Új szakaszba léptünk? Már nem az inflációtól retteg a világ, de még korai fellélegezni

Új szakaszba léptünk?

Nem mindennapi folyamatokat láttunk a piacokon az elmúlt egy évben, a koronavírusból való kilábalás szokatlan reálgazdasági hatásokkal járt, a piacok pedig heves mozgással reagálták ezt le. A koronavírusból az amerikai gazdaság – bátran kijelenthető – sokkal jobb állapotban és sokkal hamarabb lábalt ki, mint azt a járvány elején várni lehetett. Ennek egyik következménye az volt, hogy a fiskális és monetáris expanzió (amely ugyan nagyban hozzájárult a válságból való gyors kilábaláshoz) időben kicsit elnyújtottra sikerült, és további lökést adott az ellátási zavarok, keresleti-kínálati súrlódások miatt egyébként is felerősödő inflációs nyomásnak.

Az áremelkedés mértéke negyven éves csúcsokat döntött, és míg ugyan a Fed a kezdeti szakaszban határozottan állította, hogy az áremelkedés átmeneti (ennélfogva nem is reagált rá, sőt, folytatta a lazítást kötvényvásárlások formájában), a piac ezt már nem hitte el. Az inflációs aggodalom az Egyesült Államokban artikulálódott legtisztábban és leghamarabb, amely a dollár erősödésében, a részvénypiacok esésében, valamint a kötvényhozamok emelkedésében testesült meg. A piac azt árazta, hogy a jegybanknak határozottan kamatot kell emelnie, mindezt akkor, amikor a jegybank még csak jelzéseket küldött a kamatemelésekről. Ahogy utólag kiderült, a befektetők több lépéssel megelőzték a Fedet, amely a tavasz folyamán valóban határozott kamatemelésekbe kezdett: márciusban 25 bázisponttal indított, amelyet májusban előbb 50, júniusban és júliusban 75-75 bázispontos emelés követett.

A hozamemelkedés viszont tovább tartott. A fenti ábra azt mutatja, hogy a kétéves amerikai kötvényhozam (amely leköveti a Fed kamatemelését) mennyivel korábban elkezdett nőni, mint az irányadó kamat. A piac belőtt egy várható tetőzést a kamatpályában, amely rendre magasabb volt a Fed által közölt előretekintő iránymutatásnál.