A 2000-es évek elején a One Laptop Per Child (Laptopot minden gyermeknek) elnevezésű kezdeményezést úgy emlegették, mint amely forradalmi változást indít el karizmatikus vezetők és politikusok támogatásával. Úgy gondolták, hogy „a laptop menti meg a világot”. A program kiértékelésekor azonban azt állapították meg, hogy az
semmilyen hatást nem gyakorolt a tanulmányi eredményekre vagy a kognitív képességekre.
Valójában könnyen el lehet költeni vagyonokat olyan jó szándékú kezdeményezésekre, amelyek révén keveset vagy semennyit sem tanulnak a gyerekek. India 7 év alatt 71 százalékkal növelte az egy általános iskolai tanulóra jutó kiadásokat, azonban az olvasási és matematikai teszteredmények meredeken visszaesetek. Indonézia megkétszerezte az oktatásra fordított kiadásokat annak érdekében, hogy magasabb fizetést kapjanak a tanárok, és hogy a világon átlagosan a legkisebb osztálylétszámot elérje. Egy átfogó tanulmány azonban kimutatta, hogy ennek semmiféle hatása nem volt a diákok tanulási eredményeire.
Valójában a kormányok által leggyakrabban alkalmazott intézkedések – a tanárok fizetésének emelése, az osztálylétszám csökkentése és több iskola építése – igencsak költségesek, és alig vagy semennyi pozitív hatást eredményeznek a diákok tudása terén.
Mégis, gyakran ezek a megoldások bukkannak fel a nemzetközi vállalásoknál, mint például a fenntartható fejlődési célok keretében az oktatásra vonatkozóan megfogalmazott célkitűzéseknél.
A világ összes kormánya egyetértett ezekkel a nagyszabású célokkal, de a 2030-ra vonatkozó oktatási ígéreteik megvalósíthatatlanok. A jelenlegi trendek alapján legalább 25 éves késéssel érjük el az oktatásra vonatkozó fenntartható fejlődési célokat.
Valójában az összes fenntartható fejlődési cél terén lemaradásban van a világ, kezdve az éhezés és a szegénység felszámolásától a klímaváltozás elleni küzdelmen, a korrupció visszaszorításán át az egészségügyi célkitűzésekig és az egyenlőtlenség csökkentéséig. Ennek oka egyértelmű: a politikusok úgy döntöttek, hogy egyszerre mindent megígérnek. A jelenlegi globális prioritások 169 ígéretet ölelnek fel. Ha viszont 169 prioritást tűzünk ki, az olyan mintha valójában egyet sem jelöltünk volna ki.
Idén a világ a 2030-ra vonatkozó ígéreteinek félidejéhez érkezik (miután a 2030-ra szóló fenntartható fejlődési célokat 2015-ben határozták meg – a szerk.), de a vállalások teljesítése terén messze nem tartunk még féltávnál sem. Itt az ideje, hogy meghatározzuk és rangsoroljuk a leghatékonyabbnak tekinthető intézkedéseket. A Copenhagen Consensus think tank (amelynek elnöke a szerző – a szerk.) pontosan ezt teszi. Több Nobel-díjas és több mint száz vezető közgazdásszal együtt évek óta azon dolgozunk, hogy meghatározzuk, a befektetett pénzösszegek hol járnak a legtöbb haszonnal.
A világ szegényebbik fele számára sürgető a helyzet. A gyerekek többnyire járnak iskolába, azonban keveset tanulnak. Közel félmilliárdnyi általános iskolás gyermek majdnem 80 százaléka nem sajátítja el a minimális olvasási és matematikai ismereteket sem. Ahelyett, hogy irreális módon több százmilliárd dollárt ígérnénk azért, hogy kevés vagy semennyi előrelépést érjünk el az oktatás terén, először okos és hatékony megoldásokat után kellene néznünk.
Az új, szakértők által lektorált kutatásunk azt mutatja, hogy két megfizethető intézkedés elképesztő változásokat eredményezhet.
Az első, már bizonyított megközelítés segíti a diákokat abban, hogy hatékonyabban tanuljanak. Szinte mindenütt a világon életkor szerint alakítják ki az osztályokat: például kilencévesek az egyik, tízévesek a másik évfolyamba kerülnek stb. Sok gyerek azonban vagy lemarad osztálytársaitól, és felhagy azzal, hogy utolérje őket, vagy messze előrébb tart a többiekhez képest, és így unatkozik az órákon.
Ennek a helyzetnek a hatékony megoldása az, ha napi egy órában tableteket használnak a tanítás során. A tablet gyorsan felméri az adott diák szintjét, és pontosan azon a szinten kezdi el az oktatását. Napi egy órán keresztül így az adott diákot a megfelelő szinten tanítják, ami elősegíti a tanulását.
Csupán egy év elteltével a tesztek azt mutatják, hogy az ily módon tanított gyerek annyi ismeretre tesz szert, mint amennyit normál esetben három év alatt tudott volna.
A második bevált stratégia a „strukturált pedagógia”, amely segít a tanároknak abban, hogy hatékonyabban tanítsanak. Egy kenyai kísérlet olyan sikeres volt, hogy ezt a megközelítést az egész országra kiterjesztették. A félig strukturált tantervek, a coaching és a bátorító szöveges üzenetek révén egy teljes éven át segítik a tanárokat abban, hogy a gyerekeket jobban bevonó és hatásosabb módon tanítsák. Tanulmányok szerint ez olyan mértékű előrelépést eredményez a tanulásban a gyerekek számára, mintha majdnem plusz egy évig jártak volna iskolába.
Minden egyes plusz év tanulás nemcsak a gyermekek egész életre szóló kilátásait javítja, hanem abból az adott ország egész gazdasága is hasznot húz. E két intézkedésnek a világ szegény országaiban történő bevezetése kevesebb mint 10 milliárd dollárba kerülne. Hosszú távon azonban a gazdasági termelékenységnek több mint 600 milliárd dollár értékű növekedését eredményezné. Minden egyes befektette dollár elképesztő mértékű, 65 dollár értékű társadalmi hasznot eredményezne.
Ez sokkal jobb befektetés lenne a jelenlegi vállalásokhoz képest, amelyek keretében több száz milliárd dollárt költenek el olyan kezdeményezésekre, amelyek alig vagy semennyire sem segítik elő a gyerekek hatékony tanulását.
A gyermekek jövőjének javítása valóban egy olyan kérdés, ami nem vita tárgya. Tekintettel a rendelkezésünkre álló szűkös anyagi forrásokra, prioritásként kellene kezelnünk, hogy 10 milliárd dollárt bizonyított, hatékony kezdeményezésekre fordítsuk, és teljesítsük a legfontosabb oktatási ígéretet: a tanítás átfogó fejlesztését.
Bjorn Lomborg 13 részes cikksorozatban elemzi, hol tart a világ a fenntartható fejlődési célok elérése terén. Az apropót az adja, hogy a 2015-ben elfogadott és 2030-ra szóló célok idősávjának félidejénél tartunk 2023-ban. Bjorn Lomborg szerint a jelenlegi trendek alapján a 2030-as céldátumhoz képest csak mintegy 50 évvel később valósulhatnak meg a célkitűzések. A Bjorn Lomborg vezette Copenhagen Consensus think tank az elmúlt években a világ számos neves közgazdászával dolgozott együtt annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol a fejlesztési célokra fordított források a legnagyobb hasznot eredményezik. Ennek keretében 12 olyan befektetést neveztek meg, amelyek Lomborg szerint „a fenntartható fejlődési célok történetét kudarcból sikerré írhatják át”. Ez a mostani cikk – amely a sorozat utolsó, 13. része – az oktatás kérdésével foglalkozik.
Címlapkép: Getty Images
