Orbán Balázs
Gazdaság

Külön gyorsítópályát kell ácsolni a legtehetségesebb magyar fiataloknak - Interjú Orbán Balázzsal

Komplex fejlesztésbe fogtunk, amelynek eredményeként a tervek szerint néhány év múlva tízezer fiatallal foglalkozunk majd 35 helyszínen a Kárpát-medencében - jelentette ki a Portfolio-nak adott interjújában Orbán Balázs, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány kuratóriumának elnöke. A Miniszterelnökség miniszterhelyettese a terjeszkedést azzal indokolta lapunknak, hogy a felsőoktatásban a tömegképzés elemei egyre markánsabbak, amit ellensúlyozni kell a legtehetségesebbekre fókuszált külön intézményrendszerrel. A tárca parlamenti és stratégiai államtitkára reagált azokra a kritikákra, miszerint a közérdekű vagyonkezelő alapítványok létrehozásának célja a közvagyon kiszervezése és azokra a felvetésekre is, hogy az alapítványok létrehozása azt üzenné, hogy az állam rossz gazda. A miniszterhelyettessel arról is beszélgettünk, hogy az alapítványoktól elvárás, hogy profi menedzsmentszemlélettel dolgozzanak (például az ingatlanvagyon terén), a profit azonban nem cél. Megosztotta elképzeléseit arról is, hogy a 2020 során az alapítványuknak juttatott extra költségvetési összeget mire költik el, a bővülési terveik mit jelentenek számokban, hol terveznek megjelenni a határon túl és hogy milyen céljaik vannak a Libri-Bookline Zrt-be történt bevásárlással. Elárulta azt is: szeretné, ha a cégcsoport tovább erősödne, bővülne, és fontos regionális szereplővé válna.

Mielőtt rátérünk az alapítványok és a Mathias Corvinus Collegium ügyeire, egy aktuális téma: mi a magyarázat arra, hogy a magyar kormány az uniós helyreállítási alap hitellábát nem veszi igénybe?

Orbán Balázs: A közös európai mentőcsomaggal kapcsolatban a kezdetektől fogva az volt az alapállásunk, hogy megértjük, hogy szükség van rá. Alapvetően támogatjuk is a felvételét, elsősorban a déli államok miatt, mert ők komoly problémákkal küzdenek. Ha feláll egy ilyen alap, akkor legyen mindenki számára elérhető, közösen kell felvenni, közösen lehet használni is. Nekünk azonban

a járványkezelés gazdasági támasztékához nincs feltétlenül szükségünk rá.

A jelek szerint több uniós tagállam is Magyarországhoz hasonlóan gondolkodik.

Így van, az uniós országok többsége hasonló véleményen van, jellemzően azok, ahol a költségvetés stabil. S azok gondolkodnak másként, akik bajban vannak. Ne feledjük: nemcsak a tagállamoknak van visszafizetési kötelezettségük az EU felé, hanem az EU-nak is a felvett hitelek után. Hogy ezt pontosan ki, hogyan, milyen módon fogja törleszteni, mondhatjuk, hogy nem a ma problémája, de ha hosszú távon gondolkodunk, akár évtizedes távlatban is, akkor ezzel mindenképpen foglalkozni kell.

A kormány most azt a döntést hozta, hogy a vissza nem térítendő támogatási részt lehívjuk, és a visszatérítendő rész lehívásáról projektalapon gondolkodunk tovább.

A tervezett fejlesztéseket pedig a magyar költségvetés, a többféle uniós finanszírozás vagy a piaci alapú finanszírozás felhasználásával valósítjuk meg.

Az uniós források kötött felhasználásúak, nagyon sok adminisztratív teherrel járnak.

Nem is minden költségünket hagyja az Unió elszámolni – például az orvosbéremelések ügyében érkezett visszautasítás Brüsszeltől. Nekünk stratégiai céljaink vannak, ehhez keressük a legjobb finanszírozási lehetőséget.

Orbán Balázs interjú
Fotó: Portfolio - Ancsin Gábor/kepszerk.hu

Tehát a kormány mérlegeli folyamatosan, hogy milyen finanszírozás optimális 1-1 projekt megvalósításához?

Így van, folyamatosan vizsgáljuk, hogy összességében melyik elérhető finanszírozási forma feltételei a kedvezőbbek. Ha nem áll rendelkezésre uniós forrás, akkor más forrást találunk. Ma már a beruházások jelentős része magyar költségvetési forrásból valósul meg, s választhatunk a különböző finanszírozási formák közül. Minél fejlettebb egy ország, és minél inkább stabil költségvetési szempontból, annál inkább ez a releváns dilemma, nem pedig az életben maradási kényszer miatti kiszolgáltatottság. A leggazdagabb nyugat-európai országok esetében ez a dilemma csak most, a helyreállítási alap kapcsán került elő, mert ők az uniós források felhasználása tekintetében egyébként nettó befizetők. Nem véletlen, hogy a legtöbben megfontolták, de nem sietnek élni ezzel a finanszírozási lehetőséggel. 

Térjünk rá a beszélgetésünk fő témájára. Alapítványok, egyetemek, MCC. Lehet párhuzamot vonni az egyetemi átalakítások között, melynek közül az első a Corvinus Egyetem volt és az MCC között?

Ez két különálló történet. Az egyik egy klasszikus felsőoktatási intézmény, a másik egy atipikus tehetséggondozó szervezet. Igaz, mindkettő Mátyás királyról kapta a nevét, mindkettő a magyar élvonalba tartozik, s mindkettő hosszú múltra tekint vissza. Az alapítványi modell és a vagyonjuttatás szempontjából a Corvinus volt az első fecske. Már akkor nem titkolt célunk volt, hogy ha ez a kísérlet beválik, akkor más felsőoktatási intézmények is követhetik a példát. Most több olyan alapítvány jött létre, amely nem felsőoktatási intézményt működtet, hanem a kultúra, a sport, az egyéb típusú oktatás, illetve az épített és a természetes örökség védelmét látja el az Országgyűlés megbízásából. Az MCC, illetve a Batthyány Lajos Alapítvány más modellt képvisel. Ezeket nem az állam alapította, de az elmúlt évtizedes tevékenységüket elismerve kiemelt támogatásban részesítette őket, s ezzel párhuzamosan az alapító magánszemélyektől és a vagyonjuttatást adó államtól való függetlenségüket is megteremtette. Ezért azt mondanám, hogy almát körtével hasonlítunk össze.

Hogyan mutatná be akkor most ezt a körtét, vagyis az MCC-t?

Az MCC az ország legnagyobb tehetséggondozó intézménye, amely az általános iskolától az egyetem végéig – sőt azután is – nyújt ingyenes képzési programokat a legtehetségesebb magyar fiatalok számára.

Komplex szakmai és infrastrukturális fejlesztésbe fogtunk, amelynek eredményeként a tervek szerint néhány év múlva tízezer fiatallal foglalkozunk majd 35 helyszínen a Kárpát-medencében.

Nagy öröm számunkra a parlament azon döntése, hogy a hajdani Eötvös Collegium és a szakkollégiumok példájából indulva, de azokat meghaladva egy külön intézményrendszer felépítését támogatja, mely a legtehetségesebb magyar fiatalokkal foglalkozik. A projekt nemzetstratégiai összefüggései igen jelentősek. Kézenfekvő, hogy ha 21. századi sikeres Magyarországot szeretnénk, akkor

külön gyorsítópályát kell ácsolni a legtehetségesebbeknek, mert a felsőoktatásban a tömegképzés elemei egyre markánsabbak.

Ezt valahogy ellensúlyozni kell.

Visszatérve a nemrég létrehozott, egyetemeket működtető közérdekű vagyonkezelő alapítványokra, hogyan reagál azokra a kritikákra, hogy ez a közvagyon kiszervezése?

Szakmailag ez az álláspont teljes mértékben tarthatatlan. Szomorú, hogy amikor az ország olyan helyzetben van, hogy egy koronavírus-járvány kellős közepén is képes olyan közérdekű tevékenységekre, oktatásra, kultúrára és tehetséggondozásra többletforrásokat biztosítani, akkor olyan abszurd véleményeket hallhatunk az ellenzéktől, amelyek egy vizsgán az elsőéves jogászhallgató számára is bukást jelentene.

Az alapítványi konstrukció, annak közérdekű formája is, több száz éves múltra tekint vissza, számos egyetem és közérdekű szervezet működik ebben a konstrukcióban szerte a világban.

Az a vagyon, amelyet most kapnak az alapítványok, ezeket a közérdekű célokat szolgálják majd. Ez éppen az ellenkezője a 2010 előtti helyzetnek: válság idején kivonták a forrásokat az oktatás és a kultúra területéről. Akkor egyfajta privatizációs hullám kezdődött egyrészt a tandíj bevezetésével, amit népszavazással kellett megakadályozni, másrészt a nagyon előnytelen PPP-konstrukciók révén. 2010 után az ellenséges piacszerzési szándékú külföldi tulajdonosoktól kellett visszavásárolnunk azoknak a vagyonelemeknek egy részét, amiket most az egyetemek megkaptak. Ilyen módon azonban hosszú távra is biztosítottá vált, hogy ezek

a stratégiai vagyonelemek magyar kézben maradnak. Emlékezzünk csak vissza a MOL 25 százalékos tulajdonrészére, amely mögött orosz felvásárlás állt!

A mostani döntések következtében ezeket a vagyonelemeket más célokra nem lehet használni, s az alapítvány szabályszerű működését nagyon komoly rendszer védi – ennek kikényszerítéséért a bíróságtól a számvevőszékig tartózó intézményrendszer garantál.

Semmilyen magánalapítványba nem történik vagyonkiszervezés,

az új konstrukció autonómiát, mozgásteret és fejlődési lehetőséget kínál az intézmények számára.

Az, hogy ezek a vagyonelemek és a közpolitikai cél ellátása kikerül a nagy közösből, azt is jelenti, hogy az állam belátta: rossz gazda lenne?

Nem. Ha megnézzük, hogy az állami vagyon mértéke hogy állt 2010-ben, az Orbán-kormány megalakulásakor, és hogyan áll most, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az nagyjából a kétszeresére emelkedett. Tehát azt egyáltalán nem lehet állítani, hogy a mi politikánk szerint az állam rossz gazda lenne. A döntés szerintem a cél felől érthető meg. A felsőoktatási intézmények esetében pedig valahol ott van a kutya elásva, amit az előző kérdésben pedzegettem: a 20. században tömegessé vált az oktatás. Először az általános iskola vált elérhetővé széles körben, aztán a középiskola, végül a felsőoktatás. Ez nem baj, sőt pozitív fejlemény. Minden kutatás megerősíti, hogy minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál magasabb átlagkeresetre számíthat, annál nagyobb kapcsolati hálóval rendelkezik, annál tovább él, annál egészségesebb. Nagyon erős a korreláció az iskolai végzettség és a jólét között. Idehaza is sikerült elérni, hogy

növekedjen a magyar lakosság körében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Ennek azonban ára van: olyan struktúrát hoztunk létre, ami nem a minőséget, hanem a mennyiséget preferálta.

Minél több diákot felvenni a felsőoktatásba, fejkvótaalapon finanszírozni, és ezt minél kisebb költségátalány mellett – nyilván folyamatosan csökkenő színvonalon. Ez róka fogta csuka helyzethez vezetett: bár általánosságban továbbra is igaz az, hogy megéri továbbtanulni, de

a nemzetközi kiválósággal, a versenyképességgel való foglalatoskodás a magyar felsőoktatás gondolkodásából teljes mértékben kiveszett.

Ez a modellváltás arra alkalmas, hogy visszahozza a versenyképességet, mert a létrejövő alapítványok nem szorulnak a fejkvótaalapú finanszírozásra. Ezután is lesz állami finanszírozás, de az állam szabályozói és megrendelői szerepbe kerül, amelynek keretében komoly mércét állíthat, az intézmények pedig szabadon pozícionálhatják magukat a felsőoktatási térképen. Eközben lokálpatrióta elköteleződésű, a helyi politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életet ismerő menedzsmentet kapnak. Ezt a kívánatos alapállást az előző struktúrában nem lehetett volna elérni.

Orbán Balázs interjú
Fotó: Portfolio - Ancsin Gábor/kepszerk.hu

Vagyis vége a tömeges felsőoktatás korának Magyarországon, és a mennyiségi célokat felváltják a minőségi szempontok?

Az továbbra is fontos, hogy az adott generáció jelentékeny hányada jusson hozzá ingyenesen a felsőoktatáshoz. De az intézmények finanszírozása nem függhet egyedül ettől, ennek biztosítása az alapja annak, hogy az intézmény versenyképesebb legyen. Innentől kezdve az alapítvány vezetése képes az intézményen belüli szemléletváltásra és a struktúra átalakítására. Ez megszabadítja az intézményeket azoktól a béklyóktól, amelyek érthető módon alakultak ki az elmúlt 30 évben, de ma már inkább a továbblépés gátjai, miközben a korábbiaknál nagyobb intézményi, finanszírozási, gazdálkodási autonómiát teremt.

Egy ilyen átalakítás során komoly érdekek sérülnek.

Ez vitathatatlan, és nyilván minden változás belső bizonytalansággal jár együtt. Ha a magyar felsőoktatással foglalkozókat kérdezzük a problémákról és a kitörési lehetőségekről, akkor nagyon hasonló a problématérkép mindenki számára, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül. A megoldási irányok is nagyon hasonlóak, ezt igazolja, hogy – egy esetet kivéve: az SZFE átalakítása, amit mi egy művészvilágon belüli konfliktusnak tekintünk – mindenhol az egyetemi vezetés támogatása mellett ment végbe az átalakítás. Szerintem pár éven belül, ha jól csináljuk, és a betervezett több mint ezer milliárd forintos forrás megjelenik a magyar felsőoktatásban, akkor pártpolitikai hovatartozástól függetlenül nem lesz olyan magyar felsőoktatási szereplő, aki visszasírná a régi rendszert.

Mit szól azokhoz a kritikákhoz, hogy az alapítványok, miután ekkora vagyonhoz jutnak, legyenek azok egyetemek, vagy az MCC, valójában piaci tevékenységet végeznek? Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az MCC alapítványa százmilliárd forintos működési támogatást kapott a központi költségvetésből, amiből ingatlanokat vásárol, amelyeket üzemeltetni, hasznosítani kell, ehhez pedig megfelelő projektszemléletre van szükség.

Az alapítvány a törvény alapján nem működhet piaci alapon, mert a piaci alapnak az a lényege, hogy nyereség képződik, és a profitot a tulajdonosok saját magáncéljaikra használják. Ott a cég a profitért van,

itt pedig nem a profit a cél, hanem az alapító okiratban rögzített közérdekű tevékenység, vagyis a mi esetünkben tehetséggondozás.

Az viszont valóban igaz, hogy ezeknek az alapítványoknak profi menedzsmentszemlélettel kell dolgozniuk, s a kuratórium felelős azért, hogy minél nagyobb bevétel álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy az alaptevékenységet finanszírozni lehessen. Egyszerű példával élve: az egyetemen is profitalapon működik a büfé, mégsem gondolja senki, hogy az egyetem főtevékenysége nem az oktatás, hanem a büfé üzemeltetése. Nekem az MCC alapítványának kuratóriumi elnökeként az a feladatom, hogy hosszú távon biztosítsam annak az ingyenes tehetséggondozó programnak a finanszírozását, aminek van egy magas és állandó költségigénye, illetve az első időszakban jelentős infrastrukturális fejlesztéssel is együtt jár. Komoly

tervezési, projekt- és vagyonkezelési tevékenység ez, amit el lehet úgy képzelni, mint egy nagyvállalat menedzsmenttevékenységét, ez azonban nonprofit alapú, és az ember minden bevételt visszaforgat a közérdekű cél érdekében.

Komoly kihívás az is, hogy a magyar olaj- és gyógyszeripar zászlóshajói ugyan jól teljesítenek, de ebben azért természetszerűen van egy jelentős volatilitás. A kiadások viszont kiszámítható szinten vannak, s ha felépítünk egy nagy operációt, akkor azt nem szerencsés visszabontani. Ezt a képletet kell megoldanunk. Ezért azokat a befektetési lehetőségeket keressük, amelyek kapcsolódnak alapítvány alaptevékenységéhez, ugyanakkor bevételtermelő képességgel is rendelkeznek. Erről szól a Libribe történő beruházás is.

Mire fogják fordítani a tavaly két lépésben kapott 130 milliárd forintos extra finanszírozást, ami más célokkal összevetve is óriási költségvetési tételnek tekinthető?

Az a tervünk, hogy hamarosan 35 helyszínen leszünk jelen a Kárpát-medencében. Nagy budapesti központ épül, de valamennyi magyarországi megyében szeretnénk bázist, illetve

Kárpátalján és Erdélyben, majd Felvidéken, Délvidéken, Bécsben és más nyugati városokban is szeretnénk jelen lenni.

Ha valaki végiggondolja, hogy ennek a struktúrának a kiépítése milyen finanszírozást igényel, akkor könnyen beláthatja, hogy mire fogjuk fordítani a kapott forrásokat

Mekkora hallgatói tömeget fognak tudni így elérni?

Ha a teljes operáció feláll, akkor 4000 általános iskolással, 3500 középiskolással, 1500 egyetemistával plusz 500 vezetőképzőssel számolhatunk.

Akkor a plusz finanszírozás legnagyobb része a terjeszkedésre, ingatlanvásárlásra fog menni?

Igen, ennek a döntő többsége infrastruktúra-fejlesztés. Kiírtuk a tervpályázatot, és meg is jöttek az első tervek a nagy gellérthegyi központra. Ezen túlmenően a legnagyobb ingatlanberuházásokat azokban az egyetemi városokban tervezzük, ahol a teljes képzési portfólió megjelenik – ez Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs. Most csak határon belüli tervekről beszélek, a határon túli városok majd a következő lépést jelentik. Már több város esetében nyilvános, hogy hol lenne az MCC végleges helye: Miskolc és Pécs, sőt, most már Debrecen is. E városokban kulturális örökségvédelmi missziót is elvállalunk.

Milyen tekintetben?

Például Miskolcon belevágtunk az Avas Hotel átalakításába. Az épület korábban a város büszkesége volt, viszont az elmúlt 30 évben inkább a szégyenfoltja lett. Üzleti befektetők számára így nem volt izgalmas, viszont oktatási intézménynek kiváló. A vállalt műemléki rekonstrukciónak köszönhetően a város kulturális, képzési központjaként éled újjá az épület, amely nemcsak az MCC-s diákok, hanem minden miskolci számára találkozási pont lesz. Ugyanez a helyzet a pécsi Tiszti Kaszinóval a gyönyörű Király utcában. A város évtizedek óta nem tud vele mit kezdeni vele, mert

műemlék, felújítása nagy költséggel járna. Elsősorban ilyen típusú ingatlanokat keresünk, ez tudatos stratégia a részünkről. Az ilyen átalakítások költségigénye nyilvánvalóan nagyon magas, de hasznukat az egész város élvezheti majd.

A kapott források a döntő többségét – a folyó működést és felhalmozást leszámítva – az infrastruktúrának a fejlesztésére fordítjuk. Még inkább ez a helyzet Debrecenben, ahol az Aranybika szálló évek, de inkább évtizedek óta magánbefektető által nem újult meg. A száz évvel ezelőtti méretben épült szállodák fenntartási költsége a mai ágazati helyzetben nagyon magas, viszont egészen egyszerűen túl kicsik, és ezért nyereségesen nem üzemeltethetők. Minden befektető úgy van vele, hogy inkább újat épít, de így ezek a gyönyörű épületek egyre rosszabb állapotba kerülnek.

Itt jövünk mi a képbe. Nekünk nem üzleti szempontjaik vannak, vállaljuk a műemléki rekonstrukciót,

az oktatási és képzési feladataink szempontjából alkalmas az épület, s a fennmaradó rész pedig tud szálláshely-szolgáltatásként tovább üzemelni. Debrecenben ez egy nagyon komplex fejlesztési program, amelyet most indítunk el.

Orbán Balázs interjú
Fotó: Portfolio - Ancsin Gábor/kepszerk.hu

Maradva az ingatlanhasznosítási és fejlesztési feladatoknál, van erre egy külön projektteam az MCC-n belül, amely ellátja ezt a tevékenységet?

Van. Saját beruházási igazgatósággal dolgozunk, amit egy olyan ember vezet, aki nagyon komoly építőipari, ingatlanfejlesztési, nagyberuházói tapasztalattal rendelkezik. Természetesen dolgozunk tanácsadókkal is, jogi, adózási, közbeszerzési, üzleti tanácsadói csapattal. A kuratóriumi döntéseket mind alá kell támasztani, a stratégiai célokhoz való illeszkedést folyamatosan vizsgálni kell.

Ebben a tekintetben tényleg úgy működünk, mint egy profi vállalkozás vagy mint a kormány.

A többi kuratóriumnál is az lesz a kérdés, hogy ilyen típusú szemléletnek szerint tudnak-e dolgozni. Nyilván az egyetemeknél az állami finanszírozást nem lehet és nem is kell kikapcsolni, de ezen túlmenően a menedzsment ügyességén múlik az, hogy az intézmény milyen irányokba indul el. A mostani egyetemi vezetések nem voltak érdekeltek abban, hogy ebből a szempontból bármit is gondolkodjanak.

Lehet-e tudni arról bármit, hogy a határon túl milyen ingatlanvásárlások élveznek előnyt?

Az MCC Kárpátalján és Erdélyben már most is jelen van. Erdélyben például hét helyszínen indul meg a képzés idén szeptemberben. A jelenlétünket ott szeretnénk teljessé tenni először, ahol az elfogadott stratégiai menetrendünk szerint már rendelkezünk helyismerettel, megvannak az alapstruktúrák, már folynak bizonyos programelemek. Ezek után nyitunk olyan országok felé, ahol jelenleg még nem képviseltetjük magunkat.

Mi alapján választják ki a helyszíneket?

Mivel a legtehetségesebb diákokkal kell foglalkoznunk, azokat a helyeket kell keresnünk, ahol a legtöbb a magyar diák. Ebből a diákszámból számolunk a legtehetségesebb néhány százalékkal, akikre már érdemes lehet elindítani a programot. Általában a legnagyobb magyarságszámú településekre kell gondolni, Erdély esetében ez Szatmárnémeti, Nagyvárad, Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy. A hetedik helyszín valószínűleg Arad és környéke lesz, de az már nehezebb szórványterep, itt a régiós szempontokra figyeltünk. Bécsben pedig van hagyománya annak, hogy a legtehetségesebb magyarok ott tanulnak, másrészt a bécsi jelenléten keresztül a diákjaink külföldi felsőoktatási intézménybe is tudnak járni, miközben az MCC-koliban laknak, s a nemzetközi kapcsolatrendszer építése szempontjából is jól jön egy ilyen bázis.

De miért pont Bécs? A határon túli tervek alatt azt gondolnánk, hogy magyar kisebbségi részek élveznek előnyt.

Ez nem „vagy-vagy”, hanem „és”! Az előbb elmondott szempontokon túl ezt az is indokolja, hogy ha azt keressük, hogy külföldön egy helyen hol van a legtöbb magyar diák, akkor ez érdekes módon Bécs. Noha több magyar diák van Németországban vagy Nagy-Britanniában, de nem egy helyen.

Hosszabb távon lehet ez az építkezés egy széles értelemben vett vidékfejlesztési projekt?

Feltétlenül! Távlati

cél, hogy Budapesten kívüli valódi komoly politikai, gazdasági, kulturális központok alakuljanak ki.

Ehhez mi egyrészt a tehetséggondozás révén tudunk hozzájárulni. A programot úgy állítjuk össze, hogy

ugyanazt a minőségű képzést kapja a diák mindenhol, ilyen értelemben tehát egy jó értelemben vett szellemi franchise rendszer az MCC.

Ráadásul a nemzetközi kapcsolatrendszeren keresztül a diákok olyan külföldi tapasztalatokat tudnak szerezni, amiket a vidéki egyetemeken nem, s olyan oktatóktól tanulhatnak, akik eddig ritkán látott vendégek voltak ott. Miközben a képzési központ felépítésével a város egyik műemléki épületét is megmentjük, s az egyik nyitott kulturális, közösségi referenciapontjává tesszük.

Az a cél tehát, hogy ahogyan az anyaország esetében lassítani vagy visszafordítani szeretnék az agyelszívást, ugyanígy a vidéki magyarság esetében is az a szándék, hogy minél többen térjenek vissza saját szülőföldjükre építkezés céljából?

Így igaz, mindenképpen szeretnénk egy olyan alternatívát állítani a most egyetemre Pestre vagy külföldre készülő fiatalok elé, hogy maradj otthon, gyere az MCC-be, és ezzel összességében többet kapsz, mintha az eredetileg tervezett utat választanád. De ha mégis Pest vagy külföld, az MCC akkor is segít, ugyanis a karrieriroda révén később segítünk visszaépülni a város vérkeringésébe.

Szó esett már a kiadói tevékenységről, és hogy ez egy fontos elem lehet a tevékenység finanszírozása során. De lépjünk egyet hátra: miért pont a könyvpiac és miért pont a Libri-Bookline Zrt.-ben szereztek tulajdonrészt?

Az elmúlt fél évben intenzív tárgyalásokat folytattunk, melyeket az elmúlt hetekben zártunk le. Ez a tárgyalássorozat a Libri-Bookline cégcsoport kisebbségi stratégiai tulajdonrészére vonatkozott. Jelenleg 31 százalékos tulajdonosként megjelentünk ebben a könyvkiadás és -terjesztés szempontjából Magyarországon piacvezető vállalkozásban. Ez két szempontból is fontos számunkra. Egyrészt hiszünk a könyv erejében, szerintünk a könyvkiadás és a magyar nyelvű könyvpiac stratégiai jelentőségű terület, ez is része annak a szellemi építkezésnek, amiben gondolkodunk. Az MCC már régóta ad ki könyveket, ezt a kiadási tevékenységet szeretnénk is felpörgetni, saját könyvkiadót is alapítottunk. Másrészt

a Libri egy kiválóan működő vállalkozás, az ebből eredő nyereség egy része immár nem magánérdeket fog szolgálni, hanem a tehetséggondozó tevékenységünkbe tudjuk visszaforgatni.

A vállalat további erősítésén pedig immár közösen gondolkodunk a többségi tulajdonossal.

Itt külföldi terjeszkedésre kell gondolni?

Azt gondoljuk, hogy

egész Közép-Európában dolgunk van.

De idehaza is vannak még olyan fontos akvizíciós lehetőségek, amelyeken keresztül tovább lehetne erősíteni a cégcsoportot. Remélem, hogy hamarosan konkrétumokról is be tud számolni a vállalat!

A Libri-Bookline Zrt-ben történő részesedésvásárlás után mi lesz a siker mércéje a cég működtetése során? Van más szempont is a profiton kívül?

Az én fejemben van. A profit fontos a közérdekű tevékenységünk finanszírozása szempontjából, de én a kulturális dimenziót legalább ugyanilyen fontosnak gondolom. Hogyan akarunk a klebelsbergi értelemben vett magyar kultúráról mint a siker egyik legfontosabb eleméről beszélni, ha a magyar nyelven olvasás visszaszorul? Ki fog magyar nyelvű szerzőket idehaza és külföldön kiadni, ha nem a magyar könyvkiadók? Hogyan tudjuk a magyar kulturális termékeket, sikereket külföldön is terjeszteni, ha ezt nem mi magunk csináljuk? Ezekre a kérdésekre szerintem csak egyféle válasz adható, amiből az következik, hogy komoly dolgunk van.

Szeretném, ha a cégcsoport tovább erősödne, bővülne, és fontos regionális szereplővé válna.

Szerintem általánosságban igaz az, hogy a könyvpiacon, elsősorban a terjesztés piacán bekövetkezett változások miatt, a nagy multinacionális vállalatok megjelenése piaci átrendeződéseket okoz, s azt látjuk, hogy minden országban visszaszorulnak a helyi vállalkozások. Jönnek a nagy nemzetközi láncok, ahol csak a profit számít. Erre fel kell készülnünk, nem szabad hagyni magunkat.

A tervek között szerepel az elektronikus könyvek népszerűsítése?

Akár. Az én szívemet egyelőre kevésbé hódították meg, inkább a hagyományos könyv és a hangoskönyv, de ha a piaci igény megerősödik, ebbe az irányba is lépni kell.

A könyvpiacon tehát erősített az MCC kiadóvásárlással, de tervben van-e, hogy más kulturális területeken is megjelenjen?

Hogyne, természetesen. Egy biztos: minden olyan tevékenység és befektetés, ami összeköttetésbe hozható az alaptevékenységgel, a tehetséggondozás ügyével, számunkra potenciálisan izgalmas.

Orbán Balázs interjú
Fotó: Portfolio - Ancsin Gábor/kepszerk.hu
forint ezres
medvetozsdebika_frankfurtitozsde
a moore hungary menedzsmentje
hacker
benzin
peking kina
GettyImages-1233503994
hitel

Alapblog Tyúk és tojás

Az ábrán azt látjuk, hogyan viszonyulnak a Trump és Biden szavazók a vakcinákhoz. Például a Biden szavazók 3,...

Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Hasznos tippek, trükkök, használati gyorstalpaló
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Trade Surveillance Analyst

Trade Surveillance Analyst

Treasury Associate

Treasury Associate

Client Asset Analyst

Client Asset Analyst
2021-09-07
Sustainable World 2021
2021-09-08
Business and Finance Summit 2021 - CFO of the year
2021-09-21
Hiventures - Portfolio Vállalati Tőkefinanszírozás 2021
2021-09-30
Energy Investment Forum 2021
medvetozsdebika_frankfurtitozsde