műanyag hulladék
Gazdaság

A mai technológiákkal nem lehet a 2030-as szén-dioxid kibocsátási célokat elérni

Olyan grandiózus célt tűzött ki maga elé a társadalom 10, illetve 30 éves távlatban, ami a jelenlegi stratégiákkal, gyorsasággal és technológiákkal aligha lesz teljesíthető. Hiába indultak el az országok, a vállalatok és a magánemberek is a klímatudatosság útján, ha egyszer csak elfogy az út, mire bárki is célba érne. A fenntarthatóság sürgető problémáját jól szemlélteti egy pár héttel korábbi bejelentés: Kína elnöke célul tűzte ki, hogy 2060-ra karbonsemlegessé válik az országuk, ehhez az energiaszektor újrastrukturálását és a szénerőművek kivezetését tervezik a következő 40 évben. Nagy lépés egy kritikus időszakban, de vajon elég lesz? A tragikus válasz, hogy valószínűleg nem. Legalábbis egy komplex, a teljes gazdaságot és folyamatait bevonó lépéssorozat nélkül. A teljes kibocsátásunk csupán 55 százalékát teszi ki az energia, a maradék 45 százalék magától nem tűnik el, a fennmaradó rész miatt van szükség a megújuló anyagok használatára, a karbonlábnyom csökkentésére, a megfelelő hulladékkezelésre, és mindezekhez a körforgásos gazdaság melletti elköteleződésre. Ezekről beszélgettünk Dr. Ürge Lászlóval, a DBH Investment igazgatósági tagjával.
A Portfolio legtöbb tartalma ingyenesen hozzáférhető, ahogy ez a cikk is.
A médiapiaci helyzet azonban folyamatosan változik: ha támogatni szeretnéd a minőségi gazdasági újságírást, és szeretnél részese lenni a Portfolio közösségnek, akkor fizess elő a Portfolio Signature cikkeire. Tudj meg többet

Miért annyira fontos, hogy áttérjünk a körforgásos gazdaságra?

A klímaváltozás elleni küzdelem fő eszköze a karbonsemleges fenntartható gazdaságra való áttérés. Ez viszont nem lesz kivitelezhető, ha csak az energiatermelés megújítására fókuszál a világ. Az energiatermelést illetően hatalmas lépéseket lehet egyszerű módon megtenni, melyet egyre nehezebb és bonyolultabb lépések követnek, ahol a befektetések megtérülése nehezebben prognosztizálható, így a finanszírozásuk is más megközelítést igényel. Ráadásul a technológiák sem elég kiforrottak a bevezetésre. Így egyre bonyolultabb struktúrákban kell megtalálni a megoldást, mert az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 45 %-a mégiscsak a föld erőforrásainak jelenleg fenntarthatatlan kitermeléséből és feldolgozásából származik. Ez azonban tovább gyűrűzik és további környezeti problémák eredőjévé válik. Többek közt ez a fő oka a biológiai sokféleség csökkenésének és a vízhiánynak is.

A demográfiai előrejelzések szerint az emberiség létszáma növekvő, a gazdasági prognózisok pedig azt mutatják, hogy az alapanyagaink (pl. biomassza, fosszilis tüzelőanyagok, fémek és az ásványi anyagok) globális fogyasztása a következő évtizedekben várhatóan megkétszereződik, az éves hulladéktermelés pedig 70 %-kal nőni fog, miközben a föld erőforrásai végesek.

Azt látjuk, hogy az emberiség a klímaváltozás mellett egy másik, komoly tragédia felé sodródik. Az olajvállalatok fosszilis üzemanyagok iránt igénye legkésőbb 2035-ben jelentős mértékben csökkenni fog, miközben folyamatosan termelik ki az olajat. Mit lehet ezzel csinálni? Évek óta érzékelünk egy tendenciát a világban: az olajkitermelésről a petrolkémiára, vagyis a kőolajtermékek kémiai alapanyaggá alakítására terelődött át a hangsúly. A petrolkémia tipikusan a műanyag-alapanyaggyártásban fontos:

több mint 180 milliárd dollárt fektettek az olajcégek ilyen jellegű kapacitásokba, amelyek hosszú távú beruházások, 20-30 évre szólnak. Ezáltal egyre több műanyag lesz a piacon, így egyre több műanyagszemét is keletkezik. Még nagyobb veszély, hogy a gazdasági növekedést a fejletlenebb, szegényebb országokban látják (pl. Afrika), ahol viszont nincs kiépített hálózat a hulladékgazdálkodást illetően, ezáltal komolyan beszennyezzük a földet, a tengereket. Az emberiségnek ebben lépnie kell. Nekünk is van megoldásunk erre.

Az EU új vezetése szerencsére felismerte, hogy az energiatermelés „zöldítése” nem elég a klímaváltozás elleni hatékony küzdelemhez. Emiatt is próbálja átvinni az európai Green Deal-t, vagyis „Zöld megállapodást”, amiben eddig 40 százalékos csökkentést ígértek az üvegházhatású gázokra. Az új vezetőség már 55 százalékot szeretne elérni 2030-ig. E célt nem lehet teljesíteni pusztán az energiahatékonysággal, és a fosszilis energiahordozók megújuló energiaforrásokkal való lecserélésével. Csak akkor tudunk ennek a célnak megfelelni, ha beindítjuk, és ipari szinten működtetjük a körforgásos gazdaságot. Ennek az a lényege, hogy a kitermelt anyagokat minél hosszabb ideig használjuk, vagy ha nem tudjuk ezt megtenni - például az egyszer használatos műanyagok esetében a higiéniás igények és a pandémia is megmutatta, hogy rövid távon nem nagyon lehet ezeket kiváltani -, akkor ne fosszilis alapanyagokból, hanem hulladékból gyártsuk. A körforgásos gazdasági folyamatoknak az eredményeként, a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége is komolyan redukálható. Ha az EU komolyan gondolja, és megszavazzák az 55%-os csökkentést, akkor a körforgásos gazdaság beindítása nélkül nem lehet majd eredményt elérni.

Urge Laszlo fekvo kep
Dr. Ürge László

Itthon hol tartunk ebben, és mi lehet a következő lépés?

Az EU márciusban publikálta körforgásos gazdasági stratégiai akciótervét. Ezt követően minden európai ország lezárta a gazdaságát. Most indulunk újra, így még nem sok idő állt rendelkezésre, hogy a nemzeti kormányok erre reagáljanak. Az biztos, hogy az egyik legfontosabb feladat a termékfelelősség és a hulladékgazdálkodás szabályozása.  De az EU egy másik komoly lépést is tett: azért, hogy saját forrást teremtsen elő a koronavírus miatt létrejött 750 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagnak, 2021. január 1-től az egyszer használatos műanyagokra komoly mértékű adót vetnek ki, melyek ára így 30-40 százalékkal is nőhet. Ez egyrészt bevételi forrás, másrészt arra sarkallja a cégeket, hogy ne fosszilis alapanyagokból gyártsák a műanyagokat.

Miért nem érdeke átállni egy vállalatnak a „műanyagadó” nélkül megújuló alapanyagokra a gyártás során? Túl nagy a beruházási költség?

Ha egy műanyaggyártó cég kapacitásáról beszélünk, akkor a beruházási ciklus 10 év. Amennyiben egy nagyvállalat most dönti el, hogy ebbe az irányba megy, akkor kb. 10 év múlva tud majd a termelésbe fogni. Rövid távon a technológiák még nincsenek azon a szinten, hogy a vállalatok versenyképesen és a jelenlegi eszközökkel nagyipari méretekben tudjanak megújuló alapanyagokból gyártani. A legnagyobb vegyipari üzemek a ’70-es és a ’80-as években építették azokat a műanyaggyártó kapacitásokat, amelyeket most is használnak. Ezek többmilliárd eurós beruházások, melynek keretében többmillió tonna alapanyaggal dolgoznak. Ekkora méretben, ilyen szintű hatékonyság mellett nem fognak tudni most új beruházásba kezdeni.

Jónéhány üzem a közelmúltban újult meg, ami annyit jelent, hogy még a következő 30-40 évben is működni fognak. Kizárólag piaci alapon ezt a folyamatot nem lehet előre mozdítani.

Ugyanakkor van rá hazai példa is. Egy magyar cég, a New Energy Kft. megoldotta az autógumik újrahasznosítását, amelynek kapcsán létrejöhetett egy kereskedelmi és kutatás-fejlesztési megállapodás a világ egyik vezető vegyipari cégével, a BASF-fel, ami egy óriási stratégiai eredményt jelent. Ez a cég most Magyarország hulladékának 20 százalékát tudja feldolgozni - néhány üzem építésével az ország összes gumihulladékát újra lehetne hasznosítani. Az olajból a BASF által használt technológia segítségével műanyag lesz, a koromból az autógumigyártó cégek újra autógumit tudnak gyártani, az acél pedig újra acélként hasznosul. Jelenleg a BASF csomagolóanyagot készít a gumiból, de a tervek között szerepel már autóalkatrész gyártása is. A rendszer, a technológia készen áll, melyet ha az egész EU-ban el tudunk terjeszteni, akkor a területen belül keletkező 3,4 millió tonna gumihulladék többé nem hulladék, hanem megújuló alapanyag forrása lenne.  Ez azt jelenti, hogy legalább 4 millió tonnával kevesebb kőolajat kellene kitermelni ahhoz, hogy az EU-ban futó autókra megfelelő gumi kerüljön.  

Van még olyan vállalat, amelyik hasonló munkát végez?

Ezen a téren nagyon sok érdekes kezdeményezés és kutatás létezik Magyarországon is.  Egy másik jelentős irányvonalat képvisel a bio alapanyagokból készült komposztálható műanyagok gyártása.  Például a tejsav alapú biopolimer gyártására Magyarország tökéletes helynek bizonyulhat, mert kukoricából, búzából és rostokból ez megvalósítható. Még étkezési alapanyagra sem lenne szükség, mert a szennyezett, eddig nem hasznosított anyagokat is fel lehetne használni és teljesen megújuló alapanyagokból készült műanyagokat hozhatnánk létre. Ez is a körforgásos gazdaság irányába visz. Az úgynevezett „Biofinomító” technológia készen áll, csak alkalmazni kellene. Ráadásul most Európa Kínából, Tajvanból és az USA-ból hozza be a komposztálható műanyagokat, mert itt nem zajlik kellő volumenben gyártás, viszont a szabályozók miatt az igény rá egyre inkább nő. A koronavírus-járvány megmutatta, hogy mekkora kockázatot jelent, ha hosszú az ellátási lánc és ha valaki kiszolgáltatott más kontinenseknek. Ezen felül a biopolimereket alkalmazó 3D nyomtatás is komoly jövő előtt áll.

A hulladékgazdálkodás területén számos kísérlet létezik még Magyarországon is. Amiben igazán nagyot lehetne lépni globális szinten, az a fémipar, itt ugyanis hatalmas a karbonlábnyom. Ha zöld hidrogénre állna át a vasipar, és megújuló alapú áramra az alumíniumipar, az óriási nyereséget jelenthetne. Továbbá a mezőgazdasági termelés környezetbarátabbá tételében is hatalmas karbonlábnyom csökkentési lehetőség rejlik. 

Egyes számítások szerint, ha öt alapanyag (acél, cement, alumínium, műanyag, élelmiszer) gyártásában átállnánk a körforgásos gazdaságra, azzal annyit lehetne megspórolni, mint a teljes közlekedési szektor kibocsátása együttvéve.

Az építőipar az egyik legnagyobb terhelő ágazat, akár az anyagok, akár a hulladékkezelés tekintetében. Ebben mit kellene változtatni?

A cementnek szintén jelentős a karbonlábnyoma: ha erről az alapanyagról át lehetne állni a megújulókra, az már komoly csökkentést jelenthetne, emellett a nulla energiaigényű épületek fejlesztésében is hatalmas potenciál rejlik. Lényegében bármilyen mostani gyártási folyamat karbonlábnyoma csökkenthető. (Példaképp: ha az autóipar olyan műanyagot használ fel, amit kémiailag „visszaforgattak” az alkatrészekből vagy a gumiból, azzal az autógyártás karbonlábnyoma is jelentős mértékben redukálható lenne.)

Jelenleg ott tartunk, hogy ha egy átlagos új elektromos autót vásárolunk, akkor annak az előállítása annyi karbon kibocsátással jár, amit 150 ezer kilométer használatával bocsátunk ki.

Az autógyártásban már különféle elvárások, kritériumok is vannak: a legyártott termékeknek minél kisebb szén-dioxid-kibocsátásúaknak kell lenniük, másrészt a gyártási folyamatnál is fontos, hogy minél kisebb legyen a kibocsátás mértéke. Az autógyárak komolyan készülnek a beépített alkatrészek karbonlábnyomának csökkentési lehetőségeire. E téren beindultak folyamatok az üzleti szinten, de a megfelelő technológia még nincsen meg vagy nincsenek láncba állítva.

A világon vezető szerepet betöltő vállalatoknál a fenntarthatóságnak nyilvánvalóan egyre nagyobb szerepe van. Úgy tűnik, hogy a vásárlói igények és elvárások is változnak, amire pozitív értelemben próbálnak reagálni. Például kezd kialakulni egy fiatal vásárlói réteg, amelyik környezettudatos: egyre döntőbb szerepet kapnak a környezeti és klíma szempontok a vásárlási szokásaikban. Erre pedig a piac is reagál.  Csak néhány példa: az IKEA bejelentette, hogy 2030 után kizárólag olyan műanyagot épít be a bútoraiba, ami vagy bio vagy újrahasznosított alapanyagból készül.  Az Unilever abba invesztált, hogy a fosszilis alapanyagból gyártott mosószereit egy évtizeden belül bio alapanyagból gyártsa, és a műanyag flakonok is újrahasznosított műanyagból készüljenek. Ma már ott tart a piac, hogy több mint 11 millió tonna fosszilis alapanyagú műanyag termék kiváltására van ígéret a legnagyobb márkáktól. Ez pedig nőni fog, tehát a piac is a körfogásos gazdaság irányába mozdul.

Az államnak a fenntarthatósági célok elérésében milyen szerepe van?

Itt van például a műanyagadó. Az a nagyvállalat, amelyik tud időben lépni, annál nem várható 30-40 százalékos áremelés, akik viszont a sorban hátul helyezkednek el, azon törhetik a fejüket, hogy hogyan fognak a piacon érvényesülni.

A teljes magyar gazdaságnál jóval nagyobb mértékű invesztíció megy műanyaggyártásba, amely nagyon komoly probléma. Az ebben érdekelt nagyvállalatok most fognak ráébredni arra, hogy a kőolajból készített műanyagra már nem lesz akkora kereslet, mint ahogyan azt a beruházások tervezésekor felmérték, így a megtérülésük is változni fog.

Egyes előrejelzések szerint egyre nagyobb a kockázata annak, hogy a fosszilis alapú műanyaggyártó beruházások is ugyanolyan „befulladt eszközzé” válnak, mint a finomítók a jövőben.  A BP 13 milliárd dollárnyi leírást eszközölt a 2. negyedévben az olajipari kapacitásaival kapcsolatban, majd bejelentette, hogy olajba nem invesztálnak többet, csak a megújuló energiába. Aki nem tud átállni arra, hogy legalább részben megújuló műanyagot gyártson, az komoly piaci hátárnyban lesz.

Az állam, és a piaci szereplők mellett a tőkepiaci szabályozókban is óriási a potenciál.  Többek közt az MNB is dolgozik azon, hogy a pénzügyi szektort a fenntarthatóság felé orientálja. Például az eszköztárának elemei között megtalálható a pénzügypolitikán belül saját szabályozási hatáskörében a prudenciális szabályozás kalibrálása, ajánlások megfogalmazása, figyelemfelhívások. A környezeti fenntarthatósági célok elérésének érdekében megfelelő szabályokkal nagyon sokat tudnak tenni annak érdekében, hogy a zöld programok előnyben részesüljenek, és a környezeti fenntarthatóságot szolgáló beruházások, környezetileg fenntartható gazdasági aktivitások konzisztensen kedvezőbb finanszírozási környezettel szembesüljenek, mint a „nem zöld” tevékenységek. Konkrét eredményeik is vannak már. Például 2020-tól kezdve az energiahatékony ingatlanokhoz kapcsolódó lakáshitelek tőkeszabályait jelentősen kedvezőbbé tette a többi („nem zöld”) lakáshoz képest. A körforgásos gazdaságot ösztönző szabályrendszer összeállítását pedig 2021-ben tervezik.  Az MNB e proaktív és előremutató munkával úgy tűnik, hogy a V4-országok nemzeti bankjai között is úttörő és vezető szerepet tölthet majd be.

Ez már elég lehet a 2030-as zöld megállapodásban kitűzött 55 százalékos csökkenésre az üvegházhatású gázok kibocsátásában?

Sajnos, nem. Hatalmas szakadék áll a kitűzött célok és a technológia mai szintje között; az egyes technológiákat még jelentős mértékben szükséges fejleszteni.

Mi is dolgozunk egy Fenntartható Fejlődési Alapon, amely gazdasági alapokon nyugvó környezeti fenntarthatóságra fókuszál, beleértve a körforgásos gazdaságot is. Ezzel próbáljuk a változást katalizálni. A piaci és vevői igények átalakulásán túl szükséges még a szabályozás átalakítása is. Számos országban ugyanis még nem tudják, mi lesz a pontos üzleti koncepció a hulladékgazdálkodással kapcsolatban. Ha megnézzük, hogy az egyes országok hulladékgazdálkodása hogyan is fest, azt látjuk, hogy több helyen égetni szeretik a hulladékot, így az ezzel kapcsolatos lobbi keményen ellenzi az újrahasznosítást.  Ez mind komoly politikai szándékot és akaratot igényel, és ennek megléte még nem mindenhol érzékelhető.

Milyen vállalatokba fektet a DBH Investment és hogyan kapcsolódik a fenntarthatósághoz? Ebből a szempontból van egy kritérium, amit vagy megugrik egy vállalat, vagy nem?

A DBH üzleti stratégiájában a fenntarthatóság eddig is lényeges szerepet töltött be, melyet jelenleg intézményesítettük is az új Fenntartható Fejlődési Kockázati Tőkealap formájában. Ennek célja, hogy üzleti vonatkozásban kapcsolódjon be a fenntartható fejlődésbe. A befektetők a hazai és külföldi magán, az üzleti és az intézményi szektorból jönnek, akik komoly szinten és hosszú távon érdekeltek a fenntartható fejlődés biztosításában. A befektetési döntéseknél pedig alapvető kritériumnak számít, hogy a cégek a technológiájuk vagy szolgáltatásaik fejlesztése és piacra vitele révén számszerűsíthető környezeti fenntarthatósági eredményeket tudjanak felmutatni. Ez sokféle számot jelenthet; a legegyszerűbb a karbonlányom-redukció, a szén-dioxid vagy az egyéb gázok csökkentése. A jövőben, a korszerű technológián át lehet ez a hulladékcsökkentés, a klíma káros egészségügyi hatásainak a csökkentése, vagy bármi, amit számolni és mérni tudunk. Ebben az egyik fő „csapásirány” a körforgásos gazdaság.

A nagyvállalatok és az állam szerepéről már beszéltünk, de az sem mindegy, hogy magánemberként ki mit tesz. Ha választhatok az üveges, a műanyag palackos és az alumínium dobozos kóla között, melyikkel teszek jobbat?

Az alumínium dobozossal biztosan nem, de az üveg és a műanyag között már nem egyértelmű a döntés, több szempont is felmerül. Az üveg sokkal nehezebb, így ha messziről kell szállítani a terméket, és a műanyag újrahasznosított, akkor előnyösebb lehet, viszont ha fosszilis alapanyagú, akkor többnyire jobb az üveg, ami körforgásban tartható. Ha viszont a műanyag begyűjtésére van rendszer, és nem a kommunális hulladékban végzi, akkor jobb választást jelenthet. Egyéni szinten ezek a döntések olyan információt követelnek, ami még nem elérhető a tudatos vásárlók részére sem. Ha a szabályozás eljutna odáig, hogy nem csak az összetételét tűntetik fel az adott terméknek, hanem a karbonlábnyomát is, a vásárlók előnyben lennének. Egyéni szinten nagyon sok ilyen lehetőség van: az egyik, amennyiben lehetséges, akkor megújuló alapanyagból készült terméket ajánlatos venni vagy használtat, emellett törekedni kell arra, hogy az életciklusa az adott terméknek minél hosszabb legyen. Ha az egyén bio, vagy környezetbarát terméket vesz, annak biztos, hogy kisebb a környezeti lábnyoma, csakúgy, mint a helyi termékeknek, a kevesebb szállítás miatt. De sokat tehetnek az emberek a környezetért a megosztott közlekedéssel, az elektromos autózással és az ingatlanok megfelelő szigetelésével is.

A járvány miatt most minden lelassult, ennek milyen hatása van a fenntarthatóságra?

A karantén alatt átalakultak bizonyos szokások, melyek egy része visszatért a régi mederbe, de egy másik részük megmaradt, melyekkel tettünk egy lépést a klímasemlegesség felé - de ez nem elég.  Sok vállalat most jön rá, hogy ugyanolyan hatékony a home office, mint az irodába járás. Ha ezt hosszú távon bevezetik, a közlekedésből származó széndioxid kibocsátás csökkentéséhez hozzájárulnak.  A kerékpárhasználat gyakorisága is nőtt - ha ez a tendencia folytatódik, szintén a fenntarthatóság felé viszi a városokat.  A légiközlekedés visszafogása is komoly karbonlábnyom csökkenéssel jár.  Azzal pedig, hogy az ellátási láncot és a szállítási útvonalakat szinte mindenki próbálja lerövidíteni, szintén a fenntartható irányba mozdítja a világot.  A legfontosabb, hogy ebből az irányból ne térjünk már vissza a régi modellekhez azért, mert azok „olcsóbbak és hatékonyabbak” voltak.

Mit várunk az egyes szereplőktől a jövőben?

Szabályozói oldalról nagyon fontos a körforgásos gazdasági akciótervnek az adaptálása, mert az energetika „zöldítése” nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez. A körforgásos gazdaság egyelőre nagyon bonyolultnak hat és még nem versenyképes, ha összevetjük a lineáris gazdasággal. Az ipari szereplők viszont már dolgoznak rajta, így ezzel is csökkentik a karbonlábnyomot. Az egyén szintjén a megfelelő edukáció és a tudatos vásárlói magatartás erősítése lenne még nagyon lényeges, amelyhez a klímatudatos vásárlók komoly lendületet adhatnak.

 Címlapkép: Getty Images

koronavirus jarvany halaos aldozat
unhappy_2
amerikai elnökválasztás trump biden usa
valasztas
törökország erdogan
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. november 10.
Miből lesz lakásunk, nyugdíjunk, luxusautónk?
2020. november 10.
Öngondoskodás 2020
2020. november 10.
Portfolio Private Health Forum 2020
2020. november 11.
Energy Investment Forum 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
koronavirus jarvany halaos aldozat