Rekordokat döntöget, miközben szenved a hazai turizmus: teljes a zűrzavar, hogy mi történik valójában

Kezdjük három idézettel:

1. „Tény, hogy az idei főszezon 17 millió vendégéjszakát hozott, ami felülmúlja a tavalyi, de még a 2019-es adatokat is.”
2. „Több mint hatmillió vendég érkezett a magyarországi szálláshelyekre a három nyári hónapban a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ adatai szerint. Az idei nyári forgalom ezáltal 1 százalékkal meghaladja a tavalyi főszezon eredményét, a 2019-es évi adatot pedig 6,3 százalékkal múlja felül.”
3. „Óriási nyereség volt az augusztusi budapesti atlétikai világbajnokság, jelentősen fellendítette a magyar főváros vendégforgalmát. Az Ausztráliából és Óceániából érkező külföldivendég-éjszakák száma több mint 120 százalékkal, az Afrikából, valamint Ázsiából jövőké pedig közel 60, illetve 50 százalékkal emelkedett a fővárosban 2022 augusztusához képest.”

Az első két idézet Guller Zoltántól, a Magyar Turisztikai Ügynökség elnökétől származik, aki az ország nyári idegenforgalmi teljesítményét értékelte. Az MTÜ a kormány által kijelölt üzemeltetője és felügyelője a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központnak (NTAK), ami 2019 óta gyűjt adatokat a turisztikai szálláshelyek forgalmáról. A harmadik idézet Kincses Áron KSH-elnöktől származik, aki ugyanezen az eseményen az augusztusi atlétikai vb hatásáról beszélt. A kijelentések több ponton is bizonytalan lábakon állnak, és az alábbiakban ezeken a példákon keresztül mutatjuk be a turisztikai eredmények tálalásának abszurditását.

Mielőtt ismertetnénk, hogy miért nagyon furcsák a fenti állítások, illetve hogyan lehet az adatokból teljesen tetszőleges képet kikeverni, illusztratív jelleggel bemutatjuk az alábbi ábrát. Ezen a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak alakulása látszik:

A grafikon alapján úgy tűnik, hogy az idegenforgalmi teljesítmény fő tendenciái a következők:

• A belföldi turizmus tavaly ledolgozta a koronavírus-válsággal elszenvedett visszaesést, a forgalom 2022-re visszatért a 2019-es szintjére, ám az idén újra enyhén zsugorodott. Ennek elsődleges oka a reálbércsökkenés lehet, de a külföldre való utazások élénkülése is hozzájárulhatott a belföldi turizmus forgalomcsökkenéséhez.
• A külföldiek aktivitása még mindig nem érte el a válság előtti szintet, mert a Covid miatti gyors és erőteljes visszaesést még nem követte teljes korrekció. A növekedés viszont az idén is kitart, igaz, még kisebb lendülettel.

Ha esetleg a kedves olvasó úgy érzi, hogy ez az értékelés nem esik egybe a cikk eleji idézetek üzeneteivel, akkor jelezzük, nem benne van a hiba.

(Mivel később erre nem térünk ki, ezért most megjegyezzük, hogy megítélésünk szerint ez a fenti értékelés a különböző módszertani és számbavételi korlátok ellenére korrekten írja le a hazai idegenforgalom helyzetét és főbb trendjeit. 2023 kis elakadást hozott a koronavírus-járvány utáni korrekcióban, de összességében nem történik semmi drámai a turisztikai forgalomban.)

Így könnyű trükközni a számokkal

Ahhoz, hogy megértsük, miért ekkora a zavar a turizmus körüli kommunikációban, érdemes megismerni az adatokat. Az idegenforgalmi számok zűrzavarában ugyanis tényleg el lehet tévedni. A teljesítményt különböző mutatókkal, különböző bontásokban mérjük:

• Vendég, éjszaka. A két fő mutató a vendégek, illetve a vendégéjszakák száma. Ezek nagyjából egy irányba alakulnak, de kisebb eltéréseket láthatunk. (Például idén augusztusban 3,8%-kal kevesebb vendég 0,8%-kal több vendégéjszakát töltött el hazai szálláshelyeken, mint tavaly ugyanebben a hónapban.)
• Külföld, belföld. Megkülönböztetjük a külföldi és a belföldi turistákat, előbbieknek főként Budapest a desztináció, utóbbiaknak a vidék.
• Régiók. Ennek megfelelően létezik fő turisztikai célpontok szerinti bontás is (Budapest, Balaton, Mátra-Bükk stb.).
• Adatforrások, KSH-NTAK. A legfőbb zavart és „kreatív interpretációs lehetőséget” a kétféle adatforrás okozza. A KSH évekre visszamenőleg rendelkezik saját adatgyűjtésen alapuló statisztikával. 2019-ben felállt a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) rendszere, és a KSH adatgyűjtésével párhuzamosan ez is elkezdett adatot gyűjteni. Ám az NTAK adatszolgáltatást a nyilvánosság felé nem végez. Ezért az NTAK adatait csak 2022-től ismerjük, ekkortól a KSH ugyanis a saját felmérését lecserélte az NTAK számaira, és most már hónapról hónapra ezeket közli.
• Kereskedelmi, magán. 2019 előtt a „turisztikai szálláshelyek” két nagy típusa közül csak az egyikre, a „kereskedelmi szálláshelyekre” gyűjtött adatot a KSH, ebben a szállodák, panziók, kempingek, közösségi szálláshelyek, üdülőháztelepek találhatók. 2019-től az NTAK a „magán- és egyéb szálláshelyek” forgalmát is figyelni kezdte (ez a teljes turisztikaiszálláshely-forgalom mintegy egyharmadát adja), ezáltal szélesebb képünk lehet az idegenforgalmi ágazat teljesítményéről. Ám ez esetben is igaz, hogy a kibővített adatokat csak 2022-től láthatjuk.

Ha ez így elsőre zavaros lenne, vizuálisabb olvasóinknak segíthet az alábbi táblázat:

Vagyis értelmezhető idősorunk a teljes megfigyelési körre gyakorlatilag nincs. Egyrészt a szálláshely statisztika mintegy harmada 2021-től visszafelé nem áll rendelkezésre, másrészt amire van adat (kereskedelmi szálláshelyek), azok is új módszertannal készülnek, ezért csak nagy bizonytalansággal összevethetők a különböző időszakok adatai. Erre jó példa, hogy a kereskedelmi-szálláshelyeken töltött vendégéjszakák száma az NTAK rendszerében lényegesen magasabb, mint a KSH adatfelvételében. Ezt onnan tudjuk, hogy 2021 elejétől 2022 májusáig látjuk párhuzamosan a kétféle adatot, ott az eltérés jelentős, 17%.

A fent bemutatott grafikonunk is pont ezért korlátozottan értelmezhető, hiszen csak a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáit tartalmazza, és azt is módszertani töréssel. Ennél többet azonban a közvélemény nem ismerhet meg, ugyanis (ahogy azt fent jeleztük) az NTAK 2019 és 2021 közötti adatai nem nyilvánosak.

A Portfolio tett kísérletet, hogy a KSH-tól és az MTÜ-tól kikérje a hiányzó adatokat. A KSH indoklás nélkül azt közölte, hogy „az adatok 2022-től állnak rendelkezésre”. Azt nem részletezte, hogy ha egyszer 2019-től léteznek ilyen adatok, akkor miért csak 2022-től tartotta helyesnek átvenni őket az NTAK-ból.

Az MTÜ válaszával sem jutottunk előbbre. „A jelenleg hatályos jogszabály alapján a turizmus ágazatot érintő hivatalos statisztikai adatok a KSH honlapján érhetők el. Statisztikai adatközlési feladatokat az MTÜ nem végez.” – írták. Az igaz, hogy az MTÜ strukturált formában nem teszi közzé az adatait, de a cikkünk eleji idézetekből láthatjuk, hogy ennek ellenére előszeretettel hivatkozik a saját, nem nyilvános 2019-es adataira, mint a turizmus csúcsidőszakára, amit szerinte az idén dicsőségesen szárnyalt túl az ágazat.

A kommunikációs zűrzavar alapvetően a fentiekből következik:

1. Az értékeléseket végző szakmai szervezetek olyan adatokra hivatkoznak, amelyeket a nyilvánosság nem ismer, összevethetőségük pedig a friss számokkal erősen kétséges.
2. A kommunikációban gyakran érződik a szelektivitás. Az óriási (külföldi-belföldi, desztinációk szerinti, küldő országok vagy szállástípusok alapján bontott stb.) számhalmazból mindig lehet olyat találni, ami kedvező képet nyújt, és ezek előszeretettel vannak kiemelve, a teljes, objektív kép bemutatására való törekvés nemigen érezhető.

Állítások, nem patikamérlegen

A fentiek ismeretében nézzük, milyen problémák merülnek fel a cikk eleji idézetekkel.

„Tény, hogy az idei főszezon 17 millió vendégéjszakát hozott, ami felülmúlja a tavalyi, de még a 2019-es adatokat is.”

Az idézett adatok több ponton is fejtörést okoznak.

1. 2022. június-augusztusban a KSH közlése szerint 17,145 millió vendéjszakát regisztráltak, az idén pedig 17,102 milliót. Vagyis ez alapján az idei szezon nem erősebb, hanem egy hajszállal gyengébb volt a tavalyinál. Ráadásul az eltérést ez esetben nem is okozhatja az eltérő adatbázis, hiszen 2022-2023-ban már a KSH is az NTAK adatait használja.
2. Ennél is ellentmondásosabb az az állítás, hogy 2023 nyara vendégéjszakákban mérve erősebb volt a 2019-esnél. Ahogy a korábbiakból kiderül, erre az időszakra nyilvános és konzisztens idősor nem létezik. Ami adat rendelkezésre áll, azok alapján nagyon nehéz megérteni, hogy mitől lett volna erősebb az idei főszezon a Covid előtti csúcshoz képest. A KSH számai szerint ugyanis a kereskedelmi szálláshelyeken a nyári hónapokban 2023-ban 11%-kal kevesebb vendégéjszaka volt, mint 2019-ben (10,9 vs 12,3 millió). Mivel a 2019-es KSH-adat még régi módszertannal készült, felmerülhet a magyarázat, hogy az MTÜ által használt, nem nyilvános NTAK-adatok 2019-re kevesebb vendégéjszakát mutatnak, így ahhoz képest lehetett növekedés az idén. Csakhogy mint feljebb láthattuk, 2021-22-ben épp az NTAK adatai a nagyobbak. Tehát teljes rejtély, hogy az MTÜ mire alapozza a turizmus idén nyári csúcsra futását. Ezt a rejtélyt csak úgy lehetne megszüntetni, ha azok az adatok, amelyek alapján az MTÜ értékel, nyilvánosak lennének, így lehetne megmutatni, hogy miért tér el élesen a helyzetértékelés attól, amit a nyilvánosan elérhető adatokból ki lehet következtetni.

Az első idézet körüli zavarok a másodikban is megjelennek.

„Több mint hatmillió vendég érkezett a magyarországi szálláshelyekre a három nyári hónapban Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ adatai szerint. Az idei nyári forgalom ezáltal 1 százalékkal meghaladja a tavalyi főszezon eredményét, a 2019-es évi adatot pedig 6,3 százalékkal múlja felül.”

Az egy 1%-os éves növekedés egybeesik a hivatalos adatokkal (a belföldi forgalom 7%-os esését ellensúlyozta a külföldiek 15%-os emelkedése). A 2019-cel való összevetésnél azonban előkerülnek a fentebb ismert gondok: nincs nyilvános, teljes körű idősorunk 2019-ig, ami pedig van, az egészen mást mutat, és egészen más teljes képet sugall. A kereskedelmi szálláshelyeken ugyanis 2019-hez képest az idén nyáron mintegy 9%-kal kevesebb vendég fordult meg az idén. Hogy ebből hogy lesz 6,3%-os növekedés, rejtély. Különösen úgy, hogy itt is érvényes az a megfigyelés, hogy a KSH régi módszertana kisebb vendégszámot közöl, mint az NTAK (legalábbis 2021 januárja és 2022 májusa között 9%-os eltérés volt a két adatforrás számai között), ami miatt a 6,3%-os növekedés és a 9%-os csökkenés közötti ellentmondás még nagyobbnak tűnik.

Találgatni persze azért lehet. Az NTAK nem nyilvános számai, pontosabban az arra hivatkozó megszólalók által kirajzolt kép két technikai okból lehet sokkal szebb, mint amit a KSH hivatalos adatai mutatnak.

Az egyik, hogy a magánszálláshelyek, amikre 2022 előtt nincs adatunk, olyan gyenge eredményeket hoztak 2019-ben, hogy az ott mért növekedés durván túlkompenzálja a kereskedelmi szálláshelyek zsugorodását. Ez azonban nem valószínű. Egyrészt nem láttunk az elmúlt években „zimmerfrei-forradalmat”, másrészt ennek a szegmensnek a kis súlya miatt óriásit kellett volna növekednie ahhoz, hogy a teljes szektor teljesítményét ilyen mértékben befolyásolja. Harmadrészt teljesen életszerűtlen, hogy a két nagy szálláshelytípus ennyire eltérő turisztikai konjunktúrával találkozzon.

A másik lehetőség, hogy az NTAK rendszerében sokkal kisebb számok szerepelnek a kereskedelmi szálláshelyek sorban, mint a KSH táblázataiban. Elméletben viszont az NTAK rendszere teljeskörűbb, és ezért nagyobb számokat kellene tartalmaznia – ezt igazolják is a feljebb idézett részadatok tanulságai. Spekulatív ugyan, de felmerül bennünk, hogy a 2019-es adatok azért alacsonyabbak, mert az NTAK-rendszer kiépülésének első évében egyszerűen még nem tudott megfelelő mennyiségű adatot szolgáltatni. (Ezt a lehetőséget erősítené, ha esetleg a KSH azért nem akarná 2019-ig lecserélni a saját felmérését NTAK-adatokra, mert látja, hogy az időszak eleji adatszolgáltatással gondok voltak – de ez természetesen szintén csak spekuláció.) Ha azonban ez a helyzet, akkor óriási szakmai hiba lenne ezekre a 2019-es számokra viszonyítási alapként hivatkozni, és idei csúcsdöntésekről beszélni.

A harmadik példa idézetünk így szól:

„Óriási nyereség volt az augusztusi budapesti atlétikai világbajnokság, jelentősen fellendítette a magyar főváros vendégforgalmát… Az Ausztráliából és Óceániából érkező külföldivendég-éjszakák száma több mint 120 százalékkal, az Afrikából, valamint Ázsiából jövőké pedig közel 60, illetve 50 százalékkal emelkedett a fővárosban 2022 augusztusához képest.” – ezt Kincses Áron, a KSH elnöke jelentette ki.

Ez az idézet a fenti kettővel szemben nem a hiányos, titokként kezelt adatok kezelésének rossz példája. Hanem annak az esete, hogy az óriási számhalmazból mindig lehet olyat találni, ami kedvező képet nyújt, és ezek előszeretettel vannak kiemelve, a teljes, objektív kép bemutatására való törekvés nemigen érezhető.

Mi a helyzet az atlétikai vb által húzott augusztusi fővárosi turizmussal valójában? Hát az, hogy Budapesten idén augusztusban a turisztikai szálláshelyeken 14,1%-kal töltöttek el több vendégéjszakát, mint tavaly ugyanilyenkor. Ez ugyan nem 120%, de mégis csak növekedés, mondhatnánk. Csakhogy júniusban 13,2, júliusban pedig 12,3%-os volt az éves alapon számolt növekedés, vagyis az augusztus az atlétikai vb-vel együtt sem lóg ki a nyári hónapok sorából a turisztikai teljesítményével. A nyár utolsó hónapja pont olyan volt, mint amilyet a cikkünk elején leírt nagy trendek sugallnak: idén a külföldiek többet vendégeskednek, a belföldiek kevesebbet, de mivel a fővárosi idegenforgalom külföld-túlsúlyos, ezért itt látszik a növekedés, a vidéken meg nem. A 12 turisztikai térség közül a főváros, a főváros környéke és Győr-Pannonhalma esetében volt növekedés tavalyról, a másik kilencben esést regisztrált a statisztika.

Vagyis a végső turisztikai szám egyáltalán nem igazolja a KSH elnök azon állítását, miszerint a sportesemény jelentősen fellendítette a magyar főváros vendégforgalmát.

Akkor hová tegyük az idézet óriási növekedési számait? Az extrém, a tipikus helyzettől elrugaszkodott példák közé, amelyek így megtévesztően hatnak. Nem meglepő, hogy egy atlétikai vb esetén többen érkeznek Óceániából, ahonnan egyébként nagyon kevesen jönnek, és már egy széles értelemben vett atlétikai különítmény is jelentősen dobjon a számokon. Ám a felsorolt küldő országok, régiók súlya a teljes külföldi turizmusunkban mindössze 8-12%.

Sajnos a fővárosra nem, de az ország egészére látunk adatokat a küldő országok szerinti bontásban, és ezek is alkalmasak óvatos következtetések levonására. A teljes főszezonban (a három nyári hónapban) összességében 12,4%-kal töltöttek el több vendégéjszakát a külföldiek Magyarországon mint tavaly. Ezen belül augusztusban az éves növekedés kisebb, 11,4%. Lehet, hogy a fővárosban ennél valamivel kedvezőbb a kép, de a külföldiek főváros-túlsúlyos beutazási mintáját ismerve robbanásszerű augusztusi növekedésről biztosan nem beszélhetünk. Augusztusban a nagy küldő országok közül a Franciaországból, Hollandiából, Szlovákiából érkező vendégek által eltöltött vendégéjszakák száma nagyjából megegyezett az egy évvel korábbival.

az atlétikai vb-nek nem volt akkora hatása a fővárosi idegenforgalomra, hogy augusztusi összesített teljesítményre látványos hatást gyakorolt volna.

Hasonló, a jó eredményeket túlhangsúlyozó, a kedvezőtleneket elhallgató kommunikációs példákat lehetne hozni bőven az MTÜ háza tájáról is, hiszen a szervezet előszeretettel kommentálja a havi turizmus adatokat kötelező hurráoptimizmussal.

Tanulság nincs, legfeljebb annyi, hogy a statisztikával nem árt óvatosan bánni. Amennyiben ugyanis azok közzététele és interpretálása nem üti meg az elvárt szakmai szintet, akkor az előbb-utóbb súlyos hitelességvesztéshez vezethet. A hiteltelenné váló statisztika pedig súlyos társadalmi veszteség lenne, eltűnne a beszélgetések, szakmai viták közös kiindulási alapja, súlyosan romlana az országban zajló folyamatokkal kapcsolatos tisztánlátásunk, és rossz gazdasági, gazdaságpolitikai döntésekhez vezethetnek.

(Megjegyzés: Írásunk eredeti változatában néhány szám pontatlanul szerepelt. Ezeket módosítottuk, de a következtetéseken emiatt nem kellett változtatnunk.)

Címlapkép forrása: Harun Ozalp/Anadolu Agency via Getty Images