Már hetekkel ezelőtt bemutattuk, hogy jelentős bizonytalanságok övezik a 2024-es költségvetést. Április elején megjelent elemzésünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy pótlólagos intézkedések nélkül nem teljesíthető az akkor még a GDP 2,5%-ában meghatározott hiánycél. Ezek után már nem is volt akkora meglepetés, hogy a kormány a május elején bemutatott konvergenciaprogramjában a hiánycél 2,9%-ra történő megemeléséről döntött.
Az elmúlt napokban fontos új információk jelentek meg a jövő évi büdzsével kapcsolatban azok után, hogy a kormányülés egyik fő témája volt a költségvetés:
- A kormány május 30-án nyújtja be a jövő évi költségvetés tervezetét az Országgyűlésnek, amely július 7-én fogadhatja el azt.
- A konvergenciaprogramban szereplő főbb makroszámokra épít a költségvetés, ami 6%-os inflációt és 4,1%-os GDP-növekedést jelent.
- A különadókon felül tavaly bevezetett, és eredetileg 2 évre (vagyis 2023 év végéig) kihirdetett extraprofitadókat a kormány nem vezeti ki, szemben az Európai Bizottságnak tett ígéretével, csökkentett mértékben maradhatnak fent, a fizetéskötelezettség megmarad.
- Az idei költségvetési folyamatok a kormány várakozásainál rosszabbul alakulnak, ez pedig gyengíti a 2024-es költségvetés alapjait.
Mindezen fenti információk fényében érdemes összefoglalóan értékelni, hogy mi is zajlik most a költségvetésben és annak tervezésében.
A kormány önként vállalja a kockázatosabb utat
Ezzel tehát megerősítést nyert, hogy a kormány kitart az elmúlt évek gyakorlata mellett és korán, vagyis már nyár elején elkészíti a büdzsét és terjeszti be a parlamentnek. Mindezt azok után teszi, hogy az idei költségvetés tervezése épp azt bizonyította be, hogy ez rendkívül rizikós vállalkozás. A 2023-as költségvetést ugyanis a parlament először tavaly nyáron fogadta el, de már akkor is látható volt, hogy nem követte le a kormány a valóságot. Hosszú hónapokig azonban nem volt hajlandó ezt beismerni, és csak az utolsó pillanatban, meglehetősen szokatlan módon, (a veszélyhelyzet okán felhatalmazva) rendelettel módosította a 2023-as költségvetést, majd végül a parlament márciusi szavazásával nyerte el vadonatúj tartalmát az idei büdzsé, de ennek teljesítését is kétségek övezik már a kezdetek óta. A költségvetést kőbe vésték, többször is, így szilárdsága megkérdőjelezhető és egy ilyen fejlemény kihat a későbbi költségvetési tervezések hitelességére is. És nagyon úgy tűnik, hogy a kormány is tisztában van ezzel a hitelességi tényezővel. Gulyás Gergely tárcavezető ugyanis a legutóbbi Kormányinfón arról is beszélt, hogy alaposan megfontolták, hogy a gyorsan változó körülmények között őszre halasztják a jövő évi költségvetés tervezetének megszavazását, azonban ezt végül elvetették, de jelezte, hogy számítanak arra, hogy a külső tényezők miatt majd módosítani kell a jövő évi költségvetés tervezetét. Mindez arra utal, hogy a nyáron elfogadandó költségvetési számok nem is tekinthetőek "annyira" kőbe vésettnek, viszont ha ezt elfogadjuk, akkor az egész korai költségvetési stratégia érvrendszere kérdőjeleződik meg.
Az is egyértelműen kijelenthető, hogy
a költségvetés korai elfogadása mellett szóló legfontosabb érv, a kiszámíthatóság és az időbeli tervezhetőség legutóbb nem állt meg.
Kérdés, hogy most mennyire állja ki az idő próbáját a 2024-es költségvetés, ilyen mértékű bizonytalanság ugyanis jelentősen megnehezíti a tervezést. Azzal, hogy a kormány nem az őszi tervezést választja, fél évnyi bizonyosságról és tényadatok adta támaszokról mond le. Ha ugyanis november végén nyújtaná be a jövő évi költségvetést, akkor 6 hónappal beljebb lenne mindenki, és többet tudna a kormány az idei - amúgy is nehéz helyzetben lévő - költségvetés helyzetéről, főleg annak bevételi lábáról, ami fontos lenne a 2024-es tervezéshez, és valamivel pontosabb (vagy legalábbis kisebb szórással rendelkező) előrejelzést készíthetne a jövő évi makrogazdasági pályáról (GDP-növekedés és infláció).
A korai költségvetés újbóli erőltetésével a kormány azt a látszatot kelti, hogy megköti a saját kezét, azonban a tavalyi tervezési gyakorlat tanulsága éppen az, hogy semmi sincs kőbe vésve, ezáltal a költségvetés fő számainak horgonyszerepe is gyengülhet.
Rendkívüli kockázatok
Érdemes azt is számba venni, hogy melyek azok a negatív kockázatok, amelyeket egy ilyen korai költségvetéselfogadással gyakorlatilag magára vállal a kormány.
Jól láthatóan gyenge lábakon áll a költségvetés idén, ez pedig gyenge bázist ad a 2024-es büdzsének, ám hogy mennyire, ezt még csak találgatni lehet így május közepén. Elemzésünkben bemutattuk, hogy milyen gondok vannak a 2023-as költségvetésben, majd a legutóbbi áprilisi adatok is alátámasztották ezt a megállapításunkat. Az idei hiánycél tarthatóságáról Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert is kérdezték a legutóbbi Kormányinfón, ahol elismerte, hogy az adatok a vártnál valamivel rosszabbak. Majd hosszasan magyarázta, hogy idén egy atipikus év van, mert az első félévi gazdasági helyzet nehéz (minimális növekedés), de aztán a második félévben gyorsulhat a növekedés. Elismerte, hogy vita van még a kormányban, és két iskola van: az egyik azt mondja, hogy ez a második félévi gyorsuló növekedés segít abban, hogy a hiánycél elérhető legyen, a másik iskola szerint „ez ugyan segít, de a hiánycél teljes egészében intézkedések nélkül nem tartható”. Hozzátette: ma még túl korán van ahhoz, hogy a vitát el lehessen dönteni, hogy melyik álláspont a helyes. „Nem tudunk még részeredményt sem hirdetni” – tette hozzá egy kiegészítő kérdésre, azaz nem tud még választ adni arra a kormány arra, hogy tartható-e a nominálisan meghatározott hiánycél intézkedések nélkül, mert még túl sok a bizonytalanság.
Mindezen bizonytalanság és kormányon belüli vita ellenére a kormány sietni fog a 2024-es költségvetéssel is. Pedig ha mégis őszre halasztaná a jövő évi büdzsé benyújtását, akkor a kormány legalább a házon belül zajló - fent részletezett - vitát le tudná zárni és tudna mire alapozni.
Jól mutatja a jövő évi költségvetést övező bizonytalanság mértékét, hogy a kormány alig 2 héttel ezelőtt módosította a 2024-es hiánycélt felfelé.
Mindezek mellett jelentős bizonytalanságok övezik az inflációs pályát (mikor és milyen mértékben kezd tartósan leszakadni az áremelkedés üteme), ennek nyomán a kamatkilátásokat, mely utóbbi meghatározza a kamatkiadásokat, amelyek brutális mértékben szaladnak el. Valamint az is megállapítható a legutóbbi elemzői várakozások fényében, hogy a 2024-re várt hivatalos kormányzati GDP-előrejelzés is optimista (4,1% vs 3,3%-os piaci várakozások), hasonlóan egyébként a 2023-as gazdasági teljesítményre vonatkozó várakozásokhoz (1,5%-os kormányzati vs. 0,5%-os piaci várakozások). Az EU-val kötendő megállapodás és az így beérkező uniós források ügyét és az abból fakadó kockázatokat ide sem hoztuk most.
A tartóssá váló átmeneti adóemelések
Nem szabad elfelejteni a költségvetésbe kódolt hatalmas feszültséget sem, mégpedig az extraprofitadók ügyét. A kormány eredetileg is úgy tervezte ugyanis a 2022-es bevezetésekor, hogy ezek az új, illetve újonnan megemelt különadók 2 évre szólnak, vagyis a 2022-es és a 2023-as költségvetést segítik egyszeri tételekkel. Bár a piaci szereplők a korábbi különadókkal kapcsolatos tapasztalatokra építve bizonyára szkeptikusan fogadták ezeket a kivetítéseket. Ugyanakkor azt is érdemes felidézni, hogy a kormány az Európai Bizottságnak leadott helyreállítási tervben konkrétan megígérte az extraprofitadók kivezetését. "A közelmúltban bevezetett ideiglenes adóintézkedések a korábban kommunikáltnak megfelelő időpontban kivezetésre kerülnek" - szögezi le a tavaly benyújtott kormányzati RRF-dokumentum. Ha az átmeneti intézkedések az eredeti tervek szerint 2023 végén megszűnnek, ez önmagában is egyszerűsíti az érvényben lévő szabályrendszert - fogalmaz a kormány, amely abban a dokumentumban fel is sorolta, pontosan mely különadókat tervezi megszüntetni. Ehhez képest mostanra szinte biztossá vált, hogy
a korábbi ígéretekkel ellentétben az extraprofitadók 2024-ben velünk maradnak, csak más szerkezetben, bizonyos szektorok feltehetően némi könnyítést kapnak.
Vagyis a jövő évi költségvetést övező negatív kockázatok egy jelentős részét a kormány a megemelt adóterhelések fenntartásával kezeli: így az eredeti hiánypályához képest több száz milliárd forinttal tudja javítani a jövő évi költségvetés bevételi oldalát és így az egyenlegét.
Tehát eldőlt, hogy a szelektív és célzott különadók rendszere fennmarad, azok tovább torzítják a piaci viszonyokat és versenyt, ezáltal pedig akár a főbb gazdasági számokra is hatással lehetnek. Így például az inflációra, amennyiben az érintett cégek beépítik áraikba a tovább fennmaradó különadókat.
Összességében tehát az a várakozás, hogy a 2024-es költségvetésben rejlő legalább 2 százalékpontos (GDP-arányos) elcsúszást a kormány részben a hiánycél emelésével (0,4 százalékpont), részben pedig az adóemelések fenntartásával "korrigálja" (ennek mértékéről még pontos információval nem rendelkezünk). Az lesz az egyik legérdekesebb kérdés a május végén megismert költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy az így kialakuló kiigazító csomag elegendő lesz-e, vagy szükség lesz még más költségvetési intézkedésekre, akár adóemelések (az egyéb fogyasztási/forgalmi típusú adók - népegészségügyi termékadó, jövedéki adó - emelése nem áll távol a kormánytól az eddigi gyakorlatok alapján), akár kiadáslefaragások formájában.
Címlapkép forrása: Getty Images
