Ságvári Pál - MEKH elnökhelyettes
Gazdaság

Ságvári Pál: arra számítunk, hogy a magas gázárak ebben a fűtési szezonban fennmaradnak

Az elmúlt időszakban alaposan elszálltak az energiaárak, hétről hétre újabb rekordok dőlnek meg az európai energiatőzsdéken. A helyzetet jól jellemzi, hogy a fukusimai incidens óta először, vagyis több mint 10 év után, az európai árjegyzés meghaladta az ázsiait. Tovagyűrűző hatásként pedig a történelmi gáz- és karbonárak történelmi villamosenergia-árakat eredményeztek. Ebben a környezetben hazánk gáztárolói töltöttségi szintje elérheti a 85-86 százalékot is, ami egy megnyugtató készültségi szint - mondta el Ságvári Pál, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal Nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettese a Portfolio-nak, akivel az Európai Unió új klímacsomagjáról, a karbonvámokról, a hidrogéngazdaságról és a kibervédelemről is beszélgettünk.

Hogy áll jelenleg a földgáztárolói készletszint itthon és az EU-ban? Hány százalékos gáztárolói töltöttség elérése lehet a cél az idei télre?

Az európai tagországok szintjén a sokéves átlaghoz képest valamivel alacsonyabb a töltöttségi szint, nagyjából 70 százalékon állnak most a gáztárolók. Az elmúlt két évben 95 százalék volt ugyanekkor ez a szám, de persze még nem ért véget a betárolási szezon, mivel a fordulópont hőmérséklettől és kereskedelmi helyzettől függően október közepe tájára esik.

Arra számítunk, hogy uniós szinten 80 százalék körül fordulnak majd a tárolók. Itthon ehhez képest valamivel magasabb, most járunk 82 százaléknál, de a tervek szerint elérhetjük a 85-86 százalékos töltöttségi szintet is.

Számszerűleg ez azt jelenti, hogy most 5,2 milliárd köbméternél járunk, ami a fordulónap környékén 5,4 milliárd köbméter lesz. Viszonyításképpen az éves lakossági fogyasztás összesen 3,5-4 milliárd köbméter, így azt gondoljuk, hogy ez egy megnyugtató készültségi szint még akkor is, ha az elmúlt két év átlagához képest alacsonyabb, amikor gyakorlatilag tele voltak a tárolóink. Az azonban egy kiugró helyzet volt, ami elsősorban az ukrán-orosz tranzitszerződés meghosszabbítása körüli geopolitikai bizonytalanságnak volt köszönhető.

Hogyan alakulhat Magyarország téli gázellátásának forrásmegoszlása?

Az import esetében az országnak jelenleg két domináns betáplálási pontja van, az egyik az ukrán, a másik pedig az osztrák. Ehhez társul majd október 1-jétől egy harmadik pont Szerbia felől. Itt szeptember 6-án már megvolt az éves kapacitás aukció, ahol a kereskedők összesen 2,5 milliárd köbméternyi igényt kötöttek le. Arra számítunk, hogy ezen a télen már főleg déli-nyugati, azaz az osztrák és a szerb betáplálás lesz a jellemző. Várhatóan azonban az ukrán határkeresztező sem marad üresen október 1-től, hiszen már látunk kapacitáslekötéseket mindkét forgalmazási irányban.

Hosszabb távú tartós vagy átmeneti jelenség lehet-e az elmúlt hónapokban tapasztalt jelentős áremelkedés az európai földgáz- és árampiacon? Milyen tényezőkre érdemes odafigyelni?

Hétről hétre újabb rekordok dőlnek meg az európai energiatőzsdéken, ezen belül Közép-Európában is.

A helyzetet jól jellemzi, hogy a fukusimai incidens óta először, vagyis több mint 10 év után, az európai árjegyzés meghaladta az ázsiait.

A régióban meghatározó szereppel bíró osztrák gáztőzsdén pedig soha nem látott 78 euró / MWh árszinten is kereskedtek, mindezt ráadásul magas likviditás mellett, mely arra utalhat, hogy az árakban benne van a további emelkedés lehetősége is.

A szeptember 30-i konferenciánkon Ságvári Pál, a MEKH Nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettese is tart előadást a földgáz és dekarbonizáció témakörében.
Ságvári Pál
Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, Nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettes
Ságvári Pál 2020 novemberétől a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és egyben a budapesti székhelyű Energy Regulators Regional Association (ERRA) elnökhelyettese. 2015 és 2020 közö
Tovább
Ságvári Pál 2020 novemberétől a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és egyben a budapesti székhelyű Energy Regulators Regional Association (ERRA) elnökhelyettese. 2015 és 2020 közö Tovább

A mostani rendkívüli árhelyzet soktényezős, amelyek egy része átmeneti, míg a többi strukturális jellegű, és akár hosszabb távon is velünk maradhat. Mondhatnánk, hogy egy kicsit afféle „tökéletes vihar” jellege van most a gázpiacoknak. Mind az orosz, mind a norvég oldalon átmeneti ellátási zavarok léptek fel, kiestek mezők és szállítóvezetékek is. Amerikában egy hurrikán miatt az exportra szánt LNG hajók akadoznak, illetve egy politikai vita is zajlik az orosz Gazprom és az európai intézmények között, ami az Északi Áramlat-2 üzembe helyezésével kapcsolatos. A másik oldalon pedig a pandémia harmadik hullámából kijött erős európai kereslet találkozik ezzel a kínálati zavarral. Ráadásul az ázsiai igények még az európainál is magasabbak, ami az európai piac rugalmasságát adó LNG szállítmányokat mágnesként húzza el. Ennek eredménye például az, hogy a Krk szigetén januárban átadott LNG-terminál sem tudja most betölteni a nagykönyv szerinti ársapka szerepét.

Arra számítunk, hogy a magas gázárak ebben a fűtési szezonban, helyenként erős volatilitás mellett fennmaradnak.

Elsősorban az orosz többletforrás adhat majd likviditási lökést és így némi árenyhülést az európai piacnak, de a helyzet várhatóan majd csak a nagyvezetékek körüli viták rendeződésével, a fűtési szezont követően fog helyreállni. 

Ami strukturális, tehát hosszú távon is velünk marad, az az erős ázsiai kereslet és a magas karbonárak. A karbonpiac az elmúlt években felébredt „Csipkerózsika álmából” és a korábbi 3-5 euró / tonnás szintről egészen 60 euró / tonnára emelkedett, tehát egy jelentős ártényezővé vált, mellyel minden energiaintenzív szektorban számolni kell. Tovagyűrűző hatásként pedig a történelmi gáz- és karbonárak szintén történelmi villamosenergia-árakat eredményeztek Európában, jóval 100 euró / MWh feletti árakat lehet látni az irányadó német villamosenergia-tőzsdén, melyet a magyar HUPX is szorosan lekövet.

A magasabb kvótaárak hogyan hatnak a szenes erőművekre?

Egy olyan furcsa helyzet állt elő, hogy a szenes erőművek most a gázos társaikat kezdték el kiszorítani Európában. Ennek oka, hogy a gáz drágasága már arányaiban többet nyom a latban, mint a szenes erőműveket sújtó karbonkvótaárak, így pillanatnyilag a piac a dekarbonizációs célok ellen dolgozik.

Milyen következményekkel jár ez Magyarország számára?

A végfogyasztói oldalnak két fő szegmense van, a versenypiaci és az egyetemes szolgáltatói. A versenypiacon a fogyasztók közül mostanában többen is meglepődhettek, amikor meglátták a jövő évi szállításokra vonatkozó kereskedői ajánlataikat. A gázpiacon az áremelkedés hatása még direktebb mint a villamosenergia oldalon, melynek két fő oka van Az egyik, hogy a nettó ár fix komponense, a rendszerhasználati díj, a gázár esetében kisebb, mindössze 20 százalék, míg a villamos energiánál ez az arány 40 százalék. A földgáznál így tehát a nettó ár 80 százaléka a mozgó energiaár. A másik hogy a földgáznál a lebegőindexes árazás a jellemzőbb, míg a villamos energia oldalán a végfogyasztók tipikusan fix árra szerződnek.

Hadd hívjam fel a versenypiaci fogyasztók figyelmét arra, hogy rendelkezésre állnak különböző piaci alapú kockázatkezelési eszközök, melyekkel az árkockázat kezelhető bankok vagy kereskedőik bevonásával.

A szabályozott egyetemes szolgáltatói szegmensben viszont miniszteri rendelet szabályozza és tartja fixen az árakat, így a lakosság védett a jelenleg kialakult helyzettel szemben.

Hogyan értékeli az új Európai Uniós klímacsomagot, különös tekintettel a kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) szigorítására, illetve annak kiterjesztésére vonatkozóan?

Az Európai Bizottság július közepén bemutatott új jogszabálycsomag-javaslata, az úgynevezett „Fit for 55”, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentés ambíciószintjének emelését célozza meg 2030-ra, mely a 2050-es dekarbonizációs útiterv következő lépése. A most bemutatott klímacsomag igen szerteágazó, a két legnagyobb CO2 kibocsátó szektornak, az energetikának és a közlekedésnek szinte a teljes vertikumát megcélozza. Három kulcsterületen tervez szigorítást: az egyik a szén-dioxid-kibocsátás közvetlen csökkentése, ahol a korábbi 40 százalékos 2030-as célt, megemelnék 55 százalékra. A másik a megújulók aránya a közlekedés és az energia terén, amely 32-ről 40 százalékra nőne. A harmadik pedig az energiahatékonysági célszám, ami 32,5 százalékról 36-39 százalékra növekedne 2030-as időtávon.

A „Fit for 55” csomag egyértelműen a karbonpiacot erősíti meg, illetve terjeszti ki, és ezzel nagyjából eldőlni látszik EU-s szinten, hogy a karbonadó vagy karbonpiac párharcból utóbbi kerülhet ki győztesen.

Az elképzelés legnagyobb veszélye, hogy az EU-s versenyképességre negatív hatással jár, amennyiben a világ többi országa nem fizetteti meg ugyanazt költséget a saját szennyezőivel.

A másik elvi kritika, hogy a már most is működő egységes EU-s kvótapiacon a relatíve tiszta energiamixű tagországok, mint amilyen Magyarország is, fizetik meg a relatíve koszos mixű országok viszonyai által meghatározott költséget.

A harmadik ütközőpont, hogy a karbonköltségek viselőinek a körét kiterjesztenék olyan eddig nem érintett új területekre is, mint például a repülés, a hajózás. Az igazán érzékeny pont pedig az, hogy a végfelhasználók pénztárcáját közvetlenül érintő fűtés-hűtési és mobilitási területekre is kiterjedne. Ennek nagyságrendje nemzetközi hatástanulmányok alapján akár havonta több tízezer forintra is rúghat. Ez felvethet szociális kérdéseket, ami nemcsak Kelet-Közép-Európa országait érinti, Franciaországban például a sárgamellényes mozgalom ennek volt egy előfutára. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a többlet karbonbevételek természetesen dekarbonizációt elősegítő projekteket és zöldberuházásokat is finanszírozhatnak. Mindenképpen meg kell találni tehát a megfelelő egyensúlyt a szociális szempontok és a zöldítési ambíciók között.

Milyen előnyei és hátrányai lehetnek a karbonvám bevezetésének Magyarország szemszögéből?

A karbonvám filozófiája, hogy ha EU-s szinten a CO2 árak az előbb említett módon bevezetésre és megerősítésre kerülnek, akkor az relatív hátrányba hozza az európai ipar egészét az olyan unión kívüli országokból érkező importtal szemben, ahol nem vezettek még be kibocsátáskereskedelmi rendszert vagy más módon nem fizettetik meg a szennyezőkkel a költségeket. Az ennek ellensúlyozására szolgáló karbonvám mechanizmusát 2026-tól vezetné be az új klímacsomag, első körben a leginkább karbonintenzív hat termék – műtrágya, cement, alumínium, vas, acél és villamos energia - esetében.

Azon nagyfogyasztók vagy iparágak számára, akik ezeket alapanyagként használják vagy előállítják, mint például cement- vagy műtrágyagyárak, ez kis túlzással élve élet-halál kérdése lehet.

A karbonvám várható hatásának szemléltetésére vegyük példaként a villamosenergia esetét. Magyarországnak van két nem EU-s szomszédja, Ukrajna és Szerbia, akiktől elég jelentős mennyiségű villamosenergiát importálunk. Az ukrán behozatal 100 százalékban egy szenes erőműből származik, a szerb mix szintén szenes alapú, bár vizes erőművek is szóba jönnek. Azt látjuk tehát, hogy ha bevezetésre kerülne a karbonvám, akkor gyakorlatilag egyik napról a másikra nem importálnánk villamosenergiát ezekből az országokból. Az első modellezéseink azt mutatják, hogy az így kieső mennyiséget Nyugat-Európából szereznénk be, alapvetően az osztrák és a nemrég kibővült szlovák határmetszékeken keresztül. Ez nem jelent ellátásbiztonsági problémát és jelentős árhatása sincs, inkább egy piaci átrendeződéssel jár, de ebből is látszik, hogy mi az elképzelés szellemisége. A karbonvám végeredményben rászorítaná Ukrajnát és a többi EU-n kívüli országot arra, hogy ha a jövőben is fenn kívánják tartani az uniós exportjukat, akkor a szennyező fizet elvet a saját piacukon is érvényre kell juttatni.

Van esetleg még olyan eleme az uniós klímacsomagnak, amit kiemelne?

Fontos még megemlíteni, hogy a javaslat egyelőre nem technológiasemleges. Hadd szögezzem le, hogy nem az elérendő célokat, hanem az elérés módját kritizáljuk. A technológiai semlegesség ugyanis kulcsfontosságú, hiszen kéz a kézben jár a gazdasági hatékonysággal. A csomag több helyen is a megújuló alapú zöld hidrogént nevesíti meg, mint célt, ami ebben a pillanatban még egy erősen kísérleti fázisban lévő technológia, több versengő közül csak az egyik. Az természetesen világos, hogy a hidrogén lehet az energiarendszer hiányzó láncszeme, és ez egy ígéretes technológia, de a hidrogént többféle környezetbarát módon lehet előállítani. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy kockázatos, ha túl korán letesszük a garast egy bizonyos irány mellett, és amíg ezek kutatás-fejlesztési fázisban tartanak, addig inkább virágozzék minden virág.

Milyen alternatív technológiák jöhetnek még szóba?

Ez részben összekapcsolódik a földgáz potenciális jövőképével is. A 2020-as évek ellátásbiztonsági problémái elsősorban már a villamosenergiához kapcsolódnak, hiszen a rengeteg megújuló alapú energiatermelő egység nagy rugalmassági igényt támaszt, és ezt ma a földgáz adja a villamosenergia-rendszernek, csak ugye ez nem kompatibilis a 2050-es célokkal. Kérdés, hogy akkor mivel helyettesíthető ez a rugalmasság.

Itt szóba kerülhetnek olyan technológiák, mint a szintetikus gázok, a biogáz vagy -metán vagy a már említett hidrogén. Nagyjából ez az a kosár, ami beléphet a földgáz helyére, illetve inkább mellé évtizedes időtávon belül.

A hidrogén esetében is felmerül a kérdés, hogy akkor ezt pontosan hogyan fogjuk előállítani. Erre egyelőre még nincs egyértelműen jó válasz, azaz műszakilag és gazdaságilag egyaránt kiforrott technológia. Hacsak nem épül a hidrogénre egy teljes iparág, melynek jelei egyelőre csak néhány nyugat-európai országban látszódnak, inkább megfontolt lépésekben érdemes haladni.

Milyen főbb feladatai vannak a Hivatalnak a Nemzeti Hidrogénstratégiához kapcsolódóan, például a szabályozás kialakításában?

A legtöbb európai országnak, köztük hazánknak is, már elkészült a nemzeti hidrogénstratégiája, és most az a feladata a piaci szereplőknek és a szabályozó hatóságoknak, hogy elinduljanak ezen az úton. Itt a magunk részéről két tennivalót látunk. Egyrészt európai szinten elkezdtük átgondolni – az EU 27 energiaszabályozó hatóságai, - hogy hogyan is nézne ki egy jövőbeli hidrogénhálózat, milyen alapelvek szerint kellene működnie, kik azok a szereplők, akik termelhetnek, kereskedhetnek vagy szállíthatnak, és nekik egymáshoz képest milyenek a viszonyaik. Ezek az úgynevezett szétválasztási szabályok.

Az Európai Bizottság december 15-én fogja bemutatni a következő nagy uniós energiacsomagot, amely a gázok dekarbonizációjára fókuszál majd, és reméljük, hogy tükrözni fogja ezeket a regulátori alapelveket is.

Ezeket minél előbb rögzíteni szükséges, hiszen ha jönnek majd a befektetők, akik lehetőséget látnak a hidrogéniparban, mondjuk szeretnének vezetéket vagy elektrolizáló berendezést építeni, akkor először a szabályozási környezet fogja érdekelni őket.

A másik feladat, hogy a hidrogéngazdaság el is kezdjen növekedni. Hidrogéntermelés- és felhasználás már ma is létezik, de ez elsősorban ipari célú, földgázalapú és helybeni felhasználásra készül. Ahhoz, hogy a telephelyen belül felhasznált szürke hidrogéntől eljussunk az európai szinten kereskedett zöld hidrogénig, még nagyon sok teendő van.

Elkezdtünk azon dolgozni, hogy hogyan tudja a Hivatal támogatni ezeket a tipikusan kutatás-fejlesztési fázisban lévő projekteket, elképzeléseket. Erre most letettünk egy szabályozási javaslatot, ami egy zárt tesztkörnyezetet teremtene az érdeklődők számára.

Ennek segítségével ki lehetne kísérletezni, hogy a hidrogén ökoszisztéma különböző elemei hogyan működnének, azaz hogyan lehet megújuló energiából hidrogént előállítani, hogyan lehetne azt szállítani, milyen szerepe lehet a villamosenergia-kiegyensúlyozásban, lehet-e fűtési célra használni, stb.

Ez egy szükséges, de messze nem elégséges első lépés, amivel a magunk részéről meg tudnánk támogatni az indulást, de ennél jóval több kell ahhoz, hogy létrejöjjön a hidrogéngazdaság. Az igazán nagy hozzájárulást az uniós, illetve a nemzeti programok tudnák adni. Ezúton is bátorítok minden hidrogénben gondolkodó szereplőt, hogy jelentkezzenek projektgazdaként, hogy ki tudjuk dolgozni az együttműködés feltételeit, mert ezeket a dolog természeténél fogva egymagunk nem tudjuk kitalálni.

Mennyire nevezhető felkészültnek, védettnek a hazai energia- és közműszektor a kibertámadások ellen? Történt-e már jelentős, az ellátás biztonságát veszélyeztető támadás a szektor valamely szereplője ellen?

A villamosenergia-rendszer talán a legkomplexebb és legbonyolultabb rendszer, amit az emberiség valaha alkotott. Európai szinten több százmillió egység kapcsolódik össze egymással, beleértve az egyes fogyasztói végpontokat, termelői egységeket, a szállító- és elosztó-rendszereket, transzformátorokat és így tovább. Ezek mind önálló elemek, melyek katonás rendben működnek együtt, mert a teljes villamosenergia-rendszernek nagyon szűk toleranciaszinttel kell együttműködnie a másodperc törtrészével való szinkronizáltság szintjén.

Ennek a komplex rendszernek az egyes elemei már ma is aktívan kommunikálnak egymással, de a jövő energiarendszerében már teljes és abszolút lesz az összekötöttség, valamint valós idejű lesz az információcsere. Ez azt jelenti, hogy a jövőben szinte nem lehet majd logikailag leválasztani a villamosenergia-rendszert az optikai hálózatokról, ezek egybefüggő kritikus elemet fognak alkotni. Ez már ma is megfigyelhető az autópályák mellett látható távvezetékek esetében, ahol az építmények az optikai kábelt a villamosenergia-kábelek között viszik, a jövőben a kettő sorsa még inkább összefonódik egymással.

Az elmúlt időszakban több olyan kibertámadás is történt a nemzetközi térben, amelyek aláhúzzák az előbb elmondottak fontosságát.

Az egyik ilyen eset az amerikai olajvezetéket, a Colonial Pipeline-t idén májusban ért zsarolóvírusos támadás volt, de a mi régiónkból is lehet példákat hozni. A horvátországi INA-t, illetve az ukrán villamosenergia-rendszert is érte hasonló támadás az elmúlt években, melyek nagy nemzetközi hírverést kaptak és részleges leállást okoztak.

Nálunk a Hivatalban már működik egy információmegosztást segítő portál, ami az energetikai engedélyeseink számára egy kibertámadásokat megelőző és kezelő platformként szolgál.

Fontos megemlíteni, hogy európai szinten is megindult egy kiberbiztonságot növelő összehangolt munka, mely egyik első eleme pont a villamosenergia-rendszer biztonságának a megerősítése. Az úgynevezett kiberbiztonsági üzemszabályzaton már el is kezdtünk dolgozni a többi uniós szabályozó- és a hazai kiberbiztonsági hatósággal. A jövőbeni szabályozás célja, hogy a határkeresztező villamosenergia-kereskedelemben és szolgáltatásban részt vevő cégek számára egy alapvető kiberhigiénés elvárásrendszert fogalmazzunk meg. Végső soron egy egységes európai kiberkockázati módszertant fogunk kidolgozni, valamint egy egységes információ- és incidenskezelési rendszert is fel kell majd állítani az EU szintjén.

A klímasemlegesség 2050-es eléréséről, az energiaátmenetről, illetve a megújulókról is szó lesz a szeptember 30-i konferenciánkon.

Címlapkép: MEKH

elon musk getty editorial
tanár iskola tanító pedagógus szomorú
euró eurózóna válság
toy shortage

Kasza Elliott-tal IBM - elemzés

Október 21-én óriási esett az árfolyama, 20-án 141,9 volt a záró, 21-én 128,33-on zárt, ez majdnem 10%-os esést...

Ricardo Kornai-interjú

Nem emlékszem, hogyan jutottam Michael Parkin 1990-ben megjelent Economics tankönyvéhez, de nyilván úgy vettem. A 12...

Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Első lépések a tőzsdei befektetés terén.
Könyv
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Vezető felügyelő

Vezető felügyelő
2021.10.19
Budapest Economic Forum 2021
2021.11.18
Portfolio Property Awards 2021
2021.12.09
Agrárszektor Konferencia 2021
2021.11.18
Global trends in Banking 2021
tanár iskola tanító pedagógus szomorú