Suranyi Gyorgy
Gazdaság

Surányi György a koronavírus-válságról: A kezelés egy lehetséges iránya

„Vannak pillanatok, amikor higgadt, hideg fejjel végrehajtott, határozott, széles összefogáson alapuló döntésekre van szükség. Ez nyilvánvalóan ilyen pillanat.” Ezzel a gondolattal indítottam hozzászólásomat 2008. október 8-án a Nemzeti Csúcson. Ma sem kezdeném másként, annak ellenére sem, hogy akkor javaslataimra nem volt kellő nyitottság. Mégis - bár a makrogazdasági környezet nem összehasonlítható - ezúttal is elengedhetetlen az összefogás és a szakítás a már korábban is idejétmúlt tabukkal.

Olyan külső és belső, eddig ismeretlen - emberi, egészségügyi és gazdasági - dráma kezdetén járunk, amely az ismeretek korlátozottsága ellenére is gyors, határozott, összehangolt programot igényel. A koronavírus által kiváltott, de már sokak által korábban előre jelzett válság már velünk van. De egyáltalán nem mellékes, hogy az áldozatok mekkorák lesznek és meddig tartanak. Ehhez a kibontakozó, súlyos gazdasági helyzet kezeléséhez egy lehetséges és nyilvánvalóan vitára ösztönző megközelítést vázolok fel.

A válság - a makrogazdasági számok felől közelítve - mennyiségi értelemben kiegyensúlyozott helyzetben érte a magyar gazdaságot. Igaz ez elsősorban a külső, főként a nettó devizaadósság alacsony szintjére, illetve az elmúlt három év gyors, a potenciálisat nagyjából kétszer meghaladó növekedési ütemre és az ezzel együtt járó magas reálbér emelkedésre. Ugyanakkor ez a növekedés egy erőteljesen prociklikus, a gazdaságpolitika minden ágára, tehát a költségvetési (benne az európai pénzek felhasználásával), a jövedelem- és különösen a monetáris politikára kiterjedő folyamat eredménye volt. Szerkezetében sem a leghatékonyabban alakult. Nem exportvezérelt, hanem elsősorban a belföldi kereslet és ezen belül a fogyasztás és a vitatható szerkezetű, főként állami, vagy ahhoz kapcsolódó magán-, valamint a jelentős mértékben túlárazott építési beruházások által húzott növekedés volt.

Ezért már kirajzolódtak a túlfűtöttség első jelei: a folyó fizetési mérleg GDP-arányosan négy- öt százalékos többlete mínusz egy százalékra olvadt, a munkaerőhiány és a tovább alig folytatható, bár eddig örömteli évi nyolc-kilenc százalékos reálbér növekedés, és az infláció iramának három év alatt nulláról négy százalék fölé emelkedése. Ez utóbbi a válság sokkja nélkül bizonyára tovább emelkedett volna. Emellett 2008 után ismét tudatosan alacsony a devizatartalékok szintje. A swapokkal csökkentve alig 20 milliárd euró, nem sokkal több az éven belül lejáró devizaadósságnál, és jóval kevesebb a három havi importnál.

Ha a közelmúltunkat anticiklikus politika uralta volna, vagyis nem akkor lépünk a gázra, amikor inkább hagyni kell a gazdaság önmozgását, vagy esetleg óvatosan fékezni, akkor gazdasági sokkok esetén lényegesen nagyobb mozgásterünk lenne az elkerülhetetlen veszteségek tompítására. Ennek ellenére, figyelembe véve a kibontakozó brutális globális és hazai válságot és a még mindig stabil pénzügyi mutatókat, lehetséges és múlhatatlanul szükséges egy átfogó és radikális stabilizációs program sürgős elindítása. Ennek egyfelől azokra a százezrekre kell összpontosítania, akik a válság során elveszítik állásukat, vagy/és jövedelmük nagy részét. Másfelől azokra a kis-, közepes és nagyvállalkozásokra, amelyek a válság hatására egyrészt likviditási csapdába kerülnek, másrészt - ettől nem elválaszthatóan - jövedelemhiánnyal vagy /és veszteséggel kénytelenek szembenézni. A járvány valamikori lezárultát követően akkor lesz esélyünk a veszteségek feldolgozására, az újrakezdésre, ha a lehető legkisebb mértékűre enyhítjük a válság által leginkább sújtott családok, egyének szenvedését és anyagi veszteségét. Ugyancsak előfeltétel a vállalkozások tömeges átmentése, megőrzése.

I. Költségvetési döntések

1. Az eddig bejelentett döntések iránya jó, a mértéke még jóval elmarad a szükségestől. Várhatóan több százezerrel emelkedhet a munkájukat elvesztők száma. A munkanélküli segély mai rendszere, három hónapos lejárata egy ilyen válságban nem alkalmas a családok megpróbáltatásainak még elfogadható mérséklésére. Átfogó és bátor lépés indokolt.

Ahogy a világban több helyen, nálunk is az elbocsátottak zsebébe kell közvetlenül pénzt, jövedelmet juttatni. Teljes veszteségkompenzációra sajnos nincs mód. De arra igen, hogy az elkövetkező talán 3-6 hónapnál nem hosszabb járvány idejét át lehessen vészelni. Ehhez legalább három hónapig, havonta és fejenként minden munkáját elvesztőnek 100 000 forintot, az eltartott gyerek után 50 000 forintot kellene adni a költségvetésből. Tehát azokat és azoknak a családját kell segíteni, akik munkájukat március elseje után veszítették el (a munkaerőpiac összeomlása miatt a korábban, fél éven belül munkájukat elveszítettek számára is kiterjeszthető a rendszer).

A javaslat eltér az ismert „helikopter pénzosztástól”. Nem mindenkinek, nem alanyi jogon oszt pénzt. A célzott támogatás a szociális szempontok mellett a gazdasági fenntarthatóságot is figyelembe veszi. Egy számpéldán illusztrálva: ha háromszázezer munkavállaló és ugyanennyi eltartott veszi igénybe a programot három hónapig, akkor ez 145 milliárd forintba kerül. Ez hozzávetőlegesen a GDP 0,3 százaléka. Ha jóval többen szorulnának rá, és hosszabban, akkor is a költsége jó eséllyel a GDP egy százaléka alatt marad. Azért is, mert az így kiosztott pénz keresletet teremt (fékezi a visszaesés mélységét), ezzel növeli az adóbevételt (csökkenti az adókiesést).

Ennek a kiadási többletnek bele kell férnie a költségvetésbe, még akkor is, ha a válság miatt egyébként is megugrik a hiány. Ennek ellenére a finanszírozását az MNB bevonásával monetizálni kell. Tisztában vagyok vele, hogy ezt az ortodox uniós jogszabályok – tévesen – tiltják. Ugyanakkor ebben a válságos helyzetben ezen át kellene lépni, vagy meg kéne megkerülni (de facto egyébként a széles körben alkalmazott mennyiségi lazítás is a költségvetési hiány monetizálása). Hagyományos kötvénykibocsátás esetén a csökkenő belföldi jövedelmek mellett csak egyre drágábban lehetne finanszírozni a tőkepiacon. A válság miatt összeeső belföldi kereslet miatt (a kínálati sokk áremelő hatása ellenére is) az infláció jelenleg inkább mérséklődhet. Ezért a jegybank közvetlen államkötvény-vásárlása ebben a nagyságrendben nem veszélyezteti az árstabilitást. Harminc vagy ötvenéves lejáratú, nulla százalékon kamatozó államkötvényeket lehetne kibocsátani a fedezet előteremtésére. A válság elmúltával bármikor, ha indokolt, ha túlfűtöttség jegyei mutatkoznak, dönthet úgy a kormány, hogy visszavásárolja ezeket a kötvényeket.

Ennek a jegybanki pénz- és keresletteremtésnek nemcsak az inflációs hatását, hanem a külső egyensúlyi következményeit is mérlegelni kell. A belföldi keresleti többlet importtartalma nem több, mint 4-500 millió euró. Két három évvel ezelőtt ezt az összeget a folyó mérleg nagy többlete miatt egyáltalán nem kellett volna mérlegelés tárgyává tenni. De most egyrészt az alacsony külső adósság, másrészt az EU folyamatos és nagy volumenű támogatása miatt egy várhatóan átmeneti fizetésimérleg-romlás kezelhető.

Még könnyebben lenne kezelhető lenne persze, ha kényelmes nagyságú devizatartalék állna rendelkezésre. Ennek hiányában indokolt lehet, ha a piac nyitott rá, új hosszú lejáratú és alacsony kamatozású devizakötvény kibocsátása. Ennek híján az EKB-nál  forint/euró swap megállapodást kellene kezdeményezni (az amerikai jegybank, a Fed, ahogy 2008-ban is, ezt már most is megtette számos jegybankkal).

Ez a pénz-, illetve jövedelemtranszfer a családoknak ahhoz szükséges, hogy pusztán túléljék a munkahelyek járvány okozta tömeges és időben összesűrűsödő megszűnését. Ez is roppant fájdalmas, de így talán kihúzható, amíg újra beindul az élet. Makrogazdasági szempontból pedig még kezelhető egyensúlyi áldozattal fékezhető a visszaesés. Enélkül a válság még mélyebb és még inkább egyensúlyromboló lenne.

2. Egy ilyen válság a társadalmi szolidaritásról is szól. Ezért a romló helyzetben megfontolható egy öt százalékos szolidaritási adó bevezetése az év közepétől az év végéig. Ez kiterjedne az egyéni és vállalati/vállalkozási jövedelmekre. Az egyéneknél azokra, akiknek az éves bruttó jövedelme meghaladja például a hétmillió forintot (az ezt meghaladó rész adózna). A vállalkozásoknál pedig azok fizetnének, amelyeknek a jövedelme adózás után meghaladja a tízmillió forintot. Az ebből származó bevétel a válság kapcsán felmerülő extra kiadásokat részben tehermentesítheti. De ebből jutalmazható volna azoknak a tízezreknek a szokásosnál sokszorosan nehezebb, veszélyesebb és áldozatos munkája, akik a fertőzés elleni küzdelem első vonalában állnak helyt.

3. A háztartások hiteltörlesztésének átmeneti szüneteltetése, a futamidő hosszabbítása fontos segítség (szerencsésebb lett volna, ha azok részesülnek ebben, lényegében automatikusan, akik ezt kérik és érintettek a válságban). Az is alapvető, hogy az üzleti szféra likviditása se sérüljön jóvátehetetlenül. Ehhez nem csupán a jelenleg fennálló és fokozatosan lejáró hitelek megújítása szükséges. Rengeteg vállalkozás kénytelen leállni egyrészt a kínálati, másrészt a keresleti sokk miatt. Ezért árbevételhez, jövedelemhez nem, vagy csekély mértékben jut. A költségei jóval kevésbé esnek vissza, mint a bevételei. Bevétel elmaradás, jövedelem elmaradás és gyakran veszteség keletkezik. Ez végső soron tömeges csődökhöz vezethet (tömeges elbocsátással) még mielőtt a járvány legyőzhető.

Ezt mindenképpen el kellene kerülni. Enélkül a járványt követően is elnyúló válsággal kell számolni. Ezért bizonyos feltételek fennállása esetén állami garanciát kell nyújtani azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az elmaradó bevétel és/vagy a veszteség finanszírozására hitelt igényelnek. A feltételeket kapcsolni lehet például a tömeges elbocsátástól való tartózkodáshoz, a válság előtti évek nyereséges gazdálkodásához, az adózási kötelezettségek megfelelő teljesítéséhez. A hitelgarancia díja évi egy százalék, egy évre szól, de öt évig hosszabbítható, és a hitelösszeg kilencven százalékára terjed ki. Ha a hitel nem kerül törlesztésre a lejártakor egy összegben, akkor az állam arányosan tulajdonossá válik a vállalkozásban. (Az állam nem kap management jogokat, de a tulajdonát értékesítheti, és ez a hitel törlesztésére fordítódik.)

II. Monetáris politika és bankok

1. A vállalkozásoknak a bevételkiesést és a veszteséget áthidaló hitelt az állam garanciavállalása mellett a kereskedelmi bankok nyújtják. Ezek a hitelek vagy kamatmentesek, vagy egy százalékos kamatot fizetnek. Kamatmentes, ha a bank igényli a hitel kilencven százalékára az állami garanciát, ha beéri nyolcvan százalékos vagy ennél kisebb garanciával, akkor egy százalék kamatot számolhat fel. A bankok ilyen arányú kockázatvállalása mindenképpen indokolt. Az állam garanciavállalása nélkül ugyanis a csődök nyomán sokkal nagyobb veszteséggel kellene megbirkózniuk. A finanszírozás forrását az MNB-nek kellene adnia, nulla százalékos kamaton (amíg az infláció tartósan nem lépi át az évi három százalékot). A jegybanki és ennek nyomán a banki hitelek mértékét nehéz megbecsülni. Nagyságrendje több ezer milliárd forint is lehet. De ez, a visszaesés potenciális mértékét szem előtt tartva, a kereslet összeesését látva nem okoz számottevő inflációs nyomást, és a külső számlákat sem terheli aránytalanul. A túlélést, a foglalkoztatást, az adófizetést, a fix költségek fizetését segíti elsősorban. Az egyensúlyt persze átmenetileg erodálja (de az enélkül is bekövetkezik), de jóval kevésbé, mintha tömeges csődök alakulnának ki.

2. A monetáris politika egészét is újra kellene gondolni. Ennek a javaslatcsomagnak a kereteit azonban ez szétfeszítené. A magyar pénzügyi rendszer iránti bizalom erősítése mindenképpen fontos volna. Ehhez kellene az átláthatóság visszaállítása, az irányadó kamat funkciójának rehabilitálása, az ultra laza, Európában a leglazább monetáris kondíciók észszerű, fokozatos szigorítása, a hozamgörbe voluntarista manipulálásának felszámolása, a devizatartalékok feltöltése, a forintárfolyam alakulásának nyíltan is vállalt, hitelességet erősítő figyelemmel kísérése, a monetáris politika profitorientáltságának gyors elfelejtése.

Mindezeket már évekkel ezelőtt el kellett volna végezni. Kifejezetten hátrányos, hogy éppen akkor kellene erre sort keríteni, amikor a hitelességüket fenntartó/megőrző jegybankok nagyon helyesen éppen átfogóan lazítanak, például Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában. Az MNB az átfogó lazítás, a válságenyhítés lehetőségét elszalasztotta, a szilárd bizalom kiépítését elmulasztotta az elmúlt években (még a többször hivatkozott költségvetési kamatmegtakarítás is többnyire látszat, hiszen 2010-hez képest a forint árfolyama 270 Ft/Euróról 350-re esett. Vagyis az államadósság deviza komponensén legalább akkora, 900-1000 milliárd forint veszteség érte a magyar adófizetőt, mint amit az állampapír piac repressziója, szétverése esetleg hozott).

III. Befejezés helyett

Ebben a kiélezett, nyilvánvalóan mélyülő válságban higgadt, körültekintő, átfogó, gyors, határozott döntésekre és végrehajtásra van szükség. Emellett fontos, hogy különböző megközelítések, eltérő megoldási javaslatok kerüljenek kidolgozásra. Ezek ütköztetése, versenyeztetése segíthet abban, hogy a válságot a legkisebb áldozat mentén kezeljük. Nincs kétségem abban, hogy a kormány és intézményei egyaránt azon dolgoznak, hogy tompítsák az elkerülhetetlenül fájdalmas egyéni, családi veszteségeket, a járvány okozta tragédiákról nem is szólva. Szándékom szerint ehhez a munkához, gondolkodáshoz szeretnék hozzájárulni. Ez az írás a célját akkor érné el, ha a szakértők kormányon belül és kívül javaslataimat felhasználva vagy éppen cáfolva olyan mentőcsomagot állítanának össze, amely a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb válságkezelést tenné lehetővé.

Címlapkép: Vladimir Weiss/Bloomberg via Getty Images

koronavírus sakk
panelházak
fertőtlenítés koronavírus magyar
donald trump chad wolf
koronavirus hazi karanten
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Webinárium
Alapoktól a befektetési, kereskedési ötletekig.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Junior portfoliókezelő

Junior portfoliókezelő
2020. május 21.
FM & Office 2020
2020. május 21.
Future City 2020
2020. június 2.
Smart Logistics 2020
2020. június 9.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
koronavírus sakk