olaszorszag koronavirus valsag lancreakcio bedol gazdasag eurozona
Gazdaság

Íme a koronavírus láncreakciója, amitől bedőlhet az olasz gazdaság és beleremeghet az eurózóna

Weinhardt Attila
Európa talán legsebezhetőbb gazdaságának erőközpontját találta telibe a koronavírus, ami számos, igencsak szerteágazó gazdasági-pénzügyi láncreakciót indíthat be. Ennek első jeleit már látjuk is, és mindezt fel is erősítette az Európai Központi Bank új elnökének szerencsétlenül elsült múlt csütörtöki kijelentése. Néhány hónap múlva, amikorra a vírus már remélhetőleg lecseng, elképzelhető, hogy egy gazdaságilag talán még nagyobb problémával állunk majd szemben: mit kezdjünk Olaszországgal, és annak brutálisan nagy adósságával? Nem állítjuk, hogy a láncreakciók végül teljesen bedöntik Olaszországot, és állami mentőcsomagra kényszerítik, amibe az egész eurózóna is beleremeg, hiszen máris sok fontos, ennek esélyeit csökkentő intézkedés született, de ezekkel együtt is jelentős még a kockázata ennek a negatív forgatókönyvnek.

A leggyengébb láncszem

Képzeljük el azt a nagy európai országot, amelynek alig nőtt a termelékenysége és a GDP-je az elmúlt 30 évben, magas a munkanélküliségi rátája, már a koronavírus kitörése előtt is recesszió küszöbén táncolt, nagyon magas az államadóssága, aminek jelentős része a saját bankrendszere kezében van és most a gazdasági erőközpontját kapta el leginkább a vírus. Az ország ráadásul erősen függ a koronavírus által letarolt turizmustól, feldolgozóipartól, a kisebb családi cégek százezreitől.

Igen, ez Olaszország, amelynek gazdasági erőközpontja környékén (Lombardia) már három hete, az ország egész területén pedig már egy hete teljes karantén van.

Amint láthatjuk: Lombardia az olasz GDP 22%-át, a karanténnal szintén elsők között sújtott Veneto tartomány pedig a 9%-át adta 2017-ben, miközben az olasz exportnak rendre 27%-át, illetve 14%-át ezek a tartományok produkálták. Azóta már az egész ország karantén alatt van, és várhatóan még 1-2 hétig így is marad, ami érthetően nagyon súlyos gazdasági következményekkel jár.

olasz gdp tartomanyok200315

Mindezt tetézi, hogy a koronavírus által leginkább érintett turizmus és feldolgozóipar az európai átlagnál magasabb jelentőségű Olaszországban: rendre az olasz GDP 17%-át és 6%-át adják (Veneto a legfontosabb turisztikai régió Velence miatt az olasz régiókon belül is). Közben az utazás- és szabadidős ágazatok együtt az olasz GDP 13%-át és a foglalkoztatottak 15%-át tették ki 2018-ban, azaz ezeknek az ágazatoknak a nagy ütése könnyen és gyorsan szétterül az egész gazdaságra. Az is lényeges, hogy éppen a legerősebb turisztikai hónapok előtt állnának az olaszok. Amint az alábbi ábrán látszik: az áprilistól augusztusig tartó időszak az összes külföldi látogató 9-13%-át szokta kitenni, most ez a pálya drasztikusan átíródik nyilván attól is függően, hogy milyen gyorsan sikerül megfogni a vírus terjedését.

Jól jön a gyors segítség, de ennek ára lesz

A hatalmas gazdasági károk borítékolhatók, amelyeket az ágazati és földrajzi sérülékenység mellett az is fokozhat, hogy Olaszországban a kis családi cégek teszik ki az összes olasz cég 95%-át, amelyek együttesen 6,6 millió embert foglalkoztatnak, ami a teljes foglalkoztatotti létszám mintegy negyedét jelenti. Nem véletlen, hogy gyorsan előálltak a bankok, az Európai Bizottság és az olasz kormány is a saját támogató programjaikkal: a bankok törlesztési könnyítő és likviditási csomagokkal, a Bizottság egy nagy EU-s pénzátcsoportosító intézkedéssel, a kormány pedig egy 25 milliárd eurós, a GDP 1,2%-át kitevő csomaggal, amelyben vannak adó- és járulékkedvezmények, likviditási és munkaerőpiaci támogató programok is.

Ezek tényleg nagyon fontosak, és várhatóan a német és francia kormány által nyújtott garanciavállalási intézkedésekig is eljutnak majd az olaszok is. Nem véletlenül kellenek ezek ennyire gyorsan és gálánsan: egy kávézó-, vagy étteremtulajdonosnál például már biztosan előálltak a likviditási problémák, amik könnyen szolvencia (fizetőképességi) problémává fajulhatnak. A nagyobb cégekre ez szintén igaz. Mindez összgazdasági fronton azt jelentheti, hogy az eddigi nulla körüli olasz GDP-növekedés az idei első negyedévben éves szinten 1-2%-os gazdasági visszaesést jó eséllyel elszenved, a másodikban a karanténok hosszától függően ez akár 4-5%-os recesszióvá fajulhat, majd a harmadik negyedévtől megkezdődhet egy felívelés. Az éves átlagos gazdasági teljesítmény szintén jó eséllyel negatív lesz.

Éppen ezek azok a folyamatok, amik aztán az olasz gazdaság eddig is meglévő problémáit egyre csak növelik.

Eddig 2,2%-os GDP-arányos hiánnyal tervezte a kormány az idei évet, így a mostani élénkítő csomag egy zsugorodó gazdaság mellett biztosan 3% feletti deficitet fog okozni. E felett persze a Bizottság a frissen bejelentett szabálylazításai miatt szemet fog hunyni, de a deficitet valakinek finanszíroznia is kell. Márpedig a görögök után Európa második legmagasabb eladósodottságú országáról beszélünk, amely 2240 milliárd eurós, a GDP 135%-át kitevő adósságrátával futott neki a koronavírus válságnak úgy, hogy az S&P-nél és a Fitch Ratingsnél a BBB adósbesoroláshoz leminősítést valószínűsítő negatív kilátás van érvényben.

Szerencsétlen elszólás, ami tovább rontja a helyzetet

Az olasz államnak idén 255 milliárd eurónyi kötvénye jár le, a két hete belengetett 7-8 milliárd eurós kormányzati mentőcsomag pedig mostanra már 25 milliárd euróra ugrott a vírushelyzet fokozódása miatt. Nagy kérdés, hogy Európa évtizedek óta egyik leggyengébb termelékenységű és GDP-növekedési képességű, most tovább emelkedő adósságrátájú országát mennyire szívesen finanszírozza meg a piac, illetve milyen áron teszi azt meg.

Ez eleve afelé mutatott, hogy nehezebbé és drágábbá válik az olasz államadósság finanszírozása, hiszen van arra kockázat, hogy az olasz államadósság végülis fenntarthatatlan (visszafizethetetlen) pályára sodródik.

Ezt a helyzetet rontotta Christine Lagarde EKB-elnök a múlt csütörtöki kamatdöntési sajtótájékoztatón elmondott egyik mondatával is, amikor úgy fogalmazott:

a jegybank nem azért van, hogy a hozamfelárakat leszorítsa.

Ezzel valami olyasmit akart mondani, hogy az EKB-nak nem az az elsődleges dolga, hogy a bajban lévő, magasabb kamatokkal forrást bevonni képes tagállamok államkötvény piacait állandóan, sok évig segítse, hogy nagyjából kordában tartsa a német hozamok feletti hozamfeláraikat. A helyzet azonban az, hogy az EKB ezt az elmúlt években sokszor megtette, igaz inkább kényszerből. Most viszont, a víruspánik mellett egy ilyen kijelentés kifejezetten szerencsétlenül sült el, hiszen a Mario Draghi előző EKB-elnök által mondott „bármi áron megmentjük az eurózónát” típusú üzenetnek csaknem az ellenkezőjét hallhattuk: nem fogunk (olyan nagy tételben) örökké olasz kötvényeket venni, hogy valamennyire a víz felett tartsuk az országot, miközben a költségvetési intézkedéseit és reformjait állandóan halogatja, és így a növekedési képessége is gyengébb.

Lehet, hogy valami kedvezőbb üzenetet akart mondani Lagarde, de mégis ezt mondta, igaz a sajtótájékoztató leiratából ezt már törölték, aztán órákkal később tűzoltó jellegű interjúk és jegybanki kommunikációs sorozat igyekezett tompítani ennek a kijelentésnek a kárait. Már a sajtótájékoztató alatt hatalmas olasz kötvényeladási hullám indult el, 9 éve a legnagyobb egynapi hozamemelkedés volt az olasz papíroknál, a 10 éves kötvényhozam pedig a múlt héten 72 bázispontot ugrott, amire 1994 óta (!)  nem volt példa. Nyilván a piaci mozgásokban a koronavírus miatti piaci hangulatromlásnak is volt szerepe, de Lagarde szavainak súlya sem lehetett csekély ezekben.

A drámai olasz kötvényeladási hullám miatt a 10 éves olasz-német hozamfelár is nagyot ugrott 235 bázispont körülre, ami azt jelzi, hogy mennyi kockázati prémiumot tartanak indokoltnak a befektetők elkérni azért, hogy az ultrabiztonságos német helyet olasz papírt tartsanak. Ez a 2011-2012-es eurózóna válság akut fázisában jóval feljebb is volt, de most, hogy a Draghi-üzenet (bármi áron megmentjük az eurózónát) helyett egy másik, elbizonytalanító üzenetet hallottak a befektetők, könnyen jóval 300 bázispont fölé tolhatja a hozamfelárat és akkor már 8 éves csúcsról beszélhetnénk.

Az emelkedő adósságráta mellett egyre dráguló olasz forrásbevonás érthetően fokozza az olasz állam csődkockázatát is, ezt mutatja az 5 éves CDS árának (a csőd elleni biztosítás éves díjának) ugrása is 255 bázispontra.

A láncreakció folytatódhat

Az olasz bankoknak eleve rosszul jön a koronavírus miatti gazdasági válság, hiszen sok cég mehet tönkre a törlesztési kedvezmények mellett is, így a 2018-ban még 8,4%-os nem-teljesítő hitelarány emelkedhet. A válság sokféle negatív banki hatását a fenti drámai kötvényhozam emelkedés is fokozza, ugyanis 2020 januárjában az olasz bankok tartották az olasz államadósság egyhatodát (388 milliárd eurónyi papírt), így viszont a birtokukban lévő kötvényportfólió jelentősen átértékelődik, ez pedig rontja a likviditási és tőkehelyzetüket is.

Újra a figyelem fókuszába jön tehát az euróválság egyik fontos összefüggése: az államok és saját bankrendszereik erős összekapcsolódása, ami nagyon erős negatív spirált képes generálni.

Nem véletlen ezen erős kapcsolat miatt, hogy az olasz bankrészvényeket ennyire erősen megütötték múlt héten, és ha a kötvényhozamok emelkedése folytatódik, a bankrészvények mélyrepülése is fog a likviditási és szolvencia kételyek erősödésével párhuzamosan. Ez pedig egyes kisebb olasz bankoknál már akár a betétesek figyelmét is felkeltheti.

Az olasz állam költségvetési mentőkapacitásai a fent részletezett okok, az egyébként is magas és emelkedő adósságráta miatt már eleve korlátozottak, így ezt is tudniuk kell az olasz banki szereplőknek.

Hová vezethet ez a láncreakció?

A fentiekben bemutattuk, hogy a koronavírus miatti karanténok, kényszerű gazdaságromboló lépések a tartósságuk esetén egy súlyos olasz gazdasági- (cégek), pénzügyi- (bankok) és adósságválság (állam) felé is elvezethetnek. Ez pedig újra kinyithatja az eurózóna-tagság, illetve a magának az eurózónának a fennmaradási kérdéseit, hiszen már most 2400 milliárd eurós adósságtömegről beszélünk, ami rendkívül nagy még az eurózóna mentési kapacitásaihoz képest is, ráadásul az EKB francia vezetője kissé kisarkítva az mondta: neki nem az a fő dolga, hogy vízfelszín felett tartsa az olaszokat.

Ha tartós lesz az olasz gazdaság leállása a vírus miatt és a romboló hatások valóban végigvezetnek a fenti láncreakción, akkor középtávon elképzelhető, hogy a forrásbevonási korlátok miatt Olaszországnak egy eurózóna mentőprogramért kell folyamodnia az állandó mentőalaphoz (ESM).

Az ESM-nek 80 milliárd eurós befizetett tőke mellett összesen 700 milliárd eurós jelenleg a hitelezési kapacitása. Ez a fent vázoltak szerint akár 2 évi teljes olasz forrásbevonási periódust is tudna finanszírozni (igaz akkor nem maradna más tagállamnak további forrás), de fontos tudni, hogy az ESM-hez, akár annak elővigyázatossági jellegű programjaihoz csak akkor lehet fordulni, ha előtte az adott tagállam letesz egy átfogó kiigazító, a gazdasági szerkezeti problémáit is orvosló programot az asztalra.

Ebben az esetben nemcsak az ESM forrásaihoz juthat hozzá, hanem vele párhuzamosan az EKB által korábban már évekig működtetett eszközvásárlási programból (OMT) is részesülhet, ami például állampapír vásárláson keresztül éppen azt tudja elérni, amit fentebb Lagarde „nyűgösnek mondott”: a hozamfelárak leszorítását, és így a monetáris transzmissziós csatorna jobb működését.

Összegzés

Amint bemutattuk: talán Európa leggyengébb láncszemét találta el legelőször súlyosan a koronavírus járvány, és most részben a kínai példa alapján kell úrrá lennie rajta, részben saját magának kell menet közben kitalálnia egy demokratikusabb keretrendszerben a működőképes megoldásokat.

Rendkívül sok, akár az olasz állam fizetőképessége is múlik azon, hogy április közepére úrrá tudnak-e lenni a helyzeten, azaz ellaposodik-e az esetszám felfutását jelző grafikon és rá néhány hétre fokozatosan vissza tud-e térni az élet az olasz gazdaságba, vagy sem.

Az alábbi ábra egységesen minden országban a "nulladik naptól" mutatja a megbetegedések számát vasárnap délelőttig és amint látjuk, sajnos Olaszországban (is) nagyon gyorsan halad a fertőzés.

olasziran200315

Címlapkép forrása: Antonio Masiello/Getty Images

koronavirus_nagyvaros
boris johnson brexit
joe biden koronavirus
franciaorszagparizs
Küszöbön az összeomlás: Törökország lehet a következő Venezuela
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. május 21.
FM & Office 2020
2020. május 21.
Future City 2020
2020. június 2.
Smart Logistics 2020
2020. június 9.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Junior portfoliókezelő

Junior portfoliókezelő
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
koronavirus_nagyvaros