Van ára a példátlan béremelésnek
Orbán Viktor és a Magyar Orvosi Kamara hétvégi bejelentése tömegek számára jelenthetett örömteli meglepetést: a világjárvány képes volt arra, hogy kikényszerítse a történelmi jelentőségű orvosbéremelést. A felhőtlen öröm azonban nem tartott sokáig, hétfőn ugyanis meglepetéssel készült a kormány az egészségügyben dolgozók számára. Az orvosbérek emeléséről és a hálapénz büntethetőségéről A megjelent törvényjavaslat, a vártnál jóval részletesebben szabályozta az orvosok újfajta jogviszonyát. A MOK elnökének nyilatkozatából tudjuk azt is, hogy szabályozás véleményezésére csak néhány órát kapott az érdekképviselet vezetése. Kedd délre pedig az is eldőlt, hogy kevesebb, mint két nap alatt a parlament megszavazta a kormány javaslatát, néhány MOK-ellenvetés figyelembevételével.
A szabályozás lényege, hogy létrejön az egészségügyi szolgálati jogviszony a jövőben a közfinanszírozott ellátásban résztvevő orvosok és rezidensek számára, aminek a szigorú feltételei tulajdonképpen az árát jelentik a példátlan béremelésnek. De melyek is ezek?
- Az állami intézményekben dolgozó orvosoknak megtiltják, hogy más kereső foglalkozást folytassanak, magánszolgáltatókkal szerződjenek, vállalkozóként más intézménybe számlázzanak. (A gyakorlatban engedélyhez kötik, de az elbírálás feltételeit és az elbíráló hatóságot még nem ismerjük.)
- Nem dolgozhatnak egyszerre több helyen, csak ha a munkáltató ugyanaz.
- Kizárják annak a lehetőségét, hogy az orvos ugyanazt a beteget az állami intézményben és más kapcsolatban kezelje. De erre már kivételeket is említett a javaslat indoklása (szülész-nőgyógyászok).
- Kizárják annak a lehetőségét, hogy az orvos állami kapacitást használjon magánegészségügyi céljaira.
- Bérbefagyasztás egy évre: aki egészségügyi szolgálati jogviszonyból lép ki, az egy évig nem kaphat magasabb bért az új szolgálati helyén.
- Határozott időre (1+1 évre) más intézménybe rendelhető ki az orvos.Sőt, akár határozatlan időre is, ha az intézmények fenntartója azonos és a munkáltató az egyik intézményében nem tudja ellátni a közfeladatokat, például nem tud kiadni szabadságot.
- Büntethetővé válik a hálapénz, vagyis az orvosok újabb jelentős jövedelemforrása (igaz ennek az összegnek a nagy része szűk rétegnél landolt) esik ki.
A következmények
A fentiek alaposan felkavarják az egészségügyet évtizedek óta jellemző állóvizet. Alapvetően két lényeges következménnyel számolhatunk.
- Az orvosok döntési helyzet elé állnak: a magánellátást választják vagy közellátást. Ez pedig meg fogja határozni az állami, illetve a magánellátás minőségét, szolgáltatási palettáját, más szóval a betegek gyógyulási feltételeinek alapjait.
- Az orvosok jogállásában meghatározott feltételek farvizén elindul az egészségügy struktúrájának átalakulása. Ha ugyanis az orvos a főtevékenysége mellett nem végezhet másodállást (vagy csak engedélyhez kötve), akkor könnyen előállhat, hogy egyes kisebb vidéki kórházak ügyeleti rendje, vagy bizonyos osztályai nem lesznek működtethetők, ezek lehetnek azok a helyek, ahová az orvosok szerződéses jogviszonnyal jártak gyógyítani.
Az orvosok döntése
Nem kis teher fogja tehát nyomni a jogszabályban érintettek vállát a következő hetekben, hónapokban. Az orvosok döntésének komoly jelentősége van, ők várhatóan az alábbi szempontok mérlegelése után fognak dönteni:
- Nemcsak a bér és a jövedelmi helyzet számít, hanem a körülmények és a munkaidőn kívül rendelkezésre álló idő is, sőt, ez utóbbiak egyre inkább.
- Emelkedik az állami rendszerben megkapható fizetés, azonban kérdés, hogy ennek hatására a kapacitások, a leterheltség hogyan változik (lesz-e több ember, lesz-e többletmunka, stb). Ez pedig attól is függ, hogy hány orvos választja az új állami megbízást.
- Jövedelemhalmozás kizárása az állami rendszerben.
- Várhatóan a magánegészségügyi szektorban is emelkedő jövedelmek.
- Az intézményekben tapasztalható körülmények, vagyis mennyire követhető a résztvevők számára az ellátás szervezése, mennyire kiszámítható ez az orvosok számára.
- A magánszektorban nincs ügyelet, nincs kirendelési kötelezettség (határozott vagy határozatlan időre), nincs bérbefagyasztás egy évre, ha intézményt vált, mint az állami szektorban.
- Az állami szektor azonban továbbra is együtt jár a presztízs üzenetével, sok orvos szemében ez az igazi szakmai hely, amiről nem szívesen mondana le tartósan (összetett "beteganyag", komplex beavatkozási lehetőségek, stb.).
- Technológiai ellátottságban, műszerezettségben is lényeges különbségek lehetnek a magánszektor javára.
- Az egyes orvosok döntése függhet attól is, hogy eddig a hálapénz rendszerének mekkora nyertesei voltak.
- Függ attól is, hogy milyen szakmát űznek (fekvőbeteg-ellátásban érintettek, vagy járóbeteg-ellátásban) és hány éve.
Persze az is előállhat, hogy a fenti szempontok mentén tömegesen nem fognak tudni dönteni a határidőre a szakemberek, ezért elképzelhető, hogy ők ki fognak várni, vagyis egyelőre az állami rendszer mellett döntenek, mert nem akarják elveszíteni a státuszukat. Egy ideig tesztelik a rendszert, figyelik, hogy történik-e érdemi változás a környezetben, leterheltségben, munkaszervezésben és ezek után vizsgálják felül döntésüket.
A kormány döntései megbontanak egy rossz egyensúlyt az egészségügyben, ami többek között a rendkívül alacsony bérezésen, az óriási többletmunkán, a hálapénz rendszeren, a több munkahelyen, az állami kapacitások magánegészségügyi használatán alapult.
Most ki kellene alakítani egy új egyensúlyt, ami remélhetőleg az egészségügyi rendszer teljesítményének javulásával jár.
Történelmi lehetőség adott tehát az orvosszakma előtt, de nem csak a kimagasló béremelés miatt, hanem a választási lehetőségük miatt. Nem kis felelősség ez.
Címlapkép forrása: MTI/Mónus Márton
