A brutális járvány után rajtunk is múlik, mire jutunk

Kovács Árpád, Költségvetési Tanács, egyetemi tanár

Alig egy éve, mondhatjuk a „boldog békeidőkben”, amikor a világ- és nemzetgazdasági előrejelzésekben sem volt nyoma a pandémiás helyzet és a vele járó gazdasági visszaesés közeli bekövetkezésének, magam is a „normál” közgazdasági gyökerű problémákat, a Brexitet, az ázsiai fejlődés belső feszültségeit, egyenetlenségeit, az innovációs képességek hiátusait soroltam az európai felzárkózásunk kockázatai közé. A korábbi, könyvtárnyi irodalomban elemzett válságok a zabolátlan túlköltekezésből, hibás beruházási politikából, a kapitalizmus természetes ciklikusságából, kockázatos pénzpiaci innovációkból származtak. Ez a mostani krízis merőben új, ismeretlenségével, bénító hatásával, félelemkeltő bizonytalanságával. Eddig a világ az együttműködésről szólt, most pedig – úgy vélem, a válságnak is tulajdoníthatóan – a különböző érdekütközések súlyosbodásával, akár ürügyeket keresve, a kiszorítások, a bezárkózás irányában halad.

Tart a járvány második, brutális hulláma és várható a harmadik. Mindez nálunk is kétségessé tette a koratavasszal még lehetőségnek tartott „visszapattanás”, a növekedés pályájára történő gyors visszatérés reményét. Késő ősszel már inkább azt kell mondanunk, ha egyszer vége lesz, akkor a kisebb károkkal történt „túlélés”, és az így megnyert új induló...

Kedves Olvasónk!

Az Ön által keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.

Már előfizetőnk? Kérjük, jelentkezzen be

Cikkarchívum előfizetés

1 854 Ft / hónap

Portfolio.hu teljes cikkarchívum
Kötéslisták: BÉT elmúlt 2 év napon belüli kötéslistái

Előfizetek