Portfolio: Az elmúlt hetekben a közbeszéd egyik fő témájává váltak Magyarországon az akkumulátorgyárak. Meglepték-e önt a dühös reakciók, amelyeket akár lakossági fórumokon, akár különféle tiltakozó akciók keretében láthattunk?
Joó István: A helyi lakosok felvetéseit, esetleges félelmeit meg kell hallgatni, azokról párbeszédet kell folytatni, konkrét válaszokat kell adni. Az ugyanakkor megdöbbentő számomra, hogy magukat zöldnek mondó baloldali politikusok politikai haszonszerzés reményében próbálják félrevezetni és elbizonytalanítani az embereket az akkumulátorgyárak tekintetében.
Minden beruházó irányába határozott elvárásunk volt eddig is, és a jövőben is az lesz, hogy a vonatkozó környezetvédelmi és egyéb szabályokat be kell tartani.
Ami a tágabb kontextust illeti, a helyzet egyértelmű: az Európai Unió zöldpolitikai döntéseinek értelmében az elektromos autóknak nincs jelenleg alternatívája, az akkumulátorgyárakért globális szinten rendkívül éles verseny zajlik, hogy hová települjenek, és hol termeljenek. Európán belül is egy nagyon éles verseny van, hogy ki nyeri meg ezeket a beruházásokat, és a magyar baloldali politikusok is beszálltak ebbe a küzdelembe. Ez teljesen világos, csak úgy szálltak be, hogy azt közben nem Magyarország oldalán teszik.
Ezeknek a dühös reakcióknak csak pártpolitikai dimenzióját látja? Vagy lehet ennek más, például zöld, vagy társadalmi dimenziója is? Hiszen több civil szervezet is megjelent ezeken az eseményeken, illetve számos helyben élő lakos is felszólalt például Debrecenben és Gödön?
A közmeghallgatások pontosan azért vannak, hogy a lakosság részéről felmerülő jogos kérdéseket, esetleges félelmeket, aggodalmat megnyugtatóan lehessen megvitatni, megválaszolni. Ez egy transzparens és rendkívül fontos folyamat. Éppen ezt próbálták meg ellehetetleníteni radikális baloldali csoportok, illetve olyan hivatásos tüntetők is, akiknek csak a zavarkeltés a célja. Az illetékes magyar hatóságok világszinten is igen felkészültek, és ezeket a kérdéseket szakmai alapon tudják megválaszolni. A vonatkozó hazai és európai uniós szabályokat, előírásokat minden beruházónak betűről betűre be kell tartania.
Ez számunkra alapvető szempont, ugyanis a magyar kormány elvárja, hogy a beruházások a legszigorúbb környezetvédelmi normákat betartva valósuljanak meg. Ez minden kormányzati támogatás előfeltétele és ezzel a vállalatok is pontosan tisztában vannak.
Az az egyik visszatérő kritika, hogy ezek a beruházási döntések úgy születtek meg, hogy a helyiek nem tudtak róla előzetesen. Kinek a felelőssége, hogy ezeket az indulatokat megfelelően kezelje?
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a beruházások ipari tevékenységre kijelölt területen valósulnak meg. Debrecen esetében 2016 óta folyamatos az ipari területek kialakítása és bővítése. A beruházási tárgyalások egyik ország esetében sem nyilvánosak, úgy biztosan nem érhetnénk el évről évre beruházási rekordokat, ezzel pedig új munkahelyeket és adóbevételeket a költségvetésnek.
Ami a téma tágabb kontextusát illeti, ha megnézzük: 2011-ben még az összes eladott autó 0,1 százaléka volt elektromos, 2022-ben ez az arány 10 százalék volt. 2030-ban az előrejelzések szerint az eladott járművek 55 százaléka lesz elektromos. Ennek a technológiának tehát van egy hatalmas térnyerése a világon, és nyilván az elektromos járművekhez az akkumulátorgyártás is nélkülözhetetlen. Ezért van az, hogy ezekért a kapacitásokért rendkívül nagy verseny zajlik.
Ami a magyar baloldal tevékenységét illeti: korábban azzal vádolták a kormányt, hogy nem tesz meg mindent a zöld átállás érdekében, a fosszilis energiahordozók részarányának a csökkentése érdekében. Hiába hozott a kormány konkrét döntéseket, hiába fogadott el rendkívül ambiciózus, pozitív célkitűzéseket ezzel kapcsolatban, hiszen utána az következett, hogy a baloldal mindent megtett, hogy Magyarország ne jusson hozzá azokhoz a forrásokhoz, amelyek keretében a zöld átállást is lehet támogatni különböző projekteken keresztül. Most pedig azt a technológiát támadják, amely nélkülözhetetlen az elektromos autók elterjedéséhez. Ebből a szempontból egy tudathasadásos állapotról beszélhetünk, és a baloldal próbál a magyar gazdaságfejlesztés küllői közé egy botot bedugni. Ez rendkívül káros tevékenység.
Számomra beszédes volt az is, hogy két hete Nyíregyházán egy olyan német beruházás is a célkeresztbe került, amely keretében nem is akkumulátorokat fognak gyártani, hanem csúcstechnológiával takarólemezeket. Ez jól szemlélteti, hogy nem a párbeszéd volt a fontos, hanem a balhé. A német cég egyébként 400 munkahelyet hoz létre a városban, az Electrolux pedig pont azokban a napokban jelentette be, hogy a 650 fős nyíregyházi gyárát bezárja az év végéig.
Ez a német takarólemez gyár fel tudja szívni ezeknek a munkavállalóknak egy részét?
A német gyár csak 2025-ben kezdhet el termelni, de
a Nyíregyházán már jelen lévő gyárak és folyamatban lévő beruházások biztosítani fogják a 650 most nehéz helyeztbe került ember megélhetését. Emellett az is fontos, hogy az Electrolux szándéka is az, hogy segítse a munkatársak elhelyezkedését.
Ha már szóba hozta a zöld szempontokat: éppen ez az az egyik irány, amelyet nem csak a baloldal feszeget, hanem a hétköznapi emberek, helyi lakosok is. Ezeknek a lényege az, amelyek mind Debrecenben, mind Gödön, mint Komáromban elhangzottak, miszerint ezek a gyárak jelentős víz- és energiaigénnyel rendelkeznek, legalábbis ami ezekről nyilvánosan tudható, miközben a tavalyi év egyik tapasztalata az, hogy több, mint 500 éve nem volt ilyen aszály Magyarországon és emiatt sajnos Debrecen mellett is kiszáradt a Vekeri-tó. Számítottak-e arra, amikor megszülettek a döntések például a debreceni CATL beruházásról, hogy ilyen reakciók lesznek, amelyek a helyi élhetőség, a levegő- és zajterhelés, vízellátás szemszögéből közelítenek meg egy ilyen beruházást?
A debreceni beruházással kapcsolatban az első napokban megjelent vízfelhasználási adatok például valótlanok. Egy 40 ezer köbméter/nap számadat hangzott el, de ez az információ sem helytálló. A vízfogyasztás ennek töredéke lesz.
A kormány arról is döntést hozott, hogy a Debreceni Déli Ipari Parkban, ahol ezek a gyárak működnek majd, ún. szürke vizet, azaz lényegében tisztított szennyvizet kell biztosítani, hiszen legnagyobb részben hűtésre használják majd ezek az egységek a vizet. Fontos leszögezni, hogy ez egy zárt technológia.
Ami pedig a környezetvédelmi szempontokat illeti: teljesen valószerűtlennek tartom, hogy a prémium autógyártók, akik a vásárlói elvárásoknak minden szempontból megpróbálnak megfelelni olyan gyáraktól vásároljanak, akik környezetszennyező módon állítják elő a termékeiket. Az EU-s és a hazai jogszabályok célja, hogy védjék a lakosok érdekeit, a környezetünket. Ezeket a jogszabályokat, előírásokat a gyáraknak be kell tartaniuk. Ez azt is jelenti, hogy többlépcsős engedélyezési folyamat van, az előkészítés fázisában is engedélyekhez kötött a gyár kialakítása, aztán az építés fázisában szintén, utána pedig a működés során is folyamatosan ellenőrzik ezeket a létesítményeket.
Göddel kapcsolatban is megjelent számos félrevezető állítás.
Miért?
Egyszerűen azért mert azok a vízminta eredmények, amelyek publikálásra kerültek, nem haladják meg a jogszabályban előírt határértékeket.
A nitrátkoncentráció kapcsán le kell szögezni: ilyen anyagot nem használnak az akkumulátorgyártás során. A mezőgazdasági tevékenység során ugyanakkor a műtrágyákból nitrát kerül a talajba. A lítiumnál is jelezték, hogy milyen koncentrációban találtak: szeretném jelezni, hogy három, Magyarországon kereskedelmi forgalomban kapható ásványvízben magasabb a lítiumtartalom, mint amit a mintavétel során találtak. Fontos, hogy a tényeket ne hagyjuk figyelmen kívül.
A lakossági fórumok hangja kapcsán és mindazon tapasztalatok alapján, amelyek az elmúlt hetekben felhalmozódtak az akkumulátor gyárakkal kapcsolatban, terveznek-e olyan változást, ami ezeknek a gyáraknak a megerősített hatósági felügyeletére vonatkozik, hogy a környezetvédelmi és egyéb szempontok betartását még szigorúbban ellenőrizzék?
Egyrészt fontosnak tartom leszögezni, hogy az akkumulátorgyártás hazánkban sem újkeletű, évek óta zajlik a termelés. Őket is kötik az előírások, amelyeket mindenkinek be kell tartania a beruházás minden életciklusában, azaz az építés és a működés fázisában is. Ahogy minden szabály fejlődhet, úgy ezt is érdemes folyamatosan vizsgálni. Minden üzemnek egyaránt meg kell felelnie a hazai és az európai uniós jogszabályoknak, ezeket pedig a hatóságok folyamatosan ellenőrzik és számon kérik a nálunk működő vállalatoknál. Ez így lesz a jövőben is.
Látva a lakossági tiltakozást a debreceni CATL beruházás kapcsán, érzékelt-e bármilyen elbizonytalanodást a kínai befektető oldaláról? Ezt a beruházást teljesen fixnek vehetjük az eredetileg elgondolt paraméteretek mentén, vagy esetleg mindezen reakciók hatására elindul egy gondolkodás arról, hogy hogyan lehet ezeket a félelmeket enyhíteni?
Nem érzékeltem elbizonytalanodást. A kínai beruházó elkötelezett, hogy a magyar törvényeket minden szempontból betartsa, az azokban foglalt előírásoknak maximálisan megfeleljen.
Azt viszont nehéz lehet megérteni, hogy míg a németországi gyárukat a helyi zöld és szocialista politikusok is pozitívan fogadták, Magyarországon tettlegességig fajuló jeleneteket láthattunk. Türingiában egyébként egy zöld-szocialista koalíció kormányoz, és egy zöldpárti politikus adta át a CATL-nek a környezetvédelmi engedélyt.
Ezek a gyárak a legmodernebb technológiával működnek és ahogy említettem: egy teljesen zárt rendszerről beszélünk. Nem véletlen, hogy a német prémium autógyártók is ezeket az akkumulátorokat használják. Az is fontos, hogy több országban is működnek ilyen gyárak: Svédországban, Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Csehországban és Lengyelországban.
Talán a méretek is mozgatórugói lehetnek az aggodalmaknak, hiszen a Debrecenbe tervezett gyár a volumenében a többszöröse a németországi egységnek.
Igen, de a technológia ugyanaz. A vizet ugyanúgy hűtésre használják, a termeléshez ugyanazokat az alapanyagokat használják fel, tehát ebből a szempontból teljesen összehasonlítható a két gyár.
Milyen pozitív és negatív hozadékai vannak a nagy akkumulátor projektek, például a debreceninek, a gödinek, a komárominak és az iváncsainak nemzetgazdasági és regionális szinten?
Van egy robusztus járműiparunk. Ahhoz, hogy ezek a gyárak tartósan termelni tudjanak, és azokat a feltételeket is ki tudják elégíteni, amelyeket az EU is elfogadott, miszerint 2035-től nem lehet hagyományos belsőégésű motorral felszerelt járműveket forgalomba helyezni, ezekhez a célokhoz szükségesek ezek a technológiák.
Így évtizedekre bebiztosítjuk a magyar járműipar fejlődését és a nemzetgazdaságban betöltött szerepét.
Ami a CATL nemzetgazdasági szerepét illeti, ha ez a gyár teljes kapacitással fog üzemelni, akkor az általa előállított termelési érték elérheti a GDP 1-1,5 százalékát is. Az Audi kb. 12 ezer alkalmazottal a GDP kb. 1 százalékát adja jelen pillanatban. De ha az SK ON elkészülő gyárának a számait nézzük, akkor az ott előállított akkumulátorok évente 430 ezer elektromos jármű gyártását teszik lehetővé.
Ezek a gyárak értékes munkahelyeket hoznak létre, ezenkívül számos beszállító fog közreműködni ezekben az üzemekben, ami szintén erősíti a magyar vállalatok pozícióját. Oktatási, kutatási és tudományos együttműködést is eredményeznek.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azt írta egy február 1-jei cikkében, hogy a magyar járműgyártás súlya az akkumulátor gyártással együtt a GDP 30 százalékra nőhet középtávon a mostani közel 20 százalékról. Azt is rögzítette, hogy az Egyesült Államok, Kína és Németország után a világ negyedik legnagyobb akkumulátorgyártó nagyhatalma leszünk. Előtte tavaly decemberben Matolcsy György jegybankelnök egy parlamenti meghallgatáson már kritikusan megjegyezte azt, hogy a járműszektornak már túl nagy a szerepe Magyarországon. Rámutatott, hogy bár az elektromosautó-gyártási kapacitásainkat sikerrel bővítjük, de ez csak arra jó, hogy a múltbeli hibákat ellensúlyozza, amelyek azok, hogy ennyire kiszolgáltatottak vagyunk az autógyártásnak. Mi a válasz ezekre a felvetésekre?
A jármű- és akkumulátorgyártásnak a következő évtizedekben is fontos szerep fog jutni, és fontos, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ez az iparág fejlődjön Magyarországon. Ha megnézzük a beruházási ügynökség eredményeit, látható, hogy a járműipar és az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó projektek többségét magában foglaló elektronika mellett egyéb szektorokban is jelentős számú beruházás valósul meg Magyarországon. Az élelmiszeripar, a gyógyszergyártás, vagy éppen az üzleti szolgáltatás területén szintén számos beruházási döntés született meg az elmúlt években.
A HIPA mindent megtesz annak érdekében, hogy minél diverzebb legyen a beruházások iparági szerkezete.
Az imént úgy fogalmazott, hogy ezekkel a nagy akkumulátor gyártási beruházásokkal évtizedekre bebiztosítjuk a magyar járműipar fejlődését és a nemzetgazdaságban betöltött szerepét. Megfordítva: megállja-e a helyét az a kritika, hogy egy olyan útra, olyan függőségi helyzetbe került a magyar gazdaság már idáig, ami miatt már nem nagyon tudunk ebből visszafordulni, így igazából kénytelenek vagyunk előrefelé menni, és a támogatáspolitika további erősítésével ezt a függőségi helyzetet valójában csak fokozzuk?
Miért kellene visszafordulnunk? A jövő iparágáról és az elektromos átállásról beszélünk, ami évtizedekig meg fogja határozni az autóipart. Lehet, hogy jön majd egy új technológia, de nézzük meg, hogy mennyi időbe telt az elektromos akkumulátorok fejlesztése és tömegtermelésbe állítása. És a technológia napról napra fejlődik például az akkumulátorok hatótávolsága tekintetében. Ha majd jön egy újabb technológia, akár az autóiparban, akkor képesek leszünk ezekre a kihívásokra is reagálni.
Az energiaválság már több mint egy éve meghatározó keret az iparágak számára és egy friss kormányzati prognózis szerint a magyar villamos energia felhasználás 2030-ra másfélszeresére emelkedhet, részben az ilyen nagy autóipari beruházások nyomán. Hogy látja: a várhatóan magasabb szinten stabilizálódó energiaárak mellett, egy jelentős nettó energiaimportőr ország, mint hazánk, számára előrelátó, bölcs stratégia-e az, hogy fokozottan olyan iparágak bevonzására építünk, amelyeknek masszív az energiaigényük, sőt növeljük is a függőséget tőlük?
A gazdaságfejlesztés szempontjából az iparfejlesztésnek nincs alternatívája.
Számos példa van arra, hogy nagy energiaimporttal rendelkező országok is sikeresen tudtak iparfejlesztést végrehajtani.
Másrészt a kormány számos döntést hozott annak érdekében, hogy az energiatermelési kapacitások rendelkezésre álljanak. Ilyen egyrészt a paksi üzemidő-hosszabbítás, Paks II. fejlesztése, a napenergia fokozott támogatása. Ráadásul a nagyberuházásokhoz kapcsolódóan, például a Debrecen Déli Ipari Park kapcsán is, a kormány rengeteg forrást allokál az energiahálózatok fejlesztésére. A betelepülő vállalatok is egyre nagyobb mértékben törekednek az önellátásra.
A debreceni CATL-ben a bejelentés szerint 9 ezer embert foglalkoztatnak majd, ami kérdéseket vet fel a régióban elérhető munkaerő láttán. Ön hogy látja: közép távon mennyiben jelent akadályt a magyar FDI-vonzási stratégiára a munkaerő hiánya, amivel a Covid utáni gazdasági visszapattanás során újra sok cég szembesült itthon?
A munkanélküliség és a foglalkoztatási ráta is egyenlőtlen az országban. Még mindig vannak olyan területek, ahol a munkanélküliség magasabb. A HIPA-nak nyilván arra kell törekedni, hogy leginkább ezen térségekbe irányítsa az új befektetéseket.
Ezenkívül a kormány számos intézkedést hozott, például a 25 év alattiak szja-mentessége, ami szintén segít a kialakult helyzet kezelésében. Másrészt a
beruházások között vannak olyanok, amelyek tekinthetők presztízsberuházásnak: nagy létszámú munkahelyet hoznak létre fejlett technológiával, ilyennek számít a CATL beruházása is.
Munkahelyteremtés esetében a jövőben a mennyiség helyett a minőségre helyezzük a hangsúlyt, a HIPA elsősorban a magasabb hozzáadott értéket képviselő befektetésekre fókuszál.
2019 előtt például a befektetésösztönzési rendszernek feltétele volt a munkahelyek létrehozása. Ezt a rendszert már 2019-ben átalakítottuk, és már nem feltétel a munkahelyteremtés, hanem inkább az a fontos szempont, hogy milyen béreket fizetnek a munkavállalóknak.
Az elmúlt hetekben a kormányzati kommunikáció fontos veszélyként azonosította a nagy geopolitikai tömbök kialakulását, a blokkosodást. Emellett Nagy Márton az említett cikkében azt a kifejezést is használta, hogy „hazánkban épp most köt szövetséget a nyugati és a keleti autógyártás”.
Igen, ez így van. A legmodernebb technológiát felvonultató akkumulátor gyártás pontosan azért jön ide, hogy kielégítse a prémium autógyártók igényeit. Ezzel pedig a logisztikai költségek és a károsanyagkibocsátás is csökken.
Ezt a blokkosodást azok a befektetők is kockázatnak érzékelik-e, akik most mérlegelik, hogy Magyarországot válasszák-e, illetve hogyan lehet ezeket a kockázatokat enyhíteni?
Egyelőre a befektetésösztönzési rendszerben nem tapasztaltunk negatív tüneteket ezzel kapcsolatban. Hála Istennek tavaly is rekordot döntöttünk, csakúgy, mint az utóbbi években szinte minden alkalommal.
Az biztos, hogy Európa versenyképességére rendkívül káros az Egyesült Államok által elfogadott inflációcsökkentési törvény. Emellett ha azt is megfigyeljük, hogy az energiaárak hogyan szabadultak el a háború és a szankciók mellett, akkor az látható, hogy a versenyképességünk súlyosan sérült, így erre válaszokat kell adni. Látjuk, hogy az EU szintjén is vannak törekvések erre, saját intézkedéscsomagokat fogadunk el. Ezzel kapcsolatban az lesz nagyon fontos, arra kell figyelnünk, hogy az intézkedések nehogy versenyhátrányt okozzanak az EU átlagához képest kevésbé fejlett országoknak.
A HIPA a jövőben is támogatja a beruházásokat, az ehhez szükséges források rendelkezésünkre állnak. A blokkosodás veszélye valós, ezt látjuk mi is, és ezt minden lehetséges eszközzel el kell kerülni.
Az amerikai inflációcsökkentési terv kapcsán Nagy Márton az említett cikkben azt közölte, hogy meg kell többszörözni a beruházásösztönzésre szolgáló forrásokat, lényegében a magyar járműipar védelme érdekében. Mit takar ez az üzenet és a jelzés összefüggésben van-e azzal, hogy éppen ugyanazon a napon jelentette be az Európai Bizottság az Európai Zöld Megállapodás Ipari tervet, amely pont az olyan zéró kibocsátásra törekvő iparágaknak a támogatását célozza, mint az elektromos autókhoz használt akkumulátorok gyártása?
A recesszió elkerülésének az egyik legfontosabb eszköze az, hogy minél több beruházást hozzunk az országba, és hogy természetesen a külföldiek mellett támogassuk azokat a magyar vállalatokat, akik bővülni szeretnének, valamilyen új beruházást akarnak megvalósítani. Ez egy kiemelt kormányzati célkitűzés és prioritás.
Tehát akkor ezt a jelzést nem úgy kell elképzelni, hogy a kormány az elmúlt évekbeli beruházásösztönzési támogatásokat előre dedikáltan megemeli, hanem úgy, hogy rugalmasan reagál majd a támogatási igényekre és felső korlát nélküli a támogatások kerete?
Van egy felállított kritériumrendszerünk, amely alapján értékeljük a beruházásokat, és amelyek megfelelnek, támogatni fogjuk a jövőben is.
Február 1-jén bukkant fel a kormány társadalmi egyeztetési felületén egy olyan jogszabály, amely változtatásokat jelez a beruházásösztönzési keretrendszerben. Melyek a főbb változások az egyedi kormánydöntések (EKD) rendszerében és mi volt a fő motiváció mögöttük?
Az egyik legfontosabb változás annak érdekében fog megszületni, hogy reagáljunk az energiaválságra. Tavaly elindítottuk a Gyármentő Programot, aminek a keretében energiahatékonysági és megújulóenergia-termelési beruházásokat támogatunk, amelyek segítik a nagyvállalatokat annak érdekében, hogy küzdjenek az energiaválság ellen.
Úgy változtatjuk meg az EKD támogatási rendszert, hogy a megújuló energia termeléséhez kapcsolódó költségelemek a beruházási volumen 50%-áig elszámolhatók, mely jelentős emelkedés az eddig elérhető 25%-hoz képest. Ezáltal a beruházások költségeinek legfeljebb 50%-a kapcsolódhat megújuló energia termeléséhez.
Ezenkívül a garanciavállalási feltételrendszert is változtatjuk. A megkötött támogatási szerződések esetében szükséges, hogy a kedvezményezettek biztosítékot nyújtsanak a támogatási összeg vonatkozásában a fenntartási időszakra. Ennek mértéke a korábban elvárt 120%-ról 100%-ra csökken, ezáltal a biztosítékadás kisebb megterhelést fog jelenteni a vállalatok számára. Ezenkívül kibővítjük azoknak a körét, akik a K+F típusú támogatást igényelhetik, már a közepes vállalkozások is bejöhetnek ebbe a körbe. Ráadásul a jövőben az agrártechnológiára fókuszáló K+F projekteket is tudjuk támogatni.
Szintén egy fontos lehetőség, hogy a duális képzés keretében foglalkoztatott munkavállalókat is bele tudjuk számolni a létszámtartási kötelezettségbe, amennyiben legalább havi 60 órát dolgoznak az adott vállalatnál.
A társadalmi egyeztetésre kirakott szöveg azt üzeni, hogy akár nagyon komoly, 500 MW feletti energiatermelési kapacitások is létrejöhetnek. Mi a mögöttes elgondolás, ami ezt a szabályozási változtatást indokolja? Az EKD-n keresztül akarják megoldani a villamos energia rendszerben hiányzó termelési kapacitásokat?
Itt a háttér az, hogy egyre több vállalat szeretné saját magának megoldani az energiaellátását. Ez például a CATL akkumulátorgyár esetében is egy releváns információ, és itt visszautalnék a korábban már körbejárt energiafüggőség kérdésére, miszerint ezek a gyárak törekednek arra, hogy legyen saját energiakapacitásuk, tehát napelemparkjuk vagy más megújuló termelési kapacitásuk.
Az EKD rendszer módosítása arról szól, hogy akik a saját energiaellátásuk érdekében szeretnének valamilyen kapacitást létrehozni, azt tudjuk támogatni.
A jogszabály-tervezetben felbukkan egy plusz négy hónapos határidő is a támogatási lehetőségek kapcsán. Ez mit takar?
A Gyármentő Program keretében a regisztrációt követően négy hónapon belül kell a támogatási kérelmet benyújtani az Ügynökséghez és ez a módosítás azt jelenti, hogy akik kicsúsznak ebből a határidőből, azok kapnak még négy hónapot. Az eredeti négy hónapos határidő márciusban fog lejárni, és akik addig nem tudják benyújtani a szükséges dokumentumokat kérhetik, hogy ezt négy hónappal hosszabbítsuk meg.
A hírek szerint mintegy 400 projekt érkezett a Gyármentő programra, amelyek együttes beruházási volumene 500 milliárd forint, és ebből 150 milliárd a program támogatási kerete. A beérkező projektjavaslatok és támogatási kérelmek alapján mik a főbb irányok, amikben gondolkodnak a cégek? Milyen beruházások fognak megvalósulni?
Két nagy csoportot különíthetünk el. Az egyikbe az energiatermelési kapacitások megteremtése tartozik: itt természetesen napenergiás, geotermikus energiára, akár biomasszára épülő termelési kapacitások terveiről van szó, és leginkább az önellátási képességet javító beruházási elképzelések vannak.
Az energiahatékonyság esetében pedig a legnépszerűbb konstrukció, amikor valamilyen termelőeszközt modernebb, energiahatékonyabb eszközre cserélnek a vállalatok. Emellett számos fejlesztési elképzelés érkezett be egyszerű izzócserétől kezdve a hőszigetelésen keresztül a komplexebb technológiaváltásig.
A napokban tették ki a HIPA oldalára a tavalyi beruházásösztönzési eredményeket, amelyek szerint 92 projekt keretében 6,5 milliárd eurónyi beruházás történt, miközben önmagában a CATL augusztusban bejelentett beruházása 7,3 milliárd eurót takar. Hogyan kell értelmezni a HIPA tavalyi évi számait?
A CATL beruházása ebben az évben fog indulni, így a 7,3 milliárd euró is az idei évi beruházásösztönzési számok közé fog bekerülni
Akkor azt már most kijelenthetjük, hogy az idei évben újabb rekordot dönt a beruházásösztönzés Magyarországon.
Igen, de ettől függetlenül nem dőlünk hátra, centiről-centire megküzdünk minden egyes beruházásért.
Nagy Márton az S&P általi magyarországi leminősítésre adott reakciójában többek között úgy fogalmazott: el kell érni a következő években, hogy a külföldi közvetlentőke beáramlása a GDP 7 százalékát, 10 milliárd euró fölötti szintet érjen el a következő években. Hogy látja: van-e a csőben annyi tárgyalás, illetve projekt, ami az évi 10 milliárd eurós szintet akár folyamatosan elérhetővé teszi?
Ahogy említettem:
egyelőre nem tapasztaljuk a blokkosodásból eredő negatív hatások leképeződését a befektetésösztönzési rendszerben. Folyamatosan érkeznek új beruházási megkeresésesek.
Az EU-s jogállamisági vitákból adódóan sem kapnak kérdéseket? Ezeknek sincs hatása az FDI-vonzási képességre?
Nincs hatásuk. Nem tudok megnevezni egyetlen olyan beruházót sem akinek befolyásolta volna a beruházói döntését a Brüsszellel folytatott vitánk.
Tehát a befektetők biztosnak érzékelik a magyarországi beruházásaikat és nem tartanak attól, hogy itt bármilyen sérelem érné őket, vagy a jogaik érvényesítése során bármilyen korlát merülne fel?
Nem tartanak ettől és az elmúlt évekbeli számok is ezt igazolják. Az biztos, hogy a verseny rendkívül éles ezekért a beruházásokért és a várható blokkosodás miatt egyre élesebb lesz. Ezek a beruházások nem csak úgy beesnek az ajtón, sokszor évekig zajlanak az előkészítő tárgyalások. Szijjártó Péter miniszter úr vezetésével kőkemény munka zajlik, hogy ezeket a befektetéseket megnyerjük az országnak.
Folyamatosak a tárgyalások keleti és nyugati befektetőkkel egyaránt. A tavalyi számokból is látható, hogy a beruházások földrajzi szempontból is kiegyensúlyozott arányt mutatnak, hiszen 48 százaléknyi beruházás érkezett keletről, 42 százalék nyugatról, és 10 százalékot tettek ki a magyar beruházók által megvalósított projektek.
Tavaly 20 projektet azonosítottak magas hozzáadott értékűként, amelyek mintegy 2500 munkahelyet hoztak létre. Ha az elmúlt évekbeli befektetésösztönzési eredményeket tendenciájukban vizsgáljuk, akkor sikerül-e elérni azt a régóta hangoztatott célt, hogy az összeszerelő üzemek alacsonyabb hozzáadott értékű beruházásai mellett a magasabb hozzáadott értéket képviselő beruházások is betelepüljenek az országba? Ha pedig ezekhez hozzávesszük a tárgyalások alatt, illetve csőben lévő projekteket is, akkor ezek növekedhetnek, vagy csökkenhetnek?
Nagyon sok ország gazdaságdiplomáciája boldog lett volna, ha ezeket az úgynevezett összeszerelő üzemeket megnyerte volna magának. Emlékezzünk például arra, hogy mit mondott az északi szomszédunk akkori gazdasági minisztere a CATL beruházás bejelentése után. Elmondta, hogy irigykedve tekintenek ránk, magyarokra, mivel kemény munkával megaberuházásokat sikerült megszereznünk. Úgy fogalmazott, hogy a magyarok mennek mint a rakéták, a szlovákok pedig csak szegény rokonoknak néznek ki mellettük.
Összeszerelő üzemek helyett én olyan gyárakat látok keletről és nyugatról egyaránt, amelyek a legmodernebb technológiát hozzák az országba és értékes munkahelyeket teremtenek az országban.
Címlapkép és képek forrása: Gombkötő Emma, Portfolio
