Végh Attila szerint bár egy-egy külföldi befektető megjelent a hazai magánegészségügyi szolgáltatók piacán, nem látható olyan érdeklődés, mint más régiós országok esetében. Karai Gábor szerint mivel a 90-es évek átalakulása után még kedvezőbb állapotban volt az állami fenntartású egészségügyi rendszer, ezért a magánszolgáltatói piac lassabban futott fel, és jelenleg ezért nem alakult ki jelentős piaci méret, mint akár Romániában. Ettől függetlenül optimista, szerinte tovább növekedhet a magánegészségügyi piac, és nem zárja ki, hogy új befektetők is megjelennek Magyarországon a szektorban, akár keletről.
Újlaki Ákos arról beszélt válaszában, hogy a csehek és a szlovákok is egyfajta koncessziós megoldást választottak az egészségügyi rendszer finanszírozására, ahol keretek között szabályozzák a magántőeke szerepét, meghatározzák, hol versenyezhet az állami intézményekkel és hol kaphat kiegészítő szerepet. Az nem optimális, ha olyan rendszer alakul ki, ahol minden szinten verseny folyik - jelezte a BCG partnere, aki szerint amíg ez a versengő modell fennmarad, addig a magánszolgáltatói piac sem tud előrébb jutni.
Újlaki Ákos arról is szólt, hogy ha a magánegészségügyi szektorban nincs volumen és nem jelenik meg határozottabban az állami finanszírozás, addig nincs lehetőség igazi fejlődésre és növekedésre. Várakozása szerint a fizetőképes kereslet platózni fog, de az is lehet, hogy már most platózik, a több millió forintos beavatkozások magánzsebből való finanszírozása egyre nehezebb, és ez a kereslet elfogy. A költségek növekedése szorítja a szolgáltatókat - fejtette ki a BCG partnere.
Karai Gábor egyetértett ezzel és annyit tett még hozzá, hogy erős verseny van a piacon, miközben platózik a piac. A legnagyobb potenciált a biztosítotti ügyfelekben látja a Teladoc ügyvezető igazgatója. Ha az állami szabályozás változna kedvező irányba, az a magánszolgáltatói szektornak is segítene - vélekedett.
Azt ugyanakkor aláhúzta Karai Gábor, hogy
a magánegészségügy nélkül a közegészségügy bajban lenne.
Súlyos kapacitásproblémák merülnének fel az állami egészségügyben egy ilyen esetben - tette hozzá. Szerinte ezért is érdeke az államnak, hogy fejlődjön a biztosítási környezet. Szerinte a magánszemélyeket is ösztönözni kellene abban, hogy magánegészségbiztosítást kössön. Ennek azonban nincs 4 éves ciklusban levezethető eredménye, a politika pedig nem ezen az időtávon gondolkodik.
Hiányolta a szakember továbbá, hogy nincs kimondva, hogy az államnak az egészségügyi szolgáltatások területén mi a célja 5-10-20 éves távon.
Újlaki Ákos egyetértett azzal, hogy a biztosítások esetében szükség lenne valamilyen adóelőnyre, rendszerszinten az out of pocket (vagyis a lakosság közvetlen zsebből történő) kifizetései hatékonytalanok, ezért ez a rendszer drága. Ha viszont az állami döntéshozók hozzányúlnak ehhez a területhez, akkor számtalan politikai és szociális kérdés merül fel, például a kiegészítő biztosítások. Ezek a döntések számtalan konfrontációval járnának, de csak ebben az esetben lesz több pénz az egészségügyi rendszerben.
Címlapkép forrása: Mónus Márton/Portfolio
