A csapdahelyzet, ami még elkerülhető
Minden kockázat ellenére a kormány idén sem szakította meg az évek óta fennálló hagyományt: ezúttal is költségvetés korai benyújtása mellett döntött. Pedig az idei költségvetési elcsúszások miatt erős a gyanú, hogy az idén sem stabil alapokra épül a jövő évi büdzséterv. Egyelőre csupán néhány fontosabb számot ismerünk a jövő évi büdzséről, és a legfontosabb kérdésre sincs még válasz:
az extraprofitadó-bevételek nélkül elszálló 2024-es költségvetési hiányt hogyan lehet visszaterelni az eredeti célhoz?
Abban ugyanis konszenzus kezd körvonalazódni, hogy a hiánycél a jelenlegi adottságok mellett nem teljesíthető. Piaci elemzők, valamint az Európai Bizottság előrejelzése szerint 4,4-4,5% lenne a GDP-arányos költségvetési deficit a nemrégiben (2,5%-ról) megemelt 2,9% helyett. Ebben persze benne van az a feltételezés, hogy a kormány az eredeti ígéretéhez híven kivezeti az extraprofitadókat, mert azokat átmeneti időszakra, 2022-re és 2023-ra vezette be még tavaly nyáron. Vagyis a kormánynak legalább akkora (egyes vélemények szerint akár nagyobb) kiigazítást kellene végrehajtania, mint amennyi bevételt a különadókból beszedne. Ez annál is inkább különleges helyzet, hogy közben a múltból tudjuk: a kormány politikailag kényelmes kiigazítási módnak tartja a különadókat.
Ennek fényében nem meglepő, hogy az extraprofitadók jövőjével kapcsolatban sűrűsödtek a kormányzati nyilatkozatok az elmúlt hetekben:
- Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Portfolio Checklist podcastnak adott videóinterjújában úgy fogalmazott, hogy bizonyos szektorokban megmaradnak az extraprofitok, ezért bár lesz változás az adózásban, óvatosan kell eljárni, és inkább részleges kivezetésen lehet gondolkodni.
- Egy héttel később Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón mondta azt, hogy az extraprofit adók csökkentett mértékben szerepelnek majd a jövő évi költségvetésben, csak egyes szektorokban várható csökkentés.
- Majd megint egy hét elteltével jött Varga Mihály pénzügyminiszter nyilatkozata, miszerint a kormány jövőre azzal számol, hogy elkezdi a terhek fokozatos kivezetését, és hozzányúl az extraprofitadókhoz, megindul a kivezetése.
A nyilatkozatok eltérő hangsúlyokkal, de arra utalnak, hogy az a vegytiszta megoldás, miszerint az Európai Bizottságnak tett tavalyi ígéretnek megfelelően 2024-ben kivezeti a kormány ezeket az új adóterheket, nem teljes egészében fog megvalósulni.
Nem véletlen ugyanakkor, hogy a kormány igyekszik erősen a kivezetést hangsúlyozni és kommunikálni, még akkor is, ha ez csak részlegesen, vagy kezdetlegesen hajtja végre. A tavaly decemberben Brüsszelnek átadott helyreállítási terv dokumentumban vállalt feltételeken nagyon sok múlik, például az uniós pénzeink egy része is.
A kormány tehát várhatóan nem tud lemondani a különadókról, de közben meg akar felelni az Európai Bizottság felé tett vállalásoknak, hogy az EU-forrásokat fel tudja szabadítani. Az EU általánosságban is arra biztatja az európai kormányokat, hogy hagyjanak fel bizonyos szektoradók alkalmazásával, mert azok torzítják a versenyt, vagyis nem versenysemlegesek és még az infláció emelkedéséhez is hozzájárulnak.
Ebből tehát egy valóságos csapdahelyzet körvonalazódik.
Egyrészt, ha kormány 2024-ben részben kivezeti az extraprofitadókat, akkor az így kieső adóbevételek miatt elvéti a költségvetés újonnan felállított 2,9%-os hiánycélját. Hacsak nem készül valami olyasmivel, amivel ezt a hatást képes lenne kompenzálni, vagyis kiigazítja a költségvetési terveket. Másrészt, ha csak részleges a kivezetés, az EU-források kiszabadítása kudarcba fulladhat.
A lehetséges megoldások
A folyamatban lévő jövő évi költségvetés lényeges elemeit még nem ismerjük, ugyanakkor a fenti adottságok mellett fel lehet vázolni néhány olyan forgatókönyvet, amivel a kormány feloldhatja ezt a csapdahelyzetet.
- Kiadásokat faragja lejjebb a kormány. Ha valóban jövőre valóban lemond a kormány több százmilliárd forint extraprofitadóról, akkor akár a kiadási oldalhoz is hozzányúlhat, ahogyan tette azt tavaly 2000 milliárd forintnyi beruházás átütemezésével. Ennek a szcenáriónak a megvalósulását több tényező nehezíti. Egyrészt a kiadások egy részének megvágása politikailag érzékeny, megszorító jellegű. Másrészt a könnyű lefaragás jelentős része már megtörtént, egyre nehezebb könnyen törölhető kiadásokat találni. Ráadásul a gazdaságpolitika fiskális alkoholizmusa nem múlt el, érezhetően szívesen költekezik, még ha ezek egy része nem is transzparens. A kormány segítségére lehet viszont az infláció, ami mellett a kiadások nominális szinten tartása is jelentősen csökkenti azok reálértékét.
- Az adóemelés forgatókönyve. Ezen belül nem mindegy, hogy milyen típusú adókról beszélünk, mert például a forgalmi típusú, és egyéb (gépjárműadó, népegészségügyi termékadó, jövedéki adó) terhek emelése nem lenne szokatlan dolog a kormány eddigi gazdaságpolitikáját és válságkezelését ismerve. Ennél lényegesen kisebb az esélye annak, hogy a kormány a munkát terhelő adókat emelné (szja, járulékok, szocho), mert az szembemenne a magát az adócsökkentés kormányának hirdető kabinet filozófiájával. Emellett az olcsó munkaerő vonzereje is mérséklődne a külföldi működőtőke-befektetők szemében, pedig a kormány növekedési modellje vastagon alapoz erre. Bár egy ilyen lépésnek, például a szocho emelésének több szempontból is lehetne racionális magyarázata: egyrészt visszatömné azt a lyukat a társadalombiztosítási alapokban, amelyet épp a szocho-kiengedés okozott. Másrészt egy járulékemelés a vállalatokon is szorítana egyet, amelyek így a béremelési szándékaikat vennék vissza, segítve az infláció leszorítását. Persze ennek ára az alacsonyabb növekedés lenne.
- A hiánycél újbóli megemelése. A május elején Brüsszelnek kiküldött konvergenciaprogramból derült ki, hogy a kormány már részben reagál a jövő évi büdzsé elcsúszására: 2,5%-ról 2,9%-ra emelte meg a hiánycélt. Amennyiben azt látja, hogy nincs több mozgástere, akkor akár tovább is emelheti a deficitcélt. Ennek azonban egyelőre nagyon kicsi a valószínűsége, a 3% feletti hiánnyal az Európai Bizottságnál és a külföldi befektetőknél is felhívjuk magunkra a figyelmet.
- A fenti forgatókönyvek hibrid megvalósítása. Ez esetben mindenhová nyúlna egy kicsit a kormány: lenne némi adóemelés, ismét valamekkora kiadáslefaragás, valamint hiánycélemelés.
Van másik
Ha alaposabban megvizsgáljuk a kormány lehetőségeit, akkor egy dolgot érdemes még számba venni: mi van akkor, ha a kormány úgy szünteti meg az extraprofitadók egy részét, hogy technikailag papíron (kvázi jogilag is) eltűnnek, ám a gyakorlatban mégsem. Vagyis olyan megoldást választ, amivel elméletben két legyet üt egy csapásra: nem borul fel a költségvetés és teljesíti az EU felé vállalt ígéretet is a kormány.
Hivatkozhat egy ilyen esetben a kormány arra, hogy nem szűnt meg az extraprofitadóról szóló rendelet alapja, mert sok szektorban még mindig van extraprofit, vagy ha ez már nem igaz, akkor – mivel présben van a költségvetés és minél magasabb összegben meg kellene tartani a különadó-bevételeket – más jogcímen beszedi a már eddig is sokszorosan megsarcolt vállalatoktól. Különösen érdekes kérdés ez a kiskereskedelmi különadó esetében, amit az EU nem tart elfogadhatónak, de a kormány szívesen piszkálná tovább a külföldi tulajdonú szereplőket, nem titkolva, hogy szívesebben látná őket a határokon túl.
Egy ilyen forgatókönyv esetleges megvalósulása esetén a következő kérdések merülnének fel, főleg ha tekintettel vagyunk a fentebb már idézett kormányzati nyilatkozatokra:
- Változik-e az extraprofitadó összterhelése, vagyis a kormány hajlandó-e lemondani részlegesen bizonyos bevételekről (és ha igen, akkor pótolja-e más adóemelésekkel), vagy egyszerűen minden új, 2022-ben bevezetett szektorterhet megtart.
- Lesz-e a szektorok között átrendeződés, miszerint úgy javul egyes extraprofitadóval sújtott ágazatok terhelése, hogy más szektorok terhelése emelkedik. A legnagyobb várakozás a bankokat, valamint a gyógyszergyártókat érintő adók esetében figyelhető meg, ugyanakkor az energetikai különadók jövője a Mol árfolyamteljesítménye szempontjából sem másodlagos.
- Megváltozik-e az adóterhelések formája, vagyis hogy a kormány egész egyszerűen csak más jogcímen szedi be a megfelelő különadó-bevételeket.
Ha a kormány ezt a trükkös megoldást választja, vagyis átcímkézi extraprofitadókat, akkor még egy szempont lehet fontos: az Európai Bizottságnak ez elegendő lesz-e. Annak az Európai Bizottságnak, amelyik uniós nyomásra egyre közelebbről vizsgálja a kormány piac- és versenytorzító lépéseit. Fennáll a veszélye annak, hogy a kormány ezzel csak időt nyerne, de lehet, hogy épp erre játszik.
Címlapkép forrása: Getty Images
