszem, még nem vagyunk teljesen a jelenlegi ciklus végén, csak közeledünk hozzá. Az első jel, hogy a monetáris politika nem működik, így ez tovább nem használható ahhoz, hogy még jobban kinyújtsuk a ciklust.

Részben erre alapoztuk a legújabb elméletünket, ami a „gyilkos dollárról” szól. Azt gondoljuk, hogy az amerikai deviza egészen addig erősödni fog, amíg az nem lesz túl fájdalmas a világ számára. És itt nem csak az amerikai gazdaságról van szó, ha megnézzük a világ bármelyik gazdaságát, akár Magyarországot is, akkor azt látjuk, hogy kilencven százalékban külső, globális tényezők befolyásolják.

Szerintem a monetáris politika pillanatnyilag halott, ahogy a globalizáció is.

Emellett azt látjuk, hogy a negatív kamatok sem működnek a gazdaság élénkítőiként. Nálunk Dániában például sokat cikkeztek arról, hogy akár húsz évre is kaphatnak az emberek jelzáloghitelt negatív kamat mellett, csak épp a fontos részleteket felejtették el. Ilyen kondíciók mellett ugyanis legfeljebb a fizetésünk négyszeresét vehetjük fel, ami nem elég egy ház árára, emellett meg kell felelnünk egy 30 éves 4%-os jelzáloghitel feltételeinek. Vagyis azok az emberek, akik fel tudnák venni a hitelt, már rendelkeznek ingatlannal és hitellel.

Említette, hogy gyökeres átalakulásra lehet szükség, meg kell buknia az eddigi irányadó gazdasági modellnek. Mi válthatja majd ki ezt a drasztikus átalakulást?

Bármilyen hihetetlennek hangzik, szerintem a következő ötven évben nagyobb változások jönnek majd, mint amiket az elmúlt évtizedekben láttunk.

Én azt gondolom, hogy egy nagy ciklust láttunk az 1970-es évektől 2020-ig, majd most nagyon gyorsan visszatérünk a hetvenes évekhez. Ennek már látjuk a jeleit a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével, a társadalmi lázadással világszerte, melyek a hetvenes évekre voltak jellemzők. Szerintem fogunk látni hasonló jeleket, a nagy monopóliumok megszűnését, a zöld energia térhódítását, vagy az atomenergia és az atomfegyverek szerepéről szóló vitát, melyek szintén a hetvenes éveket hozhatják vissza.

STA_2780
Fotó: Stiller Ákos

A társadalmi elégedetlenségek miatt veszélybe kerülhet a demokrácia jövője a következő húsz évben?

Szerintem éppen ellenkezőleg, és erre éppen Budapest az egyik jó példa. A társadalmi elégedetlenséget ma éppen abban látjuk Európában, hogy a nagyvárosok egyre inkább szembe kerülnek az aktuális kormánnyal. A városokban a gazdagabb, tanultabb választópolgárok indították el ezt a folyamatot, ugyanezt láttuk Varsóban, Prágában, Moszkvában, Isztambulban. Vagyis a városoknak egyre nagyobb politikai erejük van, ez azt jelzi, hogy a demokrácia még mindig él.

Van még egy dolog, ami megmentheti a demokráciát: az USA-ban azt láttuk a ciklusközi választásokon, hogy a korábbinál több nő és fiatal volt jelölt, illetve nagyobb számban szavaztak ezek a rétegek, mint korábban. Szerintem ők menthetik meg a demokráciát.

A politikában Trump nem valami újnak a kezdete, hanem egy régi modellnek a vége. Szerintem a ma népszerű irányzatoknak, mint a nacionalizmus, az antiglobalizmus vagy a patriotizmus nincsenek víziói, éppen ezért vagyok optimista, hogy ezek visszaszorulnak majd.

Vagyis akkor azt gondolja, hogy a demokrácia veszélyben van, de nem bukik el?

Nem fog elbukni, erősebben jön majd ki ebből az időszakból köszönhetően a nőknek és a fiataloknak.

Egyre több kritika éri az olyan nagy világcégeket, mint a Facebook vagy a Google azért, mert visszaélnek a felhasználók adataival. Ez a vita hova fajulhat a következő évtizedekben?

Vissza kell nyernünk a rendelkezési jogot az adataink felett, ezt alkotmányban kell rögzíteni. Ezek a cégek úgy gyűjtenek adatokat a felhasználóikról, hogy nem fizetnek azokért az adatokért, ingyen kapják őket, ezen változtatni kell.

Ön szerint fel lehet számolni ennyire erős monopóliumokat a világban?

Persze, a történelemben volt példa ennél erősebbekre is, elég, ha csak a harmincas évek amerikai olajcégeit említem. Egyrészt szabályozni kell ezeket a monopóliumokat, másrészt hosszabb távon érdemes elgondolkodni arról is, miért alakulhatnak ki bizonyos iparágakban ennyire koncentrált monopóliumok, miért nincs hasonló például az autóiparban vagy a telefongyártásban.

berlin
grönland
franciatüntetés
bika wall street index tőzsde
Frankfurti tőzsde
tsystems
donaldtrump
Népszerű
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. április 7.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
Esti szeminárium
A legegyszerűbb módszer, hogy a valószínűségeket saját oldaladra állítsd.
A legjobb karácsonyi ajándék
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
migrációmenekültektörökország