Mindenki a gyors visszapattanásra vágyik
Az utóbbi hetekben többször írtunk arról, hogy a jelenlegi válságban mindenki a bűvös V-alakú kilábalásra törekszik, illetve abban bízik, hogy a gazdasági aktivitás hirtelen beszakadása után hasonlóan erőteljes lesz a visszapattanás. Egyelőre vannak arra utaló jelek, hogy a legtöbb országban a korlátozások enyhítésével a gazdaság is elkezdett visszatérni a normális kerékvágásba, azonban egyelőre nem beszélhetünk teljen talpra állásról, és egyelőre sok a bizonytalanság az esetleges második hullámmal kapcsolatban.
A gazdaság kilábalásával kapcsolatban egyelőre csak részinformációkkal rendelkezünk, a legtöbb makroadat legfeljebb májusig áll rendelkezésre. Ahogy a tavaszi beszakadást, úgy a visszapattanást is a beszerzési menedzserindex jelezheti elsőként, de az inkább egy szubjektív, a kilátásokat összegző indikátor, mint megbízható adat.
A legfrissebb, júniusi adatokon már látszik az erőteljes visszapattanás, bár egyelőre nem tart a válság előtti szinten a feldolgozóipar konjunktúraindexe. A legtöbb régiós országban továbbra is az 50 pontos határ alatt vannak az indexek, vagyis a szektor további zsugorodását vetítik előre, bár kisebb mértékben.
Az ipar és a kiskereskedelem májusi számai is ismertek már, így ott is látszik némi pozitív hatás, vagy legalábbis a visszaesés üteme csökkent az áprilisi után, de tavaly májushoz képest még mindig jelentős a mínusz szinte minden országban.
Az ábrán jól látszik, hogy hiába szárnyalt például az olasz ipar több mint 40 százalékot májusban áprilishoz képest, ez még csak arra volt elég, hogy 20 százalékra mérséklődjön az éves visszaesés, ami még mindig nagyon jelentős. Vagyis
egyelőre biztos, hogy korai V-alakú felpattanásról beszélni az egyik legfontosabb szektorban a májusi adatok alapján.
Hasonló látszik egyelőre a kiskereskedelmi forgalomban is: az áprilisi visszaesés üteme csökkent májusban, de tavaly májushoz képest még mindig jelentős zsugorodást mértek a legtöbb európai országban.
Az eddigi adatokból az látszik, hogy az ipar zuhanásában a régiónk jár az élen, májusban Szlovákia után Magyarországon és Romániában volt a legnagyobb a visszaesés. Ennek ellenére sok elemző gondolja úgy, hogy Kelet-Közép-Európa a kontinensen belül jó helyzetben van, gyorsabb lehet a kilábalása. Ezt azzal indokolják, hogy a régióban kisebb a turizmus súlya, a feldolgozóipar pedig várhatóan gyorsabban talál majd magára.
A következő hetek-hónapok legfontosabb kérdése az lehet, hogy egyrészt lesz-e a járványnak második hulláma, másrészt folytatódik-e a májusban kezdődött lassú visszakapaszkodás a gazdaságban.
Hogy jöhet ki ebből nyertesként Magyarország?
Vagyis a rövidtávú kilátások továbbra is nagyon bizonytalanok, egyelőre az látszik, hogy a feldolgozóiparra építő gazdaságok sokkal jobban megszenvedték az ipar visszaesését, de talán bízhatnak abban, hogy a kilábalás is gyorsabb lesz.
Az azonnali gazdasági sokk mellett viszont a járvány komolyabb átrendeződést is elindíthat a világgazdaságban, ez pedig az erőviszonyokat is átalakíthatja. A szakemberek szerint például megtörhet a globalizáció trendje, felértékelődhetnek a helyi és regionális beszállítói láncok a Távol-Kelettel szemben. A mostani válság ugyanis egyrészt világszerte komoly kritikát váltott ki Kínával szemben, másrészt rávilágított arra, mekkora problémát okozhat a beszállítói láncok befagyása, akár csak néhány hetes leállása.
A Fitch Solutions elemzői szerint a járvány után erősödhetnek a populista és nacionalista hangok a világpolitikában, ennek köszönhetően a globalizáció korábban töretlen terjedése is megtorpanhat vagy akár vissza is fordulhat. A cég szakemberei szerint a vállalatokat is arra ösztönözheti ajelenlegi válság, hogy egyszerűsítsék és rövidítsék beszállítói láncaikat.
Az elemzők szerint az egészségügyben és a mezőgazdaságban lehet a legerősebb a fenti hatás, ott törekedhetnek leginkább helyi vagy regionális beszállítókra a cégek. Többéves időtávon a kormányok valószínűleg igyekeznek majd az orvosi felszereléseket, műszereket helyben előállítani, kevésbé lesznek ráutalva Kínára. Emellett az eddiginél komolyabb tartalékot halmozhatnak fel élelmiszerekből, illetve bővíthetik a forrásaikat ezen a téren is.
A Fitch Solutions szerint a feldolgozóiparban is elindulhat egy elszakadás Kínától, csak sokkal lassabban. Első lépésben a cégek megpróbálhatnak egy Kínán kívüli beszállítót találni, hogy több lábon álljanak, de abból továbbra is elsősorban a Délkelet-Ázsiai térség profitálhat, felértékelődhet többek között Indonézia, India vagy Vietnám szerepe.
A Kínától való elszakadásnak persze ára is lehet: a csökkenő verseny és a drágább munkaerő miatt emelheti az inflációt a beszállítói láncok átstrukturálása. A kilencvenes évek eleje óta ugyanis éppen az fűtötte a globalizációt, hogy a nagy multinacionális vállalatok igyekeztek tömegesen hozzájutni a minél olcsóbb munkaerőhöz, ebből profitált Kína.
De akkor hol nyerhet ezen Magyarország? A beszállítói láncok rövidítése Kelet-Közép-Európára is hatással lehet, hiszen a kontinensen még mindig olcsónak számít a munkaerő, vagyis a nyugat-európai piacra termelő feldolgozóipari vállalatoknak érdemes lehet akár kelet-európai beszállítók után is néznie. Ez persze nem elsősorban késztermékek gyártását jelenti, sokkal inkább bizonyos alkatrészek, szerszámok eddigi kínai termelését válthatják ki.
Vagyis ha a cégek biztonságosabb beszállítókra akarnak támaszkodni és le akarják rövidíteni a láncot, akkor Délkkelet-Ázsia mellett a régiónkba is érezhetnek új beruházások.
Ezekért persze majd versenyeznünk kell a lengyelekkel, a szlovákokkal, a csehekkel vagy a románokkal, illetve akár Törökországgal, Ukrajnával, Marokkóval, vagy a nyugat-balkáni országokkal. Utóbbiakkal szemben mellettünk szólhat az EU-tagságunk, ellenünk viszont, hogy náluk még olcsóbb a munkaerő.
Júniusban egy blogbejegyzésben négy pontban foglalta össze Marek Belka és Mohácsi-Nagy Piroska, a London School of Economics két szakértője, miért lehet a régiónk a válság utáni új világ nyertese:
- A kelet-közép-európai országok adósságrátája az utóbbi években csökkent, ezzel nőtt a mozgásterük a gazdaságélénkítésre.
- Az EKB folyamatos eszközvásárlásai a régió jegybankjait is könnyű helyzetbe hozzák, hiszen úgy élénkíthetnek, hogy közben nem kell az inflációtól tartaniuk.
- A régiós országok gazdasága eddig is erősen kapcsolódott Németországhoz, emiatt a Kínából esetleg visszatérő termelésből is nagyobb mértékben vehetik ki a részüket.
- Az EU járvány utáni helyreállítási alapja jelentős forrásokat biztosíthat Kelet-Közép-Európának is, egyes országokban ez akár a GDP 10%-át is elérheti, miközben a járvány kevésbé sújt minket, mint például Olaszországot vagy Spanyolországot.
Összességében az ipar zuhanása miatt egyelőre inkább vesztesnek tűnik Magyarország és a régió a jelenlegi válságban, azonban a hosszútávú átlakaulásokkal könnyen előnyünkre fordíthatjuk majd ezt.
Címlapkép: Getty Images
