Nemrég zárult le a felsőoktatási felvételi leadásának határideje. Mi a benyomása, hogyan változott a középiskolások érdeklődése a továbbtanulás terén?
Abban bízunk, hogy növekedett a felsőoktatási felvételire jelentkezők száma. Február 15. volt a határidő a
jelentkezések beadására, ami idén már teljesen elektronikusan formában valósulhatott meg. Jelenleg a hitelesítési eljárások zajlanak, és március elejére várjuk a végleges jelentkezési számokat, egyetemek, szakok bontásában.
Ez egy nagy előrelépés, hiszen az elmúlt években jellemzően március végén, április elején jutottunk el idáig. Azt várjuk, hogy nőtt a jelentkezési létszám, és azt reméljük, hogy a magyar gazdaság számára kiemelten fontos műszaki, természettudományi, mérnöki informatikai és gazdaságtudományi területeken, valamint az agrárium és az egészségünk miatt lényeges orvos-egészségtudományi területek összességében határozott előrelépésről tudunk majd beszámolni.
Mi ad okot a bizakodásra?
Az Educatio felsőoktatási szakkiállításon januárban soha nem látott rekordot döntött a részvétel, 60 ezren voltak kíváncsian az eseményre. Emellett manapság már valós időben látjuk a felvételi oldalak látogatottságát, ebből tudjuk, hogy a felvi.hu-t is nagyon sokan keresték fel.
Hogyan készülnek fel erre az egyetemek az államilag támogatott helyek tekintetében?
A felsőoktatási modellváltás eredménye, hogy ma már a hallgatók háromnegyede vagy olyan alapítványi fenntartású, vagy olyan egyházi fenntartású intézménybe jár, amikkel ún. 6 éves közfeladat-finanszírozási szerződést kötöttünk. Ezen szerződésekben
a szakmaigényeket a várható gazdasági, társadalmi folyamatok alapján határoztuk meg közösen az egyetemekkel, fenntartókkal.
Ehhez NAV-adatokat, várható beruházási rátát, gazdaságstratégiai szempontokat vizsgáltunk. Mindezek alapján határoztuk meg, hogy mi lesz a magyar munkaerőpiac diplomás elvárási igénye. Lényegében erre szerződtünk le az egyetemekkel. Hogy ebben mekkora az államilag finanszírozott és az önköltséges létszám, az persze más és más.
Egy orvosi-egészségtudományi, vagy egy pedagógusképzés szinte 100 százalékban állami ösztöndíjas, míg a gazdaságtudomány esetében már az 50-50 százalékos arány irányába megyünk el, a piac szerepvállalásának megfelelően.
Hányan tanulhatnak állami ösztöndíjasként Magyarországon?
A makrokép az, hogy ma
Magyarországon 10 felvett hallgatóból 8 állami ösztöndíjas helyen kezdi meg a tanulmányait.
Ez azért is fontos, mert egy átlagos diplomás elhelyezkedési ideje 36 nap, emellett pedig 80 százalékos bérelőnye van. Vagyis az egyetemi végzettséggel rendelkezők jelentős bevételt is jelentenek: magasabb átlagbérének köszönhetően magasabb adót fizet, és a fogyasztási kosara is másképp alakul. Tehát a diplomás munkaerő visszatermeli a magyar gazdaságnak azt a költséget, amit a képzésébe fektetünk.
Mérnök, IT, gazdaság, természettudomány, agrár, pedagógus, orvos, csak hogy néhányat területet említsek, amiben hatalmas potenciál van.
A középiskolások számára is egyre több a lehetőség külföldön is. Mennyire jellemző, hogy külföldi egyetemekkel kell versenyezni a hazai felvételizőkért?
A verseny jó, mert teljesítményre ösztönöz. Azt mondhatjuk, hogy ma már nem kell külföldre menni ahhoz, hogy elit egyetemre járjon a magyar hallgató.
11 egyetemünk a világ legjobb 5 százalékában van. Négy évvel ezelőtt 7 ilyen intézményünk volt ebben a körben, két évvel ezelőtt 9.
A trend tehát javulást mutat. Vannak olyan képzéseink, amelyek a legjobb 50-ben, vagy a legjobb 150-ben vannak, gondolok itt a kardiológiára, vagy az állatorvos-tudományra. De van olyan egyetemünk is, ami a 28 ezer egyetem közül a legjobb 1 százalékban van, ez a Semmelweis Egyetem. Mindemellett a vonzóképességünk bizonyíthatóan erősödött. Jelenleg 41 730 nemzetközi hallgató van a magyar felsőoktatásban. Jelentős részük Európából, Észak-Amerikából és a BRICS-országokból jön. Ezek olyan országok, ahol szintén erős a felsőoktatás, vagyis ez is arra utal, hogy
a magyar felsőoktatás jól áll nemzetközi szinten is.
Ebben az erős versenyben igaztalanul hátráltat minket az, hogy a magyar diákokat az EU kizárta az Erasmus és a Horizon programokból. Ez a döntés megítélésem szerint versenyhátrányt okoz az egyetemeinknek. Miközben egyébként az intézmények teljesítménye javul, egyre jobb eredményeket érünk el. Csak hogy egy adatot említsek: 2021-ben a világ legjobb nemzetközi lapjaiban az előző évhez képest 26 százalékkal nőtt a magyar tudományos teljesítmény.
Ez az indikátorrendszer bevezetésével függ össze?
Igen. Közben pedig a kutatás-fejlesztés-innvációs ráfordítások is 40 százalékkal nőttek, ami szintén a gazdaság és az egyetemek összekapcsolódását jelenti. Csökkent a lemorzsolódási arány is, 21 százalékról 17 százalékra. De itt van a sportaktivitás is, vagy a tehetséggondozás is, amiben szintén fejlődnek az intézményeink. Ez azt is jelenti, hogy az oktatási és tudományos tevékenységünket versenyképesebbé tettük. Ehhez kellett az is, hogy a fenntartó alapítványok kuratóriumában olyan szakemberek ülnek, akik az üzleti élet, a közélet, az adott szakterület meghatározói, akik pontosan tudják, hogy mire van szükség.
De az Európai Bizottságnak nem is ezekkel a szakemberekkel volt gondja, amikor a kuratórium tagjairól beszélünk, hanem a politikusokkal.
Sajnálatos, hogy a brüsszeli bürokrácia a hallgatókon akart bosszút állni, mert Magyarország nem ért egyet minden egyes kérdésben Brüsszellel. Ez a brüsszeli kettős mérce tipikus példája volt, hiszen, Nyugat-Európában általános gyakorlat, hogy állami vezetők vagy más politikusok ülnek az egyetemek kuratóriumában. És bár jog szerint ez nem lett volna szükséges, de az állami vezetők visszaléptek a kuratóriumi tagságuktól, mert számukra, mint ahogy eddig is a magyar hallgatók, kutatók érdeke az első. Amúgy a 21 egyetem 105 kuratóriumi tagjai közül 10 érintettről beszélünk.
Emellett a kuratóriumi kinevezés időtartamát kifogásolta a Bizottság.
Fontos leszögezni, hogy amikor az Európai Bizottsággal megállapodtunk az összeférhetetlenségi szabályok esetében úgy járt el a magyar kormány, ahogy azt Brüsszel kérte. Ezek után érkeztek az újabb kifogások, de mindennek ellenére ezért éltünk azzal a javaslattal, hogy a tagokat 6 évre nevezik ki és egyszer meghosszabbítható ez a kinevezés 6 évvel. A döntés mögött az áll, hogy ahogy említettem, 6 éves finanszírozási szerződéseket kötünk az intézményekkel. A nemzetközi gyakorlat szerint egy versenyképesebb, rugalmasabb működési modellre térünk át, ám a brüsszeli igazságtalan döntések és a kettős mérce hátráltatnak bennünket.
Bíznak abban, hogy ezek a korrigáló kormányzati lépések elegendőek lesznek, és elhárul az akadály az Erasmus programok uniós finanszírozása elől?
A brüsszeli Bizottság döntése valóban okozott némi bizonytalanságot, de le kell szögezni:
a 2023-ban futó programok rendben vannak, 2024-ben pedig ha kell, a kormány állja a költségeket.
A kutatási programoknál sem engedhetjük meg, hogy hátrányba kerüljenek a magyar kutatók, vagy azok a nemzetközi kutatók, akik magyarországi egyetemeken vannak.
A kormány ezért kész arra, hogy észszerű kompromisszumokat kössön az EU-val. Tárgyalásos úton szeretnénk rendezni a kérdést,
de dolgozunk azon is, hogy amennyiben szükséges a kormány hogyan tud direkt segítséget nyújtani a Magyarországon lévő magyar kutatóknak, illetve a nemzetközi kutatócsoportoknak.
Szintén akut kihívás a felsőoktatási intézmények esetében is az energiaköltségek elszállása. Ez a plusz költségelem mennyiben írja át a középtávú terveket, mennyiben viszi el a felsőoktatásra szánt plusz százmilliárdokat?
Egy gondolattal hátrébb kezdek. Felelősek vagyunk a környezetünkért, a teremtett világunkért. Éppen ezért a rendelkezésre álló természeti erőforrásokkal takarékosan kell bánni. Nyilván most a kérdés azért aktuális, mert az energiaárak a korábbi szintek sokszorosára emelkedtek a háború és a brüsszeli szankciós politika következtében. Ezért is kellett bizonyos takarékoskodó intézkedéseket megfogalmaznunk, viszont ez rávilágít arra, hogy erőforrásaink korlátosak. Kértük az intézményektől, hogy takarékoskodjanak az energiával, így 40 százalék körül csökkent a gázfelhasználás volumene. A mi feladatunk az, hogy a növekvő energiaszámlát kompenzálni tudjuk. Ebben egy egyenelvűség van az állami modellváltó és az egyházi fenntartású intézmények körében. Ehhez még azt tudtuk hozzátenni, hogy az autonóm felsőoktatásban szabadon szervezhetik a képzéseket. Ennek megfelelően a vizsgaidőszakot úgy határozták meg, hogy az segítse az energiatakarékoskodást.
Mi több, rugalmasabbá tettük a két féléves struktúrát. Innentől lehet korábban, vagy később is kezdeni, és így már nem félévről, hanem akár trimeszterről is beszélhetünk.
Erre egy tavaly év végi törvénymódosítás ad lehetőséget. Ezzel egyrészt fel tudjuk gyorsítani a felsőoktatási képzéseket, másrészt energiaoptimalizálást érhetünk el. A lényeg, hogy egy év akár három „félévből” is állhat.
Ha már az egyetemek autonómiájáról beszélünk, tervezik-e azt, hogy a jelenlegi felvételi rendszerben a 100 pontot tovább emelik, amelyről az intézmény dönthet?
Mi ténylegesen teszünk az egyetemek autonómiájáért. Ahol a lehetőség, legyen ott a felelősség. Az intézmények dönthetnek arról, hogy kit milyen mértékben sorolnak át állami finanszírozásból önköltségesbe. Erről eddig a kormány döntött, most már viszont az intézmény dönt. Másrészt a mesterképzések indítása szintén átkerült előzetes kormányzati döntésből intézményi hatáskörbe. Harmadrészt a nyelvi követelményeket kell megemlíteni. A jövőben nem mondjuk meg központilag, kinek milyen nyelv kell, döntsön róla az intézmény, hogy milyen képzésnél milyen nyelvi kompetencia szükséges. Negyedrészt pedig a felvételiben adott nagyobb szabadságot emelném ki. Az intézmény döntési jogosultságot kap arra, hogy középszintű, vagy emelt szintű érettségit vár el és miért jár extra pont. A kormány előtt két koncepció volt. Az egyik, hogy az intézmények teljes szabadságot kapjanak, a másik, hogy csak részben. Elsőként ez utóbbi irányába léptünk, azaz hogy egyelőre az intézmények a 100 többletpont, az emelt és középszintű érettségivel kapcsolatos elvárás, valamint a felvételihez szükséges tanulmányi és érettségi tárgyak meghatározására kaptak önálló döntési jogot.
Ha már említette a nyelvvizsga követelmény szempontját. A módosítás kritikusai úgy érvelnek, hogy ez a lépés tovább ronthatja az idegen nyelvet beszélők arányát a hazai felsőoktatásban?
Tegyük fel inkább azt a kérdést, hogy mi a jobb: ha van egy papírom, vagy az illető ténylegesen megtanulja az adott képzés idegen nyelvét, az adott szakmában.
A célunk az, hogy az adott szakterületen az adott szaknyelvet előadóképesen, vitaképesen ismerő diplomásaink legyenek.
De hozok számokat is: az elmúlt években megduplázódott az emelt szintű nyelvi érettségit letevők száma, egy több mint 20 ezer hallgatón végzett reprezentatív felmérésre szerint 80 százalékuk angolból megfelelő képzettséggel rendelkezik, 25 százalékuk németből tudja ugyanezt. A felsőoktatásban tanulókat az alkalmazott tudásra kell felkészíteni. Ebben fontos dolog, hogy a felsőoktatási intézmények az innováció fellegvárai is legyenek, így váljon az alkalmazott tudás mindannyiunk hasznára.
Hogyan lehet az egyetemeken tartani a fiatal jó oktatókat?
Az egyetemeken az innováció és a gazdaság összekapcsolásában a doktori ösztöndíjaknak kiemelt szerepe van. Ebben is a kooperatív doktori képzést szeretnénk erősíteni, ami egy plusz finanszírozású ösztöndíjas képzés, ahol egyszerre van egy egyetemi, valamint egy külső gyári gyakorlóhelyi témavezetője a hallgatónak.
Az a lényeg, hogy a doktorandusz olyan témát válasszon, olyan témában kutasson, ami abszolút hasznosul. Sőt oda szeretnénk elérni, hogy a publikációs követelményeket a doktori fokozatnál részben vagy egészben kiválthassa a szabadalom.
Mert innentől az egyetemek gazdasági kapcsolatainak, innovációs ökoszisztéma-partnereinek, spin-off cégeinek és az ezekben benne lévő kutatóknak kell tudni olyan szabadalmat, olyan megoldásokat kínálni, amelyek konkrét kereskedelmi bevételt hoznak a kutatónak, az adott intézménynek. Nemzetközi összehasonlításban ebben kell még nagyobbat fejlődnünk. Ennek érdekében az elmúlt években minden egyetemen létrehoztunk un. techtranszfer irodákat, amelyek megalapozzák az ilyen típusú együttműködéseket.
Ezt a célt szolgálnák a science parkok is?
Igen, ezek lennének azon infrastruktúrák és tudásközpontok, ahol az egyetem, a kutatók, az ipari szereplők - köztük sok magyar vállalati szereplő - és a partner cégek együtt dolgoznak. Ezek megvalósítását részben uniós, részben hazai forrásokból tervezzük.
Címlapkép forrása: Stiller Ákos, Portfolio
