egészségügy kórház sürgősségi
Gazdaság

Most kell okosnak lenni: kihívás elé állítják az egészségügyi rendszert az elhalasztott kezelések

Lehet, hogy néhány ország esetében a tapasztalatok alapján megszületett az a felismerés, hogy a kórházi rendszereik alulfinanszírozottak, azonban legalább ennyire fontos tanulság az alapellátás megerősítése is - fejtette ki a Portfolio-nak adott interjújában Nick Meadows, a londoni PwC Strategy üzletágának igazgatója, akivel a világjárvány egészségügyi rendszerekre és kiadásokra gyakorolt hatásairól beszélgettünk. A stratéga szerint a kormányoknak már most készülniük kell a pandémia utáni helyzetre, vagyis hogy hogyan fogják finanszírozni az elhalasztott egészségügyi ellátások miatt keletkező többletköltségeket. Ebben fontos szempontnak kellene lennie, hogy az országok ne csupán kiadásként tekintsenek az egészségügyi kasszára, hanem sokkal inkább befektetésként.

Mi a legfontosabb tanulsága Ön számára a koronavírus-járványnak az egészségügyi rendszerekre nézve?

Nick Meadows: A világjárvány két fontos dologra világított rá az egészségügyi ellátórendszerek működésében. Először is láttuk, hogy

az egészségügyi ellátórendszereink sokkal gyorsabban képesek alkalmazkodni, mint azt korábban gondoltuk.

A legjobb példa erre a digitális technológiák, például a virtuális konzultációk és a telemedicina gyors térnyerése, amelyeket a világjárvány miatt sok helyen egyik napról a másikra kellett bevezetni és alkalmazni. A COVID-19 járványt megelőzően több ország is finoman szólva nagyon lassan haladt a digitális megoldások alkalmazásával. Másodszor,

a járvány rámutatott az egészségügyi alapellátás és a további beruházásokat igénylő területek megerősítésének szükségességére.

Azt láttuk ugyanis, hogy az elsősorban kórházi ellátásra építő rendszerek kevésbé voltak rugalmasak, amikor szembe kellett nézniük a rövid idő alatt látványosan megugró betegszámokkal.

Mit lehet mondani, voltak olyan országok, ahol jól vizsgázott az egészségügyi rendszer: az ellátórendszer felkészült volt, a finanszírozás rugalmas, az eszközök rendelkezésre álltak és a humánerőforrás is? Lehet már mérleget vonni?

Egyelőre korai lenne még ítéletet mondani arról, hogy melyik országok álltak helyt jobban. Könnyen lehet, hogy ennek pontos megítéléséhez még évekre van szükség, azonban általánosságban a dél-ázsiai országok felkészültségét szokták ilyenkor kiemelni, ugyanis itt a korábbi tapasztalatokból okulva már eleve kialakították a saját járványügyi jelző- és felügyeleti rendszereiket, voltak megfelelő protokolljaik, míg

Európa ebben a tekintetben jóval kevésbé volt felkészülve.

Mitől függ Ön szerint a járvány elleni védekezés sikeressége, ha az egészségügyi rendszer oldaláról közelítjük meg a kérdést? Megfelelő humánerő kapacitás? Megfelelő mennyiségű intézmény és ágy?

A betegségkezelésnek egyszerre vannak infrastrukturális és személyügyi feltételei. A járvány kezdetén számos példa volt a kórházi kapacitás korlátozására és az ágyhiányra. Idővel azonban azt is megfigyeltük, hogy azok az országok, amelyek rendelkeztek meglévő kapacitással, vagy ahol új kapacitásokat hoztak létre,

a szakképzett egészségügyi személyzet hiányától szenvedtek az akut légzőszervi tünetekkel küzdő betegek kezelésében.

A kapacitás vissza is állt a járvány előttivel némileg összehasonlítható szintre, miután a fertőzöttek száma lecsökkent, így hosszú távon kevésbé van szükség ilyen kapacitásra. Ezért lehet, hogy nem hatékony megoldás az egészségügyi ellátási források, köztük az emberek és a finanszírozás nagy kórházakba történő összpontosítása. Lehet, hogy néhány ország esetében a tapasztalatok alapján megszületett az a felismerés, hogy a kórházi rendszereik alulfinanszírozottak, azonban legalább ennyire fontos tanulság az alapellátás megerősítése is.

Hogyan reagáltak az egészségügy finanszírozási megoldásai a COVID-válságra?

A koronavírus-járvány egészségügyi finanszírozásra gyakorolt hatásának átfogó elemzése még nem készült el. Azt azonban tudjuk, hogy az országoknak reagálniuk kellett azzal, hogy további pénzeket költenek az egészségügyre és az ellátórendszerre. A legtöbb esetben ezt egy külön alap terhére finanszírozták, nem pedig a meglévő egészségbiztosítási alapból. A legfontosabb kérdés talán most az, hogy ez a plusz forrás hogyan és milyen időtávon marad bent a rendszerben. Főleg annak fényében fontos szempont ez, hogy a járvány miatt leállított elektív beavatkozásokat vissza kell idővel pótolni, ez pedig plusz finanszírozást követel.

A kormányoknak azt kell most megoldaniuk, hogy az elhalasztott ellátások miatt keletkező többletköltséget miből finanszírozzák.

Picit eltávolodva a koronavírustól és annak hatásaitól, de maradva az egészségügy finanszírozásánál: mit látnak, hogyan alakult az elmúlt években az egészségügyre fordított források összege és GDP-arányos értéke Európában? Megfigyelhető-e ebben valamifajta trend? Hoz-e változást a trendben a koronavírus-járvány?

Az elmúlt években megfigyelhető trend volt, hogy a kelet-közép-európai országok a legnagyobb nyugat-európai országokénál gyorsabb ütemben növelték az egészségügyre fordított kiadásaikat. Ez részben azzal is összefügg, hogy gyorsabb GDP-növekedésre voltak képesek, valamint, hogy alacsonyabb bázisról indították a költések növelését. A PwC által az EFPIA számára nemrégiben készített tanulmányból megállapítottuk, hogy az egy főre eső GDP éves átlagban 1,4%-kal nőtt e régió országaiban, míg az egy főre eső egészségügyi kiadásaik 0,5%-kal nőttek. Mindkettő gyorsabb ütem, mint az eurózóna 5 legnagyobb országában látott növekedés. Sajnos azonban még ez az impozáns ütem sem volt elegendő arra, hogy a régió a korábbi hátrányát érdemben ledolgozza. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy innentől elegendő a finanszírozás mértéke és már ne lenne további kihívás a megfelelő erőforrások átcsoportosítása.

Mit gondol, mennyire tartható fent ez a növekedési ütem az egészségügyi kiadások terén, főleg annak fényében, hogy a következő években nem lesz nagy költségvetési mozgásterük a régiós országoknak sem, hiszen fokozatosan le kell faragni a koronavírus-válság miatt elszálló költségvetési hiányt? Magyarországon a válságkezelés költségvetési hatása az első körben meg szokott jelenni az egészségügyben, akár a gyógyszerkassza lefaragásán keresztül, legalábbis ezek az eddigi tapasztalatok.

Ha visszamegyünk egészen a 2008-as pénzügyi válságig, bizonyított, hogy a rosszul menedzselt költségvetések miatt szükség volt egyensúlyjavító intézkedésekre, és ebben a helyzetben az egészségügyi kiadásokra is költségként tekintettek, nem pedig befektetésként.

A jelenlegi helyzet más, mivel az egészségügy a járvány elleni harc frontvonalában van, ez megváltoztatja az emberek felfogását, ezért az egészségügyre befektetésként tekintenek.

Ha ugyanis jól költjük el a többletforrásokat, akkor azzal egészségnyereséget érünk el, vagy épp legközelebb az országok jobban felkészültek lesznek, ha hasonló terhelés alá kerül a rendszer. Az kétségtelen, hogy a koronavírus-válság miatt meghozott gazdaságpolitikai intézkedések nyomán a költségvetési hiányok megemelkedtek, és a következő években lehet egyfajta nyomás ennek lefaragására a döntéshozókon. Fontos szempontnak kell lennie azonban, hogy az egészségügyi költésekre nem szabad kizárólag a GDP-hez viszonyítva tekinteni. Vagyis, ha egy krízishelyzetben a GDP átmenetileg csökken, akkor ne legyen az a reflex, hogy az egészségügy GDP-arányos szintjét akarják csak célozni a döntéshozók, és ezért az egészségügyre fordított nominális kiadások csökkenni fognak.

Az egészségügyre fordított kiadások esetleges emelésekor rendszeresen felmerül a kérdés, mennyire költjük el azokat hatékonyan, az egészségügyi kasszán belül mire mennyit költ a kormány, például az alapellátásra vagy a gyógyszerkasszára. Milyen hatékonysági szempontok játszanak itt szerepet?

Bevált módszerek vannak az ár-érték arány vizsgálatára a gyógyszerekre fordított kiadások tekintetében, például az egészségügyi technológiaértékelés. Fontos azonban tágabb perspektívában tekinteni a gyógyszereken kívüli beavatkozások értékére, és fontolóra venni a gyógyszereken kívüli egyéb egészségügyi technológiákat is. Az Egyesült Királyság előrelépett e tekintetben. Egy-egy költségvetési hiánylefaragás során valóban előkerül egy-egy alkassza (sub-budget) kiadásainak csökkentése, mert az egészségügyi kasszán belül sokszor ez egy jól beazonosítható terület, transzparens költésekkel.

Nem szabad elfeledkezni azonban arról, hogy a gyógyszerkassza a teljes egészségügyi kasszának csak egy kisebb része, ott van a maradék sokkal nagyobb költségvetés, melynek az elköltése sokkal kevésbé transzparens.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyógyszerkasszán belül nincs lehetőség a hatékonyság növelésére. Vannak lehetőségek például arra, hogy a szabadalmi oltalom alatt nem álló gyógyszerek piacán a hatékony verseny révén teret adjunk az innovációnak.

Maradva még a gyógyszerkasszánál. Korábban már beszéltünk arról, hogy a koronavírus-járvány hatására rengeteg tervezett beavatkozást elhalasztottak. Ennek következtében a betegek állapota romlott, így rosszabb egészségi állapotban kerülnek az orvosokhoz. Ebből pedig az következik, hogy már csak emiatt is emelkedhetnek a gyógyszerkiadások és emiatt kell mélyebben a zsebébe nyúlnia az államnak. Valós várakozás ez? Mennyire meghatározó trend lehet ez a közeljövőben?

Valószínűleg senki nem vitatkozna azzal, ha azt mondanánk, hogy a kezelések elhalasztásának következményei lesznek az emberek egészségi állapotára. Minél később kerül egy beteg az orvosához, annál nagyobb mértékben romolhat az állapota. Ennek az egyik következménye lehet, hogy drágább beavatkozásokra és több gyógyszerre lesz szükség, hosszabbak lesznek a kórházban eltöltött idők. Ez önmagában növeli a gyógyszerkiadásokat, és az egészségügyi kassza más részei is növekedhetnek. Mindezt tovább nehezíti, hogy Európában – és e tekintetben a kelet-közép európai régió sem kivétel – az öregedő társadalmak finanszírozási nyomást helyeznek az egészségügyi ellátórendszerre.

Ha a következő évek egészségügyi kasszájának tervezéséről kikérnék a véleményét, akkor mi lenne a legfontosabb tanács, amit adna a kormányoknak?

Ma már nem szabad költségként és csupán kiadásként tekinteni az egészségügyi kasszára, azon belül is a gyógyszerköltésekre,

sokkal inkább befektetésként kell ezeket kezelni. Hosszú távú megfigyeléseink alapján egyértelmű, hogy azon országok, melyek többet költenek az egészségügyükre, azok nagyobb egészségnyereséget érhetnek el, és élvezhetik a magasabb gazdasági növekedés előnyeit is. A jó egészségben eltöltött évek számának növekedése együtt jár a nagyobb termelékenységgel, a gyorsabb GDP-növekedéssel – ezeket nem szabad elfelejteni, amikor az egészségügyi költések méretéről beszélünk.

A koronavírus számos szektorban felgyorsította a digitalizációs folyamatokat, és nincs ez másként az egészségügyben sem. Mennyiben maradhat velünk például a telemedicina, a távkonzultáció, a videóhívások, vagy ez csak egy átmeneti felfutás és a jövőben a betegek ugyanúgy igényelni fogják a személyes konzultációkat?

Franciaországból és az Egyesült Királyságból tudok erre felhozni releváns adatokat. Franciaországban a csúcson hetente 1 millió videókonzultáció valósult meg, és így a telemedicina aránya elérte a 25%-ot az összes konzultáción belül. Eközben az Egyesült Királyságban a koronavírus-járvány előtt megfigyelt heti 1 millió alatti távkonzultáció felment heti 2 millió alkalom fölé a tavaly március és május közötti időszakban. Nagyon rövid idő alatt óriási mértékben vették igénybe ezeket a digitális csatornákat a betegek, az egészségügyi rendszer pedig rendkívül gyorsan alkalmazkodott ehhez. Ezzel ledőlt az első akadály a távkonzultációk előtt,

az emberek már nem idegenkednek ettől a megoldástól, már nem ragaszkodnak teljes mértékben a személyes találkozáshoz.

A PwC Egyesült Királyságban végzett közvélemény-kutatása szerint

tízből hét ember a járvány után is folytatni szeretné a virtuális háziorvosi konzultációkat.

A távkonzultáció is lehet hatásos, és mivel rövidebb, összességében sokszor hatékonyabb. A pandémia miatti veszélyhelyzetekben alkalmazott megoldások a rendszer részévé váltak az elmúlt hónapokban. Ezek után már csak az a kérdés, hogy az állami rendszer hogyan oldja meg ezt: partnert keres a digitális megoldások kialakításában, gondolok itt technológiai cégekre, gyógyszeripari vállalatokra vagy pedig házon belül fejleszt saját rendszert.

koronavirus
ukrajna_shutterstock-20170317
Novák Katalin
budai vár, várnegyed
pfizervakcina
Bitcoin
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021-06-01
HR Revolution 2021
2021-06-03
Financial and Corporate IT 2021
2021-06-08
FM & Hybrid Office 2021
2021-06-09
Hitelezés 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Lakossági kockázatkezelési szakértő

Lakossági kockázatkezelési szakértő

Üzleti modellező

Üzleti modellező

Hitelkockázati modellező

Hitelkockázati modellező
Online előadás
Összefoglaljuk a befektetési termékeket
Könyv
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
koronavirus